A gyom fogalmának számos meghatározása ismeretes. Legegyszerűbben kifejezve a gyom „ott fordul elő, ahol nem kívánatos” (HUNYADI et al., 2000). Így tulajdonképpen bármely növényfaj (beleértve a hasznos, termesztett és kultúrfajokat is) viselkedhet gyomként, ha a szántóföldön elfoglalja a vetett növény elől a helyet, és felhasználja a talaj tápanyag- és vízkészletét (PINKE-PÁL, 2005).
A szántóföldi gyomnövényzet intenzív vizsgálata a második világháború után indult meg (NOVÁK et al., 2009). A gyomfelvételezések végzésére alkalmas módszer alapjait Balázs Ferenc (1944) dolgozta ki. A Balázs- féle módszert fejlesztette tovább Ujvárosi Miklós és alakította ki az Ujvárosi- féle módszert. Mind az öt országos szántóföldi gyomfelvételezés az Ujvárosi- féle módszerrel került elvégzésre (HUNYADI et al., 2000). A kukorica és a napraforgó gyomnövényzetének hasonlósága miatt a kukoricában elvégzett gyomfelvételezés adatai jól hasznosíthatók a napraforgó gyomirtás-tervezésénél (REISINGER, 2010), bár kutatási, illetve gyakorlati szempontból szükséges lehet a napraforgóban is elvégezni a gyomok felvételezését.
A napraforgóban a gyomok nemcsak a gyomosodásból eredően okozhatnak kárt, hanem közvetett egyéb károkat is okozhatnak. A parlagfű a fehérpenészes szár-és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) kórokozóit fenntartja, illetve terjeszti. A magasabb rendű növények pollenje serkenti a szürkepenészes tányérrothadás (Botritis cinerea) fertőzés kialakulását
29
(HOFFMANNÉ, 2005). A gyomok közvetlen kártételei a tápanyagok felhasználásában, míg a közvetett kártételük elsősorban a betegségek, kártevők terjesztésében stb. jelentkeznek (UJVÁROSI, 1973a).
A napraforgó termesztése során a hibridekben lévő genetikai potenciál kifejeződését gyakran korlátozza a nagy gyomborítottság (SZALAY-NAGYNÉ, 2004). A gyomnövényzet összetételét nagymértékben meghatározza a növény vetésideje és a korábban kialakult, táblára jellemző gyomflóra (REISINGER, 2010).
A napraforgó speciális élősködő gyomnövénye, a napraforgó vajvirág, vagy szádor (Orobanche cumana) (PAPP, 2011). A gyomnövények körében külön csoportot alkotnak parazita életmódjuk miatt. Kártételük is ebből adódik - a gazdanövény gyökérzetén élősködve attól vizet és tápanyagokat vonnak el. Egy napraforgó tövön akár 30-40 szádor is fejlődhet (6. ábra) (HORVÁTH –OSZTROGONÁCZ, 1991).
6. ábra: Szádorral fertőzött napraforgó állomány. (Fotó: Vígh T.)
Helyenként és időnként a napraforgó-termesztés komoly akadálya lehet az Orobanche (szádor) fertőzés, mely alacsony szint mellett jól kezelhető, azonban az erős fertőzés teljesen megbéníthatja a napraforgó termesztését (KISS, 2012). A szádor fajok teljes (holo-) parazitának minősülnek, mert a gazdanövénytől a vizet és az asszimilátumokat egyaránt elvonják (BENÉCSNÉ et al., 2005). A parazita növények nem rendelkeznek klorofillel, testük nem tartalmaz fotoszintézishez szükséges zöld színtesteket. Leveleik aprók, pikkelyszerűek, a szárhoz simulók. Szórt levélállásúak. Virágaik a sárgásbarna-barna száron végálló füzérben vagy fürtben helyezkednek el, elvirágzásuk alulról felfelé történik. Pártájuk változó színű, a napraforgószádoré
30
kékesibolya, a töve felé sárgásbarna, a csöve felül erősen előregörbült. A virágzat laza, megnyúlt, minden részén sűrűn rövid mirigyszőrös (SOÓ-KÁRPÁTI, 1968).
A napraforgóban a melegigényes magról kelő és az évelő kétszikű gyomok okozzák a legnagyobb gondot (PAPP, 2011). A később csírázó, melegigényesebb gyomnövények szinte mindegyike előfordulhat, de gondot csak a nagyobb termetűek jelentenek, valamint az évelő kétszikűek (NÉMETH, 2002). A napraforgó általában széles sorokban vetett, kisebb sűrűségű, mint sok más növény. Lassan nő, következésképpen az állományban gyomnövények jelenhetnek meg (LAMEY et al., 1999). Azt az időtartamot, amely alatt a gyommentességet a kultúrnövény számára biztosítanunk kell, hogy a gyomnövény-kultúrnövény kompetícióból adódó termésveszteséget elkerüljük, kritikus kompetíciós periódusnak nevezzük (NIETO et al., 1968).
Ez a napraforgó fejlődésének első 5-6 hete, amikoris a területet gyommentesen kell tartani. A napraforgóban a következő gyomnövények jelenthetnek problémát:
Magról kelő viszonylag könnyebben irtható kétszikű gyomok:
- Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus, AMARE) - Karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys, AMACH) - Fehér libatop (Chenopodium album, CHEAL)
- Pokolvar libatop (Chenopodium hybridum, CHEHY) - Vadrepce (Sinapis arvensis, SINAR)
- Repcsényretek (Raphanus raphanistrum, RAPRA)
- Baracklevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium, POLLA) - Varjúmák (Hibiscus trionum, HIBTR)
- Fekete ebszőlő (Solanum nigrum, SOLNI)
- Ugari szulákhohánka (Fallopia convolvulus, FALCO)
Magról kelő nehezebben írtható kétszikű gyomok:
- Selyemmályva (Abutilon theophrasti, ABUTH) - Csattanó maszlag (Datura stramonium, DATST) - Bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium, XANST) - Olasz szerbtövis (Xanthium italicum, XANIT)
- Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia, AMBAR) - Vadkender (Cannabis sativa, CANSA)
31
Évelő kétszikű gyomok:
- Mezei acat (Cirsium arvense, CIRAR)
- Apró szulák (Convolvulus arvensis, CONAR) - Selyemkóró (Asclepias syriaca, ASCSY) - Hamvas szeder (Rubus caesius, RUBCA)
- Vidra keserűfű (Polygonum amphibium, POLAM)
Magról kelő egyszikű gyomok:
- Kakaslábfű (Echinochloa crus-galli, ECHCG) - Fakó muhar (Setaria pumila, SETPU)
- Zöld muhar (Setaria viridis, SETVI)
- Pirók ujjas muhar (Digitaria sanguinalis, DIGSA) - Vadköles (Panicum miliaceum, PANMI)
- Vadzab (Avena fatua, AVEFA)
Évelő egyszikű gyomok:
- Fenyércirok (Sorghum halepense, SORHA) - Tarackbúza (Elymus repens, ELYRE) - Nád (Phragmites communis, PHRCO) - Csillagpázsit (Cynodon dactylon, CYNDA)
A hagyományos napraforgó hibrideknél állományban a kétszikű gyomnövények ellen nincs lehetőségünk védekezni. Amennyiben azonban az egyszikű gyomok irtásáról napraforgóban nem gondoskodunk -bár erre van lehetőségünk- (kakaslábfű, muhar fajok, fenyércirok stb.) azok erőteljes versenyképességük miatt jelentős termésveszteséget okozhatnak (PAPP, 2011).
A napraforgóban a veszélyes, nehezen irtható fajok betelepedését jól nyomonkövethetjük a 4.
táblázatban, melyben látható, hogy a legnagyobb tömegben a parlagfű fordul elő (REISINGER, 2010). A parlagfű (Ambrosia artemesiifolia) az 1920-as években Észak-Amerikából érkezett (LÁSZLÓNÉ, 2010). Valamennyi kontinens mérsékelt övi területén megtalálható (DÁVID, 2012). Az 1950-es évek óta rendszeresen végzett gyomfelvételezések alapján a parlagfűvel borított terület aránya 0,39 % volt, 1970-ben 0,87 %-ra emelkedett (BASKY, 2010). A legutóbbi
32
országos szántóföldi gyomfelvételezés alapján hazánk legnagyobb térfoglalású gyomnövénye, borítása emelkedik, és a faj továbbterjed észak felé. A parlagfű-fertőzöttség mértéke mindazonáltal meglehetősen különböző az egyes hazai régiókban, átlagos borítása helyenként 10% feletti, máshol pedig csak 0,1% alatt van ez az érték (PINKE-KARÁCSONY, 2010).
Magyarország egész területén és gyakorlatilag szinte mindegyik napraforgó táblán képes gyomosítani olyan mértékben, hogy jelenlétét a vegyszeres gyomirtás során is figyelembe kell venni mindenütt (BENÉCSNÉ et al., 2005). SZŐKE (2001) szerint a melegigényes gyomfajok, mint az Abutilon theophrasti, Asclepias syriaca, Datura stramonium, Xanthium spp., Panicum miliaceum, Sorghum halepense, Ambrosia artemisiifolia gyors terjedését a klímaváltozás segítette elő.
4.táblázat: Veszélyes gyomok elterjedése napraforgóban, Magyarországon (1986-1989) (REISINGER, 2010, 2011). Ambrosia artemisiifolia T4 112.85 114.947 123.425 103.561 Apera spica-venti T2 7.380 9.249 5.790 6.987 Datura stramonium T3 18.278 46.466 53.524 42.636 Galium aparine T4 99.015 74.009 76.104 64.804 Panicum miliaceum T2 26.164 26.664 25.514 19.817 Phragmites australis T4 25.264 18.018 18.812 15.524 Sorghum halepense G1 nincs adat 37.760 39.511 40.088 Xanthium italicum T4 51.743 43.562 44.344 39.409
Forrás: Tizenkét jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. FM. Kiadv. Bp.1990.
A napraforgóban az esetlegesen rövidebb vetésforgó alkalmazása esetén várhatóan kikelt napraforgó árvakelés ellen is létezik megoldás, a napjainkban sokat emlegetett IMI, és tribenuron-metil toleráns napraforgófajták termesztésével. Ezek az újonnan bevezetett technológiák a nem rezisztens típusú árvakelést (7. ábra) posztemergens kezeléssel irtják ki, ezáltal lehetőség nyílik a termesztett napraforgóból a napraforgó árvakelés kiirtására (NAGY et al., 2006).