fuerit ; nemo clarissimus, nisi qui opera miseri-cordiae largiter f'ecerit; nemo perfectissimus, nisi qui omnes gradus virtutis impleverit. Quare neque Romani, neque Graeci justitiam tenere potuerunt, quia dispares multis gradibus homi-nes habuerunt, a pauperibus ad divites, ab humilibus ad potentes, a privatis denique usque ad regum sublimissimas potestates. Ubi enim non sunt universi pares, aequitas non est; et excludit inaequalitas justitiam, cuius vis omnis in eo est, ut pares f'aciat eos, qui ad huius vitae conditionem pari sorte venerunt. Duobus igitur illis justitiae fontibus immutatis (pietas ad Deum, aequalitas hominis ad hominem) omnis virtus, omnis Veritas tollitur ; et ipsa justitia remigrat in coelum." Hucusque Christianus Cicero
Lactantius.
7) (Folytatjuk.)
Trinumm. 1. 1.
2) Inst. div. 1. 6. c. 11.
3) Carm. 24.
4) L. 2. Satyr. 3.
5) L. 2. epist. 2.
f') Aen. lib. 6. v. 276.
') Op. cit. 1. 5. 15. 16.
RELIGIO. 109
Előadmány a congrua-iigyben. *)
y .
A legfelsőbb elhatározás 4-ik pontja a megvita-tandó előzetes kérdések közé sorozza „a görög katholikus papságot és a görög katholikus plébániáknak némely vidéken netalán előbb foganatosítandó szabályozását."
Nem szükséges részletesen fejtegetnem azon kü-lönbséget, mely a latin szertartású és a görög katho-likus plébániák közt létezik, minthogy ezen különbségek a tisztelt bizottság minden tagja előtt ismeretesek. Csak azt emelem ki, hogy a görög kath. plébániák száma a hivek számához képest tulnagy ; hogy ezen szám bizony-nyal egy harmadra lesz csökkenthető, hogy a mostani állapotban a plébános jövedelem hiányában nyomornak, a hivek pedig a lelkész részéről különféle czimek alatt zaklatásoknak vannak kitéve ; hogy épen ezen zaklatások okai a gyakori áttéréseknek ; hogy a nép a lelkészek örökös versengései miatt kellő erkölcsi nevelésben nem részesül, és hogy a mostani züllött állapotban egeszséges egyházi fejlődést várni egyáltalában nem lehet. — A kétféle szertartású kath. plébániák közti ezen különbség azonban nem áll útjában sem a congrua-rendezésnck, sem pedig annak, hogy ezen plébániák a latin szertar-tású kath. plébániák módjára szabályoztassanak. A la-tin szertartású kath. plébániák is más alakúak voltak csak másfél század előtt is, mint jelenleg, mig azután Mária Terézia és II. József uralkodása alatt a mostani alakra változtak át, midőn ezen királyaink a plébániák szabályozását megkezdették. — Hogy a görög kath.
plébániák rendezése szükséges — azt már az 1802. ju-nius 15-iki legfelsőbb intézkedés is kimondotta : most ezen rendezést a két szertartású kath. egyház egyenjo-gúsága és a rendezettebb politikai és vallási viszonyok is megkövetelik. A vallási viszonyok azért: mert a na-gyobb népességű plébániák kevésbbé vannak kitéve an-nak, hogy a nem egyesültek egyházába térjenek át, éppen a tömörülés fog akadályul szolgálni a hit-változ-tatásra; — de még a lelkész is csak rendezett plébánia mellett részesülhet a latin szertartású lelkészekkel egyenlő, vagy legalább megközelitőleg egyenlő ellátásban ; a jobb javadalmazás által pedig a vallás tekintélye is nyerend,
mert a jobb ellátás esetén a lelkész nem lesz kénytelen szolgai munkát végezni, ugy tekintélye a népnél növe-kedni fog, a hivek pedig kevésbbé lesznek kitéve az elcsábitgatás veszélyének ; — a politikai viszonyok pe-dig azért követelik a plébániák rendezését, mert a számos egymással majdnem ellenséges viszonyban álló egy azon községbeli plébánosok és hivek közt a közigazgatási intézkedések nem vitethetnek oly foganattal keresztül, mint a rendezett plébániákban. Kétségtelen az, hogy a rendezés egyszerre meg nem történhetik, mert a ren-dezés nézetem szerint csakis ugy vitethetik keresztül, hogy a számos plébánia kevesebb számra redukáltatik és ezen szabályozásnál lehetőleg azon elveknek kell
l) Figyelmeztetjük m. t. olvasóinkat, hogy ezen Előadmány szövege csak a ,.Religió"-ban jelenik meg a szerző által utólag meg-e j t meg-e t t javítások s pótlásokkal. A szmeg-erk.
zsinórmértékül szolgálni, a melyek a latin szertartású kath. plébániák rendezésénél érvényesíttettek. Azonban, minthogy az ösezevonás által számos lelkész érdeke érintetik, a rendezést egyszerre nem lehet keresztül vinni, hanem csak egymásután, lassankint ugyan, de mégis lehető gyorsasággal. Már a mondottakból is ki-tetszik, hogy ezen szabályozás nem előzetes, hanem kap-csolatos kérdés a congrua-rendezésnél.
Keresztül vitelét pedig akép vélem megvalósítha-tónak, hogy minden görög kath. megyés püspök a kir.
rendelet vételével tartozzék megyéje plébániáinak a la-tin szert. kath. plébániák rendezése iránt fennálló álta-lános szabályok lehető figyelembe vételével rendezési tervezetét elkészíteni s a metropolita utján a kormány-hoz záros határidő alatt beterjeszteni. Ha ezen tervezet legfelsőbb határozattal elláttatik — akkor, mihelyt va-lamely plébánia bármi okból megüresedik, ez uj plébá-nossal nem fog betöltetni, hanem hozzá fog csatoltatni a rendezés szerinti törzs plébániához.
A plébániák ezen összevonásánál, illetőleg kikere-kitésénél tekintetbe lesznek veendők a helyi viszonyok, ugy a könnyű érintkezhetés és közlekedés, mint szintén a fennálló templomok és iskolák.
Ezen, vagy a tisztelt bizottság által megállapítandó más rendezési javaslatot a görög kath. püspökökkel kér-ném közöltetni, hogy azok magok közt tanácskozván, megfelelő javaslataikat mutassák be.
A görög kath. plébániák minden esetre szükséges szabályozása tehát szintén nem előfeltétele a congrua-ren-dezés alkalmából foganatosítandó összeírásnak ; sőt éppen azért szükséges előzetesen az összeírást teljesíteni, mert csak az fogja a szükséges adatokat arra nézve szolgál-tatni, hogy melyik plébánia minő módon leend ren-dezhető.
VI.
A legfelsőbb elhatározás 5-ik pontja megfontolan-dónak mondja „vájjon a congrua szabályozása Erdélyre is kiterjesztessék-e ? mely esetben mellőzhetetlenül az erdélyi katholikus status is meghallgatandó s az ottani különleges viszonyok figyelembe veendők lennének."
A congrua-ügyben a mult évben megtartott tár-gyalások alkalmával már megtettem s a tisztelt bizottság által el is fogadtatott azon indítvány, hogy a tervezett congrua-rendezés iránt az erdélyi kath. status megkér-deztessék. A bizottsági tagokkal közlött msnisteri ira-tokból pedig kitetszik, hogy az erdélyi püspök meg is kérdeztetett, s hogy ő oda nyilatkozott, miszerint 68 lelkész van az erdélyi püspöki megyében, kiknek évi jö-vedelmét legalább 500 frtra kellene félpótolni és hogy az erdélyi katholikus vallásalap az ő évi 42,000 frt jö-vedelméből sem a szegénységben sinlődő lelkészek évi jövedelmének feljavitasát, sem az egyházi épületek jó karba helyezését és fentartását eszközölni nem képes.
Azért tehát a congrua-rendezést Erdélyre is szükséges-nek látja kiterjeszteni annyival is inkább, mert a status azon kérése, hogy a vallásalap felsegélése az országos költségvetésből történjék — ekkorig nem teljesíttetett.
— Ezek szerint a püspök ur is szükségesnek látja a rendezést, de egyszersmind kijelenti, hogy az
egyház-megye sajátlagos viszonyainál fogva ez csak külön tár-gyalások utján történhetik meg.
A püspök ur tehát egy értelemben van a tisztelt bizottsággal arra nézve, hogy Erdélyre nézve külön tár-gyalások történjenek. Ebből folyólag igénytelen nézetem az, hogy ezen külön tárgyalások mindaddig meg nem indíthatók, mig előbb a szoros értelemben vett Magyar-országra nézve bizonyos megállapodások nem létesíttet-nek, mert csak ezek alapján lehet azután Erdély külön-leges viszonyait figyelembe venni ; tehát előbb állapit«
tassék meg, hogy mi módon történjék Magyarországon a jövedelmek kinyomozása és megállapítása, határoztas-sék meg az ujabb congrua összege, jelöltessenek ki azon források, melyekből a feljavított congrua fedeztetni fog, állapíttassanak meg azon irányelvek, a melyek figye-lembe vételével a görög kath. plébániák szabályozandók lesznek, — s ha mindezek megtörténtek : akkor ezen munkálatok közöltessenek az erdélyi katholikus statussal a végből, hogy azoknak az erdélyi különleges viszonyokra való tekintetteli alkalmazása iránt javaslatait mutassa be.
Ez a legfelsőbb elhatározásnak ezen pontjára vo-natkozó igénytelen indítványom.
Minthogy Erdély „különleges viszonyai" ismételve hangsulyoztattak, de ezen különös viszonyok mibenléte nem csak hogy részletesen fel nem soroltatott, hanem főbb vonásaiban sem említtetett meg — előadói köte-lességemnek tartom ezen különleges viszonyokat, álta-lánosságban már most, részleteiben pedig majd akkor megismertetni, ha az erdélyi congrua-rendezés fog tár-gyalás alá kerülni.
Erdélyben a nemzeti fejedelmek óta az egyházak önkormányzattal voltak ellátva ; ott a Kollonich-féle egyezmény sem lépvén életbe, a végrendelet nélkül el-hunyt püspök hagyatékának egyharmada sem jutott egyházi czélokra ; a papok fizetése két főczimen alapult, t. i. a dézmán és kepén, amaz országos váltság mellett eltöröltetvén, ez jelenleg is fennlétezik és áll :
a) a tavaszi és őszi gabona után kiszolgáltatandó 3 kalangyából álló kepéből, ha a termés 12 kalangyá-nál több volt, — ha 6—12 kalangya közt termett a föld, akkor fél kepe jár ; ha pedig a termés 6 kalangyánál kevesebb, akkor, ospora név alatt 45 váltó krajczár fizettetik. Ha rosssz termés van, akkor egy őszi kalangya helyett egy véka, a tavaszi helyett pedig 2 véka sze-mes gabona, vagy a piaczi ár szerinti váltság összeg fizettetik ;
b) fajárandóságból ; az ospora-fizetők a fát az er-dőn levágják, a kepefizetők pedig azt behordani köte-lesek, oly formán, hogy minden családapa egy-egy sze-kérrel annyi vontató marhával vontat, amennyi marhát a saját háza számára szállított fás szekérbe fogni szokott ;
a) a molnárok egész kepét fizetnek, ha a malom két kőre jár ; és fél kepét, ha a malom egy kerekű vagy patakmalom ;
d) kereskedők és iparüzők a vagyonhoz arányított kepének megfelelő készpénzzel adóznak.
Mindegyik vallásfelekezet csak saját papjának fizet.
Ezen fölül a közös földek felosztása alkalmával tartoztak a községek a lelkész részére az úgynevezett
portio canQpicát kiszolgáltatni az 1807. február 23-iki kormányszéki rendelet szerint.
Végre az 1871: 53. t. cz. szerint a lelkészek bir-tokuk arányához képest, de minden esetre annyi lege-lőben részesittetni rendeltettek, a mennyit azon közép-mérték tesz, mely ugyanazon határban egy külső birtokkal ellátott volt jobbágy számára kiadatik.
Különös intézkedések szabályozták a gör. kath.
plébániákat Mária Terézia óta; ilyekül kiemelem az 1765. junius 20-ról kelt királyi rendeletet mely kimondja, hogy a görög kath. lelkészek ellátásáról azon módon kell gondoskodni, mint a latin szertartású papokéról ; — az 1743. szeptember 9-ről kelt kir. rendelet szabályozza a görög kath. lelkészek stóla-jövedelmét ; megszabja minden községben a lelkésznek számát, — az 1777. ápril 17-ről kelt királyi rendelet pedig mindkét szertartású lelkészek congruáját a volt erdélyi fejedelemség nagyobb helyein 300, a kisebb helyeken 200 frtig rendeli ki-egészíttetni. A görög kath. lelkészek részére portio ca-nonicát az 1759. junius 15-ről kelt kir. rendelet 20 köblös szántó és 15 szekér szénát termő rétben állapítja meg. Végre egy kir. rendelet a mondottakra vonatko-zólag tüzetesebb intézkedéseket tartalmaz.
Megjegyzem még, hogy az 1864-iki erdélyi or-szággyűlésen tárgyalások folytak az iránt, hogy a kepe-adózás megváltassék-e vagy sem ? Ezen tárgyalások azonban nem vezettek eredményre.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 17. A vallás- és közoktatásügyi mi-nisztérium költségvetése feletti vita. Második nap. III. — Előtervezett dolog-e vagy csak esetleg történt, de a kultuszbudget-vita második napján egymásután két pap képviselő szólott. Nem egy szempontból tanulságos ez a két beszéd és még tanulságosabb a kettőnek összehasonlítása.
Dr Komlóssy Ferencz volt az első, az ismeretes antiszemita pap képviselő, — és Hock János — ha jól tudjuk Vesz-prém e. m. pap, volt kaposvári hittanár — a ki mindjárt nyomban utána tartotta szüzbeszédét. Szónoki talentum van mind a kettőben, ész és bátorság is szólott mind a kettőből, de néhány — és éppen nem jelentéktelen pont-ban nem találkoztak és ott, hol különben találkoztak, nem egészen és nem teljesen egyenlő eredményre jutottak.
Dr Komlóssy F. valóban nagy önmérséklettel be-szélt, és ez határozottan személye és az általa védelme-zett ügynek előnyére vált. Irányi D. nem is tartózkodott ily irányban nyomban nyilatkozni. Mi pedig erősen hisz-szük, hogy a t. képviselő ur ily módon sokkal több babért szerez magának és több sikert közös szent ügyünk-nek, melynek bátorlelkü védelmére mindenha szívesen vállalkozott a t. képviselő ur. Fortiter in re ! Az elvek és ezeknek akár szilárdsága, akár hajthatatlansága mitsem veszítenek, ha az eljárási módban eljárni — suaviter fogunk. A t. képviselő ur igen helyesen és talpraeset-ten védelmezte Irányi D. támadásával szemben a „római mozgalmakat," eltagadván először Irányitól a jogot, hogy ily belső vallási ügyben ő mondjon kritikát, másodszor
RELIGIO. I l l feltüntetvén ezen „mozgalmak" helyességét s végre
ki-emelvén, hogy az annyira hangoztatott veszedelem, mely Olaszország részéről kilátásba helyeztetik, se nem oly nagyon imminens, sem pedig o]y annyira nem ijesztő. Lelke-sen védelmezte továbbá a t. képviselő ur a katholicismust az
„ultramontanismus" frázisból merített vádaskodások ellen, feltüntette a katholicismus hazaalapitó és fentartó termé-szetét és azért eminenter hazafias irányát. „Az ultra-montanizmus (az igazi, korrekt katholicismus) nem ellen-kezik a hazafisággal, hanem ellenkezőleg qnintessentiája a hazafiságnak."
Beszédének további részeiben sok megszívlelni való dolgot mondott a t. háznak az iskolákról, nevezetesen a vallásos-jellegü és állami iskolák közötti különbségről.
Emliti a kongrua-kérdést és helyesen megjegyzi, hogy a megoldás most megkisérlett módja nagyon egyoldalú és arra vezetne, hogy a főpapság adja ide a pénzt, a kor-mány pedig nyugtázza, miből az származhatnék, hogy a kormány az alapapságot a maga czéljaira felhasználhatná politikai korteskedésekre. Végre a miniszternek azt ta-nácsolja, „hogy lia hosszú életű akar lenni, ne avatkozzék oly mélyen a kath. egyház belügyeibe", a mi „nagy zajt és mozgást" idézett elő, valamint egy hangot is provokált, mely azt mondá : „Szükséges a panszlávok miatt." — Persze, hogy ez a hang jobbfelől jött, de dr Komlóssy F. képviselő urat nem ejtette zavarba, mert nyomban igy válaszolt: „Azokat (t. i. a panszlávokat) t. ház, ne méltóztassék a kath. papság körében keresni, azokat ne méltóztassék a kath. seminariumokban kutatni, hanem valahol másutt." (Újból „nagy zaj és mozgás jobbfelől") Különben t. ház ne vádoljanak minket katholikusokat,
türelmetlenséggel, mert mi nagyon is türelmesek vagyunk, mi senkinek javait nem sértjük, sérteni nem akarjuk, de a magunk jogait sem fogjuk feladni.
Dr Komlóssy F. képviselő ur ezen higgadt és ha-tározott fellépése tagadhatatlanul nagy hatást tett a t.
házban, és a katholicismus védelmét hőn óhajtó minden hazafi örömmel és elismeréssel fogja üdvözölni mindenha a bátorlelkü képviselőt, ha ily modorban és ily irányban teljesiti kötelességét.
Hock J. képviselő ur beszédére legközelebb teszszük
meg észrevételeinket. ? BéCS. Szabad erkölcs. — Mult évben Wahrmund
szer-zőtől itt egy könyv jelent meg, mely a zsidók termé-szetét mint nomád népét vázolja, vagyis mint oly népét, mely régóta szokva van ahhoz, hogy idegen területen kaszáljon, hogy arasson ott, hol nem vetett, és hogy végül pusztaságot hagyjon maga mögött. Ennek egyik csattanós bizonyítéka ama csalási bünper, melyet minap tárgyalt az itteni esküdtszék, amely azonfelül elmélke-désre késztet a fölött, hogy a keresztény nemzetek sú-lyos hibája nélkül a zsidóság soha sem okozhatott volna oly nagy pusztítást a népjólét terén, mint itt Ausztriában és más országokban észlelhetni.
Holländer Márk (tulajdonképen Mardochai,) egy
„magyar" zsidó, ágról szakadt szegényen vetődött Bécsbe, hol — az államügyész vádlevele szerint — mint zseb-tolvaj kezdte pályáját, azután mindenféle kézmüvekből
„bazárt" nyitott, majd borkereskedő lett (hamisított vig-nette-ekkel és védjegyekkel,) később gyufagyárat állított, majd irószer-gváros, építő-vállalkozó, téglagyáros, anyag-árugyáros, olajgyáros, gabnakereskedő, uzsorás és végre kasza-gyáros lett Ausztriában. Mindemez ipar- és kereseti ágak, melyek egyikét sem értette szakszerűen, nyitva állottak az ember előtt, aki két izben volt büntetve zsebtolvajlásért. Mindezen üzleteket csak nyerészkedési czélból folytatta, nem pedig a termelési haladás szem-pontjából. azért mindegyikkel fölhagyott, miután többeket megkárositott s üzlete hitelét vesztette. így sikerűit neki mintegy 90,000 frtnvi vagyont szerezni." Szabad ipar!
A kasza-gvártás Stájerországban és Felső-Ausztriá-ban igen virágzó és szolid ipar vala, mely leginkább közép- és kisiparosok kezén volt, akik a hegyes ország számtalan patakjának vizerőit czélszerüen tudták föl-használni ; munkásaik meg voltak elégedve és rendesen élethossziglan biztositva. Kaszáik nagy kelendőségnek örvendtek és tetemes kiviteli czikket képeztek nevezetesen Oroszország bensejébe fel egész Szibériába, hol védjegyeik már 3—400 esztendő óta el voltak ismerve, mint bizto-sítékai a jó kaszának.
Holländer Márk ezen szolid ipar-ágba is behatolt és ennek következményei annál vészesebbek lőnek, minél biztosabbra vette ő a keresztény iparosok fáradalmas munkával és nagy körültekintéssel kivívott üzleti jó hír-nevének kizsákmányolását és minél több követőre talált ő e téren hitsorsosaiban, kik példájára a kaszagyártásra adták magukat.
Oroszországban ugyanis eddig a stájer kaszákat ki-zárólag védjegyeik alapján és hitelére vásárolták ; az egyik védjegy kizárólag uralkodott az egyik vidéken, a másik védjegy a másik kerületben.
Holländer Márk letelepedvén, munkásaival rossz anyagból csekély értékű kaszákat készíttetett minden védjegy nélkül ; utólag azonban egy titkos műhelyben a legjobb nevű kaszagyárak védjegyeit nyomatta rájuk s ugy küldte nagy számmal Oroszországba. E csalárd el-járás következményei nem maradtak el. A régi s elis-mert védjegyek, melyekben a fogyasztók, a vevők, a szolid s jó áruczikk biztositékát látták, csakhamar hitelüket vesztették, a stájer kaszáknak nem volt többé keletük, és idegen, angol és német verseny-gyárak könnyen hó-dították el tőlük a piaczokat, melyeken az osztrák ka-szagyárak rég időktől fogva kizárólag uralkodának, amely utóbbiak most Stájerországban és Felső-Ausztriában egytől-egyig tönkre vannak téve ; a munka szünetel, a készletek nem találnak vevőre, a gyárosok és munkások koldusbotra jutottak, és isszonyu inség uralkodik eme vidékeken, melyek egykor jól megoszlott jólétükről hí-resek valának. Bekövetkezett Holländer Márk jövendö-lése : „Három év alatt az én versenyem munkabeszünte-tésre fogja kényszeríteni az itteni drága kaszagyárakat.''
Mit használ az most az ezer meg ezer munkás-családnak, melyek a legnagyobb éhínséggel küzdenek, hogy a büntető bíróság az esküdtszék Ítélete alapján néhány hónapra fogházba zárja a csaló zsidót? Mit ér az, hogy egyátalán megbüntetnek egy csalót, mikor más iparágak hasonló sorsnak vannak kiszolgáltatva
ama hamisítások folytán, melyek a becsületes iparost teljes tönkrejutással fenyegetik '? !
Sokkal fontosabb a gonosztévő megbüntetésénél a termelőket oly szoros társulattá szervezni, hogy azok a nomádok, a becsületes s tisztes ipar e filloxerái ne tör-hessenek be a különböző iparágakba, ezeket ki ne fosz-togathassák, fogyasztóik bizalmát el ne rabolhassák, hogy azután az okozott tartós kárhoz semmi arányban sem álló „profit"-tal egy másik iparág kizsákmányolásához fogjanak.
Egyébiránt magok a keresztények főokai a bajnak, melyet ezen kapitalisztikus gazdálkodási mód előidéz ; mert ők ahelyett, hogy a régi ipar-gazdászati munka-szervezetet a szükséghez képest átidomították volna, ahe-lyett hogy életképes szellemmel annak megifjodását hozták volna létre, buta esztelenséggel vagy gyors nyerészkedés utáni frivol hajszából maguk szétrombolták azt. Ki akarná egyedül a zsidó nomádokat felelősekké tenni, amiért az ekkép szétrombolt kapukon, a keresztények által tört réseken át csoportostul behatolnak és soha jóvá nem tehető pusztításokat visznek véghez? Mivel el-vetettük a szocziális igazságosság törvényét, büntetésül ránk tört a veszedelem, és mi, valamint gyermekeink s unokáink is bűnhődni fogunk, amig majd a saját kárán okult nemzedék vissza fog térni a keresztény rendhez és
az egészséges munka-szervezethez. V.
IRODALOM.
— A jprotestantismus vádjai a katholicismus ellen.
Válasz Masznyik Endre urnák Luther élete czimü munkájára. Irta : Lepsényi Miklós sz. Ferencz-rendi áldo-zópap. II. füzet. Pozsony, 1888. Kapható a szerzőnél, ára 20 kr.
Ez azután hatalmas ébresztő hang protestáns atyánk-fiainak fülébe kiáltva, hogy egy kis elmélkedésre ébred-jenek hitök eredetéről, mineműségéről és szerzőiről.
— Felhiváe előfizetésre. Csicsáky Imre Eredeti Köl-teményei é s kisebb műforditásai, spanyol, olasz, fran-czia, angol, német költőkből és a szentírásból. A
— Felhiváe előfizetésre. Csicsáky Imre Eredeti Köl-teményei é s kisebb műforditásai, spanyol, olasz, fran-czia, angol, német költőkből és a szentírásból. A