v u .
A legfelsőbb elhatározás továbbá azt mondja, „hogy csak akkor, ha a fennebb emiitett előzetes kérdések egyetértőleg az illetékes tényezőkkel és a püspöki karral megoldatnak, lesz elhatározható a további tárgyalások módozata, t. i. a plébániai jövedelmek megállapítása, akár összeírás, akár bevallás utján, valamint azon kérdés is, vájjon az összeírás vagy bevallás alkalmából felmerülő vitás kérdések tárgyalására a jelen előterjesztésben javas-latba hozott országos bizottság, vagy pedig az egri érsek külön véleményében megpendített s csakugyan czélsze-rübbnek látszó megyei bizottságok alakíttassanak."
Már fennebb bátor voltam kimutatni, hogy a püs-pöki kar a szőnyegen levő kérdések iránt nemcsak hogy meghallgatva volt és van jelenleg is kiküldöttei által ; hanem, hogy az általa beterjesztett külön javaslatok is ő felsége elébe terjesztettek, a melyekre a legfelsőbb el-határozás hivatkozik is. Hogy kik legyenek a többi ille-tékes tényezők — ezeket a legfelsőbb elhatározás meg nem nevezi. Ezek alatt nézetem szerint másokat nem lehet érteni, mint a lelkészeket, a kegyurakat és a híve-ket; ezek meghallgatása azonban csak legfelebb egy or-szágos zsinat utján történhetnék, a melyen ezen tényezők választott képviselőik által megjelennének. Ezek közül néhánynak meghivása és meghallgatása az összes érdekel-tek képviseletének nem lenne érdekel-tekinthető, mert különösen a kegyurak és hivek egyenkint és külön-különlegesen érdekelvék. A congrua-rendezésekre vonatkozó korábbi tárgyalások alkalmával ezen tényezők meghallgatása szük-ségesnek nem találtatott, minthogy ezen kérdésekbe vágó ügyeket mindenkor ő felsége a király, mint legfelsőbb kegyúr „ex plenitudine majestatis" rendezte. Ezen emi-nens felségjog tehát most is teljes épségében fentar-tandó lenne. De meg a már mondottak és az alább mon-dandóknál fogva nem is szükséges — legkevésbbé az ügy jelen embryoállapotában — ezek meghallgatása. „Egyet-értőleges megoldás" kikötése pedig azonos jelentőségű lenne a congrua-rendezés szükséges voltának feláldozásá-val ; mert, hogy mindenben egyértelmű megállapodás jöjjön létre nézeteltérés nélkül, az a lehetetlenséggel ha-táros, s végre is a legfőbb kegyúr határtalan bölcsessé-gétől függ, a különböző javaslatokból azt emelni ér-vényre, a mely legalkalmasabbnak látszik.
Hosry az ajánlott két módozat, vagyis az összeirás és bevallásból — az első czélszerübb és megbízhatóbb, mint az utóbbi — azt a tisztelt bizottság többsége az előtárgyalások alkalmával megdönthetetlenül indokolta, s ezen álláspontot foglalta el a miniszter is, mint a mely
Ad. Hebr. 13. 16.
már a század elején kinevezett országos küldöttségek által is legczélszerübbnek találtatott s kir. rendeletek által is elfogadtatott, s amely eljárási mód egyedül ké-pes a foganatba veendő munkálatba a megbízhatóság teljes megnyugvását önteni. En tehát a tisztelt bizott-ságnak legerősebb meggyőződésből a plébániai jövedelmek kinyomozására csakis a politikai és egyházi hatóságok közbejöttével eszközlendő összeírást bátorkodom ajánlani, azon tüzetes utasitás szerint, mely az előző tárgyalások alkalmával a püspöki kar megjegyzéseinek és kívánal-mainak figyelembe vételével meg állapíttatott.
Hogy pedig a jövedelmek kinyomozása alkalmából felmerülő vitás kérdések tárgyalása sokkal czélszerübben eszközltethetik egy országos bizottság, mint a megyei bizottságok által, az már a korábbi tárgyalások alkal-mával szintén bőven beigazoltatott, mindazon fontos okok felsorolásával, a melyek az orsz. bizottság működése mellett harczolnak ; azon okokra elégségesnek tartom ezúttal hivatkozni, most csak azon egyetlent emelem ki, hogy ha megyei bizottságokra bízatnék a vitás kérdések eldöntése, akkor minden megyében más nézetek érvé-nyesülnének, ugyanazon kérdések más és más oldalról biráltatnának el, ami azután a nép közt méltó nyugta-lanságokra szolgáltatna okot ; egy szóval hiányoznék az egész eljárásban múlhatatlanul megkívántató egyön-tetűség; míg ellenben mindezen bajok megszűnnek, ha ezen ügyekben országos küldöttség müködendik.
VIII.
A legfelsőbb elhatározás kívánatosnak mondja azon kérdésnek megvitatását is, „vájjon nem lehetne-e a con-grua minimumának előleges megállapítása által az eset-leges összeírást vagy bevallást csak az ezen minimum alatt álló plébániákra szorítani, vagy pedig, s mely in-dokoknál fogva szükséges az összeírást minden esetre az összes plébániákra különbség nélkül kiterjeszteni."
A congrua-ügybeni tárgyalások megindítása óta mindenkor azon álláspontot voltam bátor hangsúlyozni, hogy minden kérdések előtt a congrua minimuma lenne megállapítandó, minthogy — amint ezt már jelen előad-mányom kezdetén is kifejteni bátor voltam — a lelkész-nek állásszerü ellátásravaló igénye független minden más kérdéstől; az absolut igény minden körülmények közti érvényesülést követel. A congrua mennyiségének megál-lapítását nem lehet attól függővé tenni, hogy honnan lesz a szükséglet fedezendő, mert ha az igény olyan természetű, hogy kielégítés követelésre joga van, akkor annak fedezésére a szükséges forrásokat fel kell találni.
Es ezen források — a mint mindjárt kimutatandom — tényleg léteznek. Szerény nézetem szerint tehát a congrua minimuma az összeírások előtt megállapítható lenne. Ezen megállapítás által sok fáradság és költség kiméltetnék meg, mert oly plébániákban, ahol congrua kiegészítésnek helye nem lenne, az összeírások elmaradnának, ha ily plébániákban egyszersmind megváltás alá kerülő szol-gálmányok és adózások is nem léteznének. Mert miután a természetbeni adózások megváltása a fennebb mon-dottaknál fogva elrendelendő lenne — az összeírásokat azon plébániákban is kellene foganatosítani, a melyekben
RELIGIO. 117 congrua-javitásnak szüksége nem] forog ugyan fenn, de
megváltás alá tartozó szolgálmányok és adózások lé-teznek. Azonban majdnem általában ki lehet azt jelen-teni, hogy például a városok igen nagy részében elma-radna az összeírás, ha a congrua minimuma előlegesen megállapittatnék. Egyenesen a püspöki kar kívánatára véleményezte a tisztelt bizottság, hogy az összes plé-bániák jövedelmei nyomoztassanak ki. Ennek szükségét azonban a mondottaknál fogva be nem látom, ha t. i. a congrua-minimum előlegesen megállapíttatik.
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
S T A N C Z E L K A R O L Y . f ,
184B—1888.
Alulírottak a legmélyebb fájdalommal, de Isten szent akaratjában megnyugvó ker. katholikus megadással is jelentjük felejthetlen kedves fiam, illetőleg testvérünk és nagybátyánk Stanczel Károly kegyesrendi áldozár, veszprémi házfőnök és főgymnasiumi igazgatónak Vesz-prémben, f. hó 13-án, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, életének 45-ik évében történt, megdöb-bentően gyászos elhunytát. A legkedvesebb halott teste f. hó 17-én pénteken fog, a 9 órai gyászmise után, a templomtól a helybeli róm. kath. temetőbe vitetve
be-szenteltetni és ott kath. vallásunknak, az istenileg meg-ígért feltámadás reményében, ideiglenes nyugalomra tétetni. Mely végtisztesség megadására ezennel tisztelettel meghivjuk összes rokonainkat és jó indulatu ismerősein-ket. Debreczen, 1888. febr. 16. Özv. Stanczel Ferenczné, mint anyja ; Stanczel Terézia és Borbála mint nővérei ; dr Stanczel Ferencz, nagyvárad egyházmegyei áldozár, hittudor, nyug. egyetemi tanár mint fivére ; Csengery Béla és Amália mint unokatestvérei. Az örök világosság fényeskedjék neki !
Budapest, febr. 21. A vallás- és közoktatásügyi mi-nisztérium költségvetése feletti vita. Második nap. IV. — A ki dr Komlóssy F. után felszólalt, az Hock János képviselő volt, (tudtommal azelőtt hittanár a kaposvári főgymnasiumban.) Alig van, ki tagadásba venné, hogy Hock János képviselő ur képzett, gyakorlott és ügyes szónok. Szüzbeszédéhez neki sokan a t. házban és ezen kivül gratuláltak. Mi nem tehetjük ezt, legalább egészen és feltétlenül nem. Van ugyan egynéhány pont a t. kép-viselő ur beszédében, melyeket kath. papképkép-viselő szájá-ból egyáltalán nem szívesen hallunk. Mindjárt az az odiosus exordium, melyben dr Komlóssy F. pap- és képviselőtársa ellen felszólalt, valóban nem a testvéri szeretet, nem a solidaritás kifolyása volt. Mindig sajnos, ha a t. házban pap pap ellen felszólal, de kétszerte saj-nosabb a jelen esetben, midőn mind a kettő Irányi D. anti-katholikus támadásait visszaverni vállalkozott és midőn dr Komlóssy F. akkor csakugyan nem mondott olyant,
a miért akár álláspontját „tulzott"-nak nevezni, akár „a felekezeti tolerantia" sérelmét beszédéből kiolvasni lehe-tett. Az exordium határozottan téves volt ; — de a beszéd további részleteiben is van, mit szó nélkül nem hagyha-tunk. Hock képviselő ur jónak látta magát nemcsak katholikusnak vallani, de épp oly büszkén állította, „hogy testestül-lelkestül híve a liberális irányzatnak" és mintha érezte volna, hogy szavai magyarázatra ssorulnak, foly-tatólag igy nyilatkozott : „En a liberalizmust azon politi-kai irányzatnak tartom, amelynek segélyével e századnak nagy eszméje, a demokráczia, a törvények szellemének s a társadalmi felfogások keretébe illeszthető. (Helyeslés jobbfelől.) A liberalizmus az az igazi világosság, mely az egészséges alapon fejlődő kultura tenyészetére ép oly nélkülözhetlenül szükséges, mint a nap a növényi életre nézve, (Helyeslés jobbfelől) ez a ható életerő, az igazi vis vitális, mely fejlődésre késztet, s mig a múltból a hasznosat konzerválja, addig a haladásban a jövő biztos alapját akarja megvetni."
Mi szívesen respektáljuk másnak józan nézetét és igy Hock J. ur véleményét sem akarjuk feltétlenül kár-hoztatni — annál is inkább, mivel saját magyarázata meglehetősen sokat elvesz a ,liberális' szónak érdességéből ; de el nem nyomhatjuk aggályainkat, vájjon egy pap-képviselő, ki bárminő restrictióval, de mégis oly határo-zottsággal a liberalismusnak hive gyanánt fellép, képes leend-e amaz áramlattal szemben, melyben akarva, nem-akarva elsodorja az uralkodó liberalismus, fentartani és megmenteni azt, mit saját lelkiismerete és állása tőle oly nagyon megkíván ? Az a liberalismus, mely ma uralkodik és melynek szellemén Hock J. képviselő ur mitsem fog változtatni, soha sem rokonszenvezett a vallással és az egyházzal és bátran mondhatjuk, hogy az ujabbkori egyházüldözés minden merénylete és pusz-títása között egy sincs, melyre a liberalismus nevén feljogosítva nem érezték volna magokat. Ha pl. — mint
el nem marad — a házasság akár teljes, akár részleges saecularisatiója szőnyegre fog kerülni, akkor nem tud-juk, hogy fogja a „testestül-lelkestül" liberális pap-kép-viselő meggyőződését és állásából folyó kötelességét összhangzatba hozni a liberalismus követeléseivel, me-lyeket akkor minden esetre nagyban fognak hangoztatni.
Mi tudjuk, hogy a liberalismus felfogásnak van jó érte-ménye is ; de nem a possibilis sensus, hanem az általá-nosan elfogadott, actualis sensus az, melyben — ha nem akarunk félreértetni — szavainkat venni kell.
A mily szépnek találtuk, hogy a jubileumi „mozgal-makat" Irányival szemben bátran védelmezte, épp oly kevéssé tetszett, hogy ezen védelemben két dolgot em-lített, melyeket nem szívesen bocsáthatunk meg egy pap-képviselőnek. Az egyik az, hogy a római kérdés „olyan politikai közkérdés, amely felett Olaszország van hi-vatva ítélni és dönteni." Nagyon csodáljuk, hogy a t.
képviselő ur oly kevéssé ismeri az egész világ katho-likus köreinek alapos meggyőződését és felfogását, mely a római kérdésben — jog és igazság szerint — nem olasz belkérdést, hanem az egész világot érintő és ér-deklő valóságos „nemzetközi" kérdést lát. A pápa sorsa és helyzete nem pusztán az olaszokat érdekli, hanem a
világon elszórt minden kath. hivőt és per consequens ezeknek kormányait is. Az eszmezavar csak nagyobb lesz, ha egy pap-képviselő ajkáról oly nézeteket hal-lanak honatyáink, melyek helyreigazításában első sorban épp a pap-képviselőknek kellene fáradozniok. — A má-sik dolog, mit bátran elhagyhatott volna a t. képviselő ur, amaz éppen nem sikerült védelem volt, mely a katho-likus hódolat jelentőségét azzal kivánta ellensúlyozni, hogy „azon kath. hivek, kik elmentek Rómába, épp ugy szolgálták az ultramontán (mily rosszul hangzik ez egy pap ajkáról!) mint a liberális szellemet," mivel t. i. nemcsak a pápánál, de „Viktor Emmanuelnek, mint az olasz nemzeti egység megalapítójának sirjánál is tisz-telegtek." Ezt a védelmet ugyan szépen megköszönik a római zarándokok, már t. i. azok, kik mint hithű katho-likusok mentek Rómába. Az első zarándoklat néhány tagja — mert teljes számban nem voltak — megnézték a Pautheont, Róma egyik nevezetességét, melyben Viktor Emmanuel sirja van és egyik-másik — többen bizonyára minden utógondolat nélkül — bejegyezte nevét az idegenek könyvébe. Hát ezt tisztelgésnek lehet nevezni ? . . . A második zarándoklat tagjai egyáltalán nem is voltak ottan, már csak azon oknál fogva, mivel a templomban levő viz miatt ez lévén zárva, oda senki be nem jutha-tott. Ez a tényálladék és nagyon kár, ennek alapos isme-rete nélkül az egész ország előtt ilyen dologgal
előál-lani! . . . ? Róma, febr. 16. Skóczia a pápai trón előtt — ma
jelent meg hódolatát nyilvánítani ő szentsége papi jubi-leuma alkalmából. Skóczia metropolitája, ki edinburgi érsek, és a glasgowi püspök vezették a kath. skótokat. A főpásztorok külön feliratot nyújtottak át ; a zarándokok nevében pedig Bute marquis olvasott fel hódolatos fel-iratot, melynek szövege im ez :
Beatissime Pater !
Universa Fidelium Scotorum multitudo ad pedes Vestrae Sanctitatis provoluta gestit Deo Optimo Maximo gratias referre quod singulari ipsius beneficio per annos quinquaginta munere sacerdotali defungi Sanctitati Ve-strae concessum modo fuerit.
Duo quidem faciunt ut hoc in tempore laetiore et quam gratissimo animo praesentiam Sanctitatis Vestrae veneremur. Primum est nos hac in re vestigia premere Almae nostrae Reginae, cuius avitum genus in Scotia quatuor iam et decern saecula regnasse noscitur. Alte-rum, ut detur nobis hanc ipsam occasionem arripere sincerae mentis sensus promendi, iterumque gratias agere Sanctitati Vestrae quod eximia prorsus in gentem no-stram benevolentia plures veteres episcopales sedes in Scotia restituerit quarum una saltern ipsam stirpem re-giam antiquitate superat. Quod sapientissimum Sanctita-tis Vestrae consilium fructus in dies uberiores inde red-diti luculentissime comprobant.
Quapropter intima supremae Vestrae Dignitatis ve-neratione permoti nec non admiratione pergratoque animo acti erga Augustissimam Vestram Personam, enixe pre-camur Omnipotentem Deum ut vitam nobis, immo uni-verso humano generi pretiosissimam dignetur ad multos
annos producere : omnia opera vestra ad Eius gloriam suscepta copiose benedicere ; ac demum ubi tempus Eius advenerit, Beatitudini Vestrae immarcescibilem gloriae coronam impertire.
A szentatya erre igy válaszolt :
Laetitiae fructum, quem Nobis nuper attulit prae-sentia catholicorum hominum ex Anglia et Hibernia, adauget cumulatque, hodierna die, conspectus vester, dilecti filii, quos hue e Scotia concors amor perduxit, ut Nobis coram gratularemini, quod quinquagesimum ab inito sacerdotio claudere annum, Dei beneficio, conti-gerit. — Perplacuit eximia ac nobilis, quam modo edi-distis, obsequii vestri significatio : praecipuâque bene-volentia accipimus egregios gratosque, quos profitemini, sensus ob 1 Hierarchiam catholicam, decern abhinc annis, in Scotia restitutam. Quo tempore, magno quidem gau-dio gestiit animus, cum datum Nobis esset Pontificatum maximum salutari illo et commemorabili facto feliciter auspicari : eiusque rei ipsa Nos recordatio solatur et recreat, quia fructus, Deo favente, consecuti sunt ad salutem animarum aptissimi, iidemque non minus sane efficaces ad decus provehendum generis vestri, cui ad gloriam nominis mirum quantum religio catholica valuit.
— Lubet memoria repetere insignem ac veterem Sco-torum pietatem et praeclare facta : nobiles sanctitate et doctrina viros, qui primum apud vos divini verbi spar-sere semen, inter quos eminent Ninianus ac Palladius : similiter Monachorum coenobia, unde vis quaedam emen-datrix vitae et humanitatis effectrix in mores patrum vestrorum infiuxit, et de quibus non exigua extitere mérita Malcolmi III regis, praecipueque Margaritae, uxoris eius sanctissimae, omniumque vestrum Patronae caelestis. — Illud autem ad recordationem periucundum, romanos Pontifices nullam curarum vigilantiaeque suae partem Scotis unquam passos deesse. Hue spectant, con-stitutae providentissime in Scotia, ipsorum auctoritate, sedes episcopales ; item recentiore memoria, positum ab ipsis studium in rerum sacrarum sarciendis opportune cladibus ; et pariter collata liberaliter opera domui in Urbe aperiendae, in qua iuventus Scotorum disciplinis optimis exculta, simul ad sacra munia diligenti praepa-ratione exerceretur, — ut paucis omnia complectamur : hoc sane magnum et perhonorificum est, quod Ponti-fices Maximi, decessores Nostri, specialem Apostolicae Sedis filiam Scotiam appellarint.
Quae res, dilecti filii, voluntatem Nostram in vos sponte propensam permovent etiam magis. Scilicet No-stra erga Scotiam paterna officia et studia permanebunt, et, quoad facultas erit, omnibus rebus gratificabimur, quas vobis profuturas intelligemus ; illud vicissim a vobis expectantes, ut perseveretis religionis studiosi, et Aposto-licae Sedi dicto, ut soletis, audientes.
Interea uberem vobis caelestium munerum copiam implorantes, Apostolicam benedictionem, benevolentiae Nostrae pignus, vobismetipsis, quotquot adestis, fami-liis vestris, universaeque Scotorum genti peramenter impertimus.
RELIGIO. 119
IRODALOM.
A „Szent-István" nevü
katholikus müintézetről Budapesten,
mely az Ujvilág-utcza 13. sz. I. emeletén van elhelyezve, s a mely a már európai hirre szert tett bécsi „St. Nor-bertus Buch- und Kunstdruckerei" bécsi katholikus könyv-és művkönyv-észeti nyomda fiókja hazánk fővárosában, meg kell ezúttal emlékeznünk azért, mert a nevezett müintézet beküldte szerkesztőségünknek a Esposizione Vaticana"
czimü képes folyóirat német kiadását, melynek eszközlé-sével az olasz kiadás megindítója bizta meg a St.
Norber-tus könyv- és münyomda tulajdonosát, ki egy igen szerény de jómódú bécsmegyei pap, a ki müintézeté-nek tiszta jövedelmét egészen jótékony czélra aján-lotta fel.
A „Szent-István" katholikus müintézetben nagy raktár van művészi kivitelű szent képekben, és pedig vannak szinnyomatu fametszetek, kő- és fénynyomatok ; vannak magyar ima- és épületes könyvek; van stylszerü képkeret minden szent képhez ; kaphatók szent olvasók és skapulárék. Minthogy a nevezett müintézetnek saját könyv- és münyomda áll rendelkezésére, már egy kath.
folyóirat is jelenik meg a Szent-István müintézet nyom-dájában : a P. Angelikusz által szerkesztett és kiadott
„A legszentebb rózsafüzér királynéja", melynek gon-dos és diszes kiállítása nagyban fogja hazánkban emelni a „Szent-István" münyomda hírnevét és hitelét.
A „Szent-István" müintézet uj nyomdájáról az imént emiitett folyóirat februári számában ezt olvassuk :
„A „Szent-István" kath. müintézet (Budapest, ujvilág-utcza 3. sz.) megnyitotta uj nyomdáját. Ez a füzet is onnan került ki. E füzet kiállítása elég ajánló levél arra nézve, hogy a főtisztelendő papság és mindazon katholikus irók, a kik valamely nyomdai munkát kíván-nak rendelni, bizalommal forduljakíván-nak becses megrende-lésükkel ezen uj intézethez, a mit a müintézet annál nagyobb bizalommal remél, mert az intézet, távol minden
haszonleséstől, minden tiszta jövedelmét, a miről minden évben nyilvánosan be is fog számolni, egyesegyedül liazai szegény egyházak és jótékony kath. intézetek felsegitésére fogja fordítani."
A nevezett müintézet bécsi nyomdájában megjelent
„Die vatikanische Ausstellung in Wort und Bild" czimü képes folyóiratból eddig 8 füzet jelent meg. Tervezve van 40 füzet két-két folio-iven. Az egésznek ára 8 frt porto nélkül. Felölel mindent a mi a pápa jubileumára és a vatikáni kiállításra vonatkozólag nevezetesebb moz-zanatnak mondható. Képei ritka praecisióvaal készültek.
Például a sz. Péter bazilikát, a bazilika terét és a Vati-kánt ily világos és szabatos perspectivában, milyenben e folyóirat I. füzete mutatja be, még nem láttam.
Minden müveit katholikus, ha Rómában volt, a pápai jubileum és a vatikáni kiállítás emlékére, ha pedig még Rómában nem volt, a nem látottak képben és le-írásban szemlélése végett nem nélkülözheti e folyóiratot.
= Beküldetett: A hunok é s magyarok „fekete"
illetve „fehér" elnevezésének megfejtése. Irta : Fischer Károly Antal. Budapest, 1888. Kapható a szerzőnél, I.
ker. vár, uri-utcza 12. sz. I. em. Ára 50 kr. — Magyaror-szág ethnographiájának történetéhez igazán nagybecsű
adalék járul e műben, melyet müveit magyar nem hagy-hat figyelmen kivül. Léha, munkakerülő, könnyen élő
korszakunkban szinte jól esik látni, hogy vannak társa-dalmunkban férfiak, kik hivatalos állásuk teendőin felül maguknak foglalkozást és munkát keresnek s idejöket nem töltik hivalgó sétálással vagy füstös kávéházakban az újságok híreinek meddő morzsolásával. A dolog
érde-méhez nem szólva, melegen ajánljuk Fischer K. Antal m. k. államvasuti hivatalnak ur fent czimzett müvét.
érde-méhez nem szólva, melegen ajánljuk Fischer K. Antal m. k. államvasuti hivatalnak ur fent czimzett müvét.