SOKPROBLÉMÁS CSALÁDOK ÉS GYERMEKEK JELLEMZŐI
4.2. A gyermekcsoport intézményi kontextusa
Ebben az időszakban a sok problémával küszködő családokkal – a ki-alakulatlan gyermekvédelmi ellátórendszer és szolgáltatások hiányában – a családsegítők keretén belül, önkéntes alapon dolgoztak együtt a szociális munkások. A gyermekcsoport beágyazottan működött a családsegítő komplex szolgáltatásai között.
A családsegítő szolgálat megalakulásakor készített szociális térkép a következő, kiemelt szolgáltatást/segítséget igénylő társadalmi cso-portokat állapított meg a kerületben: alacsony jövedelemmel rendel-kező egyedülálló nyugdíjasok (a kutatás kiemelte alacsony jövedelem mellett a szociális izoláció is fontos, figyelembe veendő szempont) és párok; kétgyermekes többgenerációs családok (nagyszülőkkel kény-szerből, összezsúfoltan, alacsony jövedelemből éltek). Illetve a „nö-vekvő számban előforduló három- vagy többgyermekes családok minden tekintetben rendezetlen körülmények között (jövedelmük alacsony, életvitelük szegényes, a felnőttek nehéz fizikai munkát vé-geznek, több közöttük a rokkantnyugdíjas, kapcsolataik vidéki roko-nokhoz kötődnek, baj esetén csak rájuk számíthatnak, alapvető jo gaikkal nincsenek tisztában, a komplex szociális segítségnyújtás itt hiányzik a leginkább)” (Hegyesi et al. 1990: 2). A csoportba járó gyermekeket a rendszerváltás utáni legfontosabb változások mind érintették: a fog-lalkoztatottsági helyzet romlása, a munkanélküliség és az anyagi prob-lémák megjelenése, a lakhatási és az egzisztenciális nehézségek egya-ránt. Ezek a családok a rendszerváltás előtt is küzdöttek anyagi problémákkal, nem megfelelő állapotú és nem komfortos lakásokban
71
jutottak megfelelő szolgáltatásokhoz. Hátrányaik, szegénységük a rend-szerváltással hirtelen és drámaian erősödött fel. A rendszerváltás után megugró szegénység, a lakhatási és egyéb költségek emelkedése, a díjhátralék mint probléma ezeket a családokat felkészületlenül érte, tartalékok és erőforrások hiányában azonnal a társadalom perifériá-jára sodorta őket. A szülők körében a különböző devianciák és szen-vedélybetegségek megjelenése, erősödése ennek a társadalmi válto-zásnak, anomáliáinak a hatása is volt. A rendszerváltás után kialakuló szociális intézményrendszerek feladata volt ezen problémákra való reagálás. Kerezsi 1996-ban a tovább fokozódó gazdasági nehézségek-re hívta fel a figyelmet, és az ebből következő egynehézségek-re romló szociálpo-litikai feltételekre és támogatásokra, melynek eredményeképpen a társadalmi feszültségek növekedését és az egyenlőtlenségek erősö-dését prognosztizálta (Kerezsi 1996). A rendszerváltás utáni időszak az ellátórendszer, szolgáltatok kialakításának speciális időszaka, amikor a „semmiből” kellett kialakítani egy sokproblémás helyzetre megfe-lelően reagáló szolgáltatási struktúrát, amelynek korábban nem volt hagyománya Magyarországon. A Játszóház az említett időszakban ennek a célnak egyik gyakorlati megvalósulása – ezen társadalmi vál-tozások hátrányainak csökkentésére és enyhítésére. Az ELTE „ESÉLY”
Erzsébetvárosi Családsegítő és Közösségfejlesztő Szolgálat, Szociálpolitikai Intézet néven megalakuló és működő VII. kerületi családsegítő meg-alakulásától kezdve komplex segítségnyújtást kívánt a kerületi lako-soknak biztosítani. A rendelkezésre álló dokumentumok, források alapján5 a családsegítő céljai megalakuláskor a következők voltak:
• A kliensek számára készült tájékoztató a családsegítő hálózatok kialakításának okaival kezdődik, érthetővé téve az érdeklődők számára az intézmény megalakulásának és működésének indokát:
„Magyarországon a családsegítő szolgálatok hálózatát 1985-ben kezdték kiépíteni. Napjainkban a gazdasági recesszió, a társada-lom jelentős részének elszegényedése, a korábbi időszak
kizá-5 A módszertani fejezetben már kifejtett okok miatt a rendelkezésre álló dokumen-tumok alapján lehet a családsegítő működésének komplexitását érzékeltetni és ele-mezni. A dokumentum másolata az 1. sz. mellékletben megtalálható.
72
rólagos állami ellátórendszereinek megrendülése, illetve részle-ges összeomlása drámai módon megnövelte az ilyen típusú intézmények fontosságát” (kézirat, családsegítő szóróanyag 90-es évek elejéről).
• A szóróanyagban a következő tevékenységtípusok, szolgáltatások jelennek meg: „[e]gyrészt a szociális munkás szakemberek sze-mélyes szociális, pszichológiai, jogi és másfajta szolgáltatásokat nyújtanak a hozzájuk fordulóknak. Segítenek abban, hogy a hoz-zájuk forduló kliensek értelmezzék a helyzetüket, tisztázzák céljaikat, és felkutassák mindazokat a természetes erőforrásokat, amelyekre támaszkodva megbirkózhatnak problémáikkal. Ellát-ják őket társadalombiztosítási, jogi, pszichológiai tanácsokkal, és ha szükséges, érdekeik képviseletét is felvállalják. Másrészt, az intézményekben dolgozó szakemberek befolyásolni kívánják a szociális ellátórendszerek kialakítandó jogi és intézményi fel-tételeit is. Szakértőként véleményezik az országos és helyi szociális jogalkotást, döntéshozatalt” (kézirat, családsegítő szó-róanyag 90-es évek elejéről).
• A szóróanyagban megjelenő célok, a mikro- mezo- és makroszin-tű beavatkozás mint célkimakroszin-tűzés, a klienseknek nyújtott különböző segítségnyújtási formák mellett a helyi szociálpolitika aktív alakí-tása is jellemzi a családsegítő komplex, átfogó küldetését.
Fontos megjegyezni, hogy a kiadványban a családsegítő dolgozói fontosnak tartották megismertetni az érdeklődőkkel, hogy milyen alapelvek és jogok mentén szerveződik az intézmény, milyen alapve-tésekre építenek az ott dolgozók. A kiadványban is szerepel a Csa-ládsegítő szoros együttműködése az ELTE-n 1990/1991. tanévtől induló szociálismunkás-képzéssel, így a Családsegítő – amellett, hogy biztos és állandó terephelye volt az ELTE képzésének – az elméleti és gya-korlati oktatás együttes fontosságára és a közös cselekvésre hívja fel olvasó figyelmét.
Az intézmény konkrét szolgáltatásait három kategóriába sorolták.
A „Szolgáltatások” között 1) a közvetlen szociális munka, a rászorulók anyagi támogatása, a csoportvezetés; 2) a közvetett szociális munka és 3) az önkéntes szociális munkások szervezése, közvetítése, szakmai szu-pervíziója szerepelt. A közvetlen szociális munkához sorolták a
krízis-73
adást. A kezdetekkor a következő társadalmi csoportoknak terveztek szociális csoportmunka keretében szolgáltatást: „álláskeresők, kisma-mák, volt állami gondozottak, iskolából kimaradottak, önkényes lakásfog-lalók, menekültek” (kézirat, családsegítő szóróanyag 90-es évek elejé-ről). A közvetett szociális munka keretein belül megvalósítandó cél „az egyedi problémák általánosabb tapasztalatainak feldolgozása, a szakellá-tó hálózatokkal való együttműködés, intézményközi esetmegbeszélések lebonyolítása, a szociális közösségfejlesztés, a lakásprivatizációban érin-tett lakossági csoportok és a döntési helyzetben lévők közötti közvetí-tés, érdekegyeztető fórum létrehozása és önsegítő csoportok támoga-tása volt” (kézirat, családsegítő szóróanyag 90-es évek elejéről).
A szolgáltatások mellett az oktatás és a kutatás képezte az intézmény másik két nagy tevékenységi körét. A rendszerváltás utáni időszakban a családsegítő fontosnak tartotta, hogy megértse, vizsgálja, elemezze a kerület szociális problémáit, társadalmi helyzetét. A kiemelt témák „az elszegényedés folyamatának, az önkéntes lakásfoglalók helyzetének, a lakásprivatizáció és a kerületben folyó háztömb-rehabilitáció szociális következményeinek, a volt állami gondozott fiatalok beilleszkedésének, munkaerő- és lakáspiaci helyzetének vizsgálata, az idősgondozás alter-natív rendszerének és ökoszociális programok kidolgozása, és menekült családok helyzetének vizsgálata” (kézirat, családsegítő szóróanyag 90-es évek elejéről).
A prospektus alapján elmondható, hogy az intézmény kialakulásakor kiemelten törekedett az egyéni esetkezelés mellett egy átfogó, komplex ellátórendszer kialakítására, ebbe a törekvésbe, szemléletbe illeszkedett szervesen a Játszóház gyermekcsoport is. A rendelkezésre álló doku-mentum elemzése alapján egy 2015-ben készült szakdolgozatban6 olvas-ható interjúk szerint a 2005–2015 közötti időszakban meglévő, illetve létrejövő szolgáltatások alapján ez a fajta komplexitás, a szolgáltatásokon keresztül minél szélesebb körű, átfogó és megelőző tevékenységi kör látható. A szakdolgozatban elemzett interjúk alapján a következő szol-gáltatások működtek 2005–2015 között, a többszöri szervezeti és
név-6 Polyák Bence: Az ESÉLY Családsegítő Szolgálat szolgáltatási stratégiájának elemzése az alapítástól napjainkig. Szakdolgozat, ELTE Társadalomtudományi Kar, Budapest, 2015.
74
beli átalakulások mellett. Adósságkezelés 1996-tól működött a családse-gítőben; a lakhatási tanácsadás – a közüzemi és lakhatási eladósodás megelőzését célzó adósságkezelés mellett – a másik fontos, alapvető szolgáltatása volt a családsegítőnek. A jogi segítségnyújtás 2008-ig volt meghatározó eleme a családsegítő szolgáltatásoknak. A pszichológiai tanácsadás, a 2015-ben készült interjúk alapján, folyamatosan elérhető szolgáltatása volt az intézménynek. Családi videohome tréning, baba-ma-ma klub, illetve mediációs és konfliktuskezelő szolgáltatások is működ-tek az intézmény keretein belül, már 2005 előtt, majd 2005–2015 kö-zött. Az interjúk alapján Szülőkre hangolva címen megjelent a szülőkkel való csoportos foglalkozás terve is a gyermekcsoport mellett; a 2015-ben készült interjúkból az nem derül ki, mettől meddig működött ez a csoport. Az évek alatt az álláskeresők számára több különböző klub-csoport is működött az intézményben: munkavállalási- és álláskeresési tanácsadás, „Gazdálkodj okosabban” csoport, Alkotó Klub felnőtteknek, Én–Játék csoport, álláskereső klub, számítástechnika oktatás, filmklub,
„Mozdulj ki” csoport, MASNI (Polyák 2015). A bemutatott anyagok alapján a családsegítő komplex szolgáltatási struktúrájába illeszkedett be, gyermekvédelmi prevenciós módszerként, a vizsgált gyermekcso-port-tevékenység.
A családsegítő klienseinek többsége, akik közül a játszóházi cso-porttagok is kikerültek, anyagi problémákkal küzdött: a szülők köré-ben a kerületi lakosoknál magasabb arányban fordult elő munkanél-küliség, különböző szociális ellátásokra voltak jogosultak, a kerület legelszegényedettebb részén éltek, zömmel elhanyagolt, rossz állapo-tú szociális bérlakásokban, jelentős díjhátralékot felhalmozva.
„A családok nagyobbik részében három vagy annál több gyerek élt, ahol az édesanya általában egyedül, vagy változó partnerek segítségé-vel nesegítségé-velte a gyermekeket. A családok mindennapjaira jellemző volt az agresszió, a bántalmazás, a szenvedélybetegségek és más devianci-ák” (Köhler et al. 1999: 15).
A gyermeki szükségletek irodalma bőségesen foglalkozik azzal, mire is van szüksége egy gyermeknek az egészséges, biztonságos fejlődés-hez. A maslowi szükségletpiramis és az arra épülő szükségletelméle-tek alapján Tausz táblázata foglalja össze a Játszóházba járó korosztály szükségleteit és a szegénységből fakadó hiányok következményeit.
A táblázatban szereplő iskolai nehézségek, a szegénység okozta
prob-75
amelyekkel a csoportba járó gyermekek küzdöttek és amik csökken-tése a csoport célja volt.
10. táblázat. Gyermeki szükségletek és a szegénységből fakadó hiányok következményei a különböző elméletekben Piaget-i szakasz
A gyerekek szegényes szókinccsel érkeznek az iskolába, nem értik a ta-nári instrukciókat. Más a kommuniká-ciós stílusuk (főleg a roma gyere keké).
A tanárok előfeltételezésekkel fo-gadják be őket az iskolába – ennek bizonyítására idővel az okokat is meg-találják.
A szülőket nem tartják partnernek.
A pedagógus a gyereket dilettáns módon minősíti („rossz”, „buta”).
A szegregálás (kis létszámú, gyógype-dagógiai osztályok) és részleges elkü-lönítés, megkülönböztetés (óráról való kiemelés „fejlesztő foglalko- zás” címén) korán megkezdődik. Így a gyerekek megfosztódnak az inter-perszonális kapcsolatok általi tanulás lehetőségétől. A pedagógusok a hát-rányok kompenzálását a fejlesztőpe-dagógusokra hárítják.
A gyerekek lemaradnak a tanu lásban, pedig ez a korszak a gyermek fejlődé-sében a „teljesítmény szakasza”.
(Forrás: Tausz 2006: 16)
Az érintett gyermekek az őket felnevelő család speciális jellemzői miatt szinte kivétel nélkül korosztályuknál komolyabb, felnőttesebb életet éltek, teljes mértékben bevonódva a szülők problémáiba. Sokszor a hiányzó családtag (apa) szerepének átvételére kényszerültek, gyermek létükre a felnőttek társaivá váltak. Állandó konfliktust jelentett számuk-ra, hogy a túlzott elvárásoknak és felelősségnek, az ahhoz való érettség és tapasztalat hiányában nem tudtak megfelelni. Gyermek szerepük
76
állandóan ütközött a rájuk kényszerített felnőtt szereppel, amelynek egyszerre akartak megfelelni és elszökni előle. Az érzelmi biztonság ezekben a családokban nagyon törékeny volt, sokszor a gyermekek családban való helye, és a családtagokhoz való tartozás módja sem volt tisztázott. Az átláthatatlan kapcsolatok, a rokoni szálak kuszasága miatt saját magukat is nehezen tudták elhelyezni a családi rendszerben. Leg-többjük számára csak az egyik szülő közelsége jelentette a biztonságot, a másik elérhetetlensége, kiszámíthatatlansága hiányként jelent meg életükben. A mindennapokban felőrlődött szülők, az állandó nehézsé-gek és konfliktusok között szenvedő gyermekek nem gyermeki mivol-tukban, hanem plusz nehézséget jelentő családtagként tudtak csak a figyelem központjába kerülni. Ezek a gyermekek számtalan veszélyez-tető, és személyiségüket károsan befolyásoló tényezővel éltek együtt, amiket nem tudtak befolyásolni. Magatartászavaraikkal és/vagy szoma-tikus tüneteikkel fejezték ki nehézségeiket, azokkal jeleztek a külvilág felé. A gyenge iskolai eredménynek, a saját szintjüktől elmaradó telje-sítménynek több oka volt. A tanulás nem volt központi kérdés az éle-tükben, gyermekkoruk nem e köré szerveződött, nem rendelkeztek megfelelő eszközkészlettel, előzetes tudással, így az iskola hamar ku-darcaik terepe lett. A sorozatos kudarcélmények, a tanulást felváltó deviáns értékek köré szerveződő események a gyermekek életútjának meghatározó lépcsőfokai voltak. A kirándulások funkciója pótolta va-lamelyest az iskolai programokból való lemaradást. Sokan megjátszott örömmel mesélték, hogy nem kellett iskolába menniük, mert kirándul-tak, de az is érezhető volt, hogy a kirekesztettség, a közös programról való lemaradás miatt ezek a gyermekek az iskolai közegben szegregá-lódtak (Köhler et al. 1999).
A Játszóház csoport megalakulását követte a Gyvt., amely sok szempontból keretet adott a gyermekekkel foglalkozó szakmai mun-kának, a „veszélyeztetettség” mint fogalom bevezetése, a gyermekvé-delmi alapellátásnak a kialakítása is ebben az időszakban történt. Az újonnan létrejövő szakmai szolgáltatások és a már meglévő intézmé-nyek viszonya kezdetben nehézkes, zavaros volt, akadozott a kommu-nikáció. Az éppen megalakuló intézmények sokszor a régiek mellett, vagy akár azok ellenében kezdték el működésüket, nehézséget okozott kezdeti legitimációjuk és beágyazatlanságuk.