Negyedik szakasz: A Játszóház kifutása (2003–2006)

A vezetői „burok” 2006 táján eltűnt a csoport körül. A csoportot vezető szakemberek máshol kezdtek el dolgozni, családi okok miatt nem tudtak már sem heti rendszerességgel, sem alkalmilag részt venni a csoport életében. A végén a megmaradt vezetők – bár az intézmény dolgozói voltak – már nem tudták ezt a vezetői közösséget fenntar-tani, nem jött vezetői utánpótlás, és a csoport lassan elhalt.

„Én meguntam – nem tudtam együtt dolgozni a kollégával, nem ugyanazon a hullámhosszon beszéltünk. Átment valamibe, ami már nekem más világ”;

„Makó Jeruzsálemtől”; „átment valamibe, ami nekem se jelentett semmit”;

„tanító nénisebben csinálta az egészet” (Interjúrészlet – csoportvezető 5) A csoport története magának az intézménynek az átalakításával ért véget, illetve ahogy a Gyermekjóléti Szolgálat egyre hatékonyabban tudott működni, átkerültek hozzá az esetek, majd a családokkal való kapcsolat. Ettől kezdve az ottani kollégák ismerték a gyermekeket, családokat; így más formában, más módon folyt tovább a szakmai munka. A Játszóház mint csoport, tudás, know-how, nem tudott átke-rülni, az intézmények közötti résben elveszett, a benne dolgozó kol-légák nélkül a szellemisége elhalt.

119

„…és amit nem sikerült megfogalmazni, mi volt a koncepció szelleme, mi az, ami működtette, de valami volt, ami működtette a dolgot, és a végén az már nagyon más volt, a foglalkozás került előtérbe, míg korábban az egy aktivi­

tási keret volt…” (Interjúrészlet – intézményvezető)

A csoportos beszélgetés összegzéseként elmondható, hogy a cso-port kialakulása, a kezdetek sokkal mélyebben vésődtek a résztvevők emlékezetébe, mint annak vége. A csoport kifulladása, a csoport körüli burok eltűnése kevésbé tudott artikulálódni a beszélgetés- ben. A végül magára maradó csoportvezető egyedül „elfogyott”, el-fáradt, és ez a folyamat a csoport feloszlását is jelentette. Ebből le-vonható a következtetés, miszerint az ilyen, éveken át működő cso-portok akkor lehetnek sikeresek, stabilak, ha nem egy-két emberre, hanem több, egymással is közösséget alkotó csoportvezető összes-ségére támaszkodnak. A beszélgetés alatt egyértelműen kikristályo-sodott, hogy a „holding” funkciót minden csoportvezető nagyon fontosnak tartotta, tudatosan vagy tudattalanul biztosítva ezzel a gyer-mekeknek, hogy egy erős, identitást, biztonságot és stabilitást nyújtó csoporthoz tartozhatnak.

6.5. Táborok (1994–2005)

A heti rendszerességű foglalkozások a két nyári tábor közötti hidat ké - pezték az év során a gyermekek számára. A táborok jellege (sok kéz-műves feladat, csoportalkotó szabály, norma) sok szempontból nem különbözött a rendszeres foglalkozások menetétől, rendjétől. Kiemelt helyzetük és a gyermekek életében betöltött különleges szerepük miatt indokolt külön elemezni azokat.

A Családsegítő Szolgálat által szervezett táborok 1994-ben indultak, de a Játszóház köré, a csoportvezetők által és csak a rendszeresen csoportba járó gyermekek számára 1997-től szerveződtek a táborok.

Ez a tény önmagában jelzi a Játszóház kialakulását, illetve megszilárdu-lását. Három év alatt a csoport olyan önálló tudattal, léttel, elkötele-zett csoporttagokkal és vezetőkkel rendelkező entitássá nőtte ki magát, ahol már elképzelhetetlen lett volna, hogy ne a csoportot

120

vezetők legyenek a táborokban is a gyermekekkel: ne ők szervezzék a tábort, válasszák ki a táborok helyszínét, alakítsák ki a programot.

1997-től a táborok szervezése a csoportvezetők feladata és köte lessége lett. Az évek során a Családsegítőnek mindig volt lehetősége gyerme-keket küldeni a táborokba, ahogy az év során bármikor, de a csoport magját, és így a táborok alapcsapatát is a csoporttagok adták.

Az első közös táborozásra kialakult egyfajta törzsmag, amelyről úgy vélték a csoportvezetők, hogy már rendelkeznek olyan norma- és szabályrendszerrel, amire jól felépíthető az egyhetes tábor (4 felnőtt kísért 20 gyermeket). A csoportvezetők ekkor még kevés tapaszta-lattal rendelkeztek az ideális táborhellyel kapcsolatban.

„Emlékszem, hogy az eső miatti árvíz okozta váratlan hazaérkezés miatt a szülők elérése nehezen ment, így a váratlan helyzet több családi titokra (al-ko holizmus, bántalmazás) derített fényt.” (Interjúrészlet – csoportvezető 2)

„[É]letem megpróbáltatása volt, akkor alakultak a gyerekekkel a szabályok, az egész tábor úgy volt káosz, hogy nekik óriási élmény volt. A gyerekekben a deviancia-felszabadulás egyszerre jelent meg, egyszerre volt ijesztő és örömmel teli.” (Interjúrészlet – csoportvezető 1)

Tanulva az előző évből, 1998-ban a csoportvezetők előre feltér-képezték a helyzetet és a lehetőségeket, elkerülve a korábbi problé-mákat. Enélkül az „előszemlézés” nélkül többé nem indult tábor.

A következő nyolc évben folyamatosan tartottak tábort, részben változó vezetői gárdával, de a vezetői mag 2005-ig változatlan maradt.

Az éves táborok előkészítése és lebonyolítása, az elmaradhatatlan hagyománnyá érlelődött programok több gyermek életét is végigkí-sérték. A táborokban a 10 év alatt 20–25 gyermek vett részt évente.

A táborhely kiválasztása során szempont volt, hogy a gyermekek számára megfelelő helyszínt biztosítson, például:

• Kerítéssel rendelkezzen, hogy senki ne vesszen el, legyenek határai, ahol az egy hetet biztonságosan eltöltheti a csoport.

• Legyen víz a közelben – bizonyos években sikerült a Balatontól nem túl távoli faluban szállást találni, és a gyermekek eljutottak a Balatonhoz hajózni és fürdeni.

121

• Legyen bent és kint megfelelő nagyságú tér, ahol a foglalkozások lebonyolíthatóak.

• Ne legyenek ugyanott/a közelben mások, hogy ne zavarjon a csoport másokat és mások se zavarják a csoportot.

• Legyen elérhető tömegközlekedés, a távolság a fővárostól ne legyen hatalmas – sok órát utazni a csoporttal nehézkes, és fe-lesleges feszültségekkel járó lett volna.

Az első éveket leszámítva sikerült megvalósítani, hogy kisbusz szállítsa a csomagokat, ami könnyebbség volt a gyermekeknek, és sokkal több lehetőséget nyújtott a programok, játékok, foglalkozások szervezésében. Szintén nagy segítséget jelentett, ha volt a tábor alatt elérhető autó, amivel lehetett akár a bevásárlást intézni, akár ebédet szállítani, vagy baj (baleset/betegség) esetén használni. Fontos szerepet játszott a toleráns és nyitott házigazda, aki nem ijedt meg a zajos gyermekektől, akiknek sem ruházata, sem viselkedése nem volt átlagos.

6.6. A Játszóház célja és gyermekvédelmi