A síkvidék talajai

részét foglalják el. A termékenység emelésének érdekében sok szer-ves- és műtrágyát igényelnek és meszezést.

A közepesen podzolos talajok a vegyes-erdők alatt, fluvioglaciális és glaciális üledékeken keletkeztek. Ezeknél a talajoknál jól megkü-lönböztethető podzolszint keletkezik (>20 cm). A közepesen podzolos talajok jobban tartják a nedvességet a felső rétegszinteken, gazda-gabb a humusztartalmuk (1,5–2,5%) és nagyobb a tápanyagtartal-muk.

A podzolos glejes gyeptalajok az alacsonyan fekvő területeken jöttek létre. A glejes rész a magas nedvességtartalom hatására kelet-kezik főleg az alsóbb rétegekben. Magas a talajvíz szintje. Az erősen glejes talajok szántásra alkalmatlanok. A termékenység növelése ér-dekében szabályozni kell a vízjárást, javítani a talaj levegőzését, meszezni kell.

Szürke erdei talajok –– a lomblevelű erdők alatt formálódnak, karbonátos-löszös rétegeken, megfelelően meleg és nedves éghajlati feltételek között. A szürke erdei talajok három altípusra tagolódnak –– világosszürke, szürke és sötétszürke erdei talajokra. A világos-szürke talajban összefüggő alluviális réteg található, mélyebben van a karbonátos vegyületek reakcióvonala, mint a szürke talajoknál (130–

150 cm). A humusztartalom a felső szinten 2,5–3,0% (pH 5,5–6). A sötétszürke talajokra jellemző, hogy a felső rétegszinten szilícium-por található, jól kifejlett, elszigetelt humuszréteggel rendelkezik, amely 55–70 cm mélységig húzódik. A humusztartalom a sötétszür-ke talajban 3,5–4,5% (pH 6,0–6,3). A szasötétszür-kemberek úgy tartják, hogy a sötétszürke talajok csernozjomalapú képződési időszakon is át-mentek. Vagyis, ezek ténylegesen fekete mezőségi talajok, amelyek változtak az erdői növényzet hatására. A sötétszürke talajok gazda-gabbak tápanyagokban, mint a szürkék. Többek között nitrogénben és káliumban, a növények részére elérhetőbb összetevő a foszfor. A sötétszürke talajoknál megfigyelhető a visszafejlődési, degradációs folyamat főleg ott, ahol fel vannak szántva. Itt már a karbonátos vegyületek is megjelennek. A termékenység emelése érdekében szer-ves- és műtrágyát használnak, a degradált talajoknál szuperfoszfátot alkalmaznak.

Feketeföldű mezőségi talajok (csernozjomok) Ukrajnában a leg-termékenyebb talajtípusok. Az ország területén nagy területeken ter-jedtek el a tipikus-, kilúgozott-, podzolos-, degradált-, karbonátos-, közönséges- és déli feketeföldű mezőségi talajok.

A tipikus csernozjomok több mint 6 millió hektár területet foglal-nak el Ukrajnában, és az erdőssztyeppék fő mezőgazdasági föld-készletét alkotják. Réti, sztyeppés növényzet alatt fejlődtek ki, időn-kénti átmosódási feltételek között, ahol a talajvízszint mélyen van. A sztyeppei növények jól kifejlett gyökérzetrendszerrel rendelkeznek, ezért a humuszréteg vastagsága eléri a 120–150 cm-t. A talajtípusok mechanikus összetétele különböző, a könnyű anyagtól a nehéz agya-gig. A tipikus csernozjomokban sok a kalcium és a magnézium, re-akciójuk semleges. A jelentős mennyiségű szerves maradványok elő-segítik a humusztartalom növekedését. A tipikus csernozjomok hu-musztartalma az erdőssztyepe nyugati részén 3,0–3,5%, az övezet keleti részén eléri 7%-ot. Ezek a talajok szemcsés szerkezetűek és jó víz- és levegőáteresztő képességgel rendelkeznek, ami elősegíti a mikroorganizmusok tevékenységet. Nagyon termékeny talajok.

A kilúgozódott csernozjomok az erdőssztyeppe dombos felszíné-nek mélyedéseiben keletkeztek és magas karbonát tartalmukkal kü-lönböznek más feketeföldű mezőségi talajtípustól.

A podzolos csernozjomok az erdőssztyeppei övezet északi ré-szén terjedtek el. A podzolosság jellemzője –– a humuszréteg alsó szintjének sűrűsödése és kovaszemcsék jelenléte. Ezek a talajok a gyertyános-tölgyes erdők alatt keletkeztek. Degradációjukat mutat-hatja a szerves anyagok felhalmozódása, a karbonátosság növeke-dése. A humusztartalom a szántási rétegben eléri a 4,0–4,9%-ot. A kolloidrészecskék mozgékonyságának köszönhetően nagyon termé-keny talajok.

A közönséges csernozjomok a sztyeppei övezet északi és kö-zépső részén terjedtek el. A löszön és löszszerű kőzeteken fejlőd-tek ki füves-árvalányhajas-csenkeszes sztyeppéken mérsékelten száraz, nem átmosó vízjárású feltételek mellett. Humusztartalmuk 5,0–7,2%. Talajkeveréküknek semleges a reakciója. Magasan ter-mékeny talajok.

A karbonátos csernozjomok a sztyeppei övezet nyugati részén és az Azovmelléki-hátság déli lejtőin terjedtek el. Vastag humuszréteg-gel rendelkeznek, de humusztartalmuk 3–5%, 120–140 cm mély-ségben jól megkülönböztethető karbonát szinttel rendelkeznek.

A déli csernozjomok –– a Fekete-tengermelléki-alföld északi ré-szét és a Sztyeppei Krím déli réré-szét foglalják el. Árvalányhajas-csenkeszes sztyeppéken fejlődtek ki száraz, aszályos éghajlati felté-telek mellett. A humuszréteg vastagsága csak 45–60 cm. Apró gipsz-kristályok rétege található 180–200 cm mélységben. A közönséges csernozjommal összehasonlítva kevesebb humuszt tartalmaznak (a felső rétegszinten 3,5–4,5%). A déli csernozjomok reakciója semle-ges. Öntözés esetén jó teremőtalaj.

Gesztenyebarna talajok –– a Fekete-tengermellék déli részén és a Sztyeppei Krím északi részén találhatók. Elszikesedett talajképző kőzeteken fejlődtek ki árvalányhajas-csenkeszes-ürmös sztyeppéken, száraz éghajlati feltételek mellett. A gesztenyebarna talajok között, mint altípus választódnak ki a sötét-gesztenyebarna talajok. A gesz-tenyebarna talajok jellegzetessége –– a szoloncsákosodás. Erre a talajtípusra jellemző az alacsony nátrium tartalom. A humuszréteg vastagsága 40–50 cm, a humusztartalom 3–4,5%. A gesztenyebarna talajok aránylag termékenyek. Kihatással van termékenységükre a szerkezetnélküliség, a rossz fizikai tulajdonságok, a sótartalom. Jó hatással van rájuk az öntözés, egyesítve a trágyázással és a helyes agrotechnikai intézkedésekkel.

Szoloncsákok, szolonyecek, szolodok az ország területén viszony-lag nem nagy területet foglalnak el. A szoloncsákok között többség-ben vannak a szódásak és klórszulfátosak. A szódás szoloncsákok a réti-csernozjomokon és a réti talajokon terjedtek el a Dnyeper és mellékfolyóinak alacsony teraszain. Jellemző rájuk a magas nátri-umtartalom és a talajelegy bázisos reakciója. A szódás-szulfátos és szulfátos szoloncsákok a sztyeppei övezetben, az erdőssztyeppei övezet déli részén és a tengerpartok mentén terjedtek el.

A szolonyecek többnyire a gesztenyebarna és a sötét-gesztenye-barna talajok között terjedtek el, ahol különálló foltokban található-ak. Az erdőssztyeppei övezetben réti szoloncsákos szolonyecek

fej-13. ábra. Ukrajna talajtípusainak megoszlása (Zasztavnij, 2004).

lődtek ki. Ezeknél a talajtípusoknál a talajelegy bázisos reakciójú, sok a nátrium, a humusztartalmuk alacsony –– 1–2%. A sztyeppei szolonyecek különböznek a rétiektől az alacsony nátriumtartalom-mal a felső szinteken, inkább kalciumot és magnéziumot tartalmaz-nak. Gipsz és könnyen oldódó sók ülepedtek le 50–60 cm mélység-től. A talajelegy semleges reakciójú. A szolonyecek fizikai tulajdon-ságai kedvezőtlenek a növények fejlődésére, ezek a talajok termé-ketlenek. A szolonyecek feljavításához szükséges az alagcsövezés, gipszezés, átmosás és szerves trágya bevitele.

A szolodok a Fekete-tengermelléki-alföld kiemelkedésein képződ-tek, ahol adottak a feltételek az időnkénti talajátmosódásra. Ez a talajtípus jelentéktelen humuszréteggel rendelkezik (10–12 cm), amely alatt elluvium képződött. Reakciójuk gyengén savas. A talaj fizikai tulajdonságai rosszak, szegények nitrogénben és foszforban, termé-kenységük jelentéktelen.

A réti talajok –– a folyók árterében képződtek, a folyóközök és vízválasztók alacsonyan fekvő részein. A réti talajok fűtakarót alko-tó növények alatt fejlődtek ki, alacsony talajvízszint mellett és ezért kimutatkoznak a glejesedés jelei. A humusz és az átmenti szint vas-tagsága, és meghatározhatósága alapján megkülönböztetnek réti ta-lajt és gyeptata-lajt. A réti talajok –– a humusz és az átmeneti szintek vastagsága több mint 40 cm és jól kimutatkozó, szemcsés szerke-zettel rendelkeznek. A gyeptalajnak kisebb a humuszréteg vastagsá-ga, a felső szint humusztartalma 3–6%, a felső szintek gazdagok kalciumban, magnéziumban. A talajtípusok reakciója közömbös. Ezek a talajok gazdagok mozgó tápanyagokban.

A réti csernozjomos talajok –– teraszos síklápokon és alacsony vízválasztókon terjedtek el az erdőssztyeppei és sztyeppei öveze-tekben. Ezek a talajok hasonlóak a csernozjomokra, de a talajvíz-szint közel helyezkedik el a felszínhez. A réti csernozjomos talajok-nál a humuszréteg alatt glejes szint található, jelentős humuszréteg-gel rendelkeznek, a humusztartalmuk 6–8%, telítettek kalciummal és magnéziummal, vegyi reakciójuk semleges. Agyagos mechanikus összetétel esetén a felső szintek szemcsés szerkezetűek. Mindezek-nek köszönhetően ezek a talajok termékenyek, és többnyire

haszno-sítják a mezőgazdaságban. A talajtípusaik között gyakran található-ak szikes változatok, amelyek a sós talajvíz miatt keletkeznek. Az erdőssztyeppék északi részén a szikesedés szódás, a déli részen ––

szulfátos, a sztyeppei részen –– klór-szulfátos. A réti-csernozjomos talajok sós (szikes) változatai kevésbé termékenyek, amelynek oka a rosszabb fizikai tulajdonság (szerkezetnélküliség, ragadósság) és a könnyen oldódó sók közelsége a felszínhez.

Mocsári és láptalajok. Az ország területén a mocsarak és a mo-csaras területek közel 4 millió hektárt foglalnak el. Az ukrajnai tő-zegtalajok összterületének 70%-a a Poliszján található, 30%-a az erdőssztyeppén. A síklápok (mélyedési mocsarak) tőzegtakarójának vastagsága 1–4 méter. Alacsony a savasságuk, lúgosak, gazdagok a nitrogén és a foszfor mozgó formájában. Az erdőssztyeppe balparti részén, a Trubezs, Szupoj, Udoj folyók árterén terjedtek el a szikes tőzeglápok, amelyeknek rosszabb a fizikai tulajdonságuk. A mocsa-rak és tőzeges területek nagy részét átalakították termékeny mező-gazdasági földekké.