át-meneti időszakban. Az anticiklonok napos időjárása mellett, Uk-rajna egész területén intenzív kiszáradás és a talajfelszín felmele-gedése megyen végbe, amely elősegíti a légkör alsó rétegeinek fel-melegedését.
Az ilyen években nemcsak a sztyeppeken, hanem az erdőssztyep-peken és a vegyeserdők egyes részein a turbulens hőcsere a jellem-ző, amely kimutatkozik száraz és porviharok alakjában és magas hőmérséklettel. Ha nyáron az ország területe fölött többségben van a ciklon tevékenység, akkor a felhős időjárás eredményeként és a gyakori esők következtében a talaj túlnedvesedik és száradásuk ké-sőbb nagy hőveszteséggel jár. Esetenként a csapadék intenzív talaj-kimosódást okozhat, a hegyvidékeken pedig sár- és kőfolyásokat, kőlavinákat.
A száraz, aszályos időszakok kialakulása Ukrajnában nagymér-tékben függ a csapadékmentes időszakok hosszától és gyakorisá-gától.
Az elvégzett kutatások azt mutatják, hogy a szárazság negatív hatása a növényzeten az esők után 10 nap múlva jelentkezik, ezért a szárazság és az aszály kutatásában 10 napnál tovább tartó időszako-kat vesznek figyelembe. Ukrajnában, a meleg időszakban átlag 3–9 csapadéknélküli időszak fordul elő különböző időtartammal, egyes években ez elérheti a 13–15 időszakot is.
A leghosszabb csapadéknélküli időszakok Ukrajna nyugati részén elérhetik az 50–60 napot, a Kárpátok hegyvidéki területein a 35–39 napot, délkeleten a 80 napot, a tengermelléki részen akár a 100 na-pot is.
A talaj kiszáradása és átmelegedése, tőle pedig a légkör nedves-ségcsökkenése és felmelegedése a csapadéknélküli időszakban erős széllel kapcsolódva, a talaj és légkör nedvességének csökkenéséhez vezet, amikor aszály és száraz szelek keletkeznek, sőt porviharok.
Ilyen jelenségek Ukrajnában 2–3 évenként figyelhetőek meg. Egyes kisebb sztyeppei és erdőssztyeppei területeken aszály csaknem min-den évben előfordul. A szárazságok és aszályos időszakok előfordu-lásának oka a csapadék hiánya, amikor a meleg időszakban az átla-gos csapadékmennyiségnek csak 40%-a hullik. Előfordulhatnak még
a hideg levegő felmelegedése által kialakult, nedvességben szegény anticiklonok is. Az ilyen levegő esetében a relatív páratartalom a földfelszín közelében csak a 30–40%-ot éri el. A szárazság megelő-zésére fontos intézkedés a talaj nedvességtartalmának gazdaságos kihasználása, felhalmozása és megőrzése agrotechnikai eljárásokkal, öntözéssel.
Pusztai viharok –– száraz és forró szelek, amelyek a talaj kiszá-radásához, a nedvességcsere felbomlásához vezet a talaj és növény-zet között, vagy a növénynövény-zet pusztulásához. A pusztai viharok anti-ciklonok hatása alatt keletkeznek és a meleg időszakban számuk érezhetően megnő. Tevékenységük átlagos időtartama váltakozik 3–
4 naptól 6–8 napig. Az ország területén a meleg időszakban pusztai viharok többnyire a keleti és délkeleti szelek idején fordulnak elő (központi, déli és keleti megyék), vagy déli szelek hatására (északi és délnyugati megyék). A pusztai viharoktól a legnagyobb mérték-ben szenvednek a Herszoni, a Mikolajivi, a Zaporizzsjai, a Dnyipropetrovszki, a Donyeci, a Luhanszki és a sztyeppei Krím földjei. Itt, a pusztai viharok előfordulása évente meghaladja a 15 napot. A pusztai viharok elleni intézkedések lehetnek –– öntözés, vízzel való borítás, hóakadályok felállítása, a mezőgazdasági terüle-tek gazdaságos kihasználása, elöljáró agrotechnikai intézkedések bevezetése stb.
A száraz időjárás, a szél sebességének növekedése porviharokat, homokviharokat idéz elő, amelyek a por és a homok áthordásával, áthelyezésével jár nagy távolságokra. Ezeknek a folyamatoknak a gyakoriságát és a hatásuk alatt lévő területek nagyságára kihatással lehetnek a talaj jellege, a felszín daraboltsága és felszabdaltsága, az erdővel borított és borítatlan területek közötti arány stb. Porviharok alakulhatnak ki télen a hótakaró hiánya esetén is. A múlt évszázad-ban a legnagyobb ideig tartó porviharokat 1969-ben mérték, amikor a fagyott talaj nem fedődött hóval, a szél sebessége pedig elérte a 28–35 m/sec (ritkán a 40 m/sec). Végeredményben, Ukrajna déli részén a porviharok 3,4 millió hektár talajban tettek kárt, a növé-nyek, mezők, gyümölcsösök, szőlőültetvénövé-nyek, öntözési rendsze-rek, utak stb. homok általi beszóródása által.
Védekezni a por- és homokviharok ellen talajvédő földművelési rendszer bevezetésével, mezővédő erdősávok telepítésével, öntö-zéssel és a földterületek gazdaságos kihasználásával lehet harcolni.
A homok szétterülésének folyamata (futóhomok) az ártér feletti homokos, dombos területeken fordul elő homokos, homokos-agya-gos és gyengén podzolos gyeptalajokon. A szél romboló hatása által keletkezett homok a fluvioglaciális és ősi folyóhordaléki homok új-raosztódása eredményeként jön létre. Ez a homok jól szétválogatott legömbölyödött közepes és kisméretű szemcsékből áll. Ez a homok alacsony nedvességtartó, magas vízáteresztő képességgel rendelzik. A légköri csapadék gyorsan beszivárog a homokrétegeken ke-resztül a földbe. A növényzetnélküli homokfelszínen deflációs és akkumulációs folyamatok fejlődnek. A homok aprózódása elősegíti a kötött homok átalakulását nem kötött, szóródó futóhomokká. A folyamatban nagy szerepe van az antropogén tényezőknek is. A def-láció száraz időjáráskor történik, amikor a homok felső szintjei gyor-san kiszáradnak (főleg ősszel a felszántott mezőkön). Néha a Poliszján is előfordulnak helyi keletkezésű, jól megkülönböztethető porviha-rok, amelyek többnyire 6–15 m/sec szélsebesség mellett keletkez-nek, száraz időjárási feltételek mellett, nagyobb, kötetlen homokkal borított területeken.
A Kárpátok és a Krími-hegység oldalain, a Podóliai-, Volinyi-, Dnyepermelléki-hátságok oldalain nyáron és ősszel, tartós esőzések után, vagy télen, tartós havazások után, amikor a hó egy része hoz-zátapad a fák koronájához, helyi, erős szelek idején gyakran figyel-hető meg az erdő fáinak gyökeres kifordulása –– a széldöntés.
Ukrajna területén eléggé elterjedt folyamat az erózió. Kísérleti kutatások különböző területeken kimutatták, hogy a talajok szétmo-sódása és kimoszétmo-sódása már napi 10–20 mm csapadék hullása esetén is megfigyelhető, főleg ha ez a csapadék a nedves felszántott földek-re hullik, vagy olyan talajra, amely kapásnövényekkel van beültet-ve. Ukrajnában évente átlag 3–5 nap fordul elő 20 mm feletti csapa-dékmennyiséggel, 5 évente 45–50 mm csapadékkal, 40 évben egy-szer 80–120 mm csapadékkal. A Kárpátokban és a Krími-hegység-ben a csapadékmennyiség elérheti a napi 150–180 mm-t is. A szünet
nélküli esők hossza Ukrajna nagy részén 20–40 órát tesz ki, az or-szág nyugati részén elérheti a 70 órát is. Az esők intenzitása csak ritkán emelkedik 1 mm/perc fölé, gyakran csak 0,05–0,1 mm/perc körül van. A csapadék mennyisége és intenzitása kihatással van a terület vízháztartására, főleg a felszíni lefolyásra és a vízerózióra.
Jelentős talajerózió figyelhető meg napi 70 mm csapadék esetén.
A talaj rombolódása jelentősen növekedik, amikor a jelentős csa-padékmennyiséget zivatar, jégeső, erős szél kíséri. Minden villámlás (kisülés) után az eső erősödik, amelyet az elektromosság váltakozá-sával lehet magyarázni. A jég, amely esetleg hullik, rombolja, vagy teljesen megsemmisíti a füves növényzetet, amely védi a felszínt, a jégdarabok mechanikus hatása a talajra erősíti a kimosódási folya-matot. A jégdarabok olvadása szintén erősíti a kimosódási folyama-tot a talaj felszínén.
A szél hatására az esőcseppek esési, függőleges vonala eltér az eredetitől, ezért az erodálódási folyamatban jelentősége van a csa-padék megoszlásának, főleg a szélfelőli és szélelleni oldalakon, egyes helyeken 50–100%-ig.
A legnagyobb mértékű talaj erodálódott területek a Déli-Bug völ-gyében, a Dnyeper balparti részén, a Donyeci-hátságon, a Középorosz-hátság lejtőin figyelhető meg. Az olvadó és folyóvíz rom-boló hatása függ a domborzat jellegétől (a lejtők hosszától és mere-dekségétől), a folyóvíz mennyiségétől és sebességétől stb. A kimo-sódás termékei iszaposítják a víztározókat, folyókat, csatornákat.
A felszíni erózióval összeköttetésben van a mélységi kimosódás
— asszóvölgyek, szárazerek stb. keletkezése. Az asszóvölgyek össz-területe Ukrajnában meghaladja a 300 ezer hektárt. Terjedésük kap-csolatban van a lösszel borított területekkel, amelyek könnyen szét-mosódnak, erodálódnak. A kimosódás mutatója és tényezői a jelen-legi feltételek között a földfelszín eróziós tagolódásának mélysége és sűrűsége. Ukrajna területének 80%-án a függőleges tagoltság van többségben, átlag 10–70 m, 10%-án jelentéktelen (10 m-ig), a többi területen 70 m-t is meghaladja. A vízszintes tagoltságra jellemzőek a 0,25–0,6 km/km2-es átlagos mutatók. A Dnyesztermelléken és Dnye-per jobbpartjának egyes területein a tagoltság változik 1,2-2,5 km/
km2-től 6-8 km/km2-ig. Az eróziós tagoltság függ a neotektonikus mozgás irányától és intezitásától. A legintenzívebb eróziós folyama-tokkal a Kárpátokban és a Krími hegyvidéken figyelhetjük meg, amelyeket a jelentős emelkedések határozzák meg (1,2-1,6 km/km2 -től 4,5-5,5 km/km2-ig).
Ukrajna területén jelentősen elterjedtek a földcsuszamlások, ame-lyek kialakulásában antropogén és természetes tényezők egyaránt játszanak főszerepet. Ez a jelenség a természetes lejtőkön és a mes-terségesen létrehozott lejtőkön is létre jönnek. A földcsuszamlások a Dnyeper jobb parti részén terjedtek el. A Kárpátokban a Felső-Tisza vidékén figyelhetők meg, ahol az alapkőzeteken felhalmozódott eró-ziós üledékek csúsznak meg. Elterjedtek a földcsuszamlások a Krím déli partvidékén is. A dnyeperi víztározók, a Fekete- és Azovi-tenge-rek partjai mentén a földcsuszamlások kapcsolatban vannak a par-tok formálódásával.
Nagy romboló hatással rendelkeznek a kő- és sárfolyások. Ezek a negatív folyamatok a Kárpátok és a Krími-hegység folyóinak me-dencéjében keletkeznek a hegyoldalakon, erős esőzések, hó olvadá-sok, vagy elgátolt hegyi tavak kitörése eredményeként. A Kárpátok-ban ezeket a jelenségeket a Dnyeszter, a Cseremos, a Tarac, a Lat-orca, az Ung és a Tisza medencéjében figyelhetjük meg. A legtöbbet ez a jelenség a Cseremos folyó medencéjében fordul elő.
A Kárpátokban és a Krími-hegységben intenzív hóesések után, erős szelek esetén jelentős eltéréseket lehet megfigyelni a hótakaró megoszlásában a szélfelőli és széltől védett hegyoldalakon. Olvadás-kor, amelyet a főn szelek idéznek elő mindkét hegységben előfor-dulnak hóllavinák.
Ukrajna területén adottak a feltételek a karszt fejlődéséhez. Elter-jedtek a nyitott, takart és zárt karsztformák. Az ország területén kü-lönböző vidékekre kükü-lönböző karsztformák jellemzőek. A Poliszján a beszakadó, takart karsztforma a jellemző, ahol közel a felszínhez márga és kréta ülepedett le. A Volinyi- és Podóliai-hátságok vidékén külön-böző korú kőzetek karsztosodnak. Itt több ismert barlang is található:
a Kristályos, a Malmocska, a Görbe stb. Karsztosodási területek talál-hatók a Dnyeper-Donyeci-mélyedésben, a Donyeci-hátságon stb. is.
A karsztosodás megnehezíti a bányászati munkálatokat. Krivij Rih térségében mélységi karszt fejlődik a prekambriumi rétegekben, ahol dolomitok, márvány, karbonátosodott kvarc található.
A Fekete-tengermelléki-alföldön a karszt a neogén mészkőlera-kódásokban fejlődött ki, tölcsérszerű beszakadások alakjában. A sztyeppi Krímen a karbonátos neogén üledékekben figyelhető meg karszt. Az Ukrán-Kárpátokban a karszt elterjedése jelentéktelen, főleg a triász és jura üledékekben. A Kárpátaljai-alföldön jellemző a sókarszt, amelynek kialakulásában jelentős szerepet játszott a sótelepek hosszú idejű kiaknázása. A hegyvidéki Krímen (klasszikus karszt terület) a földközi-tengeri karszt fejlődik a jura és kréta alatt keletkezett mészkő alapú kőzetekben. A legelterjedtebb karsztfor-mák: tölcsér, üreg, kút, barlang.
Az elmocsarasodási folyamatok a vegyes erdők övezetére jel-lemzőek, kevésbé az erdőssztyeppei és sztyeppei övezetre. Az elmocsarasodás fő oka a vegyeserdők övezetében a pozitív nedves-ségi arány, a víztartó rétegek gyakori felszínközelsége, a tavaszi ára-dások a folyókon és a felszíni vizek állapota az árterek felszínén stb.
A negatív természeti folyamatok előfordulását övezetekre lehet bontani. Mindegyik természeti övezetre bizonyos negatív természet-földrajzi jelenségek és folyamatok jellemzők.
A vegyes erdők övezetében elsősorban jellemző az elmocsarasodás, a vízakkumuláció, a defláció, részben a vízerózió és a karszt (az elmocsarasodás a legintenzívebben fejlődik a Volinyi és a Csernyihivi Poliszján — 6–8%).
Az erdőssztyeppen a legelterjedtebb negatív folyamat a vízeró-zió, amely az asszóvölgyek keletkezésében mutatkozik ki. A Dnyepermelléki-hátságon jelentős mértékben fejlődnek a földcsu-szamlási folyamatok és helyenként egyszerre jelentkezik az eróziós és a földcsuszamlási folyamat.
A sztyeppei övezetben jellemzőek a víz- és szélerózió, a mállás.
A vízerózió fejlődése itt lehetséges az egész év folyamán, mert télen többször is olvad a hó, nyáron pedig az eróziót elősegítik a heves esők, zivatarok. A talaj szélerózió általi rombolódása megfigyelhető majdnem minden évben és gyakran igen nagy területeken.
Az Ukrán-Kárpátok hegyvidéki területein és az előhegységben a legelterjedtebb negatív természetföldrajzi folyamatok: a mállás (fő-leg a fagyás következtében), a kőlavina, a hóllavina, a karszt. Egyes folyók völgyeiben földcsuszamlások, hegyomlások figyelhetők meg.
A hegyvidéki Krímen a negatív természetföldrajzi folyamatok között a legelterjedtebbek: a kőlavina, a karszt és a földcsuszamlás-ok. A Fekete- és Azovi-tengerek partjain az abrázió és akkumuláció figyelhető meg. A jelenkori természetföldrajzi folyamatok sajátossá-gai jelennek meg a nagy városok környékén is.
A zonális és azonális természetföldrajzi folyamatok sajátságos, éves lefolyással rendelkeznek, mert elterjedésük és intenzitásuk függ az évszakonkénti változásoktól az ország egész területén.