.NAPLÓ Vasárnap

Délelőtt megjelent nálunk a Lula néni és közölte, hogy az urának, a Sándor bácsinak, aki portás a Grandban, szüksége van rám. A Grand Hotelnek szüksége van rám! Jó anyám egész nap benzinezte a ruhámat, én pedig nyekergettem a rádiót, hogy némi tájékozódást szerezzek az idegen nyelvekben.

Hétfő.

Reggel hatkor bevonultam a Grandba. Mindenki aludt. Félnyolckor megjelent a Sándor bácsi és végigmustrált. Az irodában le kellett törölgetni az asztalokat, azután a főszakács úr adott számtani feladatokat. Ki kellett számítani, hogy nyolcvan embernek hány kiló karmo-nádli kell. Délután szaladgáltam számlákat fizetni és este hazavittem egy kazal prospektust, hogy tágítsak földrajzi ismereteimen.

Kedd.

Ma délelőtt megérkezett a csoda. A szüleivel jött. Angolul beszéltek és a második emelet tizennégyet kapták. Szőke és Kékszemű! Egész nap a zöldségszámlákon rágódtam és lestem az üvegajtót. Mikor délben lejöttek az étterembe, rohantam ajtót nyitni. Igaz, hogy azt a nagyhasú németet kicsit félrelöktem és Sándor bácsi mérgesen a lábamra lépett, de a szőke mosolygott és ez mindent megért.

Szerda.

A szálló előtti parkban ma reggel letéptem pár szál virágot. A csősz káromkodva futott felém, de én csodálkozva kérdeztem: Hisz másztersz voisz? Ő meghökkent és én fejbólintva búcsúztam: Wir kommen in fünf minuten wider! Megszagoltam virágaimat és felnéztem a tizennégyes ablakra. Istenem, ő az ablakban állt és lenézett! Most mit csináljak? Szépen meg-hajtottam magamat, mint a moziban Duglasz. Erre a lédi eltűnt és én megkértem a szobaasszonyt, hogy helyezze el a virágot a tizennégyesben. Később a csokrot visszakaptam.

A Sándor bácsi vágta a fejemhez és mindenfélének elnevezett.

Csütörtök.

Ma délben egy angol érkezett. Mindjárt unszimpatikus volt nekem. Orrhangon beszélt és pökhendi kis pipát szítt. A hallban találkozott az én lédimmel. Szemtelenül jól ismerték egymást és az angol mindjárt el is vitte az egész családot autózni. A gyönyörű napfényben az én lédim valahol a Svábhegyen andalog és én egész nap statisztikázom, hogy a múlt hónapban hány pasas hány napot töltött a Grandban.

Péntek.

Nem, ezt nem lehet kibírni! Mindig együtt vannak. És ez a lány miért nevet mindig annak a buta angolnak a viccein? Hiszen ha nekem autóm volna! Nem tudok elszámolni nyolc kiló füstölt oldalast, mert mindig az ajtót lesem. Mondtam a Sándor bácsinak, hogy az az ember egy kém, ki kéne dobni, de ő csak azt mondta: Szamár. Este benéztem az étterembe. Tangóz-tak a parketten. Az az ember úgy átfogta a lédimet, hogy sírni szerettem volna mérgemben.

Szép csendesen leakasztottam a tábláról a huszonnyolcas kulcsot, mert ott lakott az angol és zsebrevágtam. Hadd keresse, ha le akar feküdni!

Szombat.

Korán reggel nagy volt a csend Sándor bácsi a kapuban ácsorgott. Fogtam a telefont és jól rácsöngettem a huszonnyolcasra. Kis idő múlva újra. Megismertem az angol hangját, amint álmosan kérdezte: Helló? Erre letettem a kagylót. Két perc múlva újra felhívtam. Azután megint. Belejöttem. Most újra. - Hát te mit csinálsz? - Hördült fel egyszerre mellettem Sándor bácsi hangja. Még nem is válaszolhattam, már csöngött a telefon és nagy kiabálást hallottam a kagylóból. Sándor bácsi feje egész a nyakáig veres volt a dühtől és hebegve hajdujudúzott.

Azután... Azután? ... A kalapom szalagja a Sándor bácsi kezében maradt, de nem mertem érte visszamenni. Az utcán megfordultam és felnéztem a tizennégyes ablakra. A függöny le volt eresztve.

.NYARALÁS

Ha jól akarsz nyaralni kérlekalássan, akkor menj le a kisméltóságához Balatonligetre.

Ezt tanácsolta egy barátom és én lementem.

A kisméltósága tudott érkezésemről és legbájosabb mosolyával nyújtotta csókra kezét.

Azután bevezetett az ebédlőbe ahol már együtt volt az egész penzió, mert elkongatták a delet.

Kecskés, - mutatkoztam be sorra vagy tizenkétszer és rövid örvendező mormogások után sikerült letelepednem az asztal végén.

Ebéd közben a legaktuálisabb témáról, a legyek természetrajzáról volt szó. Vezérszónok az ezredes úr volt, aki az albán fronton szundikálta volna végig a háborút, de a legyek nem hagyták. No, meg a miniszteri tanácsos úr, aki államköltségen tanulmányozta - természetesen családostul - Egyiptomban a legyek szemtelenségét.

- Mondd kérlek alássan, - fordult hozzám az ezredes úr a feketénél (a fekete kérem, az külön harminc fillér) - te a tószegi Kecskésékhez tartozol?

- Nem, ezredes uram, én a józsefvárosi Kecskések közül való vagyok.

- Ahá, Temes megyéből?

- Nem Pestről.

- Hogy-hogy Pestről?

- Pestről a nyolcadik kerületből.

- Hát nem józsefvárosi a predikátumod?

- Nem, én csak ott születtem.

- És mivel foglalkozik kegyed?

- Egy légypapírgyárban én vagyok a főragasztó.

- So, so. Az nagyon érdekes lehet.

- Tarokkozni tud legalább? - kérdezte a tanácsos úr.

- Sajnos, nem.

- Kedves... ö... Kecskés úr, - mosolygott elnézően a kisméltóságos - este egy kis kedélyes zene lesz a Sirályban. Remélem velünk tart...

És este levonultunk a Sirályba. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy én vihettem a kegyelmes asszony kabátját, a bárónő narancssárga kárászkendőjét és én vezethettem Zolit a tanácsos úr feleségének kiskutyáját.

Fülledt meleg este volt, no meg az ölembe gyűrt ruhaneműek is melegítettek, úgyhogy egy-kettőre leszívtam vagy két korsó sört. Ettől még jobban nekimelegedtem. A mellém telepedett kutyusra szép csendesen ráborítottam a kabátokat és a műcigány andalító tangójától nekitüzesedve felkértem a kegyelmes asszonyt.

Ő csodálkozva nézett rám és félreérthetetlen keresetlenséggel csak ennyit mondott: nem táncolok!

- Talán csámpás? - kérdeztem.

Miután választ nem kaptam, visszaültem ruhatári helyemre és újabb sört rendeltem.

Lehet, hogy a kis kutyus már nem volt akkor a kabátok alatt, de lehet, hogy csak később tűnt el. Volt ugyanis később valami kutyakeresési mozgalom, de erre már csak zavarosan emlékszem. Istenem, miért ne élvezte volna szegény kis kutyus azt a szép holdvilágos estét.

Bizonyosan tudta, hogy én majd vigyázok a kabátokra.

Lehet, hogy kicsit sokat ittam, de hát mikor olyan nagyon gyönyörűen kedélyes volt minden! Hogy a báróné kárászkendőjét odaajándékoztam a pincérlánynak? Miért ne, hiszen olyan jól táncolt! Pedig az egyik keze tele volt söröskorsókkal, mikor felkértem. De tagadom, hogy a tanácsos úr nadrágját én öntöttem végig! Én csak azt mondtam, hogy nézd öreg bruderkám ne beszélj annyi marhaságot össze-vissza, inkább koccintsunk, és pász. Ő meg mindig hátrált a poharával, hát muszáj volt kicsit utána rúgtatnom... Hogy a kegyelmes asszony férjét mindenféle jelzőkkel aposztrofáltam volna?... teljesen ki van zárva! Azaz...

talán ... lehet...

Nézze kedves... izé... Kecskés - szólt a kisméltósága, mikor másnap délelőtt letelepedtem a reggelihez - mi itt olyan szűken vagyunk... Nézze, én kerestem magának egy nagyon szép kis szobát a Sirályban. Maga ott sokkal nagyobb kényelemben lesz, mint itt és ott sem drágább. Ugye?

És mikor búcsúcsókra nyújtotta a kezét, mosolyogva mondta:

Adja át üdvözletemet a barátjának.

Majd átadom!

.UTÓPIA

Vadonatúj diplomával a kezemben kiléptem a nagy szárnyas kapun. A kapu előtt a vakító júniusi napon az apám állt és fütyörészett. A Rákóczi indulót fújta, mint mindig, ha valami öröme volt. Magához húzott, megölelt. Kissé meghatódott volt a hangja.

Kettős ünnep ez fiam, ünnep. Diplomát kaptál ma s egyben huszonöt éves születésnapod van! Erre az ijedtségre nem fog ártani egy jó villásreggeli.

Intett egy fiakkernek. - Szikszai, - szólt a kocsisnak és kényelmesen elterpeszkedtünk. Kis idő múlva megszólalt.

És most mit? Mit csináljak belőled? Hová akarsz menni? Gondolkoztál már ezen?

Beszéltem Zsiga bátyáddal. Ha akarsz, holnap beülhetsz a minisztériumba. Őszintén szólva, ez nekem nem nagyon tetszik. - Kálmán írt Biharból, hogy menj a megyéhez. Mit szólsz hozzá? Gondoltam a városra is. Csak egy szót kell szólni Teréz nénéd urának. Marci huszon-négy órán belül akárhová elhelyez. - Tudod mi az én ideálom? Egy jó közjegyzőség, valami zsíros kis helyen. Há? És te?

Tudja Isten, - mondtam, - azt hiszem ráérek egy kicsit nézelődni. Szeretnék valamit látni a világból, mit szólnál hozzá apám, ha elmennék kicsit utazni?

Látod, ez nem rossz! Szólok Gazsinak, kiveszek két hónap szabadságot, felülünk a masinára és... Tudod mit? Nagyszerű gondolatom támadt! Meglepjük Luláékat Erdélyben.

Láttad te már Lulának a lányát? Barátom, én csak annyit mondok, vigyázz magadra, mert nagyon könnyen ott ragadhatsz. Azt hiszed utolsó dolog lenne? Van ott mit aprítani a tejfelbe.

Te fiú! Lefogadom, hogy Lula fél év alatt képviselőt csinálna belőled! Na, mit szólsz atyádhoz, te honatyajelölt?

Ne menjünk Bécsbe?

Bécsbe? Hát mi vagyok én? Azaz várjál csak... Dezső bátyád pertu barátja a kegyelmes-nek. Te, nem akarsz diplomata lenni? Ha ma írok Dezsőnek, péntekre már meg is kaphatod a kinevezésedet. Nem mondom, szép, fényes pálya, nagy karriert lehet csinálni. Gondold meg.

Véleményem szerint kezdetnek egy jó alispánság se kutya. Igaz, ráérünk, ne siessük el a dolgot. Ugyan, akárhová mész s az nem tetszik, bármikor otthagyhatod. Végeredményben joga van az embernek válogatni, hogy hol akar elhelyezkedni. Ha mégis a megyéhez akarsz kerülni, csak szólj, válaszd ki a hetvenkettő közül melyik tetszik legjobban és én garantálom, hogy két nap alatt már utazhatsz is.

A jól táplált fiakkerlovak erős zökkenővel leálltak a vendéglő előtt és én felébredtem.

*

Az apám gyűrött hálóingben, borotválatlanul állt az ablak előtt. A Gotterhaltét fütyülte, mint mindig ha rosszul kezdődött a nap. Ásításomra megfordult, megvakarta őszülő üstökét és leült az ágyammal szemben.

Csak bújjunk ki az ágyból fiatalember, - szólt. - Kettős ünnep van ma barátom, kettős ünnep. Ma huszonöt éve hozott anyád világra. Bizony rosszkor születtél, de ez kismiska.

Tudod-e, hogy ma jubilálok? Ma huszonöt éve lettem állásnélküli! Na, mi a véleményed? Hát én majd megmondom, hogy mi lesz! Én a mai napon nyugdíjba megyek! Ezután te intézed az ügyeket, te örökjogász! Egyszer talán még doktorálsz is, illő tehát, hogy gyakorold magad a családi ügyekben. Én már kínlódtam eleget, most te következel.

El vagyok ragadtatva, - szóltam. És mi a teendő?

Először is valamelyik fiókban van egy hamis kétforintos. Azt próbáld elsütni, mert reggelizni akarok. Tízkor jön a háziúr! Na, mit gondolsz mit akar? Lula nénéd azt üzente, hogy ma délig vár azzal a huszonöt forinttal. A fűszeres részére feltétlen kell valahol pénzt keríteni, mert már két nap óta ordít. Dezső bátyádtól maradt egy tajtékpipa. Vidd ki a Teleki térre. Talán kapsz érte valamit. Na, mozogj már, mert éhes vagyok!

Mit tehettem? Befordultam és fejemre húztam a takarót.

.TÉVEDÉS

Az autó dudált és fékezett, a hölgy sikoltott és visszalépett a járdára. Nem történt semmi baj, csak a csomagjai potyogtak szét. Miután csinos volt buzgón segítettem összeszedni a csomagjait, azután megkértem engedje meg, hogy segítségére legyek a csomaghordásban.

Kicsit csodálkozott, kicsit nevetett, azután a nála lévő apróbb csomagokat is átadta és megindultunk.

A Baross utca sarkáról indultunk a nyugati felé. A nagyságos asszony még betért két-három üzletbe, én, kezemben a csomagokkal türelmesen várakoztam. Mikor kijött, kedves mosollyal köszönte meg türelmemet, azután tovább. Közben beszéltem és meséltem és vicceltem és szórakoztattam. A Margit hídnál kicsit nehéznek találtam már a csomagokat és megkérdeztem, messze megyünk-e még?

Át kell mennünk a hídon, - mosolygott ismét. - Ugye nehezek a csomagjaim?

Oh kérem, szót sem érdemel. Igazán örömet okoz nekem.

A nap sütött, a víz csurgott rólam és én meséltem az idei tengeri utamról. Meséltem a Dalmát partokról és a palermói kikötőről, ahol sohasem jártam. Elmondtam, mit válaszolt Móricka a tanító úr kérdésére és lelkesültem Gréta Garbóért, ki szakasztott mása nagyságos asszonyomnak. Elpanaszoltam, mennyire egyedül állok a világon és bevallottam, hogy mindig olyan asszony volt az ideálom, mint ő.

Csak hallgatott és mosolygott. Így értünk lassan a Széna térhez. Egy modern bérpalota előtt megállapodtunk.

Én itt lakom, - szólt kissé zavartan.

Ideális hely, gyönyörű fekvés, mindig ilyen helyre vágytam...

Kedves volt öntől, hogy segített, szólt, miközben egyenként átvette tőlem csomagjait. -Mondja... ráér egy kis ideig?

Hogy én ráérek-e? A világ végéig asszonyom! De engedje meg, a csomagokat talán majd én...

Nem, nem. Köszönöm... Hát ha ráér, akkor legyen szíves és várjon egy kicsit. Én most felmegyek és ... Majd leküldöm az uramat. Ismerkedjék meg vele is. Díjbirkózó...

Nevetve biccentett a fejével, megnyomta a liftgombot és eltűnt.

In document ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSOK (Pldal 120-124)