A kath, alapok és alapítványok kezelését ellenőrző bizottság rendes ülését tegnap tartotta meg. Jelen vol-tak : Szlávy József elnök, dr Haynald Lajos bibornok kalocsai érsek, Schuster Konstantin váczi püspök, Anda-házy Pál, Prileszky Tádé, Hánzüy János, dr Bartha Béla, Kárffy Titusz, Muzslay Sándor, b. Bdnhidy Béla, Boncz Ferencz, Forster Gryula és az előadó Rudnyánszky F.
Az ülésen a következő tárgyak intéztettek el.
1. A kath. tanulmányi alap gazdászati és erdészeti 1888. évi költségelőirányzata. A gazdászati rendes
be-vétel 301,579 frt, rendkívüli (tőke-vagyon) 6,437 frt, együtt 308,016 frt. Rendes szükséglet 133.659 frt, rend-kívüli 39,171 frt. = 172,828 forint, tiszta fölösleg 135,188 forint. Az erdészetből a rendes bevétel 87,461 frt. Rendes kiadás 50,463 frt. Rendkívüli 5,698 frt — 56,161 frt, tiszta fölösleg 31,320 frt, ehhez számítva a gazdászati felesleget 135,188 frttal, beszolgáltatandó a tanulmányi alap javára 166,498 frt. Kiadási főbb tételek:
gazdaságnál uj épületek 25,215 frt, épületek fenntartása 25,203 frt, adók 59,600 frt, kegyúri terhek 8,765 frt.
Erdészetnél adók 11,165 frt, erdőmüvelés 5,160 frt, fize-' tések 14,157 frt, fanyeremény és szállításra 7,056 frt.
RELIGIO. 83 A kath. vallásalap gazdászati és erdészeti 1888.
évre szolgáló költségelőirányzata. A rendes bevétel a gazdászati ágnál 956,253 frt, rendkívüli (tőke vagyon) 79,448 frt, együtt 1.035,701 frt. Rendes kiadás 382,314 forint, rendkivüli 194,120 frt, összesen 576,434 frt, a tiszta jövndelem 459,267 frt. Az erdészetből, melyben a budapesti faraktár is bennfoglaltatik, az összes rendes bevétel 349,201 frt, rendkivüli 2287 frt, együtt 351,488 frt. Rendes kiadás 237,976 f'rt, rendkivüli 16,054 frt, összesen 254,030 frt, marad tiszta jövedelem 97,458 frt, ehhez hozzáadva a gazdászati tiszta jövedelmet 459,267 frt, összesen a vallásalap javára beszolgáltatandó lenne 556,725 frt, vagyis több 183,426 forinttal, mint amennyi az 1886. évi zárszámadás szerint' befolyt és több 1497 frttal, mint amennyi 1887. évre előirányozva volt. A kiadások közt, a főbb tételek a gazdászatnál : épületek fentartása 69,910 frt, uj építkezések 43,897 frt, adók 188,927 frt, kegyúri kiadások 23,308 frt, fizetések 33,839 frt, beszállítandó tőke vagyon 79,448 frt. Az erdészet-nél ; fanyeremény és szállításra 101,766 frt, adókra 33,678 frt, kegyúri kiadásokra 5949 forint, fizetésekre 35,351 forint, erdőmüvelésre 11,690 forint stb.
3. Tárgyaltatott a kath. vallásalap uradalmainak és jószágainak 1886. évi gazdászati és erdészeti zárszámadása,
mely az előirányzathoz képest kedvezőtlenebb volt. A -gazdaságnál 130,439 frt 221/2 kr, az erdészetnél 62,419
frt 46 kr, összesen 193,858 frt 68Va kr. A beszállított jövedelem, beleértve a Lakócsay és szent Benedeki ura-dalmak jövedelmeit is, volt 430,592 frt 72i/2 kr, mivel uj építkezésekre 105,505 frt 271/2 kr, egyéb beruházá-sokra 77,491 frt adatott ki. A számvevői kiszámítás szerint a kezelési költség : A gazdászatnál 36%, az er-dészetnél 73% volt. A bizottság véleménye szerint ke-vesebb építkezés és befektetés volna szükséges, hogy a vallásalap jövedelme nagyobb legyen, és a rendes be-vételek a rendes kiadásokat fedezzék.
A kath. tanulmányi alap uradalmainak gazdászati és erdészeti 1886. évi zárszámadása szerint a tiszta jöve-delem volt gazdászati ágnál 122,024 frt 32x/2 kr., erdé-szetből 33,382 frt 22 kr., együtt 155,406 frt Ul/2 kr., kevesebb 37,279 frt 4572 krral, mint amennyi előirá-nyozva volt. A gazdászati ágnál a nyers bevétel volt 296,414 frt 44l/2 kr., kezelési költség 113,795 frt 09, rendkívüli ' kiadás 60,595 frt 03 = 174,390 frt 12 kr., tiszta jövedelem 122,024 frt 32Y2 kr. Az erdészeti nyers bevétel volt 95,656 frt 23 kr., kezelési költség 57,924 frt 03, rendkivüli kiadás 4349 frt 98 = 62,274 frt 4 kr., tiszta" jövedelem 33,382 f'rt 22 kr., a kezelési költség a gazdászati ágban 383/10°/0, az erdészetnél 606/10°/0 volt a számvevőség kimutatása szerint.
5. Bérelengedések történtek 1884. évben a pécs-várad-somlyóvásárhelyi főtiszti kerületben 4,307 frt 81 kr., csákovai kerületben 6,697 frt 6772 kr., együtt 11,005 frt 48^2 kr. 1885. évben a pécsvárad-somlyóvásárhelyi kerületben 2,971 frt, czegléd-mizslei kerületben 11,369 frt 85^2 kr., selyei kerületben 200 forint, csákovaiban 3,630 forint 21/* kr., összesen 18,170 forint 88 kr. 1886.
évben a pécsvárad-somlyóvásárhelyi kerületben 3181 frt, czegléd-mizsleiben 1224 frt 60 kr., selyeiben 77 frt 50
kr., csákovaiban 1519 frt 441/2 kr., együtt 6002 forint 60y2 kr. Az összes bérelengedés 3 évben 35,178 frt 97 kr. volt, az indok pedig legfőképen elemi csapások és más okok.
Előterjesztetett a kath. alapok és alapítványoknak 1882, 1883, 1884, 1885 és 1886. évi gazdasági becsüje a mezőgazdasági birtokokról, épületekről és gyökös jogok-ról, mely a változott évi jövedelmekhez képest, tőke értékben évenkint változott. 1886. évben volt a vallás-alap mezőgazdaságának területe 117,956 hold, a tanul-mányi alapé 26,985 hold. Részint mert a becsükből az erdők kihagyattak, részint mert az alapok uradalmaihoz a lakócsai, szent-benedeki és vaska-szent-mártoni uradal-mak is hozzá számíttattak, továbbá, mert az alapok főzárszámadásaiban még mindig azon érték van kitüntetve, mely 1857. évben létezett és a két becsű egymástól na-gyon lényegesen eltér, a bizottság azon véleményben volt, hogy egyik becsű sem helyes, mert a változott viszonyok folytán az a valódi értéknek meg nem felel, és azt java-solta, hogy az 1887. évi XLY. törvényczikk értelmében a kataszter alapján a birtokokról törzskönyv készíttessék, és a tőkeértékek a nevezett törvény értelmében minden egyes tárgyra nézve újra felvétessenek.
7. Az uradalmakban kint levő restáncziák kitettek:
a vallásalapnál 1867. évben a gazdaságnál 1.243,716 frt 25 kr., az erdészetnél 63,652 frt 69 kr., együtt 1.307,368 frt 94 krt., ezek leapadtak 1886. decz. U-én : a gazdá-szatnál 408,099 frt 13 kr., az erdészetnél 32,277 frt 44 kr., összesen 440,376 frt 87 krra. 1887. évi junius 30-án pedig fennállottak : a gazdászati ágnál 434,233 frt 52 kr., az erdészetnél 35,187 frt 9372 kr., összesen 469,421 forint 4572 krajczár, levonva a behajthatlanokat 16,500 frt, a cselekvő követelés 452,921 frt 4572 kr., miből csakis 30% v agyis 137,876 frt 4372 kr. behajtása remél-hető. A tanulmányi alapnál : 1867. évben volt a restan-czia : a gazdászati ágnál 238,736 frt 17 kr., az erdészet-nél 7,938 frt 92 kr., együtt 246,675 frt 9 kr., ez leapadt az 1886. év végéig: a gazdászati ágnál 64,364 frt 79 kr., az erdészetinél 4,548 frt 73 kr., együtt 68,913 frt 52 krra. 1887. évi junius 30-án pedig fennállott : a gazdá-szati ágnál 57,993 frt 3272 kr., az erdészetinél 5,277 frt 79 kr., együtt 63,271 forint 1172 kr. Itt is 30%, vagyis 18,981 forint 33 kr. behajtása remélhető. Az apadások részint befizetések, részint leirások által keletkeztek. Az összes cselekvő hátralékokban bennfoglaltak azok is, me-lyek csőd és polgári perekben követeltetnek.
8. Előterjesztetett a számvevőség kimutatása és jelentése arról, hogy a buziási fürdő épületeinek helyre-állítását nem tekinti a vallásalap feladatának, tekintettel arra : hogy a további befektetések nagyobb kárral járná-nak, a buziási fürdőnek az állammal való elcserélését, avagy eladását javasolta.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 7. Válaszunk a „szépítgetés"-re. — Az utolsó előtti számban megjelent budapesti levelünk bizonyos helyen nemtetszéssel találkozott. Két rövid czikkben szó van „némely fiatal pap"-ról, és az illető
11*
czikkiró az ő „fiatal barátjai"-nak ama tanácsot adja, hogy ne „arrogálják" magoknak az egyház legfőbb feje utasításainak magyarázatát (mert ez t. i. csak neki sza-bad), hanem inkább véssék emiékökbe, a mit a nagy IX.
Pius pápa a liberális katholikusokról mondott stb.
Nevet ugyan nem olvastunk, de erős a sejtelmünk, hogy ez a felszólalás nekünk volt mondva. Ne hogy hallgatásunk az „arrogálás" helyeslésének vétessék, sine ira et studio megmondjuk véleményünket.
Voltaképpen igen röviden végezhetünk. Mi egy-szerűen tagadhatjuk a suppositumot. Mi egy szóval sem szépítgettük állapotainkat; évek óta ostorozzuk a de-catholizácziót. Minket tehát nem illet az egész do-log. Ha már minden áron ki akarták mondani, a mi begyükben volt, ám mondták volna ki; de ne használták volna jelzett czikkünket kiindulási pontul.
Ennyit kívánhatunk — ennyit a loyalitás még „intra muros" is megkíván.
,.Szépitgetés"-nek elnevezett levelünk csakugyan nem az ; inkább egy tulkapásra való figyelmeztetés az, a „Vater-land" czikkére vonatkozólag. — Azt pedig ma is fen-tartjuk, hogy korrekt katholikus lap a „Vaterland"
kérdéses czikkének második részét, mely — mint irtuk
— valóban nem más, mint a magyarországi püspöki kar illetéktelen, igazságtalan s időszerűtlen módon való elbí-rálása, nem igen reprodukálhatja. Ha tévedünk e felfogás-ban, szívesen fogadtuk volna a tárgyilagos érveket : de egész tisztelettel megköszönünk minden leczkéztetést, mely, az ismételten hangoztatott „fiatal" jelző után ítélve, bizo-nyos gyámkodást látszik magának tulajdonítani. Mi nem tűrünk irodalmi gyámkodást collegáink] részéről, valamint mi sem arrogálunk magunk részére ilyes valamit ; mi csak a kölcsönös tisztelet adása és igénye alapján beszélünk egy-mással, s ha ezt másban fel nem találjuk, hagyjuk monolo-gizálni azt, ki maga mellett — ugy látszik — mást elis-merni nem akar.
Emiitett levelünk — legjobb meggyőződésünk sze-rint — az egyedül korrekt kath. álláspontot foglalta el.
Mi csakis a püspöki név és tekintély tiszteletének érde-kében nem tartottuk helyén valónak ama bizonyos czikk második részét reprodukálni, — mert az első részt, hol a dekatholizálásról van szó, rosszalással nem érintettük, sőt azt kivonatban reprodukáltuk. Es a mi szempon-tunkból hivatkoztunk szentséges atyánk egyik világos utasítására, mely magyarázatra nem szorul. De Ítél-jenek tisztelt olvasóink! Francziaországban a nagy-nevű Dupanloup halála után nagy viszály támadt a kath. lapok között. Voltak, kik a boldogultat dicsői-tették, voltak, kik gyalázták. A tollharcz oly nagy mér-veket öltött, hogy szentséges atyánk, XIII. Leo pápa, 1884. nov. hó 4-én a párisi apóst, nuntiushoz irt levelet, melyben a^ többi között ezek foglaltatnak : „Ha a sajtó működése csakugyan oda fogna fejlődni, hogy a püs-pököknek nehezebbé tegye küldetésük teljesítését ; ha abból a nekik tartozó tisztelet s eng< delmesség gyengülése származnék, ha az Isten egyházában berendezett hier-archikus rend attól érintetnék s megzavartatnék és az alattvalók igényelnék a jogot megítélni igazi tanitóik és pásztoraik oktatását és magatartását: akkor az ily
hírlapok müve nemcsak terméketlen lenne a jóra nézve, hanem nem egy szempontból nagyon károssá válnék.u
Kinek kell ezen szavakhoz még magyarázat? . . . Mi ezt a bölcs utasítást tartottuk mindig és tartjuk most is szemünk előtt és azért irtuk : „Mi nem akarunk pápásabbak lenni a pápánál, de rosszabbak sem akarunk lenni azoknál, kik a szentszék iránti engedelmességet nem csak ajkaikon hordják, de valóban gyakorolják is."
A IX. Pius arany-szavaira való hivatkozás a libe-ralizmus ellen — nem teszi meg nem történtté a XIII.
Leo világos utasításába való, megtörtént beütközést a püspöki tekintély köteles tiszteletének figyelmen kívül ha-gyása által. . . .
Bajtársaink gyanúsítása helyett, igazán, legyünk már valahára acies bene ordinata, t. i. azoknak vezérlete
alatt, kikhez ez tartozik. Dixi. ?
Róma, febr. 1. Az ir zarándokokat, — szám szerint 300-at, Ráfael loggiáiban ma fogadta a szent atya.x) Walsh dublini érsek olvasta a hódolati föliratot. A fo-gadtatásom három irlandi érsek és tiz püspök volt jelen.
A szent atya latin válasza a „Moniteur de Rome"
szerint ez vala :
„Non longo vos sermone morabimur : verumtamen significare placet, quod ceteroquin sponte intelligitis, vehementer- Nos praesentia vestra vestrisque sententiis delectari. Quod declaratis, quinquagenaria sacerdotii No-stri memoria vos quidem civesque vestros singulari affectos laetitia, perlibenter voluntatem istam accipimus, neque vos dubitare volumus quin reddamus parem. — Certe vei in ipso summi pontificatus exordio, animum paterno cum studio ad Hiberuiam adiecimus : eam quippe apud Nos multiplex causa commendabat, sed potissimum catholicae incolumitas fidei, quam scilicet beati Patritii laboré et virtute satam, invicta maiorum vestrorum for-titudo retinuit, vobisque sancte custodiendam transmisit.
Ac iure quidem in vobis est stabilis benevolentiae No-strae fiducia: Hibernos enim ea, qua aequum est, caritate constanter prosecuturi sumus, itemque eorum tranquilli-tati prosperitranquilli-tatique studere perseverabimus, ita sane ut, quam habetis spem in Nobis positam, perpetuo susti-nuisse iudicentur. Cuiusmodi animi Nostri vei hoc tem-pore extat locuples testimonium, in eo videlicet quod venerabilem fratrem Archiepiscopum Damiatensem certis cum mandatis in rem praesentem misimus, ut liceret Nobis, quo res statu sint et quid vobis maxime expediat, illo etiam auctore cognoscere. Verum his insidentibus difficultatibus, ex epistolis, quas superioribus annis ad Archiepiscopum Dublinensem dedimus, tuta ac firma agendi norma sumatur. Id sane postulat nec solum religio, quae princeps est Hiberni generis laus, sed ipsa quoque communis utilitas, quia nullum potest tempus accidere ut intersit reipublicae, fundamentum ordinis omniumque bonorum, iustitiam violari. Nuperrime in Germania feli-citer e re trépida catholicos evasisse videtis, moderatione legumque verecundia Nobis suasoribus atque auctoribus, adhibita. Similem in Hibernia modum quidni fructus similes, Dei munere, consequantur ?
Nem 3-ikán.
RELIGIO. 85 Quare plurimum Hiberniae Episcoporum
auctori-tate sapientiaque confidimus, plurimum etiam virtute populi, cuius in obsequio Sedis Apostolicae, in obtempe-ratione Episcopis suis semper est laudata voluntas. Qua spe freti propitium vobis divitem in misericordia Deum adprecamur, et caelestium munerum auspicem ac singu-l a r s benevosingu-lentiae Nostrae testem, vobismetipsis quot-quot adestis universaeque Hiberniae Apostolicam bene-dictionem peramanter impertimus."
München, jan. 26. A pápának a bajor püspöki karhoz intézett encyklikája az összes egyházpolitikai vi-szonyok taglalását napirendre hozta, ami nagyon feszé-lyezi a kormányt, melynek feje még mindig Lutz ur, aki protestáns vallásban nevelteti gyermekeit; de más kö-röknek is alkalmatlan, amelyek a katholikus Bajorország-ban egészen rendjén látják a szabadkőműveseket a kor-mányon, de a szerzetesektől, nevezetesen a redemptoris-táktól, minden szabadságot megvonnának.
Egy ur, ki a kormányhoz közel áll, azt mondá nyiltan, hogy „a redemptoristák működése nem • illik Bajorországba." Esetleg kezembe jutott Liguori sz. Al-fonz életraiza, melynek egyik helye erre némi világot vet.
A nevezett szent ugyanis 1754-ben levelet intézett Sersale bibornokhoz, kit abban a nápolyi érseki szék elfoglalása alkalmából üdvözöl ; egyúttal pedig figyelmez-teti e főpásztort a papság szellemében beállt változásra.
„Eminencziád — irja neki — nem fogja többé ugy találni a nápolyi clerust, amint elhagyta ; oly papságot lel ott, mely romlásnak indult, és ennek következtében találni fog ott romlásnak indult népet is."
Nagy aggodalommal töltötte el a szent férfiút amaz észlelet, hogy a papság buzgalma, különösen a fővá-rosban apadóban van. Szive szomorú sejtelmekben el-szorul hazájának jövője tekintetében. Nagy fájdalommal látta az ál fölvilágosodás szellemét, a voltaireianizmust mindinkább terjedni.
Sz. Alfonz nem ecseteli e levélben a papság ha-nyatlásának tulajdonképeni okait; de ezek ismeretesek amaz állapotokból, melyek ellen az ő törekvése irányult.
Ez okok nem rejlettek annyira az előbbi érsek, Spinelli-nek működésében, mint inkább „a kormánytól kiinduló támadásban az egyház tekintélye ellen és a felülről ter-jedő „regalismus" nyomásában" — mondja Esz. Alfonz
életleirása. „Tanucci (akkori kormányelnök) szorgalmasan munkálkodott azon, hogy az egyház erejét megbénítsa, és e végre amaz eszközzel élt, mely legbiztosabban czél-hoz vezet és amelyet mindenütt szokás alkalmazni, hol a katholika egyházat mint az államra nézve hasznosat tiszteletben tartandónak vélik, anélkül, hogy igényeivel teljesen egyetértenének." „Mialatt (a miniszter) a szer-zetes rendeket és congregatiókat a falhoz szorítani és létüket megnehezíteni igyekezett, addig a világi papságból szófogadó állami tisztviselőket iparkodott faragni, lát-szólagos szeretetreméltósággal s szorgoskodással magá-hoz vonván ezt, hogy az álnok ölelés alatt elfeledtesse vele a tekintélyt, melynek hordnoka lenni képezi hivatását."
„E tekintetben nagyon sok történt az önérzetteljes uralkodó oldalán kormányzó következetes államférfiú
működésének husz esztendeje alatt, és amidőn sz. Alfonz az említett levelet irta Sersale bibornokhoz, Nápoly már hemzsegett oly egyháziaktól, akik, bármily hozzáférhe-tetlenek — voltak is különben, nem birták többé Róma szellemét és teljesen hódoltak az uj eszméknek az egyház s állam közti viszonyról."
„Miután a spanyol király, aki a nápolyi királynak mostoha testvére volt, 1759-ben meghalt, a spanyol trónra való jog ez utóbbira szállt. El is hagyta
csak-hamar eddigi országát, melyet nyolcz éves fiára, IV.
Ferdinándra hagyott vala. Nyolcz személyből álló regens-séget adott melléje, melynek élén Tanucci állt. Igy ju-tott az egyházellenes férfiú a hatalom teljes birtokába,
melyet tizenhét éven át (1760—1777) tőle telhetőleg az egyház államosítására kihasznált."
Azt mondják, hogy a fiatal Ferdinánd nevelteté-sére nézve a főnevelővel azt akarta megértetni, hogy
„kis államokban igen káros, ha az uralkodó maga bele-nyúl a kormányzás gépezetébe ; jobb ha a souverain ha-talmat reprezentálva az uralom élveit éldeli, tanácso-saira hagyván a kormányzás gondját."
Annyi bizonyos, hogy a fiatal fejedelem soha sem rokonszenvezett a kormányzás gondjaival, soha sem lett önállóvá, és az élvezetre, nevezetesen a vadászatra több időt fordított, mint kellett volna. Tanucci ez által
meg-tartotta mindaddig a kormány gyeplőt kezében akkor is, midőn a király már a regensségre nem szorult, amig az erélyes Mária Karolina királyné, Mária Terézia leánya a miniszternek bukását előidézte. Ez ideig azonban már eleget tett ez utóbbi saját érzelmei s tervei szerint, és bekövetkezett az, amitől sz. Alfonz rettegett: az egyházi viszonyok teljesen megváltoztak az országban. Tanucci az egyházat erőitől megfosztandó, egész sorát a törvé-nyeknek alkotta, melyek látszólag az egyház szolgáinak anyagi helyzetére vonatkoztak, a valóságban azonban és alapjában megbénították azt.
„Könnyen érthető, hogy e törvények nem kevésbé támadták meg a házasságot és oktatást ; ez első lénye-gesen polgárinak jelentetett ki; az oktatás pedig oly dolognak nyilváníttatott, mely fölött egyedül az államot illeti meg az őrködés. A püspökök ne is foglalkozzanak vele autoritativ módon, amint ugyanők ne szabjanak egy-házi büntetéseket királyi engedély nélkül."
Ez Bajorországra is vonatkozik. Most itt is kétféle urak vannak, mint amott, hol sz. Alfonz és congrega-tiója állt egyfelől, másfelől pedig Tanucci miniszter és csatlósai. Világos, hogy az egyiknek törekvése nem illik a másiknak működéséhez, és hogy melyikük illik jobban Bajorországba, azt Nápoly és a nápolyi királyság tör-ténete eldöntötte.
^ KATH. E G Y L E T I É L E T . A budapesti Paulai szent Vincze-egyesület 1888. évi január hó 22-én tartott közgyűlésén előterjesz-tett titkári jelentés, szerkeszelőterjesz-tette: Gabler Lajos P. titkár.
(Vége).
•3. Es ezen harmadik s legkitűnőbb kenyér, valódi czukros kenyér, megjelöli a két első kenyér kiosztásának
útját s módját, — ez pedig az önfeláldozó szeretet, a lángoló buzgóság, a szent lelkesedés, melylyel az irgal-masság testi és lelki cselekedeteit kedves szegényeinknek Krisztus urunk akarata és dicső védszentünk szent Yincze példája szerint nyujtjuk. Ezen szeretet szemeinkben szende napfényként tükröződjék vissza, és minden szavunkból, mint lélekemelő zene hangozzék vissza, minden cselek-vésünkben és barátságos komoly magatartásunkban nyil-vánuljon. Mielőtt ezen valóban szent szegény-látogatási utunkra indulunk, álljunk Udvözitőnk szent keresztje elé, helyezzük élénken szemünk elé, mily kimerithetetlen, ki-mondhatatlan szeretettel és gyöngédséggel bánt, tani-totta, üdítette és vigasztalta isteni mesterünk és szent Yincze a szegényeket. Ily szeretet bennünket találékonynyá tesz, a szegényt testi és lelki nyomorának örvényéből kisegíteni. Es ha ez nem sikerülne, legalább csodás mó-don vigasztaljuk és őt Isten iránti bizalommal töltjük el.
Ki ezen szeretet nélkül, talán hidegen és barát-ságtalanul jő, az kenyér helyett a szegénynek követ ad, a bosszúság, az elégedetlenség, a gyűlölet és irigykedés kövét nyújtja. Ki útbaigazítást, vigaszt nem nyújt, az kígyót ad, oda hatván, hogy a kételkedés, az istente-lenség és hitetistente-lenség ördöge lelkét mindinkább körül-fonja és veszélylyel fenyegesse. Ki buzgóság nélkül teljesiti hivatalát, minden akadály, minden nehézségtől visszariad, oda hat, hogy a harag, a gyűlölség és kétségbe-esés scorpiója a szegény szivet megsebezze és megmérgezze.
Távol legyen ez tőlünk, — mert ily módon nem a szegénynek, hanem édes Udvözitőnk szentséges szi-vének okoznánk fájdalmat, mivel mindazt, mit testvérei legutolsójának is teszünk, legyen az jó vagy rossz, ugy tekinti, mintha azt neki cselekedtük volna. Nem — fü-lünket, szivünket és kezünket soha se zárjuk el ezen ké-relem elől: „Barátom, adj nekem három kenyeret köl-csön", az irgalmasság testi, lelki cselekedetének és az önfeláldozó szeretetnek kenyerét.
E magasztos szellem az, melyet védszentünk dicső
E magasztos szellem az, melyet védszentünk dicső