Az élet krízisről krízisre

A fejezetben a gyermekcsoportban résztvevőkre jellemző pszichoszo-ciá lis háttér ismertetése következik. A sokproblémás, halmozottan hátrányos helyzetű családokban felnövő gyermekek esetében a gyerme-kek fejlődését befolyásoló különböző tényezők közül a pszichoszociális környezeti hatásoktól nem lehet eltekinteni. „A marginalitás egy több-tényezős (multifaktoriális) pszeudo-örökletes és önújrateremtő fogya-tékosság” – Kende B. Hanna e szavakkal írja le a szocioökonómiai háttér jelentőségét a gyermekpszichodráma-csoportok működésében (Kende 2003: 79). Kende a szegénység, az anyagi helyzet, a lakás- és egészségügyi körülmények mellett a családi kudarcokat, ellenségesnek érzékelt külvi-lágot, a külvilágra adott agresszív reflexeket és az életstílus kontinuitá-sának hiányát emeli ki (Kende 2003). A család jelentős hatást gyakorol a gyermek pszichológiai fejlődésére, és kiemelkedő szerepe van a pszi-chés zavarok kialakulásában. Pszichiátriai kockázatok általában a gyer-mekek által érzékelt családi, személyközi viszonyokból származhatnak (Jenkins 2006). A gyermekek és fiatalkorúak szociális és érzelmi bizton-ságát, morális fejlődését az anyagi természetű problémák mellett a szü-lők/nevelők beilleszkedési zavarai, devianciái határozzák meg (Kerezsi 1996). Kerezsi szerint 1996-ban a hatóságoknál veszélyeztetettként nyilvántartott kiskorúak családjaira az átlagosnál nagyobb családméret és atipikus családi struktúra volt jellemző (Kerezsi 1996).

A Játszóház olyan gyermekek számára jött létre, akik sem ott-hon, sem az iskolában nem érezhették magukat sikeresnek, akiknek nem volt lehetőségük kipróbálni önmagukat, és nem tudtak felszabadultan, „igazi” gyerekként játszani. Egy védett tér, burok kialakítása volt a cél, ahol a gyerekek valóban gyerekként

68

viselkedhetnek, felszabadulhatnak az iskola fegyelme alól és az otthoni súlyos gondok alól. A csoport segítségével egy egymást támogató közeg kialakítása volt a cél. Fontos szempontként je-lent meg, hogy lehetőség szerint a csoport segítse a csoportta-gokat, hogy az önmagukról alkotott énképük változzon, és ne

„rossz gyerekként” lássák magukat, akikkel mindenhol csak a baj és probléma van. (Köhler et al. 1999: 10)

Emellett a szülőkre jellemző szenvedélybetegségek és devianciák miatt a kamaszkort megelőző időszakban lévő kisiskolás gyermekek szempontjából a különböző devianciáktól és szenvedélybetegségektől való megóvás is fontos volt. A gyermekek életét befolyásoló veszé-lyeztető körülmények együtt jártak a mindennapos érzelmi hullám-zással, érzelmi instabilitással, kiszámíthatatlansággal. Ezek a gyermekek nem kontrollálhatták saját életüket, a sorsukat nem ők, gyakran nem is a szüleik, hanem kiszámíthatatlan, váratlan események, krízisek határozták meg. Emiatt indulatkezelésük elmaradt a kortársaikétól, impulzív viselkedésükkel igyekeztek feldolgozni, megérteni a körülöt-tük lévő valóságot. A családokban megjelenő erőszak a Játszóházas gyermekek életében mindennapos jelenség volt. Sokszor még a segí-tők, családgondozók előtt is rejtve maradó fizikai, lelki erőszak, bán-talmazás légkörében nőttek fel ezek a gyermekek. A fizikai erőszak (akár a partnerre irányulva, akár a gyermek felé) bántalmazást jelent.

A gyermekek legnagyobb része nem panaszkodott szüleire, egyrészt mert félt a következményektől, másrészt bűntudata volt, harmadrészt a társadalom a gyermeket nevelési célzatból büntető szülő esetében – legalábbis egy határig – azt nem tekinti erőszaknak (Ranschburg 2011). Még ennél is nehezebb kitapintani, illetve beismerni a lelki-pszi-chológiai erőszak átélését: ide sorolhatjuk a szülő–gyermek viszony-latban a gyermek rendszeres fenyegetését, becsmérlését, megalázását, szeretetmegvonással való büntetést (Ranschburg 2011).

Insoo Kim Berg (1995) szerint a sokproblémás családok jellemzői a következők: „krónikus munkanélküliség, gyakori állásváltoztatások, krónikus testi és/vagy szellemi betegség, házassági konfliktus, iskola-kerülés, egyik vagy másik gyermek kötelességmulasztó magatartása, gyenge iskolai teljesítmény, generációk közötti konfliktusok,

bizony-69

létszámú családok, pszichiátriai betegségek, fogyatékosság, drog- és alkoholfogyasztás, további drog- és alkoholfogyasztás terhesség alatt, a gyerekek szexuális kihasználása az anya barátja részéről, az anya képtelensége a gyermek védelmezésére” (Berg 1995: 143).

A sokproblémás családok esetében több párhuzamos szolgáltatás igénybevétele jellemző, így a segítő tevékenység gyakran széttöredezik (Berg 1995). Minuchinék Krízisről krízisre című könyvükben rendszer-szemléleti keretben, konkrét esetek mentén elemzik a sokproblémás családokkal végzett segítő tevékenység nehézségeit. Ezek a családok egyszerre több súlyos nehézséggel küzdenek: problémás a megélheté-sük, nincs megfelelő munkájuk, veszélyben a lakhatásuk, szenvedélybe-tegségekkel küzdenek stb. A rendszerszemlélet kimondja, hogy a csalá-dok működésében egyfajta rendszer figyelhető meg: „[a] család sajátos struktúrával és mintázattal, valamint stabilitását, illetve változását szabá-lyozó tulajdonságokkal rendelkező sajátos rendszer” (Minuchin et al.

2002: 21). A családtagok egymáshoz fűződő viszonyuk, a családon belüli szerepek, feladatok, munkamegosztás, hierarchia, szokások alapján ki-alakuló rendszerben érzik magukat biztonságban, ez adja a rendszer működésének a motorját. Ez nem jelenti – és ezt Minuchiék hangsúlyoz-zák is –, hogy a rendszer feltétlenül jól funkcionáló, biztonságot nyújtó minden családtag számára. A családok egy részének a rendszer egyfajta diszfunkcionális működési módot jelent. „A különféle rendszereknek egyedi vonásaik vannak, de mindegyik jellegzetes, egyedi minták mellett szerveződik” (Minuchin et al. 2002: 18). A minuchini rendszerszemlélet-ben a rendszert alkotó alrendszerek szerepe/jelentősége nagy. Minuchin megkülönbözet szülői, házastársi és gyermeki alrendszert. Minuchinék állítása szerint azok a családok, akik sok problémával küzdenek, folyama-tos krízisben vannak, krízisről krízisre élnek. Ennek a működésmódnak a jellemzői másfajta túlélési technikákat, skilleket igényelnek, és ezekben a családokban, akár generációkon átívelő működési módok, szerepek és stratégiák szükségesek a túléléshez. Nem tud sikeresen működni a segí-tő vagy szociális munka ezekben a családokban, ha ezt a rendszerszem-léletű alapvetést nem veszik figyelembe a családokkal dolgozó szakem-berek. A krízisről krízisre élő családokban az erőszak, az erőszakos események gyakoriak, ugyanakkor Minuchinék szerint nemcsak a direkt/

közvetlen agresszió jelenik meg a családok életében, hanem a segítők

70

belépése, változtatási szándéka is lehet erőszak, ha nem megfelelően, körültekintően történik. A rendszerben, a családok egészében való gondolkodás fontos megközelítésbeli változás Minuchinék szerint, a mo-ralizáló, paternalista attitűd helyett (Minuchin et al. 2002).

A gyermekkori szegénység veszélyes, hiszen megfosztja a gyerme-keket saját lehetőségeiktől, élményeiktől, kibontakozásuktól, korlá-tozza a fejlődésüket, akadályozza társas kapcsolataikat és továbbta-nulásukat, illetve növeli a szegénység továbböröklődését, felnőttkori társadalmi kirekesztettségüket (Darvas et al. 2002).