A negyedik regiszter elemzése

A klasszikus korongokon feltűnő két bárka a Nap és Hold hajói. A Napbárka (mskt.t) éjszakai formájában legteljesebb ábrázolásában a hypokephalokon nyolc utast szállít. A hajó közepén a Napisten (jwf) kosfejes formája áll általában a naosz vagy a mHn-kígyó védelmében, előtte és mögötte a bárka legénysége. Szinte valamennyi esetben Hórusz áll a bárka orrában, amint a kezében tartott szigonnyal ledöfi a bárka előtt tekergőző Apóphisz-kígyót (dm @r Ssr=f jm=f).⁵²⁹ A bárka orrára szerelt gyékény emelvényre (sarj.t) a gyermek napisten ülő alakját rajzolták a legtöbb esetben.⁵³⁰ A gyermek megjelenése a gyékényen, annak jele, hogy az éjszakai napbárkában utazó napisten/napkorong kész a reggeli újjászületésre, azaz az éjjeli bárkából (mskt.t) a nappali bárkába való átszállásra (manD.t).⁵³¹ Ezt a gondolatmenetet folytatja az egyes hypokephalokon, az ennek a regiszternek a végén ábrázolt jelenet is, mely Nut-istennő hajlott alakját mutatja, amint egy skarabeus bukkan fel testének íve alatt, azaz a Nap újjászületését.⁵³²

529 ÉTIENNE 2000, 28. Széth helyettesítése Hórusszal a Napbárka orrában annak a későkori beállításnak köszönhető, miszerint Széth mindinkább egy démoni lény képét kezdi ölteni, s ezért alakját Hórusszal cserélik fel (BARUCQ – DAUMAS 1980, 333, y; LEITZ 1999, 37, n.50). Klotz Széth egy érdekes oázisokban feltűnő formájára is felhívja a figyelmet, mely az istenséget jellemzően sólyomfejjel ábrázolja (KLOTZ 2006, 90, D). A Napisten Apóphisz felett aratott győzelméről és a MAa.t helyreállásáról: ASSMANN 1995, 49-57.

530 DONDELINGER 1976, 1-23.; GOEBS 1998, 57-66. A Napbárka éjjeli megjelenési formájánál tűnik fel a gyékényemelvényen guggoló gyermek (VARGA 1968, 8, n.15, 20.; BORGHOUTS 1971, 181-182, n. 446; ROULIN 1996, 75-76).

531 LIPTAY 2009, 99.

532 BILLING 2002, 55-56. MINAS-NERPEL 2006, 129.

A regiszter Napbárkát követő figurája a Holdbárkát ábrázolja két páviánnal a fedélzetén, az egyik a kajüt-naosz építményében ül, míg a másik vele szemben felajánlja neki az udzsat-szemet. Schreiber Gábor véleménye szerint a regiszter a nappal és éjszaka ciklikus váltakozását szimbolizálja thébai kontextusban Amon-Rét követi fia Khonszu-Su, ahogy a nappalt az éjszaka követi, harmonikus rendben melynek mozgatórugójaként megtörténik „az isteni rend átruházása apáról fiúra”, s ezáltal garantált a világot fenntartó „kozmikus equilibrium”.⁵³³ Ahogy arra Schreiber is rámutat, egyrészt a jelenet egyértelmű utalással bír a snsn-kA.wj ikonográfiájára, azaz a két égitest találkozására és fényük egyesülésére. Az egyiptomi felfogás szerint az égi jelenség a telihold idején teljesült be, amelynek során a Holdisten ereje legnagyobb teljében tündököl.⁵³⁴

Véleményem szerint a regiszter két bárkájának „snsn-kA.wj-jelenetéhez” kapcsolódon egy másik értelmezési lehetőségével is számolnunk kell, melynek kiindulópontja az, hogy a bárkák nem egymást követik, hanem valóban valamennyi esetben egymással szembe irányulnak a korong közepe felé.

A Holdbárka jelenete nyilvánvalóan eszünkbe juttatja Hórusz Hold-szeme helyreállításának történetét. A két pávián közül az udzsat-szemet ajánló pávián könnyűszerrel azonosítható Thottal, aki egyrészt a Hold-szem helyreállítója, másrészt az egészséges szem felajánlója és oltalmazója is, aki így a teliholdat is megtestesíti (v.ö. a snsn-kA.wj értelmével).

A K.1b.3-as hypokephalon a következő címkeszöveget írták az áldozó pávián mellé:

(dj wDA.t n nb mAa.t) –„Adassék az udzsat-szem az igazság urának”. Az „igazság ura” Thot jelzője,⁵³⁵ thébai kontextusban Khonszu-Su ephitetonjaként szerepel. ⁵³⁶

533 SCHREIBER in print, összefoglalóját lásd: KOUSOULIS 2008, 220-221.

534 DERCHAIN 1962, 28, 31; GUTBUB 1973, 86-87, 89-90 (f), 97, 333-334, 388-393, 404, 407 (a), 410 (l), BARGUET 1977, 14-20; LAROCHE –TRAUNECKER 1980, 192-193; HERBIN 1982, 280-281; MEEKS 1992, 425-426;BERLANDINI 1995,35-36;AMENTA 2003,3-11.

535 LGG III, 639-642. Thot kapcsolata az udzsat-szemmel egésszen Hórusz és Széth kűzdelmeinek történetéhez vezethető vissza. Először a Piramisszövegekben találkozunk szerepével (594-es és 597-es mondás). A kútfőkből megtudjuk, hogy Hórusz, hogyan veszítette el a bal szemét, és hogy Thot hogyan állította azt helyre és szolgáltatta vissza gazdájának. A történet egy kései változata a Hold-ciklus magyarázatául is szolgál. Az egyiptomi papok úgy magyarázták, hogy a Hold fogyása kapcsolatban áll a két ellenfél kűzdelmével, amíg Széth áll győzelemre a Hold folyamatosan csökken (a Hold-szem eltávolodik tulajdonosától), és mindez fordítva a növekvő Hold idején. Újhold idején megtörténik Hórusz győzelme, illetve szemének helyreállítása és visszaszolgáltatása. Thot szerepe a szem védelmében jelentkezik, fogyása és újboli növekedése idején, neki köszönhető a szem gyógyulása és gazdájának visszaszolgáltatása (BOYLAN 1922, 32-33).

536 « Khonsou de Thèbes, Nefer-Hetep, Maître de la Justice, qui se trouve sur la grand trône, lune la nuit, second de la lumière solaire, qui remplit l’œil sain, qui pourvoit l’œil gauche; il vieillit chaque jour au moment qu’il veut, et rajeunit à l’heure que choisit son cœur. Il est conçu le jour de la nouvelle lune, il est mis au monde le jour du premier quartier (le 2 du mois), il devient vieillard après 15. Il remplace le soleil lorsque celui-ci descend aux enfers. Il illumine la terre de sa beauté chaque jour, répartissant son temps avec son père, après Atoum. On dit qu’ils naissent à l’Est, comme ils se rencontrent au jour de la « rencontre des deux taureaux » (snsn-kA.wj),

Hajlok afelé, hogy a két bárka Amon-Ré jobb és bal udzsat-szemével azonosítható. A Nap, mint a nagyobb égitest, a jobb szem, a Hold a bal szem.⁵³⁷ A Hold a Napszem egy

„változata”, ami átveszi annak feladatait esténként. Teológiailag a két szem a teremtő isten, Atum, két gyermeke: Tefnut és Su.⁵³⁸

A két szemről szóló vallástörténeti szövegek igen gyakran mossák össze a két szemről szóló történeteket:⁵³⁹ így Hórusz erőszakkal eltávolított szeme azonosul a Napszemmel, annak haragvó természete révén, míg felépülése és visszatérése Onurisz/Su segítségével valósul meg. A haragvó szem azonosul Tefnuttal, s a lecsendesített istennő a Telihold(-szemet) képviseli.⁵⁴⁰

Ezen azonosítás alapján kijelenthetjük, hogy csak úgy, mint az első és második regiszter ábrázolásai a bárkák képviselte udzsat-szemek Amon-Ré manifesztumai. Ha ismét D. Klotz munkájához fordulunk segítségül, egy számunkra érdekes idézetet kínál a hibiszi Nagy Amon himnusz (6-8. kol.): „sdgA sw m Ax.tj=fj”. A kulcs a „sdgA” szó magyarázatában rejlik, ami azt is jelenti, hogy „látni” de azt is, hogy „elrejteni”, így a fordítás kétféleképpen is értelmezhető, ami egy újabb óegyiptomi homofónián alapuló szójáték és Amon kettős természetét fejezi ki: „aki hagyja látni magát a két titokzatos Ax-szemei által” valamint „aki elrejti magát két Ax-szemei által”.⁵⁴¹ A két bárka, melyet a két udzsat-szemmel azonosíthattunk, az idézet tanúsága szerint ismét Amon két rejtett formáját testesítheti meg.

Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a két égitest, a Nap és a Hold Amon újabb két bája, az első két bá a tíz közül. Assmann véleménye szerint a két első bá egyfajta idő aspektust képvisel, a két napszak, a nappal és éjszaka folyamatos váltakozásán keresztül.⁵⁴²

A regiszter két jelenete a fény győzelmének két fontos pillanatát idézi, melynek révén helyre áll a mAa.t: a Napbárkát megállítani szándékozó Apóphisz-kígyó legyőzését, és a

eux qu’on appelle « les deux grands luminaires ». Il vient comme un enfant, la tête baissée, dissimulé, dit-on, dans son croissant. C’est Ioh en sa forme (intacte) depuis qu’il s’est refait enfant, un taureau brillant; lorsqu’il est vieux, c’est un bœuf parce qu’il produit l’obscurité. Son croissant amène la lumière, c’est lui qui provoque l’érection chez les taureaux, qui rend les vaches pleines, qui fortifie l’œuf dans le corps. Les narines respirent grâce au souffle qui vient de lui, tandis qu’il donne de l’air à celui étouffe. » DERCHAIN 1962, 43 = Urk. VIII, 74, no 89.

537 P.Leiden I 350, 600-as fejezet, 19-20-as sor (ZANDEE 1947, pl. V, 20); p.Cairo CG 58032 (p. Neszikhonszu), 17-18-as, 28-as sorok (GOLÉNISCHEFF 1927, 173. 175); p. Berlin 3049, V, 3-5 (ASSMANN 1999², no. 127, 286, 100-105.sor). Hibis III, pl. 31, 1-23. = PARKER-LECLANT-GOYON 1979, pl. 28A, 3 – 21 = O. BM 50601, recto, 1- verso, 9. (KLOTZ 2006, 53-59, pl.15-16).

538 HERBIN 1982, 264 (11); 272 (30) Tefnut mint a Napszem, Su a Holdszem; JUNKER 1917, 151-153; DE WITT 1951, 223.

539 RÄRG, 472-474.

540 HELCK 1982, 192-194, § 4.

541 KLOTZ 2006, 81-83; 82, D.

542 ASSMANN 1995, 145-146.

szem helyreállítását. Mindkét ábra az „udzsat-szem-bárkák” biztosításáról és védelméről szól, a jobb oldali a Napisten leghatalmasabb ellenségének legyőzésével, a bal oldali annak éppé tételével és további biztosításával Khonsu-Su / Thot / Onurisz által. A két szem védelme a hypokephal funkciójából, így az elhunyt fejének védelméből is adódik. Gyakorlatilag, amikor az elhunyt feje a hypokephalon fekszik, akkor az a Nappá lényegül át. ⁵⁴³ A hypokephal amulett, amely egyszerre biztosít meleget és fényt a fej számára, a fejet felruházza a Nap attribútumaival is, így a Nap-fej szemeinek védelme és biztosítása ugyancsak kifejeződésre jut. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Halottak Könyve 151a fejezetét sem, amely a fej egyes részeit azonosítja és isteníti meg, s melyet a múmiamaszkok és koporsók/szarkofágok hajszalagjára írtak. A szöveg azonosítja a jobb és a bal szemet is, mint az éjjeli és a nappali Napbárka, azonban ezt korántsem véletlenül az írnokok úgy írták fel a szalagra, hogy azok éppen a jobb és bal szem fölé kerüljenek szinte valamennyi esetben! Ezek után feltételezhetjük, hogy a hypokephalokat is úgy pozícionálták a fej alá, hogy a két bárka a

„Nap-fej” jobb és bal (udzsat-) szeme alá kerüljön.

Louvre AF 12859; MG E 1082 (a szerző fényképe)

543 Erről részletesen: HELLINCKX 2001, 61-95.