I r t a : Winter Ágoston, a P á z m á n y - i n t é z e t a l i g a z g a t ó j a .
Mintha csak Assuérus egyik susani, égkék szinü kár-pit-ege alatt pihentünk volna, oly nyugodtan sikamlot-tunk ki kis gőzösünkön a fiumei kikötőből. A Fiume feletti hegyek, Veglia és Cherso, az istriai Monte mag-giore, mind megannyi kőoszlop, melyen a kék égboltozat nyugodni látszik. A bibor kötelékeket pedig, melyekről az irás szól, a gőzösök hosszura nyúlt barna füstje pó-tolta, mely szint a régiek szintén purpureusnek mondtak.
„Figyeljétek meg az eget — int Hippo püspöke, és ki ne nézné az itteni szép kék eget ? — mindenütt,
min-denfelől takarja a földet, és a földnek nincsen része, mely
általa ne takartatnék. Az emberek az ég alatt vétkeznek, s tegyenek bár minden rosszat az ég alatt, mégis az ég által takartatnak el. Onnan kapja a szem a világosságot, onnan van a levegő, onnan a szellő, onnan a föld ter-mékenységére az eső ; onnan az égből minden könyörü-letesség. Vedd el az ég segítségét a földtől, s azonnal fogyatkozást fog szenvedni. A mint tehát az ég védelme megmarad a föld fölött, ugy megmarad az Ur védelme azok felett, kik őt félik. Féled az Istent, védelme felet-ted van. De talán gyötörtete, és azt véled, hogy az Isten téged elhagyott. Igenis akkor, ha az ég védelme elhagyta a földet. „Mert a mily magas az ég a föld fe-lett, oly erőssé teszi irgalmát az őt félőkön."
Hajónk nyugot felé vette irányát. Zivataros időben mindenki szeme a kapitányon függ ; most senki sem törő-dött vele, mert „enyhe szellőnél a hajós is elkormányozza;
a szelek zűrzavarában pedig az első mester fortélya ke-restetik." (Chrys. sz. Péter.) De annál inkább néztük Fiumét s az őt környező hegyeket.
Mint a sziklákon visszaverődő mennydörgés, ugy hangzanak e szavak : „Confirmavit Dominus misericordiam suam super timentes eum," a Frangepanok vára mellől, hol a bolds. Szűz thersatói kegytemploma áll. „Hallgas-son irgalmasságodról, bolds. Szűz, ha találtatik valaki, ki arra emlékszik, hogy téged szükségeiben segítségül hiván, abban nem részesült. Mi a te csekély szolgáid veled örvendünk többi erényeid miatt, de ebben önma-gunk miatt. Mi szüzességedet dicsérjük, alázatosságodat csodáljuk, de az irgalmasság édesebb a nyomorultaknak, irgalmasságodat szivesebben karoljuk át, arra gyakrabban gondolunk, azt gyakrabban kérjük. Ez az, mely az egész világ megújítását megnyerte, mely mindnyájának üdvös-ségét kieszközölte. Mert tagadhatatlan, hogy az az egész
emberinemről gondoskodott, kinek mondatott : Ne félj Mária ! mert kegyelmet találtál, bizonyára azt, melyet kerestél. Ki az tehát, oh áldott, ki képes volna irgal-masságodnak hosszát és szélességét, magasságát és mély-ségét kifürkészni ? Mert annak hossza, az utolsó napig, mindenkinek, ki azt kéri, segítségére jön. Szélessége az egész földkerekséget betölti, hogy a te irgalmasságoddal is az egész földkereksége telve legyen. Annak magassága a mennyei város megújítását, és mélysége azoknak, kik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, megváltását nyerte meg. Általad megtelt a mennyország, a pokol ki-üríttetett, a mennyei Jeruzsálem romjai meglettek ujitva, s meg lett adva a várakozó nyomorultaknak az elveszett élet. így tehát a mindenre képes és leggyengédebb sze-retet, valamint a szánalom, ugy a segítség hatályoságá-ban is bővelkedik, egyenlően levén gazdag mindkettőben.
Ezen forráshoz siessen tehát szomjas lelkünk, az irgal-masság ezen halmazához fusson legnagyobb sietséggel nyomorúságunk. — Maga anyai szereteted ismertesse meg ezután a világgal azon kegyelmet, melyet az Istennél találtál, mely által a bűnösöknek kegyelmet, a betegek-nek orvosságot, a csüggedőkbetegek-nek erősséget, a szomorúak-nak vigasztalást, a veszélyben levőknek segélyt és szaba-dulást nyersz szent imáid által." (Sz. Bern.)
Thersátót a tőle nyugatra fekvő hegytől, melynek tövén Fiume fekszik, a Fiumára keskeny völgye választja
RELIGIO. 133 el. A ott elrejtett hires papírgyárra annak felszálló
kő-szén füstje figyelmeztetett.
A thersatói vár átellenében áll nyugodt méltóságban a fiumei kalvária keresztje, mely „keresztnek négy ága, az erények drága köveivel van ékesítve ; felül a szeretet tündöklik, jobbról az engedelmesség ; a béketűrés balról, az erények gyökere pedig az alázatosság, alant van.
Ezekkel gazdagitá a kereszt győzedelmi jelét az Ur kín-szenvedésének befejezése, midőn a zsidók káromlásaira az alázatos, a sebzésekre a béketűrő, belül a nyelvek, kí-vülről a szegek által sértetett. Nála, mivel életét adta barátiért, a szeretet tökéletes ; nála az engedelmesség is tökéletes, mert lehajtott fejjel kiadta lelkét, engedelmes lévén mindhalálig. Krisztus egyházát ezen ékességétől, ezen dicsőségétől igyekeztek megfosztani azok, kik mond-ták : Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről. Hogy tudniillik ne legyen már képe az engedelmességnek, ösz-tönzője a szeretetnek, sem pedig a béketürésnek és en-gedelmességnek példánya, hanem hogy az evangeliom-ból azon szín és lépes méznél kellemesebb és édesebb
szavakat kitörölhessék : „Nagyobb szeretete senkinek sincs ennél, mint ha valaki az ő életét adja barátiért;"
és az Atyához: „A munkát elvégeztem, melyet rám bíz-tál, hogy megcselekedjem ; ugy szintén a tanítványok-hoz : „Tanuljatok tőlem, mert szelid vagyok és alázatos szívű ; és „Es ha felmagasztaltatom a földről mindent
magamhoz vonzok." (Sz. Bern.)
A kálváriától balra sz. Yito rotundája felett fek-szik a hegyoldalon József főherczeg nyaralója, mely-nek homlokzata a dalmát partok felé tekint. A déli növények szép zöldjén át alig vehető észre a nyaraló fehér fala. Itt szokott időzni a főherczeg, kinek szere-tetét egy egész nemzet viszonozza.
E nyaralótól balra egy erdőcskét látunk, mely Fiume temetője. Ennek kapuja mellett sz. Mihály kápolnája áll, kit mint az egyház mondja, az angyalok serege tisztel. Midőn ott fenn jártunk, mi is követtük az an-gyalok példáját. A szép temetőben Chrys. sz. Péterrel kérdezhetjük : „Miért csalja meg annyira a temetés a szemeket ? miért hazudik igy a temetési pompa P A gaz-dag szolgálatjára, midőn a hulla kivitetik, az egész vá-ros mozgásba jön, a szegény egyedül vitetik, a szegényt két hordár könyörületessége viszi, nem is négy mint ez a halottnál szokás, hanem csak kettő alkalmaztatik, aka-ratjának ellenére, mint egy kivetendő teher hordozója, az egy tartó rud alá. Méltán adatik azután ennek angyali, méltán szent szolgálat, kitől a legutolsó emberi dolgok ke-gyetlenül megtagadtattak. A gazdag holt teste előtt, a szolgák gyászoló serege vonul ; a szegény gyászpadját az angyalok éneklő sokasága előzi meg. A gazdag teste már-vány sírboltban, választékos ruhában fekszik elzárva; a szegény hullája a természetes földben nyugszik." Ne-taláni félreértések elhárítása miatt talán jó lesz megje-gyezni, hogy Mózes első könyvében ezeket irja Ábra-hámról : „Igen gazdag vala pedig, aranyat és ezüstöt bír-ván." Sz. Bernárd pedig egyik levelében igy ir: „Nem a szegénység tartatik erénynek, hanem a szegénység sze-retete. Yégre boldogok a szegények, de nem azok kik javakban, hanem kik lélekben szegények."
A hegy oldalán ismét bal felől feltűnt a szürke nénikék növeldéje és jókora kertje. Az Ur sz. Ferencz-nek megígérte, hogy ha az egész világon csak egyetlen egy kenyér lesz is, annak felét sz. Ferencz fiai fogják birni ; ki kételkedhetik azon, hogy sz. Vincze leányainál az Ur naponta megújítja a kenyér szaporítás csodáit ?
A tenger partján a kikötő előtt, majdnem az előbb nevezett intézet alatt, egy hosszú magas fehér falat látunk. Talán reá lehetne irni a ravennai sz. atya eme szavait: „Sit tibi pera conscientia tua, sit tibi panis vita tua." E magas fal az itteni mint állítják szigorú kapu-czinusok kertjét zárja ; fölötte látszik a zárda és kis temploma. Azokra is reá illik mit nagy szent Gergely pápa i r t : „A szent férfiak jobban félnek e világ sze-rencséjétől mint szerencsétlenségétől, magában a dolgok szerencsés menetében is önmagukat vizsgálják, és nézik, hogy mily gyorsan oszlik el a világi szerencsének füstje, megfontolva azt a mi irva van : A jó napokban ne fe-ledkezzél el a rosszakról." Ha pedig látják, hogy a világon valaki szerencsés és hogy gazdagságának dicső-ségében örvend, akkor nem nézik dicsőségének fényét, hanem annak vége felett elmélkednek, hogy annál
alá-zatosabban gondolkozzanak a valódi javak felett, minél világosabban látják, hogy nem valódi javak azok, me-lyek elmúlnak."
A vasúti állomáson tul láttuk a tengerészeti iskolát.
Ezt követte a petroleum majd pedig a torpedo gyár, melyet később az igazgató engedelmével néztem meg. Az ott látott tárgyaknál mit mondana az ember mást mint : a hirtelen és előre nem látott haláltól ments meg Uram minket! Szent Ágoston szerint „abban is nagy az ő ir-galmassága, hogy élted napját előtted bizonytalanná tette, hogy ne tudjad mikor fogsz innen távozni, és hogy min-dennap tartván attól, hogy innen távoznod kell, valahára megtérj."
A torpedo-gyáron tul egy nagy kövön e szavak állanak: „Limites Regni Hungáriáé."
Hajónk egyenes irányban ment Voloska felé. Előt-tünk a magasban, az erdők közepette egy fehér templom látszott. „Az, kinek felségéről a hivek mindennapi szó-zata tanúskodik, midőn igy szól : Teljesek az egek és a föld a te dicsőségeddel," végetted jár körül, jelenik meg, látszik és tartózkodik a te lakhelyeiden, — mondja Chr.
sz. Péter. — Merre megy a mozgás nélküli teljesség, merre tart, vagy honnan távozik az, a kivel mindenek teljesek ? S mégis megy és visszajön, leszáll és fel-emelkedik, és téged egészen s önmagad miatt tűr az Istenember, mivel téged nagyon kedvel, nagyon szeret.
0 alakot vesz fel, formát változtat, hivatalokat cserél, most mint a tűz fénylik a csipkebokorban, hogy téged ki hűtlenséged által elhidegültél, a hit tüze által felme-legítsen ; most az égi oszlopban mint a láng világit, hogy tudatlanságodnak sötétségét eltávolitván, ezen világ ma-gányában az üdvösséges tudomány életét élhessed; most ugyanazon felhő számodra oszloppá változik át, hogy hajlamaidnak hevességeit mérsékelje ; most mint 81 sas &
bölcsesség szárnyaival véd téged, és mennyei repülésre hí fel, mint Mózes mondja: „Mint a sas védi fészkét, és fiai fölé, leereszkedik, kiterjesztve szárnyait fogadja őket,
és vállaira veszi. Az Ur egyedül vala vezérök, és nem vala idegen Isten velők." (LXX. sz.) Most kivezet mint a tyúk, vezérel, hí, biztosságba helyez, véd, magánál tart, melegit, egyiktől a másikhoz megy, szárnyai alá rejt, és megfeledkezve saját repüléséről, bizonyos időn át saját szabadságára nem gondolva, lakhelyeiden, a földön for-golódik, hogy téged hazai, házi, a családban megszokott eledelekkel tápláljon, neveljen, tanítson ; most mint jó pásztor téged egyedül keres fel, ki a legnagyobb hegye-ken tévedezel, egyedül talál meg, önnön maga saját vál-laira vesz fel, és nehogy a földi legelőkön a farkasok mardosásainak légy kitéve, a mennyei akiokba fel és elvezet." (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 28. A vallás- és közoktatásügyi mi-nisztérium költségvetése feletti vita. Második nap. V. —
Hock János képviselő beszéde után, ki különben a tan-ügyről és nevezetesen az elemi tantan-ügyről több igen talpraesett dolgot mondott, Holló Lajos (függetlenségi) jónak látta, Hock J . képviselő beszédének ama részletére reflektálni, melyben Irányi D. javaslatát a vallásszabad-ság ügyében elvetette. Holló L. arra hivatkozván, hogy ő is ugyanazon vallásfelekezet (sic!) tagja, mint Hock J., határozottan kijelenti „hogy nem ismerem azon vallásfe-lekezetnek azon tételét vagy elvét, a mely a vallás- és lelkiismereti szabadságot megtiltaná vagy gátolná. En tehát nem ismerem el, hogy a vallás- és lelkismeret-sza-badságnak proklamálása és követelése antikatholikus volna és azon vallási elvekkel ellenkeznék, a melyeket én is követek."
No erre ugyan reá illik a régi szó : Si tacuisset Ha Holló L. csakugyan nem ismeri azt a tételt vagy elvet, mely a vallások közt való szabad válogatást gátolja, vett volna magának némi kis fáradságot és megtalálta volna bi-zonynyal. És ugy látszik, hogy még sincs tisztában ama „val-lási elvekkel", melyeket követ. S a t . házban sem akadt,
ki reásegitette volna a heljes útra. Egyáltalán nem odavaló a theologizálás a t. házba, hol oly mixtum compositum van együtt mint teljesen illetéktelen forum, mely ily kérdésben sem elég tájékozottsággal, sem elég
tárgyila-gossággal nem bir és mégis Ítéletet hoz oly kérdésekben, melyek oda nem tartoznak és melyekhez egyáltalán nem értenek. Bizony nagy baj, hogy nem akad oly lelkes és kész szónok, ki nyomban helyreütné a dolgot és tisz-tán előadná a vitás kérdéseket, melyek felett annyi sö-tétség vagy legalább homály van a legtöbb honatya fe-jében. — Holló L. beszédének többi részeire nem aka-runk reflektálni.
Berzeviczy A. államtitkár, ki a gyengélkedő mi-niszter helyett a kultuszminisztériumot képviselte, leg-inkább a tanügyre vonatkozó állításokat vagy helyre-igazította, vagy pedig megczáfolta, sorra vévén a kép-viselők megjegyzéseiből éppen azt, mire jónak vagy érdemesnek találta a feleletet. A többi között nagy tetszéssel és helyesléssel fogadtatott a jobb oldalon az államtitkár következő kijelentése: „Nagyobb kímélettel alkalmazni és nagyobb kímélettel végrehajtani a
közép-iskolai törvényt a felekezetekkel szemben, mint a kor-mány teszi, már nem is lehet." Boldog protestánsok, kik iránt annyi kíméletet tanúsítanak; és mégis, boldog-talanok, kiket annyi kímélet ki nem elégit! Mikor fogja a religio avita et haereditaria egyszer mondhatni, hogy nem annyi kímélettel, de legalább jogtisztelettel vannak irányában, hogy saját ügyeit önmaga intézheti ! . . .
Igen érdekes volt Irányi D. zárbeszéde. Polemikus részében inkább önmagát kimenteni és katholikus-barát érzületeit igyekezett begyőzni. Látván ugyanis, hogy több oldalról szorítják, s antikatholikus tendentiákat tulajdoní-tanak neki, hosszasabban védekezett az ily állítás ellen és elősorolta minden „érdemét" a katholicismus körül. A 70-es évek elején még a placetumhoz sem ragaszkodott ; a katholikus kaszinó alapításának eltiltását nem helyeselte ; felszólalt a kath. autonomia mellett ; még azt is kegyes volt konstatálni, hogy a katholikusokban csak ugy meg-van a haza, megmeg-van az állam iránti szeretet, a haladás iránti hajlam, mint a többi vallásbeliekben." Igy igyeke-zett minden gyanút elhárítani, mintha ő antikatholikus volna, állításait azonban fenntartván, kijelentette, hogy a haza iránti szeretet sugalta neki azt a felszólalást, mely-ben a jelenlegi olasz egység ellen való állásfoglalást hely-telenítette.
Irányi D. ezen felszólalása mindenesetre nevezetes.
S a kath. ^képviselők jól tennék, ha ezt el nem felejte-nék ; jó lesz ezt data occasione felhozni, mikor majd oly kérdések lesznek a szőnyegen, melyek csak a mi igazaink és érdekeink sérelmére szolgálnak.
Egyébiránt az idei kultusz-budget-vita rövidség és simaság által tünt ki. Más években olykor egy hét-nél is tovább tartott a vita, és elég vad támadás került mindenkor bele. Nem tudjuk, a miniszter ur gyöngélke-désének, vagy a közönyösségnek tulajdonitsuk-e ezt a jelenséget? Vagy talán csak a nagy vihar kitörését meg-előző csendet kell látnunk ezen mindenesetre feltűnő jelenségben? . . . A jövő megadja a választ! . . .
Kassa, febr. hóban. Derüre-boru. — Sokak előtt felötlő az, hogy a kassai — „sacrae peregrinationis mem-brum collegiatum" — mit sem ir Rómáról. Minek is volna vizet önteni a Tiberisbe : hisz a világ lapirodalma ugy is tele van vele. A nagy adag consumtiójára mindig idő kívántatik : ugy vagyunk a szellemi táppal, az élet-tajDasztalatokkal is . . . Egyelőre csak az ujabb helyi események rajzára szorítkozunk röviden.
I. Egy jótékonysági egylet létezik városunkban, mely-nek csendes működését azok fogják kellőkép méltányolni, kiknek alkalmuk lesz annak jótékony áldásait élvezhetni.
Azon egyletet értjük, melyet ft. Répászky József kano-nok ur 1884. évben azon czélra alapított, hogy a kassai egyházmegye ujon kinevezendő plébánosai hivatalba lépé-sük alkalmával felsegéltessenek.
Az egylet alaptőkéje ez időszerint 10,000 frtra rug, melynek kamataiból az uj-plebánosok már is segélyez-hetők ; miért is immár elérkezett azon időpont, hogy az egylet tevékenységét s áldásos működését elkezdheti. Ez-ideig bold. Wandratsek kanonok halála óta ezen alaptő-két ft. Répászky József kanonok ur kezelte, ő azonban
RELIGIO. 135 többoldala elfoglaltsága miatt ezt tovább nem
kezelhet-vén, a kezelés és az elnöki tiszt legújabb időben ft.
Dessewffy Sándor kanonok úrra lőn átruházva, ki e hi-vatal elvállalására, egy, az egylet tagjaiból álló küldött-ség (deputatio) által lőn felkérve. Ennek emlékére adott kedden Dessewffy, az uj elnök, a Schif'bek vendéglőben egy örömlakomát, melyhez 20 egyleti tag lőn meghíva, mely lakoma igen szellemes pohárköszöntések közt vigan és kedélyesen folyt le.
II. Derüre-boru, és pedig gyászborulat. A „Sárosi Közlönyéből veszszük át eme nekrologot: Kaczvinszky Ede bártfai apát-plebános f. évi febr. hó 22-én hosszas szenvedés után elhalálozott. Halálát tüdőlob, illetve (en-nek lefolyása közti) bagymáz okozta.
III. Nekrolog: Kaczvinszky Ede bártfai apátplébános f. évi február hó 22-én hosszas szenvedés után elhalá-lozott. Halálát tüdőgyuladás, illetőleg az ezután beállott hagymáz okozta. Benne a kassai-egyházmegye egyik legképzettebb, fáradhatlan, tevékeny tagját, Bártfa vá-rosa anyagi és szellemi ügyeinek lelkes előharczosát, tanácsadóját, megyénk a közügyek buzgó támogatóját vesztette el. A boldogult született 1820 máj. 9. Gölnicz-bányán, pappá szenteltetett 1844-ben. 1848-ban nagy-sárosi s. lelkész, 1849-ben szilvás-ujfalusi lelkész volt, 1857-ben választatott meg bártfai lelkészszé, 1868-ban a Szentháromságról nevezett siklósi apátságot nyerte el, 1880 óta pedig sárosi főesperes volt. A közügyek terén mindég jelentékeny szerepet játszott, 1879—1881-ig az országgyűlésen a bártfai kerületet képviselte, érdemei elismeréseül 1881-ben a vaskorona-renddel lett kitüntetve.
Legtöbbet köszönhet neki Bártfa városa, nemes lelkületét s jóságát különösén a szegény nép — melynek valódi atyja volt — ismerte. Müveit, értelmes s nemeslelkti egyén volt, kinek halála ugy az egyházra, mint a köz-életre veszteség. A boldogult temetése f. hó 25-én volt.
A temetési ténykedést Pletényi Endre eperjesi apát-plébános végezte fényes segédlettel. A magyar beszédet Prárner, újhelyi prépost-plébános, a tót gyász-beszédet pedig Münnich hertneki plébános tartották.
Koszorúkat helyeztek ravatalára a bártfai kerületi pap-ság, a sárosvármegyei pappap-ság, rokonai, Bártfa városa, Sárosvármegye alispánja, sth. Az örök világossság fé-nyeskegjék a nagy léleknek !
IV. Még egy derék magyar papot kelle e gyászthozó évben siratnunk. Régtől nem volt a bodrogközi kerület-nek ily példás elöljárója : nagy szorgalom, olvasottság, rend- és munkaszeretet voltak főbb tulajdonságai. A bottyáni hivek jó atyát, bölcs lelkivezetőt, a káptalan egy jeles t. tagot, a szenvedő emberiség pedig nagy barátját veszté benne. A hasonszenvi gyógymódot sikerrel practi-zálta. Arany-koronás érdemkereszt diszité mellét. ,Ad-aequatus'-ok voltunk a papnöveldében. Áldásban maradjon emléke !
Ez időszerint, még öt elhunyt paptársunkról kellene -e becses lapban megemlékeznünk, ha a „Nekrolog"-ot
tovább akarnók folytatni. Hazatérő püspökünknek elég kényes dolgot fog adni a megüresedett lelkészi állomá-sok jó betöltése. Kevés egyénünk van. Messis multa : operarii autem pauci.
Itt a Centrumban is, egy-két cathedrás hittanár, dr Csiszarik János tartja szépszámú hallgatóság előtt köz-figyelmet keltő böjti sz. beszédjeit a sz. Orsolyáról
neve-zett zárda templomában. Dicséretre méltó többlet-munka.
Áldja Isten !
Hódoló kézcsókomat e sorok végénél és legforróbb hálámat uj püspökünk Bubics Zsigm. ő méltgnak, a ki te-kintettel hosszas szolgálati éveimre és változó egészségemre, bemutatásomnál, a nehéz udvari tollmunkától fölmenteni s az azáltal vesztett activât a nyugdij-alapból kártalanítani kegyesen méltóztatott. — Rómából hazajövet, ez volt az első áldás, a mely in flagranti (mindjárt) megfogam-zott rajtam. Isten tartsa és jogos tulajdonába nagy kár-talanítással és még nagyobb triumphussal segítse vissza a nagy semisecularis papot és pápát ! Megkettőztetett áhitattal fogunk ezért most és ezután imádkozni. Napja ragyogni fog ismét, és nagy borura nagy lesz a derű.
Vederemo.
VáCZ, febr. 28. Se. Vincze egylet megalakulása, és böjti sz. beszédek. — Az idei nagy böjt kétszeresen is emlékezetes marad a váczi kath. hívek előtt. — A na-pokban alakult meg ugyanis városunkban Kanda István kisprépost és felsővárosi plébános ur kezdeményezésére sz. Vincze-egylete. — Megyés püspökünk ő exclja nem csak helyeslő örömmel fogadta az egylet megalakultát,
VáCZ, febr. 28. Se. Vincze egylet megalakulása, és böjti sz. beszédek. — Az idei nagy böjt kétszeresen is emlékezetes marad a váczi kath. hívek előtt. — A na-pokban alakult meg ugyanis városunkban Kanda István kisprépost és felsővárosi plébános ur kezdeményezésére sz. Vincze-egylete. — Megyés püspökünk ő exclja nem csak helyeslő örömmel fogadta az egylet megalakultát,