Kategória: A szegregáció és az integráció kérdésköréről Gordon W. Allport nyomán az előítéletesség öt fokát

(Részlet az 1. videós fókuszcsoportos

beszélgetésből)

Volt olyan fókuszcsoport, ahol csak a fogyatékos emberekkel és az elvált szülők gyermekével kapcsolatosan hagyták jóvá a pozitív diszkrimináció meglétét. A romákkal szembeni pozitív diszkriminációt néhányan csak azzal a feltétellel hagynák jóvá, hogyha ellenőriznék, hogy milyen körülmények között élnek.

Az előző megállapítás közelít Arató Ferenc (2007) azon kategóriájához, miszerint szociológiai-gazdasági kategóriákkal leírható csoportok esetében kell pozitív diszkriminációt alkalmazni. Néhány megkérdezett látta a pozitív diszkrimináció szükségességét, hasznát.

V. Kategória: A szegregáció és az integráció kérdésköréről Gordon W. Allport nyomán az előítéletesség öt fokát különböztetjük meg, amik a következők: a szóbeli előítéletesség, az elkerülés, a hátrányos megkülönböztetés, a testi erőszak és végül az utolsó foka a kiirtás. Ezt az ötfokú skálát leegyszerűsítették háromra, amik a következők voltak: a

szóban történő elutasítás (szóbeli előítéletesség), hátrányos megkülönböztetés (beleértve az elkülönülést) és végül a testi erőszak (valamennyi változatával együtt). (Allport 1999:83-84) A szegregáció (elkülönülés-elkülönítés) egy olyan hátrányos megkülönböztetési forma, ami sajátos típusú térbeli határokat hoz létre, hogy fokozza egy másik csoport tagjainak hátrányos helyzetét. (Allport 1999:89)

Az integráció viszont a szegregációval ellentétben beillesztést, beilleszkedést jelent. (Zombori 1994:100)

A pilot-kutatás során a szegregáció kérdéskörét az elkülönített oktatáson keresztül vizsgáltam. A fókuszcsoportos megkérdezettek közül négy megkérdezett szólalt fel a szegregáció mellett. A következő idézet három megkérdezettet foglal magába:

„- Ez jó lenne.

- Hát ez szép is.

- Hülyeség.

- Ez valamilyen esetben jó is, de amúgy nem is biztos, hogy jó, mert ezzel is már mutatjuk feléjük azt, hogy ők másak. Viszont

- Jól is kezelik saját magukat. Tehát hogyha egyenlően kezeljük őket, akkor is, F. totál egyenlően volt kezelve az osztályban és, akkor még is mi volt, ha rossz jegyet kapott vagy feleltette a tanár folyamatosan, mi volt, mert én cigány vagyok.

Teljesen mindegy.

- Ők e mögé bújnak el.

- Igen, e mögé bújnak el, mert hogy én cigány vagyok.

- Ahova én jártam általánosba, ott volt egy olyan, ahol sokan voltak cigányok és igazából annyira látszott rajtuk, annyira külön voltak mégis, pedig voltak vegyesen az osztályban és ők is, mi is így elkülönültek a többiektől. Tehát szerintem ez nem hülyeség. Mert nekik vannak olyan szokásaik.

- Mert hogyha nem is külön osztályba vannak, de valahol mégis együtt lesznek.

- Meg legalább érzik, hogy ugyanúgy bánnak velük is ebben az esetben. A másik eset, hogy külön vannak, attól érezhetik úgy, hogy ők másak, de hogy ma meg együtt vannak, akkor meg egyenlően kezelik őket tehát ez így jobb nekik szerintem.

- Meg Magyarországon ne egy magyar érezze már rosszul magát az osztályban, ahol sok a roma.

Akinek meg egyébként szeretne magyarokkal lenni, azoknak meg úgyis meg van az esélye vagy megtalálja a saját...”

(Részlet az 1. videós fókuszcsoportos

beszélgetésből)

A megkérdezettek többsége viszont fontosnak tartja az esetleges pozitív mintakövetést és azt, hogy mindkét kultúra találkozzon a másikkal, eltanulják és lássák a jó és a rossz dolgokat egyaránt, hogy legyen mindenkinek tudomása a másikról. Azt viszont jónak tartják, hogyha van különórájuk, mert így behozhatják a lemaradásukat és felzárkózhatnak a többiekhez.

Következtetések

A vizsgálat alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a kutatási hipotézisem részben bebizonyosodott, ugyanis egy videós fókuszcsoport kivételével a megkérdezettek inkább empatikusan közelítettek a témához. Az előbb említett két fókuszcsoport többször is visszautalt a látott videóra, ezzel is alátámasztva azt, hogy valamilyen szinten formált a véleményükön a rasszizmusellenes kisfilm. Az első videós csoportnál vettem észre az elején pozitívumokat, ugyanis egy lány megjegyezte az ózdi roma férfit mutató filmben, hogy ő

alkalmazná. A filmnézést követő beszélgetésen úgy gondolom, hogy a vélemények és a tartalmak a beszélgetés előrehaladtával egyoldalúvá kezdtek válni. A beszélgetés előtti kérdőíves adatfelvétel eredményei is azt mutatják, hogy a szabad asszociációra vonatkozó kérdésnél a két fókuszcsoport – akik empatikusabban viszonyultak a témához – a válaszaikban néhol előfordultak a roma kultúrára jellemző pozitívumok vagy a hátrányukra vonatkozó tényezők (például előítélet, hátrány).

Az első videós fókuszcsoportnál viszont ilyen képzettársítások nem fordultak elő.

Bajomi-Lázár Péter (2006) tanulmánya alapján és a fentiekre alapozva úgy gondolom, hogy leginkább a performatív hatás modellje érvényesült a befogadás alapján, miszerint a befogadók (jelen esetben a filmet megtekintő diákok) folyamatos párbeszédet folytatnak a közvetítő médiummal, és ezáltal lehetőségük nyílik újrafogalmazni a véleményüket. Ez a lehetőség adott volt számukra, hiszen a film után beszélgetést folytattunk a témáról. Az első videós csoport esetében, akiknek a véleményük már kiforrott volt, nem került sor jól látható változásra. A másik két csoport tagjai, akik többféle képzetet tudtak társítani a roma szóhoz, a változás iránya pozitív volt, jobban tudtak differenciálni, szinte folyamatosan hangsúlyozták a kivétel fontosságát.

A videónélküli fókuszcsoportban résztvevő személyek jelentős része a roma emberek negatív tulajdonságait emelte ki a beszélgetés végéig. Többnyire a romák negatív tulajdonságaira fókuszáltak, és gyakran fordult elő, hogy általánosítottak. Egy videónélküli fókuszcsoportnál merült fel a megfélemlítés témája, miszerint a romákat úgymond meg kellene félemlíteni, hogy ők féljenek és ne a nem roma származásúak.

A fókuszcsoportokban megjelenik az Allport-féle előítéletesség-skála első fokozata, a szóban történő elutasítás, azaz a szóbeli előítéletesség. Amikor a szóbeli előítéletesség megközelíti a maximumot, akkor elég nagy valószínűséggel lehet számítani arra, hogy nyílt és aktív megkülönböztetésbe,

feltételezhetően erőszakos megnyilvánulásokba csap át.

(Allport 1999:86)

Feltételezésem szerint a fentebb említett megfélemlítés ötlete is megközelíti a szóbeli előítéletesség maximumát, habár feltehetően egyik megkérdezett sem alkalmazna erőszakot a romákkal szemben.

Mind a két típusú fókuszcsoportnál szembetűnő a roma emberek többséghez viszonyított arányára vonatkozó vélemény. Több megkérdezett is a lakóhelyéből indult ki a válaszával kapcsolatban. A minimum százalék, amit említettek mind a kétfajta csoportnál 15% volt, a legmagasabb, amire tippeltek, az pedig 60% volt. A legmagasabb értékeket, ami összességében 50% és 60% körüli volt, azokat két videónélküli fókuszcsoport és az első videós fókuszcsoport (akiknél nem értek el pozitív hatást a kisfilmek) néhány tagja vallotta.

Átlagosan a megkérdezettek olyan 30-40%-ot gondoltak.

Néhányan voltak csak, akik olyan 15%-ot gondoltak. Általában mindenki megdöbbenéssel fogadta, amikor a megbeszéléskor elmondtam nekik országosan a valós arányt (6-8%).

Felhasznált irodalom

Allport, Gordon W. (1999): Az előítélet. Budapest, Osiris Kiadó

Arató Ferenc (2007): Pozitív diszkrimináció vagy megerősítő társadalmi törekvések?. Oktatáspolitikai diskurzuselemzés egy amerikai társadalmi vita kapcsán.

Elérhetőség:

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00113/2007-05-vt-Arato-Pozitiv.html Utolsó letöltés: 2014. szeptember 16.

Bajomi-Lázár Péter (2006): Manipulál-e a média? Elérhetőség:

http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_ma

nipulal-e_a_media/ Utolsó letöltés: 2014. szeptember 16.

Bíró Boglárka (2006): Bevezetés a cigányság néprajzába. In:

Forrai R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, 58 – 72. oldal

Kenyeres Attila Zoltán (2014): A médiamanipuláció boszorkánykonyhája. Debrecen, magánkiadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

Krémer Balázs (2009): Bevezetés a szociálpolitikába.

Budapest, Napvilág Kiadó

Letenyei László (2008): Fókuszcsoportos interjú. LETENYI László (szerk.): Településkutatás I.-II. Módszertani kézikönyv és szöveggyűjtemény. Budapest, TeTT könyvek 97-118. oldal

Pratkanis, Anthony R. – ARONSON, Elliot (1992): A rábeszélőgép. Élni és visszaélni a meggyőzés mindennapos mesterségével. Budapest, AB OVO Tari Annamária (2011): Z generáció. Klinikai pszichológiai

jelenségek és társadalomlélektani szempontok az Információs Korban. Budapest, Tercium Kiadó

Zombori Gyula (1994): A szociálpolitika alapfogalmai.

Budapest, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület

Drabancz M. Róbert

ÚJ UTAKON. PATRIÓTA SZEMLÉLET A 1920-AS