ke-resztény hitigazságaink, keke-resztény erkölcseink, életnézletünk, életczélunkkal szemben ma a leg-élesebb ellentét, s ez igazolja felszólalásomnak tárgyát.
A gazdagodási vágy, törekvés, roham, ma-napság tény; s a hol e vágy nem dul, a mely elmében a vagyonosodás, mint társadalmi pa-nacea hitelre nem talált, ott az élő, ott az erős keresztény hit őrködve virrasztott. Gyászosabb e bajban még az, hogy a gazdagodási vágy az ő élvezeteivel együtt, a már emésztő társadalmi nyomor ellen mint orvosság, önmagában mint haladás, mint emelkedés, szóval mint a jövő társadalmi nyugalom és boldogság tényezője jósoltatik, dicsértetik.
Proudhon szavának tehát teljesülni kell : a tudo-dományok királynéja, a tutudo-dományok összege, az egyedüli
>) „Le plaisir l'objet, le devoir et le b u t . " V o l t a i r e egyik versezete. L. Dechamps. Les Sociét. secrètes.
tudomány a nemzetgazdászati t a n , a „követel" és „tarto-zik" bonyolult táblázata. Csak élvezet boldogít, a vagyon az élvezet szülője : vagyonosság korlát nélkül boldogító élvezetet nyújt határ nélkül. Mennél többet élvezesz, csak egészséges maradj, élvezési vágyadat ingerled ; a vagyonnal szerzett élvezet zápor gyanánt fogja önteni a vagyont a társadalom tagjaira; a sokból kijut minden-kinek ; többé nem lesz szegény, nem lesz nyomorult, sőt az önkéntes szegénység, ha még is megtüretik, mint ijesztő guny csak a boldogság önérzetét fogja növelni.
Ez a vagyonosodás nem egy tanárának dióhéjba szorított elmélete. A mi Urunk Jézus Krisztus tanának :
„Keressétek először az Isten országát és annak igazságát,"
meg kell szűnnie, a boldogságot két bün fogja meg-hozni: a vagyonosságot a fösvénység, mely mindig sziv-telen, az éjvezetet a tékozlás, mely mindig oktalan.
E birvágy, e lázas roham a gazdagodás után, mint édes méreg, mint álnok barát, még a nagy szellemeket, a nemes lelkeket is magával ragadja, hogy mint sasok, csak az aranysziklákon keressék szállásukat, rakják fészkeiket, mondja találóan a hires párisi hitszónok.2)
Tisztelt nagygyűlés ! Nem a vagyon, nem a gazda-godás szüli az ellentétet keresztény tanainkkal s erköl-cseinkkel, hanem a vagyonosodásnak már jelzett bölcseimi tana, boldogitási hazug jóslata. A vagyonosság megvolt, fáradhatatlan keresése, felhalmozása sem hiányzott, de ily bölcseleti tant, ily társadalmi czélt és irányt a vagyo-nosodás csak ujabb időkben kapott.
Ezen tannak, mely a legegészségesebb törekvésbe is mérget kever, megvan a történeti fejlődése. En e fejlődésnek csak két utolsó mozzanatát emlitem. A fo-konkénti fejlődés küzdelem nélkül nem történt.
A küzdtéren megjelent Ragon, az Istentől való el-szakadásnak, ezen erőszakoskodást vallók s ezen elsza-kadásra törekvők bölcsésze, az ő jóslatával: hogy csak akkor lesz az ember igazán bolodog, ha olyan lesz, milyen volt. mielőtt hozzá az Isten szólt. Ha már az állam megszűnt keresztény lenni, szűnjék meg keresztény lenni a társadalom is ; laikus állam csak laikus társada-lomban otthonos, akkor minden súrlódások helyett meg lesz az összhangzás, a nyugalom, a boldogság.3)
Ily irányú változások s átalakítások kezdeménye-zése a társadalomban, magát a társadalmat az egyetemes feldulásnak vetette prédára. Mert ha jogos csipetenkint, és — hogy ébredés ne legyen — lassan, halkan eszközölt laikus átalakítás, a házasság, a nevelés, az iskola keresz-tény intézményeiben : miért nem rolna jogos a társa-dalom feldulásával azonos, nyilt, egyetemes átalakítás?
Ha a kezdet jogos : a kezdetnek következetes folytatása nem lehet jogtalan. Csak az első lépés az, amely sok
gondot okoz.
A kísérlet megtörtént. De a keresztény társadalmi intézmények megszüntetése, vagy eltorzitása után is meg-maradt a nyomor, nőtt a zavar. A bölcsész jóslata csalt, az ígért boldogság nem következett be.
l) Contradict, économ. I.
-) P . Felix, Le charlatanisme social.
3) Claver, Histoire pittoresque.
RELIGIO. 187 Nem sok idő mult el, előállott egy uj merész jósló
s hangoztatta, hogy nem az ember rossz, hanem a tár-sadalom rossz, ez a szülője a romlottságnak, a nyomor-nak s minden boldogtalanságnyomor-nak ; — el tehát az egész társadalmi renddel ; nem kell vallási, még kevésbbé po-litikai dogma, az egyedüli dogma a gyűlölet dogmája, az egyedüli infallibilitás a gyűlölet infallibilitása. Sem Isten, sem ur ; égő gyűlölet a szabadság éltetője ; irigy-ség, gyűlölködés az élet fentartója, mozgatója, vezetője.
Ez merész, ez túlzó, mondják. Igen, de az első, a ki a fent jelzett keresztény intézményeket isteni alap-jaiból kiemelve, emberi alapra helyezte, — merészebb volt,
minden merényre felbátorított. Minden történelmi nagyság, minden társadalmi osztály egyenlősitési szinvonalozása után, csak egy nagyság, egy hatalom maradt fen, a szinvonalzókat is meghódítva, s ez : a pénz, a vagyon.
Hangzott itt is Ragon emberének szózata : vagyonosodás korlát nélkül boldogító élvezetet nyújt határ nélkül! Ez tehát a czél, ez minden működésnek iránypontja az em-bernél, a ki olyan, a milyen volt, mielőtt hozzá az Isten szólt. íme Európa színe előtt a rémületes feladat, mely-nél gyujtóbbat a keresztény századok nem láttak ; mert mikor a keresztény társadalmi intézmények megszünte-tésével, vagy felvilágosításával a jog egyszer megsértetik, nem sokára minden társadalmi ügynél csak a gyűlölet, nem egyszer a dvnamit szerepel.
A katholikus egyháznak örök tana a földi vagyon-ról s annak határ nélkül való szaporításávagyon-ról, a mily rö-vid, oly egyszerű. Óvja a vagyonost az elaljasodástól, a társadalmat a feloszlástól. Bírhatod a vagyont kezeidben, szekrényeidben: de sohase bird azt, sohase tapadj ahhoz szivedben. Embertársaid irányában vagyonodnak birto-kosa vagy, hanem az Isten iránvábaű annak csak felelős kezelője maradsz mindenkoron. Őrizd, kezeld a vagyont, vele és benne gondjaidnak terhét hordozod ; szaporíthatod is, de azzal saját veszélyeid is szaporodhatnak. Sok bűnre vezethet a szegénység, még többre a gazdagság. Minden helyzetedben az Isten törvénye kötve tart, a nagy va-gyon nagy társadalmi kötelességet szab ; a gazdagok fö-löslegei a szegények szükségletei.
Biztosítsd számodra az Isten irgalmát irgalmas-sággal felebarátod iránt. A ki bőven ad, bőven jutal-maztatik. Mindent, mindent a mit birsz, itt hagysz, csak azt mented meg, csak azt viszed magaddal, a mit em-bertársaid javára költöttéi. Légy tehát irgalmas önmagad iránt, legnagyobb jótevőd a szegény, a kivel jót tettél ; te megtöltőd az ő kezeit alamizsnával, ő pedig megtölti a te lelkedet örök boldogsággal. Keresd fel őt tehát, ő ritkán juthat be hozzád; de főképen keresd a szegények szivét, mely legbiztosabb pártfogód az Isten előtt.
íme a keresztény ember, szekrényeiben gazdag, lelkében pedig szegény. Vagyonának ura, soha sem rabja ; birja a vagyont, a vagyon soha sem birja őt ;
•vagyonával embertársainak, hazájának, az Istennél ön-magának is boldogitója. Boldogok nem a testi, hanem a lelki szegények ; a testi szegény is csak akkor boldog,
*) „L'odio robusto e sacro del liberale e f o r m a della sua libertà." Gaetani Trezzo. ,11 p a n e " n a p i l a p P a d u á b a n . 1884. U n i t á Cattol. 29. sz. febr. 7. 1888.
ha másnak vagyona után nem óhajtozván, lélekben is szegény.
Vagyonosodás, nagymérvű gazdagság esetei voltak már a lefolyt keresztény századokban. Roscher nemzet-gazdász bebizonyitá, hogy a mai vagyoni helyzet, a sok értéknemnek s kereseti forrásoknak daczára a középsze-rűség fokát még tul nem haladta, s a XIII. század va-gyonosságától még igen távol van. Egyetlen polgár, az ő fölös jövedelmeiből Londonban Szt. Pál templomát felépíthette; a városi községek, alakulásuk küszöbén, műemlékeket emeltek, melyeket ma már teljesen kifejlett községi utódaik diszökben fenntartani, vagy régi diszökbe visszahelyezni, országos segély nélkül nem képesek.
Volt tehát gazdagság, volt törekvés a vagyonos-ságra, de nem volt meg az említetett bölcsész tana, mely azt minden működés feladatává, boldogulási jóslattá emelte volna. A vagyonosság veszélyeit ama korban az egyház távol tartotta nem csak, hanem ama józan va-gyonosságot a korszak dicsőségének emlékére — hogy csak egyet említsek — a mi műveltségünk palaestráira fordította.
Valóban sötét korszak lehetett az, a mely a tudo-mányos egyetemeket elméjében foganta, felállította s nekünk áthagyományozta.
Szaporítani a földi javakat annyira, hogy azokból mindenkinek dúsan kijusson, ámitó mese. A roham egyeseket gazdagokká tehet ; de a hosszabb küzdelemben a gazdagok száma kevesbedni, a nyomorultaké szaporodni fog ; beáll a csalódás ; a keresztény erkölcs, mint a va-gyonosodás akadálya kigunyoltatván, a lelki erő hajlik, törik, a keblekben az elkeseredés, a gyűlölség foglal helyet. A csalódott, az elkeseredett, a felingerült tömeg mellett mily társadalmi élet lesz lehetséges ?
Ama nevezett bölcsész tana a társas megélhetés lehetetlenségére vezet ; de Ragon embere még is örült ; mert mikor a keresztény intézményeket rombolta, a va-gyonról felállított tanával a sziveket, a lelkeket a ke-resztény erkölcstől elvonta.
Igen is, Beliálnak a leghűségesebb barátja Mammon szokott lenni. Adja Isten, hogy a megcsalatott gyűlölők milliói, a soczializmusnak csatakész táborai ne legyenek !
Korlátlan gazdagodásra törekvő vágy kielégítetlen marad örökre. A keresztény erkölcsi törvény keretében a kisebb vagyon is, sőt a napi munkadíj is boldogíthat ; mert az önmegtagadás a megelégedés küszöbe. Korlátlan pénzvágy mellett a világ összes kincsei sem boldogítanak senkit. Legyenek az emberek mind gazdagok, mind dús-gazdagok, korlátlan bir- és élvvágy mellett mindnyájan lelkükben, testükben nyomorultak lesznek ; a mi által boldogulni reménykedtek, abban boldogtalanná lettek.
Eszellenesebb alapon boldogulási emelkedést soha sem jósoltak.
Emiitek én másnemű jóslatot, melyet szt. Pál apostol nem a vagyonról, hanem a vagyonosodási törekvésről adott, s ez igy szól : akik gazdagok akarnak lenni, kí-sértetbe esnek s az ördög tőrébe, sok balgatag s ár-talmas kívánságokba, melyek az embert halálos vesze-delembe merítik.
Ch. P e r i n De la richesse dans les sociét. ehret, p. 23.
24*
Minden gonoszságnak gyökere a pénzvágy.*) Hol lesz a realisztikus művész, a ki szt. Pál jóslatának ré-mületes teljesülését, a magán s a nyilvános élet mezején fel-feltünő gyászos események borzadalmas részleteiből képes volna mozaikkép összeilleszteni ? Eme merények sokaságán sziveink már tompulni kezdenek; de ha azok-nak összeállítását megkisérlené valaki, az emberi szivnek kiirthatlan erkölcsi érzéke eldobná, összetörné az erős ujjak között is a tollat, vagy az ecsetet : merénynek tar-taná az emberiség ellen e hü képet bevégezni. Szt. Pál apostolnak jóslata teljesült, annak teljesülni kellett.
A gazdagodási vágy, mely az élvezetvágygyal páro-sulva, mindent csak anyagi haszon és tőkeszázalék üvegén szemlél, okvetlenül sülved, hanyatlik, elaljasul; nem so-kára az leend a jelszól: „mindent csak pénzért" ; és az aljasság mint az árviz átszakít minden gátat, betör az irodalomba, a tudományok csarnokaiba s az emberiség legnemesb, legmagasb javait s z e n n y e s iszapja alá temeti;
a lelkekben a puhaság, a pulyaság, a jellemtelenség, az életuntság vesz erőt ; nem lesz a mi eladó nem volna, csak vevőre találjon, s bekövetkezhetik a komoly Sallustius feljajdalása : Prodita senati auctoritas, proditum impé-rium, domi militiaeque respublica venalis fuit — és az önmagukban megtört, a csalódásokon kifáradt lelkek nem lesznek-e érettek arra, hogy bár kit kövessenek, bár kinek önkényére magukat odavessék, csak még valami hasznot észleljenek, a hatalmasnak megvetéssel telt pil-lantásában ? s ha már idáig jutottak és ilyenek, nem érettek-e arra, hogy az óriási magasságig feljutott gaz-dagnak vaskezéből némán fogadják nem csak önmaguk, hanem hazájuk s nemzetük is a szolgaságot ? A ki miben vétkezik, az által bűnhődik is keservesen.
Tisztelt nagygyűlés ! Mint láttuk, a vagyonosodási törekvést, mely a keresztény erkölcsök korlátai között áldást hozandott, a többször emiitett bölcsész tanainak követői az erkölcsrontó ösvényre terelték. A veszélyes tévedésnek sokan meghódoltak, sokan áldozatai lettek.
Azonban a társadalom sorsán a csüggesztő helyzetekben sem szabad elcsüggedni. Salvianus a régi római társada-lom javithatásán majd-majd elcsüggedett, szt. Irén püs-pök és mások javithatóknak vélték, s igazuk volt. Mert miként meg van irva : az Isten épségre alkotta a föld-kerekség nemzetségeit.2) A megromlott pogány társadal-mat uj, keresztény társadalom váltotta fel. Az egyház, mely szt. Pál apostol tanítása szerint: „az igazság osz-lopa és erőssége", egyszersmind mentő hatalomnak bizo-nyította magát a népek közt e földön, melynek hatása a méregelemnek ott is ellenáll, a honnan ő távol állani látszik. A vagyonosodás kérdése is tőle távol, nélküle, sőt ellene tárgyaltatott. Hogy ezen törekvés vészteljes
következményei eddig teljesen ki nem fejlődtek, a szi-vekben megmaradt keresztény érzés volt az akadály. A társadalmi bajoknak csak az egész társadalom vethet gátot; mi akkor fogunk a társadalomnak leghasznosabb szolgálatot tenni, ha kötelességszerüleg iparkodunk a föld sava lenni és maradni tanainkkal hitben és erkölcsben, de az ősi erényben is, melyre hivatkozott felséges urunk
!) Tim. 6, 9, 10.
2) Bölcs 1, 14, 2. T i m . 3, 15.
s apostoli királyunk, ki a magyar nemzet üterére tapin-tott, mikor a legünnepélyesebb pillanatban mondá : „.Bi-zalmam az ősi erényben."
Ha nem csalatkozom, a sok csalódás között a lel-kek egészséges, tiszta, fényes hitigazság után sóvárognak.
Csonkított, félig hirdetett, mezbe burkolt igazság derme-désben hagy mindenkit, nem ment meg senkit és semmit.
Legyünk tehát bizalommal, legyünk buzgók, legyünk keresztény magyar társadalmunk megmentésében fárad-hatlan, törhetlen munkások. A többi az Istené.
Társulatunk vezérférfiainak, hivatalnokainak, ernye-detlen fáradságukért, mindnyájuknak éber figyelmük türel-méért háláa köszönetet mondva, a nagygyűlést meg-nyitom.
Nm. és ft. dr Schlauch Lőrincz
n a g y v á r a d i püspök u r beszéde
a budapesti általános poliklinikai egyesület ezévi rendes közgyűlésén.
Tisztelt közgyűlés !
Egy éve mult annak, hogy egyesületünk megtar-totta alakuló közgyűlését, s a remény, mely a szerény kezdethez fűződött, nem bizonyult be alaptalannak.
A közönség ama része, mely működésünkről tudo-mást szerezhetett, meleg rokonszenvvel karolta fel az esz-mét, melynek valósítására egyesültünk ; a szenvedők és betegek, kik támogatásunkat igénybe vették, azon meg-győződésre jutottak, hogy nem ékes szavakkal, hanem tettel hirdetjük az emberi érzelmek legszebbikét: a fele-baráti szeretetet, hogy az orvosi tudományok fölkentjei önzetlen müködésökben leszállva a szegény néposztályhoz, elméleti ismereteiket a tevékeny szeretet szolgálatában érvényesítik és értékesitik.
Moleschott, a római egyetem uj megnyitása alkal-mával tartott beszédében, kedélyesen felemiit egy vitát, mely korunk legelső anatómusa közt egyrészről és leg-tekintélyesebb romanistája közt másrészről az iránt folyt, ki bír kettőjök közöl nagyobb hírnévvel a világon? A vita azzal ért véget, hogy mig az ember Amerikában éppen ugy, mint Európában ugyanazon izmokkal, ugyan-azon véredényekkel bir — a római jog tételei alig lehet-nek mindenütt ismeretesek. „Ötven év folyt le ezen vita óta — folytatja Moleschott — és nehezen lehetne elmon-dani, mily jelentékeny haladást tett a tudományos világ-ban, a tudományok egységéről való meggyőződés, hogy mennyire át vannak hatva korunk müveitjei és tudósai ama tudattól, miszerint a tudománynak minden egyes ága mind egy czél felé törekszik." A czélt Moleschott „a tudományok tudományának" nevezi.
Vájjon mi lebeghetett a hires tudós lelki szemei előtt, midőn az emberi tudás tömkelegét áttörni akarva, keresi az egyesitett tudomány végczélját, — talán esz-ményét ?
A „tudományok tudományának" ideálja nem oly elérhetetlen-e a földön, mint a hogy emberi gyarlóságnál fogva nem létesithető a „tökéletes szeretet," melyben mintegy gyúpontban egyesülnek a legmagasabb emberi érzelmek.
RELIGIO. 189 Nem tehetek róla! Valahányszor az emberi léleknek
valamely magasztos nyilvánulása előtt állok, legyen ez a szellemi erőnek a tudományok terén szerzett vivmánya, vagy legyen az a szivéletnek az emberi nyomort felkaroló önzetlen és önfeláldozó működése : én azt mindig a tudás és szeretet egyetlen magasztos isteni kutforrásához ve-zetem vissza, mely kutforrásnak lételét, a pusztán ön-szemlélődésre korlátolt s a természet szava után induló lélek legbensőbb rejtekében sejti, érzi, óhajtja, melynek súlya alól nem menekülhet a skepsis, mely a lelkiismeret szava, melyet a kereszténység fennen hirdet, a mi nélkül az ember tevékenysége akár a tudomány, akár a kedély-élet terén elveszti azon magasztos ihletet, mely minden jónak, szép és nemesnek éltető ereje.
A tudomány, mely csak önczél, mely egyrészről nem a nemesebb eszményi javak megszerzésére törekszik, másrészről pedig nem akar eszköz lenni az emberi jólét gyakorlati fokozására, — az épp oly kevéssé bir értékkel, a mint nem bir azzal a szeretet, mely megtagadja isteni princzipiumát, és ezáltal gyakran a konvenczionális jóté-konyság színvonalára sülyed alá, nem lévén egyéb, mint a köznapi humanizmus, mely inkább csak dics- és hir-szomjas, mint belértékkel biró fontoskodás.
Eszmény és való ! Vájjon kizárják-e ezek egymást ? Vájjon a ki az egyiknek hódol, kénytelen-e megtagadni a másikat ? Az elvek csak arra valók volnának, hogy elvont fogalmak maradjanak s nem inkább arra, hogy az élet követelményeinek megfelelve, azt vezessék ? Kizárja-e a tudomány a kedélyéletet ? Nem !
Eszmény és való ! elv és élet, tudomány és kedély !
— ezek közt nincs ellentét ; az ellentéteket az emberek teremtik, midőn ketté szakítva azt, a mi együvé tartozik, egyoldaluakká válnak.
Az Isten az észt és szivet egy testben egyesitette, valamint a vallást a tudomány mellé állította, hogy mind-kettő egymással karöltve előmozdítsa az ember boldog-ságát. A ki a kettőt egymással ellentétbe állítja, meddővé teszi az embernek a saját és mások boldogitására irány-zott legjobb akaratú törekvéseit.
A humanizmus, mely kizárólag az érdekközösség szempontjából gyakorol jótékonyságot, nem ritkán üzlet-szerű divattá válik ; érdekből jót tenni, csak azért, hogy vagy hasonló, talán kamatostól visszafizetendő jóval, vagy hírnévvel jutalmaztassunk, — ez a morál ítélőszéke előtt nélkülözi azon isteni mozzanatot, mely egyedül képes
megadni a jó tettnek valódi becsét.
Alig volt az emberi nem életében korszak, mely any-nyira napirendre tűzte volna a jótékonyságot, mint a mai kor, de ha a mozgalom megnyugtatólag hathat minden nemesebb érzésű emberre, a ki abban a kereszténység magasztos elveinek érvényesülését látja : én ezen jóté-konysági törekvésnek s az ebből eredő egyleti működés-nek azon magasabb röptű idealizmust szeretném megadni,
1 mely nélkül az puszta alakoskodássá válik ; szeretném azt egy fensőbb elvre visszavezetni, mely azt, mint egy benső erő nemesitőleg áthatná ; szeretném, hogy akkor, a midőn szenvedő embertársainknak kezünket nyujtjuk, ne lássuk benne pusztán az élet harcza folytán az erősebb és gaz-dagabb által kilökött pálya, vagy éppen vetélytársát, a
kinek a természet asztalánál már nem jutott hely, s akinek csak könyörületből juttatunk néhány morzsát, hanem lássuk benne azon magasabb rendeltetésű, velünk egy sorsú szellemi lényt, ki bármi okból — de minden-esetre szerencsétlenebb, mint mi, — szeretném, hogy szerény egyesületünk, a hol a tudomány a jótékonysággal szövetkezik, a hol az orvosi tudomány önzetlenül a sze-gények és szenvedők szolgálatába szegődik, szeretném, hogy egyesületünk ne nélkülözze azon magasztos esz-ményt, mely a jelmondatban „Istenért a szenvedőknek"
találja legméltóbb kifejezését.
Es ezt fogom én mindig hangoztatni, valahányszor alkalmam leend önök körében felszólalni, és ezzel mit sem fogok levonni az orvos urak érdemeiből, kik egy-úttal legtevékenyebb, tiszteletreméltó tagtársaink, sőt ezen érdemeket oly piedestalra emelem, a hol a szeretet a kötelességgel párosulva, működésüket csak annál nagyobb fényben tünteti fel ; nem fogom ezzel kisebbiteni az ado-mányok értékét, melyekkel mi, kik nem vagyunk orvosok, a szeretet ezen müvének felvirágoztatásához járulunk, sőt visszavezetem ama tiszta kutforráshoz, a mely, mivel nem pusztán emberi, az áldozatkészségnek, az odaadás és ön-feláldozásnak egyedüli létfeltétele.
Betegségben az Isten után az orvos az ember leg-jobb barátja, s ha egyesületünk a jelentkező vagyontalan szegény betegnek ingyen nyújtja az orvosi segélyt, sőt nem ritkán a gyógyszert is : akkor mindnyájan gondvi-selésszerű munkát végzünk.
A „tudományok tudománya" Istenben van; a ki pe-dig szenvedő embertársait szeretettel magához öleli, az isteni munkát végez.
Egy éve, hogy megalakultunk és ezen egy év alatt 11,332 beteg részesült ingyenes rendelés — gyógykezelés
— nagyrészben ingyenes orvosságban is.
Ez mutatja, hogy egyesületünk életre való, hogy társadalmi szükségletet pótol ; és az érdeklődés, mely iránta naponkint fokozódik, reánk csak buzdításként hathat, kik eltekintve az áldástól, melyet szenvedő em-bertársainkra árasztunk, még azon megnyugtató öntu-dattal is bírhatunk, hogy a jólétben a boldogitóbb érzés az adakozó részén van.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
f
S O M O G Y I K Á R O L Y
Az esztergomi főszékesegyházi káptalan szomorodott
Az esztergomi főszékesegyházi káptalan szomorodott