NŐK MEGJELENÉSE A MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN

KIEMELKEDŐ NŐI ALAKOK

Kezdetek Magyarországon

A nők általános oktatása, mint kérdés már az 1830-as évben felvetődött Kultsár István, író és szerző 1822-es cikkében: A leánykák házi neveléséről, amelyben kritizálja a lányok nevelését, miszerint ahelyett hogy otthoni teendőket sajátítanék el minél alaposabban, a nők idejük egy részét a mulatság, a tánc, és az olvasás köti le. Hangoztatja ellenérvét a leánynevelő intézetek meglétével kapcsolatban is. Takács Éva reagált erre a véleményezésre a Tudományos Gyűjteményben. Részben egyetért Kultsárral, de ugyanakkor szerinte nem a lányok nevelésében keresendő a probléma.

„hogy az asszonyok, és leánykák nem elégesznek meg a tsendes házi élettel, a házi foglalatoságokkal, inkább zajos mulatságokat keresnek, mindég magokat fitogtatni, mindég fényeskedni vágyódnak. Fájdalom! hogy ennek sok szomorú következései vágynak, és ezek által mulatják el legszentebb kötelességeiket, ezek által távoznak el rendeltetések tzéljától.

Az is igaz, hogy a leánykák nagyobb részént ollyanokban gyakoroltatnak, a mellyek tsupa fitogatásra valók. Szomorú igazság! hogy rendszerént az anyák vezetik, vagy vezettetik el nevendékeiket rendeltetések tzéljától, és fosztják meg emberi méltóságoktól."

Ezt követő cikkeiben - szintén a nők művelődéséről - bíztatta nőtársait az írásra. Ebben az időben, vagyis az 1900-as évek elején a nőknek csak önművelés útján volt lehetőségük a megfelelő ismeretek elsajátítására.

1895. évi Királyi Rezolúció tette lehetővé, hogy a nők egyetemi tanulmányt folytathassanak. Egyetemi tanulmány megkezdéséhez egy olyan értelmű kérvényt kellett benyújtania a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz. Alapfeltétel volt már akkor is az érettségi bizonyítvány. A Rezolúciótól fogva kölcsönös tisztelet jellemezte a minkét nembeli hallgatók és a tanárok közötti együttműködést. Ez az állapot 1903-ig tartott, amikor is a női hallgatók száma elérte az összes hallgatói létszám 10%-át. Koncepcionális kérdésből kenyérkereseti kérdéssé vált. Így 1903-tól kezdve, a nem kitűnő eredménnyel zárt női hallgatók, csak vendéghallgatókként kezdhették meg tanulmányaikat, és vizsgáik eredményétől függött, hogy rendes hallgatók lesznek-e a szemeszter végére. A nők egyetemi mozgalma küzdött a korlátozás ellen.

A két világháború között

A XX. század elején megszokottá vált a nők részvétele a munkaerő piacon. Az 1930-as években Európa és az Egyesült Államok női lakosságának 10-50%-a vállalt fizetett állást (ezek nagyobb részt nem igényeltek szellemi munkát).

Magyarországon ez az arány nem volt kiugróan alacsony, a női lakosság 24%-a állt társadalom által szervezett munkába. Amíg a német területen a XX. század elején már voltak női egyetemi magántanárok, addig Magyarországon ennek nyomát nem lehetett látni, mind politikai mind gazdasági okokból. 1930-ban a nők 0,6%-a rendelkezett egyetemi oklevéllel. Ez az arány igen alacsony volt a többi európai normákhoz képest. Dr.

Vendl Mária, akinek lehetősége nyílt egyetemi oktatást folytatni és lett az első női magyar egyetemi tanár, aki példázza, hogy ebben az időben a jelentős karriert kialakított nők családtagjai is ugyanazon tudományterületen tevékenykedtek. Vendl két fivére és férje is geológus volt.

Mérnöki tanulmányok a II. világháború előtt

Az I. világháború előtt és alatt lényegült át a nők helyzete a társadalomban. Az 1895. évi Rezolúció 20 éves évfordulója tette lehetővé a nők felsőfokú tanulmányaik kérdésének újragondolását. Ennek hatására a Minisztertanács 1917-ben kezdte el a második Királyi Rezolúció előkészítését, ami a jogi és mérnöki tanulmányok folytatását is lehetővé tette volna.

Bécsből nem jött végül válasz, mivel az irat küldésekor már felbomlóban volt az Osztrák-Magyar-Monarchia. Ennek következtében csak az I. világháború után tanulhattak mérnöki fakultáson a nők egy rövid ideig.

Gróf Klebelsberg Kunó, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, úgy vélekedett, ha több értelmiséget képeznek, mint amennyire szükség lenne, később nagyobb társadalmi kára lenne, mint haszna és kijelenti, hogy szükség van a numerus clausus törvényre, amely nemzetiségi arányokra osztotta fel a hallgatók számát.

„Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.”

(részlet a törvényből)

A kultúrfölény gondolatában és a törvénnyel már nehéz volt az értelmiségieknek elhelyezkedni bármilyen területen, a nőkre pedig fokozottan érvényes volt. Például egy 1927-ben született rendelet szerint a nők nem tanulhattak tovább mérnöki, gépész- és vegyészmérnöki karon, a budapesti Műegyetemen, illetve az Építészmérnöki Karon is csak abban az esetben vehettek fel női hallgatókat, ha a férfi jelentkezők száma nem töltötték ki a létszámkeretet.

„II. világháborútól az új gazdasági mechanizmusig”

A II. világháború éveiben és azt követően a nőhallgatók létszáma megugrott és bár a férfi hallgatók aránya még nagyobb, mindenesetre kisebb mértékben nőtt. A nők aránya növekedése a háború utáni két évtizedben lendült fel, még így sem érte el az összes hallgató számának 20%-át. A következő törvénycikk nyitotta meg a nők előtt az egyetemek kapuit:

„1946. évi XXII. törvénycikk

a nőknek az egyetemekre és főiskolákra való felvétele tárgyában

1. § (1) A nők az egyetemek valamennyi karára, valamint a főiskolákra hallgatókul a megállapított létszám keretén belül

minden korlátozás nélkül felvehetők.

(2) A nőknek az egyetemekre és főiskolákra való felvételéhez a férfi hallgatókéval azonos előfeltételek szükségesek.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a hittudományi karokra való felvétel tekintetében eddig fennálló

szabályozást.

2. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba.”

Keresztury Dezső miniszter szerint „a korlátozások megszüntetése jogos egyrészt a nők érdekében… másrészt az általános jólét érdekében, amely igényt tarthat minden tehetségre és alkotó erőre.” A törvény biztosította az egyenlő jogot az egyetemi és főiskolai felvétel kapcsán.

Magyarországon a nők lehetősége, hogy bekapcsolódjanak a tudományos és mérnöki életbe, hogy tanulhassanak a 19. és a 20. században bontakozott ki az európai fejlődéshez hasonlóan.

Európai viszonylatban, nem hazánk volt az első, ahol engedélyezték a nők felsőoktatási tevékenységüket, de hamarabb sikerült megvalósulnia a célnak, mint például Ausztriában, vagy Németországban. Az első világháború után ez a fejlődés megtorpant a gazdasági válság és a társadalmi

problémák kialakulásával. A második világháborút követően, azonban megint kedvező, többi országtól eltérő fejlődés következett be, ami szintén érintette a nők tanulási jogának bővítését, és bár a női hallgatók, mérnökök százalékos aránya nem közelítette meg az akkori NDK értékeit, hazánkban elfogadott le a tény, hogy a nők hagyományos szerepüktől eltérően tanuljon és ezeken a területeken tevékenykedjenek.

Összegezve a történéseket 170 évnek kellett eltelnie, hogy a nők jogosultságot szerezzenek mind tudományban és technikában hazánkban, ami a folyamatos recepcióknak volt köszönhető, bár a két világháború között ezek nem értek el eredményt, ekkoriban nem sikerült az európai tendenciákkal együtt haladni a már említett gazdasági válság és társadalmi problémák kialakulása következtében.

Karacs Ferencné Takács Éva 1779-1845

„Az első magyar nőjogi publicista”

Férje Karacs Ferenc térkép- és rézmetsző volt. Írásaival a nők és férfiak közötti egyenjogúságot hangoztatta. 1822-ben publikált írásaival, illetve Kultsár István cikkére válaszolva nagy vitát indított el nők szerepéről a társadalomban, a kultúrában és a nemi szerepeket illetően.

Gróf Hugonnai Vilma 1847-1922

„Az első egyetemi diplomával rendelkező magyar nő, az Országos Nőképző Egyesület egyik alapító tagja”

1847. szeptember 30-án született Nagytétényben egy grófi család ötödik gyermekeként. Leányiskolai tanulmányi befejeztével férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz.

Miután tudomást szerzett a nők tanulási lehetőségéről - orvosi fakultás- Svájcban, férje beleegyezésével elkezdte orvosi tanulmányait a Zürichben. Állítólag anyagi támogatás hiányában ékszerei eladásából tudta finanszírozta az utat és ottlétét. 1879. február 3-án szerezte meg orvosi oklevelét.

Kedvező munkaajánlatok ellenében is hazatért és 1883-ban

kérvényt nyújtott be diplomája elismerésére. A vallás- és közoktatásügyi miniszter egy héttagú szakmabeli bizottságot hívott össze a kérvény döntéséről. A bizottság pozitív értékelése ellenére Trefort megtagadta a kérelmet. Ezt követően Hugonnai bábaként foglalatoskodhatott. 1895-ös rendelet – nők folytathatják tanulmányaikat bölcsészeti, orvosi, gyógyszerész karon, illetve a külföldön szerzett diplomájukat honosítathatják- újra kérelmezte diplomájának elismerését.

1897. május 14-én orvosdoktorrá avatták vizsgák letétele ellenében. Praktizálása mellett, Bábaképző Intézetben tanított, szakirodalmi könyveket fordított. Az I. világháború idején orvosnőket toborzott vöröskeresztes hadikórházakban orvosi ellátás szolgálatra.

Glücklich Vilma 1872-1927

„Az első nő, aki Magyarországon bölcsészdiplomát szerzett”

Vágújhelyen született. 1896-tól a Budapesti Egyetemen tanult.

Ő volt az első nő, aki bölcsészdiplomát szerzett filozófiai fakultáson, 1898-tól főtanárként tevékenykedett. Tagja volt a Nőtisztviselők Országos Egyesületének, majd kiválása után 1904-ben Bédy-Schwimmer Rózsával megalapítják a Magyar Feministák Egyesületét. A fehérterror idején 1922-ben nyugdíj nélkül leváltották. Ugyanebben az évben lett a Nők Nemzetközi Ligája a Békéért és Szabadságért genfi központjának főtitkára és ebben a titulusban rendezte meg 1924-ben az egyesület kongresszusát Washingtonban. 1925-ben tért vissza Magyarországra.

Dienes Valéria 1879-1978

„Az első magyar professzornő”

Író, filozófus, táncpedagógus. Szekszárdon született. 1901-től hallgatott rendkívüli tanulóként matematikát, fizikát, filozófiát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezzel egy időben a Zeneakadémián tanult zeneszerzést, zongorát. 1905-ben doktorált matematikából, filozófiából és esztétikából. Férjével,

Dienes Pállal élénk társasági életet éltek. Párizsi tartózkodásuk után 19015-ben Orkesztikai Iskoláját alapította meg, a II.

világháború után azonban az államhatalom bezáratta. Élete végéig megőrizte szellemi frissességét.

Felhasznált irodalom

Fehér Katalin - Reformkori sajtóviták a nők művelődésének kérdéseiről

epa.oszk.hu/00000/.../MKSZ_EPA00021_1995_111_03_2 47-263.pdf letöltve: 2014.10.12.

Fehér Katalin - A Tudományos Gyűjtemény és a nevelés http://epa.oszk.hu/00000/00021/00031/0004-264.html letöltve: 2014.06.22.

Sztrinkóné Nagy Irén - A női szerep változásai és a reformpedagógia

epa.oszk.hu/00000/.../iskolakultura_EPA00011_2005_02 _063-068.pdf letöltve: 2014.06.22.

Tarján M. Tamás - 1920. szeptember 26. | A numerus clausus-törvény megszavazása

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1920_szeptember _26_a_numerus_clausus_torveny_megszavazasa letöltve:

2014.10.11.

Vámos Éva - A nők részvételének megteremtése a tudományban és technikában Magyarországon – recepciók sorozata

http://www.phil-inst.hu/recepcio/htm/6/609.htm letöltve:

2014.06.22.

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8240%20255_

Polonyi_Felsooktatas%20demografia%20 letöltve:

2014.06.23.

Mócz Dóra – Szabó Péter

KOMPETENCIAFEJLESZTŐ JÓL-LÉTI PEDAGÓGIAI