% Ambrosia artemisiifolia
6.5. Herbicid kezelések hatása a gyomnövényzetre
A napraforgó egyik legfontosabb és egyben legveszélyesebb gyomnövénye az Ambrosia artemisiifolia. Magyarországon 6.2 millió hektár mezőgazdasági terület van, melyből 5 millió hektár fertőzött a parlagfű által. (TORMA et al., 2006, NOVÁK et al., 2011). Tapasztalataink szerint az Ambrosia artemisiifolia legérzékenyebb fenológiai állapota a szikleveles-két leveles fejlettség. Mindkét technológiánál ügyelni kell arra, hogy a parlagfű ellen csak max. 4 leveles állapot között tudunk védekezni eredményesen (BENÉCSNÉ, 2005). Ekkor eredményesen mintegy 95-98%-kal, kiválóan irtható mind az IMI és az SU technológia esetében.
A gyomnövény fejlettségével fordított arányban csökken irthatósága. A 2-4 leveles állapotban lévő parlagfű már csak 90-95%-ban érzékeny a kijutatott herbicidre. A 6-8 leveles állapotban lévőek estében a hatékonyság fokozatosan csökken, mintegy 50-70 %-ra tehető, írthatósága ebben a fenológiai állapotban már az üzemileg nem elfogadható szint alatt van. A parlagfű növények túlnyomó része a kezelést követően, néhány hét elteltével újrahajt A Chenopodium album és a Hibiscus trionum esetében elmondható, hogy az imazamox hatóanyag 100%-osan csak a szik-és kétleveles fenológiai állapotban lévő gyomokat tudja elpusztítani. 4-6 leveles fenológiai állapotban a hatékonyság már 60-80%-ra csökken. Ezzel ellentétben a tribenuron-metil hatóanyag képes volt a 6 levelestől fejlettebb gyomokat is kiválóan irtani, 95-98% ban.
A Hibiscus genus legismertebb tagja Magyarországon (legalábbis a mezőgazdászok körében) a Hibiscus trionum, azaz a varjúmák. Terméscsökkentő hatása a magas növésű, sűrű állományú kultúrákban nem kiemelkedő, de mindenképpen említésre méltó, hisz például a kukoricában a 100 darab/ m2 fertőzöttség közel 10 % terméskiesést okoz, ami már indokoltá teszi a vegyszeres védekezést is (BENÉCSNÉ et al., 2005).
Évelő gyomnövényeink közül az Convolvulus arvensis az, amely kísérleti területünkön gondot okozott. A tribenuron- metil csak a néhány leveles gyomokra van hatással, a levelek görbülnek és fejlődésük lelassul, de pár hét elteltével tovább fejlődik. A fejlettebb mintegy
125
20-30 cm-es hajtással rendelkezők esetében a herbicid hatása alig észlelhető. Az imazamox esetében a hatás valamivel jobb, a hajtások jelentős része sárgul, leszárad, de kb. 4 hét elteltével újrahajt. Írthatósága a napraforgóban nem megoldott, mivel az üzemileg elfogadható szint alatt van.
A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében a fenti gyomfajokra gyakorolt gyomirtó hatás nem volt kielégítő, gyengének bizonyult. A bifenox és a flumioxazin hatóanyag a gyomnövényeken klorótikus tüneteket, perzselő hatást eredményezett, melyet a gyomnövények néhány napon belül „kinőttek”.
Megállapítottuk, hogy az IMI és SU technológia eredményesen preemergens kezelések nélkül nem alkalmazható, szükséges a terület gyomflórájától függő egy-és kétszikű írtó szerek bevonása. A herbicid toleráns technológia felülmúlja a hagyományost, mert nem kell figyelembe vennünk a kúltúrnövény fenológiai állapotát, ellentétben a hagyományossal, ahol már a 4-6 leveles napraforgón perzselés és hólyagosodás tünetei jelentkeznek a kései herbicid kezelés hatására. Az IMI és a tribenuron-metil toleráns termesztési technológiák között a fő különbség az, hogy az IMI (imazamox) hatóanyagának szélesebb a hatáspektruma, csaknem minden gyomnövényt elpusztít, míg a tribenuron-metil hatóanyag az egyszikű gyomok ellen nem nyújt kielégítő hatást (REISINGER, 2010). Megállapításra került az is, hogy a kijuttatott posztemergens herbicidek hatástartama az időjárási tényezőktől függetlenül sorzáródásig fennmaradt, melyet a jól árnyékoló állomány betakarításig megtartott.
126 7. ÖSSZEFOGLALÁS
A világ napraforgó termőterülete az elmúlt években jelentősen megnövekedett. Hazai viszonyok között a legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett olajos növényünk.
Gyomirtása állományban régóta megoldatlan feladatnak számít a napraforgó termesztők számára. Az elmúlt években a növénynemesítés eredményeként új hibridek előállítására és termesztésbe vonására került sor, melynek eredményeképpen megjelent a CLEARFIELD-technológia, illetve a tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridek termesztése. Hatásukra napjainkban már egyre nagyobb területen termesztenek herbicid toleráns napraforgó hibrideket. A technológiák bevezetésének sikerességét mutatja, hogy az elmúlt években emelkedő tendenciát mutatott a herbicid toleráns napraforgók iránti kereslet a termelők részéről. A herbicid toleráns kultúrnövények a nemesítés legújabb vívmányához tartoznak, a rezisztencát a mutáns génekre történő szelekcióval állították elő.
A dolgozat célja a herbicid toleráns napraforgó hibridek gyomirtási technológiájának kipróbálása és összehasonlítása volt. Ezen belül nagy hangsúlyt fordítottunk a kísérletek alkalmával kijuttatott posztemergens herbicidek által okozott fitotoxikus tünetekre, valamint a gyomirtó hatás értékelésére. Betakarítások alkalmával kaszattermést és laboratóriumi körülmények között olajtartalmat mértünk, ezt követően sor került az olajtermés meghatározására is. A kísérleteket négy ismétlésben végeztük. A vizsgálatokat köztermesztésben szereplő toleráns napraforgó hibridekkel (IMI: NK Meldimi, NK Neoma, Rimisol és SU: PR63E82) állítottuk be.
Vizsgálataink során az első (2007) évben csak posztemergens herbicideket (imazamox és tribenuron-metil) juttatunk ki 6 különböző dózisban, valamint a hagyományos technológiával való összehasonlíthatóság érdekében bifenox és flumioxazin hatóanyagú herbicideket is használtunk. Viszonyítási alapként gyomos (kapálatlan) kontrollokat alkalmaztunk a kísérlet során.
A kísérlet második és harmadik évében, 2008 és 2009-ben a gyakorlatban is használatos preemergens herbicideket juttatunk ki a kísérleti parcellákra, melyek egyaránt tartalmaztak egy-és kétszikűirtókat. Ezt követően a napraforgó 4-6 leveles állapotában, a preemergens kezelésekre merőlegesen imazamox (engedélyezett dózisa 45 g hatóanyag/ha) illetve tribenuron-metil (engedélyezett dózisa (22,5 g hatóanyag/ha) hatóanyagú herbicideket juttatunk ki az engedélyokirat egyszeres illetve kétszeres dózisában. A tribenuron-metil hatóanyagot – a gyakorlati ajánlás szerint – osztott kezelésben is kijuttattuk. Az osztott
127
kezelésnél a második posztemergens kezelés az első állománypermetezést követő harmadik héten történt.
Értékeléseink során felvételezésre kerültek a herbicidek által okozott fitotoxikus tünetek, mind a hibridek és a gyomnövények tekintetében. Betakarítás alkalmával terméseredményt majd laboratóriumi körülmények között olajtartalmat mértünk, 2009-ben olajtermést határoztunk meg. A herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelésekor a gyomokra gyakorolt hatásukat három időpontban (preemergens kezelést követő 14. napon, posztemergens kezelést követő 14. napon, illetve betakarítás előtt) értékeltük, hatékonysági százalékot állapítottunk meg a kezeletlen kontrollhoz képest. Kontrollként gyomos kontrollt és csak posztemergens technológiában részesített normál dózisban kijutatott kontrollokat alkalmaztunk. Vizsgálataink során a 2007 és a 2008-as évben azonos IMI hibrideket alkalmaztunk (Rimisol, NK Meldimi). A harmadik évben új imidazolinon toleráns napraforgó hibrid kísérletbe vonására került sor, mert az előző években alkalmazottak már elavultnak bizonyultak (NK Neoma). Tribenuron-metil toleráns hibridként mindhárom évben a PR63E82-t alkalmaztuk.
A posztemergens herbicidkezelést követően fitotoxikus tünetek alakulhatnak ki (Yellow flash) az imazamox toleráns napraforgó hibrideken. Kísérleteink során ez a levélzeten megjelenő dózistól függő sárgulás a növényzet 8-10 leveles állapotában már alig volt észlelhető. Az imazamox 3-szoros dózisa erőteljesebb „Yellow flash”-t eredményezett a normál dózishoz képest.A kísérletekben alkalmazott hibridek eltérően reagáltak az imazamox hatóanyagra, eltérő volt a fitotoxicitás mértéke. Rimisol érzékenyebben reagált az imidazolinonra, erőteljesebbek voltak a fitotoxikus tünetek, melyek biológiai alapokra vezethetők vissza. Dózisoktól függő növekedésbeli, mérhető különbségeket tapasztaltunk az állománykezelés hatására, mely a virágzás idejére normalizálódott. A 3-szoros provokatív dózisú kezelés után 4-5 hétig a kezelt állomány magassága kb. 10 cm-rel elmaradt a kezeletlentől, de a tenyészidő további részében ez kiegyenlítődött. Észrevételeink alapján a 2008-as kísérleti évben mind a Rimisol és NK Meldimi esetében hosszabban jelentkeztek (napokban számolva) a fitotoxikus tünetek.
A tribenuron-metil toleráns napraforgó hibriden fitotoxikus tüneteket nem tapasztaltunk, nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás
A hagyományos tecnológiával kezelt bifenox és a flumioxazin hatóanyag az IMI napraforgón klorótikus tüneteket, perzselő hatást eredményezett, mely pár hét elteltével nem mutatott tüneteket.
128
Egyik kísérkleti évben sem volt a Rimisol hibrid esetében a kezeléseknek statisztikailag kimutatható hatása sem az olajtartalom, sem a kaszattermés, sem az olajtermés alakulására. A gyomos kontrollhoz képest a Rimisol normál dózisa nem mutatott szignifikáns különbséget egyik évben sem. Az NK Meldimi hibrid kaszattermése normál dózisban szignifikáns különbséget eredményezett a gyomos kontrollhoz képest, az olajtartalom tekintetében nem volt statisztikailag kimutatható hatása. 2009-ben a statisztikai adatok elemzése során megállapítottuk, hogy szintén nincs szignifikáns különbség az olajtartalom változásának tekintetében az imazamox normál és dupla dózisának összehasonlítását figyelembe véve az NK Neoma imidazolinon toleráns napraforgó hibrid esetében. Az imazamox normál dózisban kijuttatva nem okozozott szignifikáns különbségeket a pre-és poszt technológiák összehasonlítását követően sem, azonban eltérés mutatkozott a dupla dózis kijuttatását követően, de ennek ellenére elmondható, hogy az imazamox dupla dózisban kijuttatva nem okozott szignifikáns különbséget a kontrollokhoz képest. A statisztikai adatok elemzése során megállapítottuk, hogy nincs szignifikáns különbség a kaszattermés változásának tekintetében az imazamox normál és dupla dózisának összehasonlítását figyelembe véve. A preemergens-és posztemergens kezelpreemergens-ések összehasonlítására irányuló statisztikai elemzpreemergens-és esetében az imazamox sem normál sem dupla dózisban kijuttatva nem okozoztt szignifikáns különbségeket a pre-és poszt technológiák összehasonlítását követően a kapálatlan kontrollhoz képest. Az alapkezelések növelték az olajtermés mennyiségének alakulását a kapálatlan kontrollhoz képest. A preemergens kezeléshez képest a normál és dupla dózisban kijutatott imazamox hatóanyag egyaránt csökkentette az olajtermés alakulását. Nem találtunk statisztikailag kimutatható különbségeket a normál és dupla dózisban kijuttatott posztemergens herbicidek statisztikai elemzése során az olajtermés vizsgálatakor.
A PR63E82 hibrid esetében a dózisbeli különbségek hatására a kapálatlan kontrollhoz képest a kaszattermés alakulása csökkenő tendenciát mutatott a dózis emelkedésének arányában. A preemergens nélküli kezelésnél az SU hibrid olajtartalmának vizsgálata során szignifikáns különbségeket mutattunk ki a kezeletlen kontrollhoz képest 2007-ben. A kaszattermés vizsgálata nem mutatott szignifikáns különbséget a normál dózis esetében a kapálatlan kontrollhoz képest a PR63E82 hibrid elemzése során 2008-ban megállapítottuk, hogy a gyomos kontrollhoz képest a normál dózisban kijuttatott herbicid kezelésben részesített parcella olajtartalma nem erdeményezett szignifikáns különbséget a tribenuron-metillel történt kezelést követően. A tribenuron-metil hatóanyag a normál és dupla dózisa osztott
129
technológiában kijuttatva nem eredményezett szignifikáns különbséget sem az egyes kezeléseket követő összehasonlításban, sem a kontrollokhoz képest. A statisztikailag kimutatható legjobb hatást a normál dózisban kijuttatott osztott technológia esetében tapasztaltunk. A pre-és posztemergens kezelések nem okoztak szignifikáns különbségeket egymásra nézve. Az elemzés során megállapítottuk, hogy a gyomos kontrollhoz képest egyik herbicid kezelésben részesített parcella kaszattermése sem mutatott szignifikáns különbséget a tribenuron-metillel történt kezelést követően a normál és a dupla dózis vonatkozásában. A kontrollokhoz képest az terméseredmény adatok szignifikáns eltérést mutatnak mind az egyszeri mind az egyszeri osztott kijuttatás technológiájában. A tribenuron-metil hatóanyag a normál és dupla dózisa osztott technológiában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett kezeléseket követő összehasonlításban. A tribenuron-metil hatóanyag dupla dózisban kijuttatva és a dupla dózis osztott technológiájában kijuttatva egyes kezelésekben szignifikáns különbséget okozott. A dupla dózisban kijuttatott tribenuron-metil kezelés sem okozott szignifikáns különbséget a kontrollokhoz képest, ebben az esetben a pre-és posztemergens kezelések nem okoztak szignifikáns különbségeket egymásra nézve. A tribenuron-metil hatóanyag vizsgálata során a kezeletlen kontrollhoz képest a normál dózis kivételével minden esetben szignifikáns különbségeket tapasztaltunk az olajtermés vizsgálata során. A preemergens technológiák bevonásával a statisztikailag kimutatható legjobb hatást a dupla dózisban kijuttatott technológia esetében tapasztaltunk, a tribenuron-metil nem okozott szignifikáns eltéréseket sem a kontrollokhoz, sem pedig az egyes kezeléseket figyelembe véve sem. A tribenuron-metil hatóanyag normál dózisban, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett a kapálatlan kontrollhoz képest.
A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében nem volt szignifikáns különbség az olajtartalom tekintetében csak a flumioxazin normál dózisában mutattunk ki szignifikáns különbséget a gyomos kontrollhoz képest. A kaszattermés alakulásánál nem találtunk statisztikailag kimutatható különbséget. A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében nem volt statisztikailag kimutatható különbség a gyomos kontrollhoz képest és nem mutattunk ki statisztikailag igazolható különbséget a hagyományos és a herbicid toleráns technológia között.
Kísérleti erdményeink alapján elmondható, hogy a Rimisol és az NK Neoma hibrid esetében nem volt statisztikailag kimutatható különbség az olajtartalom és a kaszattermés alakulása során, a kezeléseknek nem volt befolyása az adatok alakulására. Az NK Meldimi
130
hibridnél a csak posztemergens technológiában részesített parcellák kaszattermésének alakulása eredményezett szignifikáns különbséget a gyomos kontrollhoz képest. A kezelések az olajtartalom változására nem voltak hatással. A PR63E82 hibridnél a csak POSZT technológiában részesített parcellák esetében szignifikáns különbséget mutattunk ki a kezeletlen gyomos kontrollhoz képest az olajtartalom alakulásában. A kaszattermés elemzése során a gyomos kontrollhoz képest a normál dózis nem okozott szignifikáns különbséget.
2008-ban az olajtartalom alakulása a normál dózisban kijutatott, osztott technológiában szignifikáns különbséget ért el, 2009-ben a dupla dózis osztott technológiájában értük el mindezt.
Az olajtartalom és a kaszattermések változása során láthattuk, hogy néhol csökkenést mutatott a herbicid kezelések hatására, azonban a statisztikai elemzések során kimutattuk, hogy nincs szignifikáns különbség a kontrollokhoz képest, tehát a technológiák az olajtartalom és a kaszattermések érdemi megváltozása nélkül alkalmazhatóak normál dózisban.
A 3 kísérleti év átlagában a leggyakrabban előforduló egyéves, kétszikű gyomnövények az Ambrosia artemisiifolia és Chenopodium album voltak. Az évelő gyomnövények közül a Convolvulus arvensis bizonyult a legelterjedtebbnek.
Tapasztalataink szerint az Ambrosia artemisiifolia legérzékenyebb fenológiai állapota a szikleveles-két leveles fejlettség. Ekkor eredményesen mintegy 95-98%-kal, kiválóan irtható mind az IMI és az SU technológia esetében. A gyomnövény fejlettségével fordított arányban csökken irthatósága. A 2-4 leveles állapotban lévő parlagfű már csak 90-95%-ban érzékeny a kijutatott herbicidre. A 6-8 leveles állapotban lévőek estében a hatékonyság fokozatosan csökken, mintegy 50-70 %-ra tehető, írthatósága ebben a fenológiai állapotban már az üzemileg nem elfogadható szint alatt van. A gyomnövények túlnyomó része a kezelést követően, néhány hét elteltével újrahajt. A Chenopodium album és a Hibiscus trionum esetében elmondható, hogy az imazamox hatóanyag 100%-osan csak a szik-és kétleveles fenológiai állapotban lévő gyomokat tudja elpusztítani. 4-6 leveles fenológiai állapotban a hatékonyság már 60-80%-ra csökken. Ezzel ellentétben a tribenuron-metil hatóanyag képes volt a fejlettebb gyomokat is kiválóan irtani, 95-98% ban.
Évelő gyomnövényeink közül az Convolvulus arvensis az, amely kísérleti területünkön gondot okozott. A tribenuron- metil csak a néhány leveles gyomokra van hatással, a levelek görbülnek és fejlődésük lelassul, de pár hét elteltével tovább fejlődik. A fejletebb mintegy 20-30 cm-es hajtással rendelkezők esetében a herbicid hatása alig észlelhető. Az imazamox esetében a hatás valamivel jobb, a hajtások jelentős része sárgul, leszárad, de kb. 4 hét
131
elteltével újrahajt. Írthatósága a napraforgóban nem megoldott, mivel az üzemileg elfogadható szint alatt van.
A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében gyomirtó hatása nem volt kielégítő, gyengének bizonyult. A bifenox és a flumioxazin hatóanyag a gyomnövényeken klorótikus tüneteket, perzselő hatást erdményezett.
Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a herbicid toleráns napraforgó hibridekben alaklmazott technológiák biztonságosan alkalmazhatók. Az állomány kezeléseken kívül alkalmazott alapkezelések jelentősen növelik a termébiztonságot, különösen az erős gyomfertőzésnek kitett területeken.
132 8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönetemet fejezem ki konzulensemnek, Dr. Kazinczi Gabriellának a doktori képzés évei alatt nyújtott segítségéért.
Köszönet illeti Dr. Hoffmann Richárdot, aki a statisztikai adatok kiértékelésében volt segítségemre.
Külön köszönöm a Dow Agrosciences Hungary Kft-nek, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a kísérlet során alkalmazott eszközöket és hogy lehetővé tette számomra a vizsgálatok lefolytatását.
Megköszönöm családomnak a képzés évei alatt nyútott feltétel nélküli támogatását, odaadó szeretetét, bátorítását és türelmét. Külön köszönet illeti elhunyt testvéremet, aki az évek során segítségemre volt a kísérletek végrehajtásában.
133 9. IRODALOMJEGYZÉK
1. Aldrich, R. J. (1984): Weed-Crop Ecology. Principles in Weed Management.
Breton Publishers, North Scituate, Massachusetts, 465.
2. Al-Khatib, J.R. – Baumgaartner, D.E. - Peterson, Peterson, R. – Currie, R.S.
(1998): Imazethapyr resistance in common sunflower (Helianthus annus L.). Weed Science (46): 403-407.
3. Al-Khatib K., Miller, J. (2000): Registration of four genetic stocks of sunflower resistant to imidazolinone herbicide. Crop Science (40): 869–870.
4. Antal J. (2005): Növénytermesztéstan 2. Gyökér-és gumós növények. Hüvelyesek.
Olaj- és ipari növények. Takarmánynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
5. Basky Zs. (2010): A kaszálási időpont hatása a parlagfű fejlődésére, porzós virágzat számának és maghozamának alakulására. Agrofórum Extra 36 (21): 46-49.
6. Békési P. (2010): A napraforgó betegségei és az agrotechnika. Agrofórum 21 (3):
38-40.
7. Benécsné Bárdi G. (2005): A napraforgó gyomirtásáról összefoglalóan. Gyakorlati Agrofórum 16 (3): 29-37.
8. Benécsné Bárdi G. (2010): A napraforgó és a kukorica gyomirtásának tapasztalatai az idei év extrém időjárási körülményei között. Agrofórum 21 (8): 42-44.
9. Benécsné Bárdi G. – Gara S. – Hartmann F. – Joóné Illés M –Karamán J. – Koroknai B. – Szőke L. – Tóth Á – Tóth M. (1997): Hatósági herbicid vizsgálati módszertan. FM. Budapest.
10. Benécsné Bárdi G. - Hartmann F. - Radvány B. - Szentey L. (2005): Veszélyes 48.
Veszélyes, nehezen irtható gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mezőföldi Agrofórum Kft., Szekszárd.
11. Benécsné Bárdi G. – Kiss Iné.- Takácsné Cserkei K. – Balogh Á. – Csorba Cs. – Domokos J. – Gyokos Zs. – Horváth Z. – Lengyel T. – Kovács T. – Papp Z. – Piukovics L. – Rácz I.- -Rikk I. – Szabó I. (2007): Napraforgó termesztés-technológiai kézikönyv.
134
12. Bukaszov, S. M. (1930): Prilozs. 47 Trud.Prikl.Pot.Genet. Szel., 334-335.
13. Carter, J. F. (ed.) (1980): Sunflower science and technology. USA, Madison, Wisconsin.
14. Christensen, T. – Reisinger, P. (2000): Erfahrungen und Ergebnisse der ESCORT-Applikation in Clearfield-Maiskulturen in Ungarn. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, Sonderheft 17, 347-353.
15. Dávid I. (2012): Parlagfű. AgrárUnió 13 (4): 38-40.
16. Demirci, M. - Kaya, Y. (2009): Status of Orobanche cernua Loefl. And weeds in sunflower production in Turkey. Helia. 32 (51): 153-160.
17. Dhingra, A - Daniell, H. (2004): Engineering Herbicide Resistance Pathways in Plastids, Molecular Biology and Biotechnology of Plant Organelles, 3, 491-511.
18. Dobszai- Tóth V.(2011): Napraforgó gyomirtási tapasztalatok 2010-ben, Baranya megyében. Agrofórum Extra 22 (39): 44-46.
19. Dudits D. (2000): Új korszak a növénybiológiában és – nemesítésben. Magyar Tudomány, 14. (5): 537-552.
20. Dudits, D. - Heszky, L. (2000): Növényi biotechnológia, és géntechnológia.
Agroinform Kiadó, Budapest.
21. Ferreiara, K. L. – Baker, T. K. – Pepper, T. F. (1990): Factors influencing winter wheat (Tricitum aestivum) injury from sulfonilurea herbicides. Weed Technology 4 (4): 724-730.
22. Fischl G. (2011): Termésbiztonság- napraforgó betegségek. Agroinform 22 (3): 12-14.
23. Fodor L. - Futó Z.-Fodorné Fehér E. (2011): Gyomtiszta napraforgó. Magyar Mezőgazdaság. 66 (10): 20.
24. Frank J. (1999): A napraforgó biológiája, termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
135
25. Frank J. - Szendrő P. (2012): Szakkönyvtár: "A napraforgó" - új szakkönyv.
AgrárUnió 13 (2): 44.
26. Gilmore, M. R. (1919): Bureau of Amer. Ethnology, 33 (1911-1912): 45-154.
27. Gulyás A. (2005a): A napraforgó helyzete a világpiacon. MezőHír: 2-4.
28. Gulyás A. (2005b): Pioneer napraforgó-nemesítés. Gyakorlati Agrofórum 16 (11):
30-31.
29. Gyulai B. – Pardi J. (2003): A napraforgó gyomirtása. Agrofórum 14 (2): 33-45.
30. Gyulai B. -Botta E. - Schieder F. (2011): Napraforgó gyomirtása és kórokozó elleni védekezése. Agrárágazat. (3): 33.
31. Haluschman, M. (1999): Unkrautbekämpfung. Agro Zucker 1: 17-21.
32. Heiser,C. B. (1951): The sunflower among the North American Indians. Proc. Am.
Phil. 50. (95): 432-448.
33. Heiser,C. B. (1976): The sunflower. Univ. Oklahoma Press, Norman.
34. Heszky L. (2000): Genetikailag módosított (GM) növények. In Dudits D.– Heszky L. (szerk): Növényi biotechnológia és géntechnológia. Agroinform Kiadó, Budapest.
35. Heszky L. (2003): Herbicidrezisztens transzgénikus növények. In: Dudits D. – Heszky L. (szerk.), Növényi biotechnológia és géntechnológia. Agroinform Kiadó, Budapest.
36. Heszky L.- Fésüs L.- Hornok L. (2005): Mezőgazdasági biotechnológia.
Agroinform Kiadó, Budapest.
37. Heszky L.- Galli Zs. (2008): A genetika alapjai. Szent István Egyetem Jegyzet 156-158.
38. Hódi L. (2001): A gyomirtószeres kezelések időzítésének és túladagolásának hatása néhány imidazolinon toleráns kukoricahibridre. Magyar Gyomkutatás és Technológia 2 (2): 41-46.
136
39. Hódi L. - Torma M. (2004): Possibilities for control of weeds that difficult to eradicate, by growing imidazolinon resistant sunflower hybrids in Hungary.
Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, 19: 909-913.
40. Hoffmanné P. Zs. – Csibor I. (1998): A napraforgó vegyszeres gyomirtása.
Agrofórum 9 (4): 22-25.
41. Hoffmanné P. Zs. (2005): Napraforgó vegyszeres gyomirtása. Növényvédelem 41 (7): 334-337.
42. Hoffmanné Pathy Zs. (2011): Napraforgó vegyszeres gyomirtása. Agroinform 22 (3): 18-19.
43. Horváth E. (1993): Növénytermesztési ismeretek gazdaképző szak számára.
Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest.
44. Horváth Z. - Osztrogonácz J. (1991) Az oxyfluorfen hatóanyagú GOAL 2E herbicid egyedszámkorlátozó hatása a napraforgószádor (Orobanche cumana WALLR.) populációkra. Növényvédelem 27 (3): 128-132.
45. Horváth Z.- Békési P.- Virányi F.(2005): Technológia. A napraforgó védelme.
Növényvédelem 41 (7): 306-331.
46. Hunyadi K.(1988): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
47. Hunyadi K. (1994): A gyomnövények herbicidrezisztenciája. Agrofórum, 5 (5): 1-3.
48. Hunyadi K.- Almádi L. (1981): Szántóföldi gyomfajok csíranövényei és herbicidérzékenységük. Mezőgazdasági Kiadó, Budapet.
49. Hunyadi K.- Béres I. – Kazinczi G. (2000): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
50. Ivány K.- Kismányoky T.-Ragasits I. (1994).: Növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
137
51. Izsáki Z. (2004): Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme.
51. Izsáki Z. (2004): Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme.