Nagyon változatos a Poliszja földtani felépítése. Különböző föld-szerkezeti egységek határain belül helyezkedik el a Kelet-Európai-ősmasszívumon. Nyugati része a Halics-Volinyi-mélyedést foglalja el, középső része az Ukrán-pajzson fekszik, keleten pedig a Dnye-per-Donyeci-mélyedésen és a Voronyezsi kristályos masszívumon helyezkedik el. A földszerkezeti egységek elhelyezkedése kimutat-kozik a jelenkori természetföldrajzi feltételeken is.
A Poliszjai-alföld és természeti vidékeinek kialakulása kapcsolat-ban van az antropogén paleogeográfiai feltételeivel. Az éghajlati fel-tételek többszöri váltakozása, a jégtakaró és olvadékvizeinek tevé-kenysége, a terület jelentős nedvessége elősegítették a homokos alj-zat keletkezését, amelyen podzolos és láptalajok fejlődtek ki feny-ves és tölgyes-fenyfeny-ves erdők alatt.
Ukrajna vegyes-erdők övezete a Poliszjai-alföld déli részét, részben a Dnyepermelléki-alföld északi részét foglalja el. A Poliszjai-alföld domborzatában a főszerepet a folyóvölgyek, morénadombok és morénasíkságok, részben dombos és denudációs formák játsszák a prekambriumi és krétai alapkőze-tek üledékein. A Poliszjai-alföld északról és délről hátságokkal határolódik, amelyek felszínéről a Pripjatyba torkollik a terület mellékfolyóinak jelentős része. A domborzat adott jellege a hid-rológiai sajátosságokkal együttvéve elősegíti a terület északi ré-szének jelenkori elmocsarasodását.
A geológiai szerkezettel kapcsolatosak az ásványkincsek lelőhe-lyei is. Az Ukrán-pajzs felszínre bukkanásának helelőhe-lyein szilárd, kris-tályos kőzetek lelőhelyei találhatók: gránit, bazalt, labradorit stb.
Ezeknek az ásványkincseknek lelőhelyeit megtalálhatjuk Korosztisiv közelében (labradorit). Tervezik jáspis, topáz, gránát, turmalin és más drágakövek kitermelését is. Rivne megye keleti részén kaolinle-lőhelyek helyezkednek el. Értékesek az ezen a területen található szürke és rózsaszín gránitok.
Az Ukrán-Poliszja déli részén jó minőségű agyag-, írókréta- és homokkőlelőhelyek találhatók. Rivne megye középső és északi ré-szén, főleg Kosztopil közelében, nagy bazaltlelőhelyek összponto-sulnak, amelyeket közutak építésénél használnak. Rivne megye északi
részén borostyánkészleteket tártak fel. Különösen nagy a kereslet-nek örvend, a külföldön is ismert zsitomiri gránit, amelyet emlékmű-vek burkolására használnak.
A közelmúltban, Voliny megye északnyugati részén, rézérc réte-geket találtak. Az Ukrán-Polisszja északkeleti részén (Krolevec Szumi megyében) foszforittelepek találhatók.
Az egész Polisszja legelterjedtebb ásványkincse a tőzeg. Az Uk-rán-Poliszja lápos területeinek nagy részét lecsapolták és elsősor-ban legelőnek, kaszálónak használják, de foglalkoznak tőzegkiter-meléssel is.
A legnagyobb tőzegtelepek az Ukrán-Poliszja nyugati részén ta-lálhatók. Kialakulásukat a növényzet számára kedvező éghajlati vi-szonyok tették lehetővé (csapadékmennyiség, párolgás stb.).
Az ukrajnai tőzeg a műtrágyagyártás értékes alapanyaga, azon-ban a tőzeges területek a nagymértékű és gyakran rendszertelen melioráció következtében a megsemmisülés határán vannak.
A vegyes-erdők övezetének éghajlata mérsékelten-kontinentális, meleg és nedves nyárral, enyhe és felhős téllel. A közvetlen, teljes napsugárzás értéke eléri a 98–102 kcal/cm˛-t, az évi sugárzási mér-leg pedig a 40–45 kcal/cm˛-t, amely jelentősen meghatározza a Poliszja levegőjének hőmérsékletét. A napsugárzás évi átlagos összideje 1500–1800 óra, amely nyugatról kelet felé növekszik. Eb-ben döntő szerepet játszik a felhősültség csökkenése ugyanebEb-ben az irányban. A januári középhőmérséklet nyugatról (–4,5° – –5°C) ke-let felé (–7° – –8°C) változik. A januári izotermák a délkörök men-tén, csaknem párhuzamosan húzódnak. A júliusi középhőmérséklet +17° – +19°C között változik. Ezektől a sokévi átlagos mutatóktól egyes években jelentős eltérések is lehetnek. A legalacsonyabb hő-mérsékletet januárban vagy februárban mérik (–32° – –39°C), a legmagasabbakat júliusban (+33° – +39°C). A 0°C feletti átlagos napi hőmérsékletű időszak hossza 240–260 nap. A vegetációs idő-szak április közepétől október második feléig tart. Tavasszal, az utolsó talajmenti fagyokat többnyire május 5–15 körül mérik, de előfordul-hatnak legkésőbb június első felében is. Az őszi talaj menti fagyok szeptember végén jelentkeznek (vagy október elején). A fagymentes
időszak átlagos időtartama változik 160 naptól (keleten) 180 napig (nyugaton).
Az időjárási feltételeket jelentős mértékben határozza meg a lég-körzés. A legnagyobb jelentőségük az Atlanti-óceán felől érkező légtö-megeknek van, de jelentős hatással vannak az időjárási feltételek ala-kulására az arktikus légtömegeknek is. Jelentéktelen hatással vannak a vegyes-erdők éghajlatára a trópusi keletkezésű légtömegek, amelyek ritkán érik el dél felől a Poliszját. Télen, főleg Atlanti-óceáni légtöme-gek az időjárás meghatározói, amelyeket felmelegedések és hóolvadások kísérnek. Nyáron megfigyelhető az atlanti levegő átala-kulása kontinentálissá. Az Atlanti-óceáni légtömegek betörését gyak-ran kísérik ciklonális tevékenységek. Az arktikus légtömegek télen je-lentős lehűlést idéznek elő, tavasszal pedig késői talajmenti fagyokat.
A Poliszja, Ukrajna síkvidéki területei között a legcsapadékosabb terület. Évente átlagosan 600–700 mm csapadék hullik (vagy 6000–
7000 tonna víz 1 hektárra). Egyes években jelentős eltérések lehet-nek a közepes értékektől (300–1000 mm-ig). A csapadék jelentős része a meleg időszakban hullik (április-október). A legnagyobb csa-padékmennyiség júniusban–júliusban hullik, amikor heves esők, zi-vatarok is kialakulhatnak. Az év folyamán gyakrabban kisebb, hosszantartó szemerkélő esők esnek.
Összefüggő hótakaró többnyire december második harmadában alakul ki, és 90–100 napig marad meg. A hótakaró vastagsága válto-zik 13–15 cm-től nyugaton, 30–35 cm-ig keleten. A talaj átlagosan 40–50 cm-re fagyik át, amely nemcsak a hőmérséklettől és a hóta-karó vastagságától, hanem a talaj jellegétől is függ. A mocsarak, fő-leg amelyeket nem csapoltak le, sokkal kisebb mértékben fagynak be (15–20 cm-ig), egyesek felszínén pedig egyáltalán nem keletke-zik átfagyott réteg.
A relatív páratartalom télen és ősszel a legnagyobb, amikor dél-ben eléri a 80–85%-ot. A legalacsonyabb értékek májusban figyelhe-tők meg (48–54%). A 30%-nál alacsonyabb páratartalom évente 13–
20 napot fordul elő (többségük májusban).
A vegyes-erdők övezetének vízháztartása nemcsak a csapadék mennyiségével határozható meg, jeltős mértékben függ a párolgás
mennyiségétől is. A Poliszján a természetes párolgás a talaj és a növények felszínéről nyugaton közel 450 mm, keleten 400 mm. A csapadék mennyisége nagyobb, mint a természetes párolgás, ezért a Poliszján pozitív a nedvességi mérleg. A nedvességi együttható vál-tozik 1,9-től keleten 2,6-ra nyugaton. Ellenben itt nincs kizárva egyes talajtípusok időszakos kiszáradásának lehetősége, amelyek rossz nedvességtartással rendelkeznek és bennük a nedvesség nem hal-mozódik fel. Ezért a Poliszján a meliorációs munkálatok célja nem a talaj szárazabbá tétele, hanem a felszíni és talajvíz mozgásának sza-bályozása.
A Poliszján a nyugati szelek az uralkodók. A havi átlagos sebes-ségük 3–5 m/sec. Néha lehetnek nagy sebességű, erős szelek is, amelyek épületeket rongálnak meg, fát törnek össze, felemelik a vizet a tavakból stb.
Mindegyik évszakot a Poliszján sajátságos pozitív és negatív idő-járási feltételek jellemzik. Átmenet egyik évszakból a másikba foko-zatosan történik.
Egészében véve, a Poliszja éghajlati feltételei előnyösek az em-ber gazdasági tevékenységének kiszélesítésére, többek között a me-zőgazdaság számára.
Az éghajlati feltételek és a domborzat jelentős nedvességképző-dést és felhalmozódást idéz elő, ezért itt sűrű folyóhálózatot talá-lunk, sok a mocsár, nagy felszínalatti vízkészletek vannak.
A folyóhálózat átlagos sűrűsége 0,29 km/km˛. A legnagyobb fo-lyósűrűséggel a Horiny folyó medencéjében találkozhatunk (0,5 km/
km˛), a legkisebbel az Osztra folyó medencéjében (0,16 km/km˛). A vegyes-erdők övezetének folyóira jellemző a hosszantartó tavaszi áradás, amelyet nagy területekre kiterjedő kiöntések kísérnek. Szin-tén jellemző a nyári–őszi alacsony vízállás. A tavaszi maximum már-cius végén figyelhető meg, a nyári minimum – augusztusban, ritkáb-ban júliusritkáb-ban.
A Poliszján elterjedtek a völgygátolt, karszt és glaciális keletkezé-sű tavak. A nagy völgygátolt tavak közül meglehet említeni a követ-kezőket: Tuz (13,5 km˛), Nobely (5,1 km˛), Ljubjázs (3,8 km˛). A legnagyobb területű tavak északnyugaton összpontosulnak és karszt
keletkezésűek: Szvityaz (27,5 km˛), Pulemecke (16,0 km˛), Luka (7,0 km˛). Nagy mennyiségű apró tavak és víztározók is találhatók.
A Poliszja gazdag felszínalatti vizekben. A vízhordozó rétegek mennyisége, mélysége és vízjárása kapcsolatban van a geológiai fel-építéssel, domborzattal, éghajlattal. Mindegyik földszerkezeti terület bizonyos hidrogeológiai sajátossággal rendelkezik. Az anrtopogén üledékekhez kapcsolódó vízhordó rétegeket használják fel a legna-gyobb mértékben. A vízrétegek mélysége függ a domborzattól, az üledékek vastagságától és a vízrekesztő rétegtől (0,5–8 m). A vízho-zam ritkán emelkedik 2,5–3 mł/órán magasabbra, csak a nagyobb folyók völgyében emelkedik 15–20 mł/óráig. Az antropogén idei üle-dékek vizei táplálják a folyókat és elősegítik a földek elmocsarasodását.
A Poliszja elmocsarasodása a domborzat jellegétől, a földtani fel-építéstől, az éghajlati feltételektől, a hidrogeológiai változásoktól függ.
A legnagyobb mértékben a síklápok terjedtek el, amelyek folyóvíz-zel táplálkoznak (többnyire tavasszal, amikor kiöntenek). A legelmocsarasodottabb terület a Volinyi-Poliszja (Voliny, részben a Rivne megye). Az utóbbi évtizedekben nagy területeket csapoltak le. A mocsarak egy részét védetté nyilvánították.
A Poliszja talajtakaróját nagy mozaikosság jellemzi, amelyet a domborzat, a talajképző kőzetek jellege és a talajvíz mélysége hatá-roz meg. A talajtípusok többnyire a homok és homokos, könnyű mechanikai összetételű üledékeken keletkeztek, jelentős nedvesség mellett, sűrű fűtakaróval borított vegyes-erdők alatt. Ilyen körülmé-nyek között képződtek a podzolos gyeptalajok különböző mechani-kai összetétellel, és a láptalajok. A löszös helyeken találhatók szürke és sötétszürke erdei talajok is.
A podzolos gyeptalajok között a legelterjedtebbek a gyengén- és közepesen-podzolosak. A gyengén-podzolos talajok főleg a folyóte-raszokon és a homokdombokon fejlődtek ki. Ezért ezek a talajok magas vízáteresztő és alacsony víztartó képességgel rendelkeznek.
Jelentős részét ezeknek a talajoknak erdők borítják, egy részüket pedig növénytermesztésre használják. A közepes-podzolos talajok többnyire a vízválasztókon helyezkednek el, agyagos-homokos
fluvio-glaciális és fluvio-glaciális üledékeken. Ezek már jobb fizikai adottságokkal rendelkeznek, termékenyebbek. Negatív adottságuk a magas savas-ság. Helyenként, foltokban a közepesen-podzolos talajokon talál-kozhatunk erősen-podzolos talajokkal is.
A Poliszján fejlettek a felsoroltakon kívül podzolos-glejes-gyep-talajok és a glejpodzolos-glejes-gyep-talajok is. A glejesedés magas felszínalatti nedvesség mellett megyen végbe. Tavasszal és ősszel ezeken a talajokon soká-ig megmarad a víz és az őszi vetések gyakran kirothadnak. Az ilyen talajtípusú területeket, többek között az ártereken, kaszálónak hasz-nálják.
Jelentős szerepet játszanak a Poliszja talajtípusai között a lápta-lajok, amelyek a jelenkori és ősi folyóvölgyeket, mélyedéseket fog-lalják el. Nagy területeken találhatók láptalajok a Volinyi és Rivnei megyék északi részén, a Zsitomiri megye északnyugati részén és a Csernyihivi megyében. Természetes állapotukban a láptalajok fel-használásra nem alkalmasak, de lecsapolás után termékenységük nagymértékben növekszik.
Termékeny talajai a vegyes-erdők övezetének a karbonátos gyep-talajok, szürke-erdei és az elpodzolosodott-csernozjomos talajok.
Karbonátos csernozjomos talajok terjedtek el a Volinyi-Poliszja déli és délnyugati részén, kréta idei márga rétegeken és mállási terméke-in (3–12% humusz), szürke-erdei talajok a legnagyobb területeket a Szlovecsán-Ovrucsi-hátságon, a Zsitomiri-Poliszja déli részén, a Deszna jobb partján foglalják el.
A Poliszja természetes növényzetét erdei, réti és mocsári növény-zet alkotja (több mint 1500 faj). Az erdei növénynövény-zetben a fenyves fafajták az uralkodók (64%-a az erdővel borított területeknek). A lomblevelű fafajták közül a legelterjedtebbek a nyírfa (11,7%), a tölgy (10,7%), az éger (7,6%), a rezgőnyár (1,6%), a gyertyán (0,5%).
Más fafajták közül található még kőris, hárs, juhar, szil, európai vörösfenyő stb.
A Poliszja nagy részén fenyves-tölgyes erdők terjedtek el sasfűves-füves és sasfűves-áfonyás takaróval. Termékeny, homokos és agya-gos-homokos talajokat foglalnak el, ahol a felszínhez közel üleped-tek le a morénák vagy a krétai üledékek. A Zsitomiri-Poliszjára
jel-lemzőek olyan erdők, amelyek aljzatában sárga rododendront talál-hatunk, amely reliktum növény. Más reliktum növények közül is-mert még az alacsony nyírfa, a mocsári kardfű, a mocsári kőtörőfű, a csarab. A termékenyebb talajokon fenyves-tölgyes-gyetyános dők nőnek, füves-bokros aljnövényzettel, amelyek a lomblevelű er-dőkre jellemzőek: közönséges sóska, acsalapu, csillagfürt stb. Az erdőkben ritka növényfajok is megtalálhatók: aprószemű áfonya, sarkvirág, szúrós korpafű, mocsári kontyvirág stb.
A tölgyes-gyertyános erdők a podzolos-homokos-gyeptalajon és a szürke, elpodzolosodott talajokon nőnek, fejlett aljnövényzettel. A legelterjedtebbek, a Poliszja déli részén, a lösztalajú részeken a Zsitomiri-, Kijevi- és Balparti-Poliszján, ahol találhatunk tölgyes-hársfás erdőket is.
Égeres erdők a nedves mélyedéseket és területeket foglalják el podzolos-glejes-gyeptalajokon. Gyakrabban találhatunk tiszta ége-res és nyírfás-égeége-res erdőket, ritkábban – fenyves-égeége-res, kőris-égeége-res, tölgyes-gyertyános-égeres erdőket.
Rétek a Poliszján jelentős területeket foglalnak el és a mezőgaz-daság számára fontos, természetes kaszálókat, legelőket alkotnak.
Nagy területeken terjedtek el a száraz rétek, amelyek a kiirtott erdő-területeken jöttek létre. A mélyedésekben keletkezett rétek nagy ned-vességfelesleg mellett jöttek létre, amelynek fő növénycsoportosulá-sai: alacsony sás, molinyia stb. Ezek a rétek termékenyebbek és nagyobb tápértékkel rendelkeznek.
Az ártéri rétek nagy területeket foglalnak el a Dnyeper és a Pripjaty mellékfolyóinak árterein. A kisebb folyók árterein inkább mocsarak találhatók.
A Poliszja jellemzője a mocsár. Az Ukrán-Poliszja átlagos elmocsarasodása 8%, a tőzegesedés (a vastagabb 0,5 m tőzegterüle-tek aránya az egész területőzegterüle-tekhez) 11%-tól (Volinyi-Poliszja) 1,2%-ig (Zsitomiri-Poliszja) terjed. A legelláposodottabb terület Rivne me-gyében, a Lev és Sztvig folyók közötti területeken található.
A Poliszja állatvilága is változatos. Tipikus emlősök, amelyek itt élnek: európai jávorszarvas, európai őz, vaddisznó, borz, hermelin, farkas, barnamedve, róka, vadmacska, hiúz, hód, vidra, nyest, nyérc,
szürke nyúl, pézsmapocok, mezei és erdei egér, mezei és erdei po-cok. Változatos a madárvilág is: túzok, siketfajd, császármadár, hattyú, szürke daru, fekete gólya, vadkacsa, erdei szalonka, harkály, parti fecske, vadgalamb stb. A vizekben több mint 30 féle hal él, amelyek egy része ipari jelentőséggel is bír: ponty, durda, kárász, harcsa, csuka, sügér stb. A jellemző kártevők: len és kender bolha, burgonyabogár, kéregrágó bogarak, szövőlepkefélék stb. A mocsa-ras, nedves környezet kedvező a szúnyogok, vaklegyek, bögölyök terjedésének.
A Poliszján több védett területet hoztak létre, ahol állat és nö-vényfajokat védenek. Közöttük a legismertebbek: Sacki nemzeti park, Rivnei természetvédelmi terület, Poliszjai természetvédelmi terület, Deszna-Sztarohuti nemzeti park, Cseremi természetvédelmi terület.
Poliszja a Kelet-Európai-síkság természetföldrajzi tartománya. A Poliszjai tartományt három altartományra lehet osztani, amelyek különböznek a természeti feltételeikkel: Északi (a Pripjaty balpartja), Déli (a Pripjaty és a Dnyeper jobbpartja) és Keleti (a Dnyeper balpartja). Az Ukrán-Poliszja a déli altartomány nagyobb részét és a keletinek egy részét foglalja el.
Tájföldrajzi viszonylatban az Ukrán-Poliszját 5 természetföld-rajzi területre osztják:
1. Volinyi-Poliszja 2. Zsitomiri-Poliszja 3. Kijevi-Poliszjaa 4. Csernyihivi-Poliszja
5. Novogrod-Sziverszki-Poliszja.
A Poliszján a negatív természetföldrajzi folyamatok és jelensé-gek között a legelterjedtebbek az elmocsarasodás, a defláció, kisebb mértékben az erózió, a szikesedés, a karszt. A vegyes-erdők öveze-tében történt 1986-ban az emberiség (egyik) legnagyobb atomerőmű katasztrófája — a Csernobili.