Csoportmunka, csoportokkal végzett szociális munka

A szociális csoportmunka kliensei a különböző területeken szociális hátrányt szenvedő egyének. Általános jellemzőjük kedvezőtlen pszi-choszociális helyzet, és az abból fakadó depriváltság. A szociális cso-portmunka „[e]mberek kis csoportjával végzett célorientált tevé-kenység, mely szocio-emocionális igények kielégítése és feladatok végrehajtása érdekében történik. Ez a tevékenység egyaránt irányul a csoport egyes tagjaira és a csoport egészére, a szolgáltatási rendszer keretein belül” (Toseland et al. 1997: 54). Ha egy csoport – bármilyen céllal is alakult – képes a tagok számára az együttlét örömén túl olyan többletet nyújtani, amellyel a tagok eredményesebben, sikeresebben állják meg a helyüket a csoporton kívüli mindennapokban, akkor azt szociális csoportnak tekintjük (Rudas 2010).

A csoportmunka a szociális munka kialakulásától kezdve megjele- nik mint munkamódszer. A szociális munka holisztikus és interdisz-ciplinális jellegéből következően integrálja a különböző tudományte-rületek és módszertanok szerinti csoportokkal való foglalkozás elmé-leteit és gyakorlati eszközeit (Pataki 2010).

Pataki szerint a csoportmunka céljai a következők:

• A korrekciós szándék: azaz a csoportmunkát abból a célból al-kalmazzuk, hogy az egyén/csoport működésének diszfunkciói tudatosuljanak, és a csoportban szerzett tapasztalatok révén az

78

egyén/csoport képessé váljon az életfeladatai teljesítésére, az alkalmazkodásra, egy új egyensúlyi állapot megtalálására.

• A megelőző szándék, ami azt célozza, hogy egy adott élethely-zetben az egayén/csoport fenn tudja tartani a működőképességét, illetve a várható, kiszámítható, élet adta nehézségekkel időben szembe tudjon nézni, fel tudjon azokra készülni.

• Az általános, emberi fejlődés elősegítése: amely azt szolgálja, hogy az egyének, a fejlődési lehetőségek felismerésén, tudatosí-tásán keresztül, képesek legyenek aktívan hozzájárulni az embe-ri, közösségi, társadalmi viszonyok változásához.

• A személyes haladás támogatása: a kapcsolatok új/más formáinak megtapasztalásán keresztül, az egyének céljaik, igényeik, érde-keik felismerésével a környezethez való alkalmazkodás megfele-lő módozatait sajátíthatják el.

• A polgári felelősség és részvétel támogatása, abból a célból, hogy az egyének ráébredjenek a saját érdekein túlmutató közösségi és társadalmi felelősségükre, és képesek legyenek aktívan csele-kedni a közügyek képviseletében. (Pataki 2010: 14)

Thomson és Thorpe szerint a csoportmunka olyan módszer, ahol a csoporttagok már mások megismerésén, a hasonló küzdelmek és problémák általi összekovácsolódáson, illetve az élmények megosztá-sán keresztül adnak és kapnak egymástól támogatást (Thomson–Thor-pe 2004). Az egymást támogató légkör, az empowerment a szociális csoportmunka alapvető tradíciója. Ebben az értelemben a csoporton belüli empowerment egyszerre cél és folyamat. A csoportvezetők feladata segíteni a csoporttagokat egymás megerősítésének folyama-tában (Thomson–Thorpe 2004). Amellett érvelnek, hogy a családok-kal való szociális munkának alapvető és fontos része kell, hogy legyen a csoportmunka mint módszer. Nevelésbe vett gyermekek szülei részére létrehozott szülőcsoportok képessé tevő, megerősítő hatása – megfigyelésük szerint – nagyon fontos és meghatározó elemnek bizonyul a sikeres hazagondozás érdekében (Thomson–Thorpe 2004).

A komplex, rendszerben való gondolkodást, az egyéni segítség-nyújtás mellett csoportos és közösségi módszerek alkalmazásának képessé tevő, fel/megerősítő hatását nem lehet eléggé hangsúlyozni.

79

Az ilyen típusú csoportok indítása – akár gyermekek, akár családtagok/

szülők számára – fontos és alapvető része kell, hogy legyen a multi-diszciplináris gyermekvédelmi gyakorlatnak (Thomson–Thorpe 2004).

Gyermekcsoportokkal végzett szociális munka során olyan gyer-mekekkel dolgozunk, akik valamilyen társadalmi hátránnyal, mássággal és/vagy nehézséggel küzdenek. Ezek a gyermekek a családi, illetve társadalmi hátrányok miatt nem tudnak megfelelni az oktatási intéz-mények, és általában a társadalom elvárásainak. A csoportmunka, és így a gyermekkel végzett szociális csoportmunka célja, hogy ezeket a hátrányokat segítsen leküzdeni, a hátrányok okozta pszichés prob-lémákat/nehézségeket csökkentse, ezeknek a gyermekeknek támaszt nyújtson (Köhler et al. 1999).

A gyermekcsoportok esetében jellemző, hogy a csoport egyik leg-fontosabb célja a másodlagos szocializáció, illetve a gyermekek iskolai szocializációjának a támogatása, segítése. Legyen itt szó készségfejlesz-tésről, magatartási/viselkedési nehézségek csökkentéséről, támogatás-ról. E csoportok szocializációs hatása nagyban megkönnyítheti az oktatási intézményekbe való beilleszkedést, kapcsolódást, amely viszont a hosszú távú társadalmi beilleszkedés kulcsa. A csoportos foglalkozá-sok mellett a különböző tanoda-programok, illetve „Biztos Kezdet”

programok is ezt a fajta integrációs hatást célozzák meg⁷.

A Játszóházban egy olyan szocializációs folyamat zajlott, amely ahhoz segítette hozzá gyermekeket, hogy a csoportban megszer-zett készségek, ismeretek, a csoport biztonságos közegében si-keresen kipróbált új megoldási alternatívák, a csoporttagokban kialakuló belső változások által átültethetőek legyenek a tágabb környezetükbe; hogy azokat használni, vállalni merjék a meg-szokott mikroviláguk falain kívül is. A csoport létrehozásakor cél volt, hogy mielőtt felnőnek, a szüleiktől öröklődő hátrányaikat a csoportban való részvétellel enyhítsék. (Köhler et al. 1999: 15)

7 A csoportmunka, csoportos szociális munka a tanoda-programokkal ellentétben nem a konkrét iskolai hátrányok leküzdése érdekében végez szocializációs tevé-kenységet, hanem a csoportos foglalkozások készségfejlesztő és megerősítő hatásá-val szolgálja ezt a célt.

80

Magyarországon a szociális munka gyakorlatában máig az egyéni esetkezelés a domináns, emellett a rendszerváltás után a csoportmun-ka és a közösségi szociális muncsoportmun-ka is megjelent. A közösségi alapú ellá-tások megítélése az eltelt 20 év alatt nagyban változott, és egyre markánsabban van jelen az ellátórendszerben. A csoportos munka-módszer kevésbé vált elterjedtté a szociális szolgáltatásokban. A csa-ládsegítés és a gyermekvédelmi alapellátások tekintetében változatla-nul az egyéni esetkezelés a hangsúlyos, a csoportmunka inkább előbbi mellett, mintegy kiegészítő beavatkozási módszerként van jelen.

„Amiből azonban általános hiány mutatkozik, az a felmért szükségle-tekre épülő csoportmunka-szolgáltatások tudatos alkalmazása, különös tekintettel a szociális munka kompetenciáin belül létező csoportkíná-latra” (Pataki 2010: 13). A csoportos szolgáltatás sokkal több „kis színesnél”, azaz nem kizárólag komplementer jellegű, és egyéni prob-lémák esetén is releváns, hosszú távú hatással, változtatással bír az egyének életében. Könnyebb segítséget kérni, ha nincs egyedül az ember, könnyebb elfogadni életünk nehézségeit, problémáit, ha másokkal együtt gondolkozhatunk, beszélhetünk róla. A közös mun- ka a problémamegoldás folyamatában adódó nehézségek feldolgozását is segíti, a csoporttagok támaszt nyújtanak egymásnak és erősítik egymást.