.JÓZSEFVÁROS

.JÓZSEFVÁROS

Távol áll tőlem minden lokálpatriotizmus. Egyszerűen csak tényeket akarok felsorolni s azután mondja meg akárki, van-e még egy olyan kerület a világon, mint a Józsefváros?

Már maga a neve is szebben hangzik, mint a többié! A József név magán viseli a szelíd, szolid, kiegyensúlyozott polgári nívót. Nekünk nem kellenek Putifárnék. Mi nem duhajko-dunk, mert akkor Jóska lenne a nevünk. Kalaposak vagyunk, mint néhai József császárunk, tiszteljük a törvényeket és szeretjük a frissen csapolt seritalt.

Ferenc? Az embernek mindjárt a futball jut az eszébe. Nem komoly. Olyan fradis valami.

Teréz? Öreg nagynéni, kinek szemölcs van az állán és szünet nélkül karattyol. Kőbánya?

Ordiner! Lipót? Túlzottan arisztokratikus, mondhatnám parvenü szaga van. A többi messze esik. Nem is a többiről, hanem magunkról van itt szó!

Hogy Attila hová temetkezett, azt nem tudjuk se mi, se ő. És pedig azért nem, mert akkoriban valószínűleg nem volt még köztemető. De igenis büszkén valljuk, hogy Kossuth apánk a mi kerületünkben nyugszik és előtte és utána, ha valaki valaminek számítani akar a hazában, az a Józsefvárosban temetkezik. Végeredményben az sincsen kizárva, hogy arra hátul a zsidótemetőn túl, nem fogják-e felfedezni egyszer Attila sírját is. Kerületünk világ-történelmi és földrajzi helyzetének kapcsolása mellett mindjárt a temető után a józsefvárosi pályaudvart kell említeni. Mit tetszik gondolni, miért kezdi a MÁV most a józsefvárosit divatba hozni? Nem férnek el a többin? Mesebeszéd! Azért csinálják ezt kérem, mert furdalja a lelkiismeretüket a történelmi materializmus! Én tudom, mert nekem a nagyapám is józsefvárosi volt. Mindig mondogatta, hogy Kossuth apánk és a felelős magyar kormány a józsefvárosi pályaudvarról tette át székhelyét Debrecenbe. Nahát kérem. Ennek a történelmi indóháznak a matériája egészen tönkre ment! Valamelyik újság bizonyára piszkálgatni kezdte, hogy mennyire megfeledkezett a MÁV hazánk eme nevezetes műtörténelmi materializmu-sáról, hát hamar kioperálták az egészet! Hogy milyen szép, azt akárki megnézheti! Tőlünk bizony a Keletit akár be is csukhatják. És igenis kimondom nyíltan, mi józsefvárosiak egyáltalán nem láthatjuk be, miért ne lehetett volna az olasz királyt és császárt a Manót a keleti pályaudvar helyett a mi pályaudvarunkon fogadni? Legalábbis az egyiket! Mondjuk a császár jöhetett volna a Keletin, viszont a királyt adhatták volna a Józsefvárosnak. Végered-ményben is Kossuth, meg az a Barokaldi, vagy hogy is hívják azt a szicíliait, alapították meg a fene nagy barátságot és ha Kossuthnak jó volt a Józsefvárosin elutazni, a királynak is jó lehetett volna ott megérkezni. Ez megint valami agyonhallgatás volt.

Igenis kérem! Nálunk történelmi szelek fújnak. Miénk a Nemzeti Múzeum a Talpra-magyarral. Miénk a régi képviselőház, mint történelmi összekötő kapocs a régi Rákosi enszemblék és a dunaparti képviselőrendszer között. Miénk a Nemzeti Színház hűlt helye és miénk a Rókus, előnyös, közvetlen csatlakozással a huszonnyolcas keresztúri vidékéhez.

Hja a Józsefváros! Mi vagyunk a legdemokratikusabb arisztokraták. Ábrahámtól -Arisztidig, a mágnásnegyedtől gróf Teleky teréig harmonikus zűrzavarban tengődünk a plébánia templom kettős kalapja alatt. Tessék kérem még egy kerületet mutatni, ahol olyan nemzetközi élet zajlik, mint nálunk. A mi házunkban a Herr Hausmeister porcelánpipája képviseli a piano öntudatos germán fajt, becses nejének méretei pedig egy tőről metszett Brünhildának is becsületére válnának. A pincelakásban Devlával fenyegeti prímás uram a rajkókat. Rozenzweig úr hamisítatlan tarnopoli dialektusban értekezik a nebbich forint állásáról, a vicéné pedig Svatopluk büszke ivadékának vallja magát.

Fejlett gyáriparunkra azt hiszem elég annyit megjegyezni, hogy nemcsak a közismert harmadik osztályú, hanem a legprímább vasúti szalonkocsik is a Józsefvárosban készülnek. E kocsik össze-vissza szaladgálnak a világban és mindenütt a mi kerületünk dicsőségét hirdetik.

Kereskedelmünk nagyvonalúságát pedig jellemzi az, hogy kelet és nyugat két legfontosabb összekötő útvonala, a Rákóczi út és az Üllői út a mi kerületünk határán vonatott meg. De nem maradunk el a mezőgazdaság terén sem, mert az ország magasabbrendű növénytermesztése állandóan ránk figyel, mert nálunk terem a Füvészkert.

Lehet, hogy más kerületben csillogóbb éjjeli pillangók repdesnek, de mi konzervatívok vagyunk, tiszteljük a molett idommá fejlődött nagy múltat s ha a csökkenő csillogású pillangók felfedezik a Józsefváros kevésbé világított utcáinak előnyét, mi nem gördítünk akadályt bevándorlásuk elé, mert egyrészt emelik kerületünk idegenforgalmát, másrészt, mert nem egy közülük, mint tisztességben kiérdemesült háztulajdonosnő élvezi nálunk jól megérdemelt nyugalmának gyümölcsét.

Tudják-e kérem, mi a forint? Még a forintot is nálunk verik! Na, mit szólnak hozzá? Van-e még egy kerület, ahol forintot csinálnak? Valódit kérem, valódit! Tudják-e, ha lovasrendőrt látnak, az mind a józsefvárosi? Tessék még egy Mosonyi utcát mutatni a városban! Vegyék kérem tudomásul, hogy nálunk van a központi tűzőrség és ha valahol baj van, mi küldjük ki a tűzoltókat!

És a kórházak! Mi? Nálunk válogatni lehet, ki hol akar szülni! Ha egyszer egy józsef-városi meg akar születni, az a saját kerületén belül is válogathat, hogy hol, melyik klinikán, vagy bábaképzőn örvendeztesse meg a világot egy új józsefvárosi polgárral. És ha egyszer már megszületett, akkor ha akar, egész életét leélheti a kerületen belül, még holttetemét sem kell más kerületbe tezaurálnia. Egy józsefvárosi mindent megtalál a saját kerületének kebelén belül, amire ez életben szüksége lehet. Melyik kerületnek van külön Kálváriája és külön Kálvária tere is? És az ügető, a Ludovika, a tót templom, a ... Igenis! Pukkadjon meg, aki még egy olyan kerületet tud, mint a Józsefváros!

Jó, jó, hiszen vannak éppen más kerületek is, hol maradnak ezek a Józsefváros mögött?

Ferencváros? Isten neki! Van egy Mester utcájuk. amelyik hosszú és csuklik. Hiszen szép, szép, ha valakiről így énekelhetnek, de nem egyedülálló. Hogy ne menjünk messze: ott, ahol a hatos megáll a Nemzetinél, van olyan híres, mint ez a kiskocsmás izé.

Belváros? Az is valami? Legalább hatvan esztendeje nem bicskáztak meg ott senkit. Mu-tasson az a Belváros egy Tisza Kálmán teret, hogy a Népligetről ne is beszéljek. A belváros egy olyan töpörödött agglegény, aki este nyolckor befüggönyözi az ablakot és ágyba bújik.

Az Erzsébet és Teréz város teljesen egyforma, szürke, hétköznapi keverék. Olyan Mabi szaga van. Várostörténelmi szempontból legfeljebb a ciánozási rekordjukra lehetnek büszkék.

Mi kérem nem rázzuk olyan nagyon a rongyot, s ha kezelésre van szükség, megmaradunk a jó öreg gyertya mellett. Állattenyésztés terén különben is jobban kedveljük a fekete ugrókat, mint a csúszó-mászókat.

Lipótváros? A Lipótváros távolabb van tőlünk mint Makó Telavivtól. Ferenc, Teréz, meg a többi, csak hagyján. Az ember lassan megszokja őket, olyan szükséges rosszak, perifériái a Józsefvárosnak. Olyan sógor-komaságféle. De ez a Lipót, ez valami egészen idegen. Olyan, mint egy kórterem, mint egy iskola, vagy kaszárnya. Minden szabályos, egyforma, tiszta, rendezett, nincs semmi zug utca, semmi kedélyesség. Hideg, rideg, mint egy vöröskörmű, rúzsos vipera, mi kérem csak akkor járunk arra, ha nagyon muszáj.

Mi is van még? Ja, igen, itt van ez a Buda. Hát igen, igen, itt van éppen szegény, de az egész már csak olyan maradékféle. A Lipótvárosnak krinolinos öreganyja. Tudják kérem, hol tartanak ezek? A diluviális korban! Felfedeztek valami lyukat a vár alatt s most ide bujkálnak be Mamut csontot keresni.

Ezekről a mostanában kikeresztelkedett új kerületekről nem is beszélek. Renegátok!

Olyan új szaguk van, mint az amerikaiaknak. Nem tisztelik eléggé a tradíciókat, nem néznek a

dolgok mélyére, inkább csak megszokásból cselekednek, ha vasárnap délelőtt be is ülnek valamelyik kedélyes sörszanatóriumba, ezt csak megszokásból teszik. Mi józsefvárosiak tudjuk, hogy a vasárnap délelőtti sörözés jelképes hódolat őseink emlékének, apáról fiúra szálló tradíció és nem csak időtöltés, vagy szórakozás.

Budapest földrajzi fekvését már csak idegenforgalmi szempontból is legcélszerűbben így lehetne meghatározni: Budapest a Józsefvárostól északkelet-délnyugat irányában terül el. Ezt a világon mindenki azonnal megértené. Hopp! Erről jut eszembe a rádió! Tudniillik azt akartam mondani, hogy a rádiónak is jobb volna a bemondásokat így kezdeni: Halló, itt a Józsefváros melletti Budapest és akkor nem tévesztenék össze más balkáni helységekkel.

Mit szólnak hozzá, a rádió is a Józsefvárosban van! Ugye, szinte szédületes, mi minden van nálunk! Van-e olyan farizeus e hazában, ki kétségbe vonná, hogy az ország, a külföld, a világ a Józsefvárosra figyel? Lenyűgöző!

Valamit tenni kell, mielőtt rájönnek az emberek a mi kerületünk nevezetes voltára! Talán valami uniformis kéne, vagy valami jelvény, hogy mi Józsefvárosiak messziről megismerjük egymást. Mindenesetre meg kellene gátolni, hogy ide akárki behurcolkodhasson. Egy intézményt kéne létesíteni, amelyik szemmel tartaná a kerület határait. Inspekciós ügyeletet egy kerületi biztossal az élén, ki a belügyminiszterrel, az IBUSZ-szal és műemlékek országos bizottságával karöltve bírálná el a kerületben letelepedni óhajtók kérvényét. A letelepedési engedélyt természetesen csakis megfelelő illeték ellenében adnák ki. A befolyt összegekből elsősorban fel kéne építeni egy reprezentatív helyen a kerületi ellenőrző hivatal székházát.

Ugyanitt nyerne elhelyezést a józsefvárosi múzeum, mint lokálspecialitás. A következő lépés a józsefvárosi polgárok névjegyzékének díszkiadása volna, mely mint örökbecsű, megtisztelő emlék, helyet kell hogy foglaljon minden józsefvárosi polgár Nachtkaszliján.

Fejlődésünk további rendjének hatalmas állomását képezné egy nemzetközi alapon megszervezett kerületi kongresszus. Ennek kebelén belül meg lehetne határozni a kerületi jellemnevelés irányelveit, meg lehetne alapozni a nemzetközi kerületi jog kódexét és óvintézkedéseket lehetne életbe léptetni a kerületközi leánykereskedelem meggátlására.

Nincsen kizárva az sem, hogy egy úgynevezett szép napon, még a mostani dicső gene-ráció is elköltözik ama állítólagos jobblétre, sürgősen pótolandók tehát mindazon teendők, melyeket eleink elmulasztottak a kerület érdekében megcselekedni, nehogy, ha majdan mi leszünk az elődök, szemrehányás érjen bennünket. Jobb, ha az embert nem emlegetik, mintha állandóan csuklani kell.

A jövendőre vonatkozó fent vázolt intézményes kerületvédelmi program mellett tehát tekintetünket a múlt felé kell fordítanunk és hiteles kútforrásokból merítve ki kell derítenünk azon fogyatkozások indítóokait, melyek kerületünk teljességének nívóján, akár mulasztásból, akár történelmi okokból, pajzán pikantéria, vagy bármely más ténykörülmény folytán, csorbát ejtettek.

Teszem fel például, feltétlenül tisztázandó, hogy Mária Terézia császár és királyné miért építette a róla elnevezett laktanyát ausgetippelt a Ferencvárosba, akkor mikor azoknak egyrészt már úgyis meg van a néhai egyes honvéd laktanyájuk, másrészt pedig mikor a meg-boldogult harminckettedik gyalogezred törzsgyökeres józsefvárosi intézmény volt. És a többi kerület csak mintegy hadkiegészítő környezetet képviselt. Hogy ez tagadhatatlan történelmi tény, azt misem bizonyítja jobban, mint fővárosunk bölcs vezetőségének azon pártkülönbség nélküli döntése, hogy szeretett háziezredünk hadfiainak buzogánnyal ékesített keménykalapos emlékművét kerületünk főütőerén, a Baross utcának egyik legkiemelkedőbb pontján deformálta. Hogy jön a Fradi egy ilyen laktanyához?

De ez semmi! Egy rég fájó sebet akarok feleleveníteni és egyben meg akarom csillogtatni a szebb jövő képét is. Itt van hazánk szeretett fővárosának egyik legimponálóbb forgalmi akadálya, a Kálvin tér. Ez a tér ugyebár egy nemzetközi terület, több népfaj határmezsgyéjén.

Közepén állt sok egymásra rakott levesestányér közepén az az öregúr, aki időnként vizet csurgat az edényekbe.

Ha számozott és számozatlan expedíciók indulhattak az északi sarkra, csak azért, hogy megnézzék, ott is hideg-e a jég, vagy a Szahara közepébe megnézni, hogy ott is forró-e a homok, akkor nekünk józsefvárosiaknak csak igazán erkölcsi kötelességünk kihasználni egy olyan, soha vissza nem térő alkalmat, mikor ezen senki szigetének bekebelezésével lehetőség nyílna kerületünk területi bővítésére! Igenis! Szerveznünk kell egy expedíciót, egy rohamcsapatot, amelyik felhasználja a legelső viharos éjszakát, meglepetésszerűleg okkupálja a szobrot és környékét és kitűzi Józsefváros zászlaját! Beékeljük magunkat a Fradi és a Belváros közé! Egy végvárat építenénk ott, mely kiinduló pontja lenne az eljövendő idők további hódítási lehetőségeinek. Nagyobb dolgokat is produkált már a történelem és ha kitartó, erős akarattal, nagy kerületi összefogással, rendíthetetlenül tekintgetünk a Ferenc József híd felé, akkor, - nos igenis, akkor el kell következnie annak a dicső napnak, minden józsefvárosi polgár örök álmának, hogy kerületünk határát kitoljuk egészen a szabad Dunáig!

Mert igenis, nekünk elvitathatatlan jogunk van a Dunához. A híd nemcsak Ferenc, hanem József is! Még akkor is, ha közben kikeresztelkedik! Ezt vegye tudomásul mindenki, akit illet! Ha az erőszaknak engedve ma nem is csinálhatunk semmit, de dagadó kebellel emeljük minden szombat este sörös korsóinkat majdani dicsőségünk kicsit késlő homálya felé.

A nehezményezhető mulasztások sorozatából csupán még egy körülményre óhajtanám felhívni kerületünk illetékes tényezőinek figyelmét. Tudott dolog ugyebár, hogy San Francis-cóban van egy hírhedt kínai negyed, Hamburgban matróznegyed volt, Párizsban apacsnegyed, Nápolyban briganti negyed, Bécsben Ottakring és így tovább. Az idegenforgalom ugyebár szerte a világban rohamos tendenciával hullámzik és ezeken a hullámokon evező hercegek, vigécek és egyéb utazó szakszervezetek előszeretettel keresik fel ezeket a kétesnek nyilvání-tott népies szórakozó helyeket. Ezekből az idegenekből, ha nem is csurog, de majd csak csöppen valami nekünk is. Sőt reméljük mindig több. Ha a pasas mondjuk itt ül egy hétig, nem kívánhatjuk, hogy csak azért, mert sok nálunk a melegvíz, mindennap egy másik fürdő-ben vegyen lábvizet. Ebbe bele lehetne bolondulni. Ohó! Nekünk csak fürdőink vannak? Itt mesterséges agyonhallgatás, eltanácsolás, egy sötét kamarilla működik. Készakarva eltitkol-ják a Józsefváros legizgalmasabb idegenforgalmi látványosságát. A mi bőrünk terhére propa-gálják a többi kerületek nyimnyám humbugját. Kínai negyed? Igen? Az is valami? Hamburgi matróztánc? Kifestett, bicskázó apacsok? Ugyan kérem! Mi ez a mi Bérkocsis utcánk és kapcsolt orgánumaihoz képest! Próbálja csak meg az a barnaputris maharadzsa, vagy az a sziámi nyimnyám, vagy mit tudom én kicsoda, úgy szombat este tíz óra után a mi sötétnek nevezett Józsefvárosunk lokáljait! Ez nálunk olyan echt és originál, hogy nem talál olyat Indokinában sem és örülhet a lelke, ha gyengéd flemmek árán visszaszabadulhat a reá várakozó autójához.

Körúti, szigeti vagy budai lokálokkal és ehhez hasonlókkal szeretnénk tele tömni az idegenek fejét, de az eredeti józsefvárosi helyeket, ahol a nép egyszerű gyermeke szórakozik, köröm-, torok- és bicskaszakadtáig, azt egyszerűen agyonhallgatják, csak azért, mert az józsefvárosi. Megálljunk csak uraim és elvtársaim! Mi nagyon jól tudjuk, honnan fúj a szél!

Nekünk nincsenek protektoraink és párttagjaink, mert puritán gyermekded lelkületünk keresetlen nyíltságával mondjuk a magunkét a kerületünk kebelén belül megjelenő Szabad Szótól a Szív Újságig mindenkinek. De vigyázzanak az illetékesek, mert megtörténhetik, hogy megunjuk mellőztetésünk dicsőségét és egyszerűen kikiáltjuk a szabad, független Józsefvárosi Szakszervezetet és akkor bedughatják az egész maradék Nagy-Budapestet az alagútba, vagy más sötét helységbe!

Nyolcadik kerület! Úgy hangzik ez a név, mint a középiskolában a legfelsőbb osztály. Ez a legmagasabb, a legkiválóbb, minden más osztály felett álló. A magasabb számok már nem ilyen egyenesek, kézenfekvők, nyíltak. Van bennük valami takargatni való, valami

szégyen-folt, mit tudom én. Kilencedik kerület? Kilencedik osztály? Gyanús. Olyan mint a bukott diák. Ismétlő, vagy többször pótvizsgázott. Nem akarunk nagyképűsködni, de mint vitán felül álló tényt le kívánjuk szögezni, hogy a mi kerületünk a kerületek nesztora. Nem véletlen az kérem, hogy az ország vezető politikusai a mi kerületünkben hányják és vetik meg az időnként felmerülő politikai óriáskifliket, amiken az egész ország rágódhat. Nem véletlen az kérem, hogy hazánk szeretett fővárosának egyik legbábelibb alkotása, az OTI torony a mi kerületünkben ékeskedik. Ezek az apró, jelentéktelennek látszó momentumok mind a mi kerületünk megbízhatóságát igazolják. Igenis, mi megbízhatók vagyunk! Felőlünk csinálhat mindenki amit akar, csak nekünk hagyjanak békét! Mi nem hajlunk semmiféle szélsőségre és reakcióra, legfeljebb szombat este, akkor is maximum két korsó többlet erejéig. Bennünket nem érdekel, mi történik más kerületben, más országokban. Nagyon jól tudjuk, hogy a világ össze-vissza forog. De mi józsefvárosiak azt is tudjuk, hogyan kéne a világot helyesen forgatni. Mi itt vagyunk, itt állunk az ősi Stáció utca megalapítása óta megrendíthetetlen szilárdsággal. Vegyen a világ rólunk példát, forogjon mi körülöttünk s akkor meglátják -minden marad a régiben!

S most, ha úgy tetszik - koccintsunk! Proszit!