Magyar nyelvű tézispontok

1. Az imazamox hatóanyagú Pulsar 40 SL készítmény átmeneti, dózistól függő sárgulást (Yellow flash) eredményezett az IMI hibrideken, amely (az engedélyokirat normál dózisában kijuttatva) a napraforgó 8-10 leveles állapotára (kb. két héttel a kezelést követően) teljesen megszűnt. Ugyancsak dózistól függő növekedésgátlást is megfigyeltünk, amely csak később, a virágzás idejére normalizálódott. A fitotoxikus tünetek intenzitását a kijuttatást követő időjárási tényezők (csapadék, hőmérséklet) befolyásolták. Hűvösebb időben a fitotoxikus tünetek tovább megmaradtak a növényeken.

AZ SU toleráns napraforgó hibridet a tribenuron-metil kezelés még átmenetileg sem károsította. Nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás.

2. A termésátlagot – az alapkezelésektől függetlenül – az imazamox és tribenuron-metil hatóanyagú normál és dupla dózisú kezelések nem befolyásolták jelentősen. AZ NK Meldimi kaszattermését az egyes herbicid kezelések szignifikánsan növelték. Az NK Neoma és a Rimisol hibridek esetében szignifikáns különbség nem volt kimutatható a kezeletlen, gyomos kontrollhoz képest.

A tribenuron-metil hatóanyag esetében a normál dózis nem okozott statisztikailag kimutatható eltéréseket, viszont a kijuttatás gyakorisága (dupla dózis, osztott kezelés) szignifikáns különbségeket eredményezett a kezeletlen, gyomos kontrollhoz viszonyítva.

3. A kaszatok olajtartalmát az imidazolinon toleráns napraforgó hibridek (NK Meldimi, NK Neoma, Rimisol) esetében a herbicidkezelések – a kapálatlan, gyomos kontrollhoz képest – szignifikánsan nem befolyásolták.

AZ SU hibrid (PR63E82) esetében a tribenuron-metil normál és dupla dózisa osztott kezelésben szignifikáns eltéréseket okozott a kontrollhoz képest. Egyes alapkezelések után az osztott posztkezelés az olajtartalom szignifikáns növekedését eredményezte.

147

4. A kaszatok hektáronkénti olajtermését az imidazolinon toleráns napraforgó hibridek közül az NK Neoma és a Rimisol hibrid esetében a herbicidkezelések – a kapálatlan, gyomos kontrollhoz képest – szignifikánsan nem befolyásolták. Az NK Meldimi esetében szignifikáns olajtermés növekedés volt kimutatható az imazamox feles és normál dózisában kijuttatva.

AZ SU hibrid (PR63E82) esetében a csak posztemergens technológiában részesített parcelláknál a normál dózis kivételével minden esetben szignifikáns különbségeket tapasztaltunk az olajtermés vizsgálata során a kezeletlen kontrollhoz képest A tribenuron-metil hatóanyag a preemergens kijuttatást követően normál dózisban és a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett a gyomos kontrollhoz képest.

5. A kapott eredmények statisztikai elemzései során megállapítottuk, hogy azokat a hibridek genetikai jellege és az adott év időjárási körülményei nagyban befolyásolják.

6. Az imazamox gyomokkal szembeni hatékonysága jelentősen függött a gyomfajtól, azok fenológiai állapotától és a herbicid dózisától. Legjobb gyomirtó hatást provokatív kísérletekben a herbicidek háromszoros dózisa biztosította, ezt azonban a hibridekre gyakorolt fitotoxikus hatás és költségtakarékossági okok miatt nem javasoljuk.

7. A hagyományos technológiákban alkalmazott protox-gátlók (bifenox, flumioxazin) erős gyomfertőzés esetén önmagukban nem biztosítanak a gyakorlat számára kielégítő gyomirtó hatást. Ugyanez érvényes a herbicidtoleráns (HT) hibridekben alkalmazott imazamox és tribenuron-metil hatóanyagú készítményekre is.

8. A napraforgó legjelentősebb gyomnövénye, a parlagfű ellen az imazamox és a tribenuron-metil hatóanyagok csak a parlagfű max. 2-4 leveles (BBCH 12-14) állapotáig voltak megfelelő hatékonyságúak.

148 10.2. Angol nyelvű tézispontok

1. Temporary dose-dependent yellow flash developed on IMI hybrids in association with the application of Pulsar 40 SL, a preparation with active ingredient imazamox, which disappeared completely (when applied in the normal dose specified in the authorization document) by the 8-10 leaf stage of the sunflower (approximately two weeks after treatment). Dose-dependent inhibition of growth was also noted later, which appeared to level out by the time of flowering. The intensity of phytotoxic effects appeared to change in line with weather conditions prevailing after application (precipitation, temperature). In case of lower air temperature, phytotoxic effects on sunflower plants persisted over longer periods.

Treatment with tribenuron-methyl did not result in an even transitory damage of the SU tolerant sunflower hybrid. Neither discolouration, nor inhibition of growth was recorded.

2. The application of normal and double doses of imazamox and tribenuron-methyl as active ingredients failed to considerably affect average yield, regardless of the basic treatments performed. Various herbicide treatments appeared to affect significantly the achene yield of NK Meldimi. A significant difference wasn’t noted, as compared to uncultivated weedy control plots, in the case of NK Neoma and Rimisol hybrids.

Normal doses produced no significant differences in case of active ingredient tribenuron-methyl, however, the frequency of application (double dose, split treatment) entailed significant differences compared to uncultivated weedy control plots.

3. Oil content of achenes in the case of imidazolin resistant sunflower hybrids (NK Meldimi, NK Neoma, Rimisol) did not appear to be significantly affected by herbicide treatments, in comparison with uncultivated weedy control plots.

Normal and double doses of tribenuron-methyl applied in a split treatment to the SU hybrid (PR63E82) appeared to produce significant differences, compared with the control plants. Following various basic applications, split post-emergence treatments t resulted in a significant increase in oil content of achenes.

149

4. Out of imidazolinone tolerant sunflower hybrids, the oil yield of achenes per hectare of NK Neoma and Rimisol hybrids did not appear to be significantly affected by herbicide treatments, as compared to the uncultivated weedy control plants. In the case of NK Meldimi, however, significant increase in oil production was noted when imazamox was applied in half and normal doses.

Compared to untreated control, SU hybrid (PR63E82) plots subjected solely to the post-emergence technology showed a significant difference in terms of oil yield in all doses, except the application of normal ones. Following the pre-emergence application of active ingredient tribenuron-methyl in normal doses and the application of normal doses using the split technology, a significant difference compared to weedy control plants was recorded.

5. A statistical analysis of the results obtained allows us to conclude that the above results are largely affected by the genetic characteristics of the hybrids and the weather conditions prevailing in the year concerned.

6. The efficacy of imazamox against weeds largely depends on the weed species , their phenological characteristics, and the dose of the herbicide applied. In provocative trials, the best weed control effect was noted when triple doses of the herbicides were applied. The application of such doses is, however, not recommended in view of the phytotoxic effect on hybrids, and also for economic reasons.

7. The protox inhibitor herbicides alone (bifenox, flumioxazin) applied in traditional technologies, did not ensure satisfactory weed control effect. It is also believed for the application of imazamox and tribenuron-methyl herbicides alone in herbicide tolerant (HT) hybrids.

8. Imazamox and tribenuron-methyl gave good weed control against A. artemisiifolia until max. its 2-4 leaf stage (BBCH 12-14).