• Nem Talált Eredményt

Az erdőssztyeppei övezet

In document UKRAJNA TERMÉSZETI (Pldal 176-183)

feltételek, a vízháztartás, a talaj és növénytakaró, a vidék földrajzi szerkezetének változatosságában.

Az erdőssztyeppei övezet domborzata és geológiai felépítése vál-tozatos. Területén helyezkednek el a Volinyi-, Podóliai- és Dnyepermelléki-hátságok, a Dnyepermelléki-alföld és a Középorosz-hátság nyugati lejtői. A domborzati egységek bizonyos tektonikai szer-kezetekhez kötődnek, amelyekre mintha rárakódtak volna a jelen-kori természeti összetevők. Az övezet középső részén található az Ukrán pajzs, amely széles sávban húzódik a Sepetyivka-Sztarokosztyantinyiv-Szokirjáni vonaltól kelet felé a Dnyeperig; nyu-gatra a pajzstól helyezkedik a Voliny-Podóliai-tábla és a Halics-Volinyi-mélyedés, keletre — a Dnyeper-Donyeci-mélyedés és a Vo-ronyezsi kristályos masszívum nyugati lejtői.

Az erdőssztyeppei övezet természetvilágának litogenetikus alapja is változatos. Nyugati részén, Voliny és Podólia határain belül és az Ukrán-pajzs nyugati részén, az antropogén takaró alatt kréta és neogén üledékek rétegződnek. Podólia mély, kanyonszerű völgye-iben előbukkannak a kambriumi, ordoviciumi, sziluri időszakok üledékei. A Vinnyica megyei, Bugmelléki területeken a prekambriumi kristályos kőzetek magasabban helyezkednek el a helyi erózióbázistól és csak antropogén üledékek fedik. A pajzs déli részén, a Déli-Bug medencéjében, az antropogéni üledékek alatt homokos-kavicsos rétegek húzódnak (balti emelet). A pajzs Dnyepermelléki részén, a prekambriumi kőzeteken homokos-agya-gos üledékek találhatók (Kanyiv–Bucsács), viláhomokos-agya-goskék kijevi már-ga, harkovi glaukonithomok, poltavai fehér homok és agyag. A Dnyeper-Donyeci-mélyedésen, az erózióbázis fölött megtalálható a harkovi és poltavai homok, helyenként tarka agyag. A Középorosz-hátság nyúlványain a természetvilág alapját krétai üle-dékek alkotják (homok, neogén agyag). Nagy jelentősége van az erdőssztyeppei övezet természetvilágának kialakulásában a lösz-üledékeknek. A jelenkori domborzatban eróziós-akkumulatív dom-borzatformák vannak többségben, amelyeket területi és mélységi eróziós, akkumulációs, földcsuszamlási, leülepedési és helyenként karsztosodási folyamatok hoztak létre.

Az erdőssztyeppei övezet határain belül jelentős területeken ke-rülnek felszínre az Ukrán-pajzs kristályos kőzetei. Az erdőssztyeppei övezet nagy része az üledékes kőzetekkel feltöltött Dnyeper-Donye-ci medencében fekszik, ahol kőolaj, földgáz és konyhasó készlete-ket tártak fel.

A Dnyeper bal parti részén található a Dnyeperi-barnaszénme-dence, amely földszerkezetileg az Ukrán-pajzs üledékrétegeihez kap-csolódik. Az Ukrán-pajzs üledékeivel kapcsolatosak a Kremencsugi vidék vasérctelepei is. A hosszú geológiai korok folyamán az archaikum gránitjai és magmás kőzetei felbomlottak. A bomlási ter-mékek felhalmozódása folytán, az Ukrán-pajzs üledékeiben vasérc halmozódott fel.

Lviv megye északi és Voliny megye délnyugati részén kőszén-lelőhelyek helyezkednek el (Lviv-Volinyi-kőszénmedence). Az erdőssztyeppei övezet gazdag mészkőlelőhelyekben (Ternopil, Hmelnyickij, Vinnyica megyék), márgában. Nagy homok, kaolin, szilárd kristályos kőzetek, gipsz és más ásványkészletek is talál-hatók.

Az erdőssztyeppe éghajlata szélességi és hosszúsági irányban is változik. Területe évente 100–110 kcal/cm2 napsugárzást kap, amely-ből 47–50 kcal/cm2-t a földfelszín nyel el, egy része a turbulens melegcserére használódik el a földfelszín és a légkör között, egy része pedig a párolgásra. Kelet felé haladva csökken a melegveszte-ség a párolgásra, mert csökken a csapadék mennyimelegveszte-sége és növekszik a levegő szárazsága, ezért növekszik a levegő felmelegedésének le-hetősége is. A párolgásra elhasználódó melegveszteség évi középér-téke nyugaton 35 kcal/cm2, keleten 29 kcal/cm2, a turbulens meleg-csere nagysága ebben az időszakban 8–12 kcal/cm2. Egyes években ezek az értékek változhatnak, főleg az aszályos és csapadékos évek-ben, amely kimutatkozik a talajfelszín és a levegő hőmérsékletén.

Nyugatról kelet felé megfigyelhető az éves hőmérsékletkülönbsé-gek emelkedése (a legalacsonyabb és legmagasabb között), amely a nyári hőmérsékletek emelkedésének és a téli hőmérsékletek csökke-nésének eredménye. A nyugati területek átlagos évi hőmérséklete az év folyamán váltakozik –4°-ról +18°C-ig, keleten –7° – –8°C-tól

+20°+21°C-ig. Az abszolút minimumok és maximumok –32 – –36°C és +37° – +38°C — nyugaton és –39°C és +39° – +40°C — keleten.

A +10°C feletti hőmérsékletek összege 2400° (nyugaton) és 2600°–

2800° (keleten). A fagymentes időszak hossza fordítva váltakozik

— 180–190 nap nyugaton és 150–160 nap keleten.

Az erdővel borított területek és a mezőgazdasági területek, hátsá-gok és alföldek váltakozása a meleg időszakban éles eltéréseket idéz elő a hőmérséklet, a légköri csapadék, a szél erősségének és irányá-nak megoszlásában.

Ezeknek az eltéréseknek a keletkezésében jelentős szerepet ját-szik a földfelszín feletti és ezzel határos légköri rétegek változó tur-bulens cseréje, amelyet termikus és dinamikus tényezők idéznek elő.

A termikus tényezők a különböző felszínek hőmérsékleti különbsé-geiben mutatkoznak ki (erdő és mezőgazdasági föld, vízfelszín és szárazföld, különböző meredekségű és expozíciójú lejtők).

A hóolvadások hossza és intenzitása csökken nyugatról kelet felé, amelyet az Atlanti-óceán felől érkező légtömegek határoznak meg télen.

Az erdőssztyeppei övezet egészében véve előnyös feltételekkel rendelkezik különféle mezőgazdasági növények termesztésére. Eb-ben az éghajlat negatív hatása –– a nemállandó csapadékmennyiség.

Váltják egymást a csapadékos és aszályos évek. Az aszályosság le-hetősége nyugatról kelet felé növekszik. Nyugaton a meleg időszak-ban átlag 500–600 mm csapadék hullik, keleten csak 350–400 mm.

A nyugati területeken egyes években egyáltalán nem regisztrálnak száraz szélviharokat, keleten évente átlag 15 nap figyelhető meg.

Fontos mutatója az éghajlat szárazságának a csapadéknélküli idő-szakok hossza. Az erdőssztyeppén, nyugaton 20–30 napig tarthat-nak, keleten 50–60 napig. A mezőgazdasági földek pótnedvességgel való ellátásához különböző intézkedéseket használnak: hóakadályo-kat, mezővédő erdősávok telepítését, öntözést stb.

Az erdőssztyeppét a Nyugati-Bug, Dnyeszter, Déli-Bug, Dnye-per, Sziverszkij-Donyec medencéjéhez tartozó folyók szelik át. A legnagyobb folyóhálózat sűrűséggel a Dnyeszter medencéje rendel-kezik — 0,24 km/km2.

Az erdőssztyeppei folyók többsége kanyargós folyómederrel ren-delkezik sok morotvatóval, tóval, szigettel, sekélyes résszel. Az átla-gos évi lefolyás mértéke változik 180 mm-ről nyugaton, 60 mm-re keleten. Víztározók létrehozása által megnövekedett a vízfelszín mérete, amely növelte a párolgásra elhasználódott víz mennyiségét.

Ezeknek a veszteségeknek a mértéke eléri az éves összlefolyás mennyiségének 3–8%-át, egyes folyókon pedig a 8–16%-t is.

Az erdőssztyeppe övezeti talajtípusai a közönséges podzolos és degradált csernozjomok, a szürke-erdei talajok.

Az övezet legelterjedtebb talajai az alacsony- és közepes hu-musztartalmú csernozjomok, alacsony és közepes agyagtartalom-mal, amelyek jelentős területeket foglalnak el a Dnyeper balparti részén, és a jobbpart középső és déli részén. Ezek a talajok jelen-tős mélységű humuszszinttel rendelkeznek (120–130 cm), tartalmuk 4–5%, a közepes humusztartalmúak 80–100 cm humusz-szinttel rendelkeznek és humusztartalmuk eléri a 6,5–7%-t. A podzolos-csernozjomok többnyire a jobbparti részen terjedtek el.

Környezetükben jellemzőek a sötétszürke talajok is. Podzolos, degradált csernozjomokat találunk az erdőssztyeppe középső és déli területein.

Szürke és világosszürke erdei talajok a Volinyi-, Podóliai-, Dnyepermelléki-hátságokon és a Középorosz-hátság lejtőin terjed-tek el. Alacsony humusztartalommal rendelkeznek (2–3%) és ala-csony savassággal. A Dnyeper teraszain és a baloldali mellékfolyók teraszain szikes talajok, szolonyecek és szoloncsákok alakultak ki. A folyóvölgyekben láp-, gyep-, glej- és glejes-talajok terjedtek el.

Az erdőssztyeppei övezet növénytakarójára jellemző a sztyeppes rétek és sztyeppék a sík területeken, tölgyes, tölgyes-gyertyános, tölgyes-juhar-hársas erdők. Napjainkig az erdős területek méretei csökkentek 50%-óől 11%-ra. Jelenleg az erdőkkel nagyobb részben borított terület –– a nyugati. Az erdővel borított területek 50%-át tölgy, 25%-át fenyvesek, 8,6%-át gyertyán, 2,7%-át kőris, 2,6%-át bükk, 2,6%-át rezgőnyár foglalja el. A legnagyobb területeket a töl-gyesek foglalják el. A bokros növényzet között a legelterjedtebbek a mogyoró, vörösáfonya stb.

Az erdőssztyeppe balparti részén elterjedtek a kőris-hárs-tölgyes erdők, juharral és szilfával vegyítve. A folyók árterén tölgy-, kőris-, szil-, nyár- és fűzfaerdők nőnek. A homokos teraszokon fenyves fajták is vegyülhetnek ezekhez a fafajtákhoz.

Sztyeppei növényzet a védett területeken maradt meg (Mikolajivi szűzföld, Kanyivi védett terület stb.). Itt jellemző az árvalányhaj, csenkesz, kígyófű stb. A folyók völgyében lévő mocsarak növény-zetére jellemző a sás, nád, fűz stb.

Az ártéri rétekre (száraz, friss, nedves és lápos) jellemző a több-kalász, a hegyi lóhere, a cickafarka, a buga stb.

Az erdőssztyeppe állatvilágára jellemzőek az erdei és sztyeppei övezetek képviselői: erdei és sztyeppei pocok, mezei egér, közönsé-ges sün, szarvas, vidra, varjú, szarka, sárgarigó, gerle, közönséközönsé-ges sikló, erdei kígyó, mocsári teknős, zöldgyík, tavi béka, varangy stb.

A rovarok között jellemző: a cserebogár, a poloska, a vaklégy, a bögöly, a szöcske, a lepkefajok, a hangya, a méh stb.

Az erdőssztyeppén megfigyelhető negatív természetföldrajzi fo-lyamatok: területi, mélységi- és vonalerózió, elmocsarasodás, asszó-völgy képződés, szikesedés.

A természet összetevőinek térbeli különbségei alapján az erdőssztyeppei övezetet tartományokra és területekre osztották:

1. Nyugat Ukrajnai tartomány:

1.1. A Volinyi-hátság területe 1.2. A Kis-Poliszja

1.3. A Roztoccsa és Opillja 1.4. A Nyugat-Podóliai terület 1.5. Az Észak-Podóliai terület 1.6. A Prut-Dnyeszteri terület 2. Dnyeszter-Dnyeperi tartomány:

2.1. A Dnyepermelléki-hátság északi területe 2.2. A Kijevi-plató területe

2.3. A Dnyesztermelléki-Podóliai terület 2.4. A Podóliai-Bugmelléki terület 2.5. A Podóliai-hátság déli területe 2.6. A Dnyepermelléki-hátság déli területe

3. Dnyeper-balparti tartomány:

3.1. A Dnyeperi teraszsíkság északi területe 3.2. A Dnyeperi-teraszsíkság déli területe 3.3. A Poltavai-síkság északi területe 3.4. A Poltavai-síkság déli területe 4. Középorosz tartomány:

4.1. A Középorosz-hátság nyugati nyúlványának Szumi te rülete

4.2. A Középorosz-hátság nyugati nyúlványának Harkovi területe

Az erdőssztyeppei övezet területén több természetvédelmi objektumot is lehet találni: Roztoccsa természetvédelmi terület, Javorovi nemzeti park, Medobori természetvédelmi terület, Pogyilszki-Tovtrok nemzeti park, Kanyivi arborétum, Ukrán sztyeppei arborétum stb.

In document UKRAJNA TERMÉSZETI (Pldal 176-183)