MIT ÉRHET A BÖLCSÉSZ ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI DIPLOMA?

Napjainkban is még mindig kérdésként merülhet fel, hogy mennyire is éri meg bölcsész vagy társadalomtudományi területen továbbtanulni, mennyire van lehetőség utána az elhelyezkedésre. Mint frissen végzett bölcsész, azt hiszem, hogy mérvadó kérdés lehet, hiszen minden friss pályakezdőt foglalkoztat, hogy hol tud elhelyezkedni és milyen munkakörben, milyen fizetésért is lehet elhelyezkedni. Milyen szükséges tudás, gyakorlati tapasztalat és kompetencia szükséges ahhoz, hogy jelen esetben az Észak-Alföldi régióban bármely szektorban is lehetőséget kapjon egy fiatal.

2013 tavaszán ezek a kérdések foglalkoztattak elsősorban, mikor kutatási témaként a Nemzeti Kiválóság Program Eötvös mesterszakos ösztöndíjára beadtam pályázatomat. Örültem annak, hogy a bizottság támogatását fejezte ki az iránt, hogy a kérdés fontos és releváns minden szempontból is. Munkámhoz 2013 őszén kezdtem hosszá és összesen 10 hónapom volt arra, hogy egy pilot kutatás keretében próbáljak meg összefüggéseket, tényeket megállapítani abban, hogy mit gondolnak a munkaadók, munkáltatók a bolognai rendszerben végzett bölcsész és társadalomtudományi szakemberekről.

Azért is volt nehéz a feladatom, hiszen a bolognai képzés 2006-ban kezdődött és még a mesterszakon végzettek is alig pár éve vannak a munkaerő-piacon. A kezdeti szakirodalmi feltérképezést követően vágtam bele a kutatómunkába, melynek fontosabb eredményeit szeretem ezen tanulmányomban összefoglalni.

Kutatásom fő célja volt feltérképezni a régió munkaadóinak munkaerő-piaci elvárásait, azokat a szükséges kompetenciákat, elvárt tudás mértékét, amellyel rendelkezniük kell a bölcsész-

és társadalomtudományi végzettségűeknek a munkavállaláshoz a munkaadók szerint. A bemutatandó eredmények választ adhatnak azokra a kérdésekre, hogy milyen a bolognai képzésben végzettetek fogadtatása, milyen erősségeik és milyen hiányosságaik vannak, amelyek felnőttképzés révén pótolhatók.

Magyarországon már több kutatás is foglalkozott a munkaerőpiac elvárásaival, és az elvárások és a képzők közti szorosabb együttműködéssel és visszacsatolássál. A készség és kompetenciaigények felmérése, hasznosulása és alkalmazhatóságának kérdése egyre több kutatót foglalkoztat (Kővári és Polónyi, 2005), (Karcsics, 2003, 2005), (Bajor és munkatársai, 2001). A hazai kutatásokban a munkaerővel szemben támasztott elvárások témakörben a kommunikációs és kapcsolatteremtésre való képesség, az elemzőképesség, teljesítményorientáltság és legfőképpen a tanulásra való képesség igénye jelenik meg (Márkus 2010).

Célom volt tehát a munkaerő-piac elvárásainak jobb megismerése a bölcsész és társadalomtudományi végzettségűek tekintetében. Jobb rálátás a régió helyzetére a bolognai rendszer képzéseinek munkaerő-piac felőli ismertségére. Ennek érdekében félig strukturált interjúkat készítettem az állami, profitorientált és civil szervezetek esetében HR osztályok vezetőivel, magasabb beosztású emberekkel, munkáltatók vezetőivel, tulajdonosokkal. Végül 15 interjút készítettem el, emellett 20 kérdőívet is sikerült felvennem a kutatásom során.

Külön örültem annak, hogy az 5 főt foglalkoztatótól a 22000 főt foglalkoztatóig is volt szerencsém cégekkel felvenni a kapcsolatot. Az interjúkat elemeztem, majd egy esettanulmányt készítettem egy csak bölcsészeket foglalkoztató civil egyesület esetében. Alapvetően három főbb hipotézist fogalmaztam meg a kutatás kezdetén, melyre kerestem a válaszokat mind a kérdőíves, mind az interjús kérdéseimben. Úgy véltem a bevezetőben is taglalt előző vizsgálatok (Kővári és Polónyi, 2005), (Karcsics, 2003, 2005), (Bajor és munkatársai, 2001)

alapján is, hogy a vizsgált célcsoportnak a legerősebb kompetenciái: megbízhatóság, önfejlesztő képesség, precizitás, szervezőkészség, logikus gondolkodás, kommunikációs és nyelvi kompetenciáik. Ezen kompetenciák egyrészt tapasztalatokon, másrészt előző kutatások, felmérések és kompetenciamérő tesztek alapján lettek kialakítva a hipotézisemben.

Másodrészt, azt is feltételeztem, hogy a munkaadók erősnek érzik a bölcsész és társadalomtudományi végzettségűek tudását, jó alapokkal rendelkeznek, jól építhetők erre a további szakmai képzések, fejlesztések. Mint végzett andragógus úgy látom, hogy a jó alapok tovább építhetők megfelelően kiválasztott továbbképzésekkel, tanfolyamokkal, tréningekkel.

Ezért is feltételeztem, hogyha egy jó alapokkal rendelkező bölcsész egy hozzá kicsit kevésbé közelálló területen helyezkedik el, akkor is tud megfelelően alkalmazkodni és továbbképezni magát az adott feladatokra.

Harmadik hipotézist kutatásomban az alábbiak szerint foglaltam össze: A munkaadók versenyképesnek érzik a bölcsész és társadalomtudományi végzettségűek munkához való hozzáállását, precizitását. Kicsit leegyszerűsítve fogalmaztam meg a hipotézist mégis úgy érzem, hogy így is kellőképpen összefoglalja azt, hogy a munkaadók is érzik a diplomák hasznosságát, versenyképességét a régióban és nemcsak gazdasági, informatikai végzettségekkel érzik a biztos elhelyezkedés lehetőségét.

Vizsgálata kiindulópontja, kérdőíves kutatás eredményei A vizsgálat kezdetén egy kisebb adatbázist állítottam össze annak érdekében, hogy mely állami- profitorientált és civil szervezeteket érdemes felkeresnem a régió három megyéjében.

A kutatás egyik nehézségét jelentette, hogy sok helyen nem vállalták az interjút vagy csak a kérdőíveket töltötték ki. Külön kiemelendő itt, hogy sok szervezet azért nem vett részt a

kutatásban, mert hiába vannak bölcsész és társadalomtudományi végzettségű munkavállalóik, de a munkavállalók még nem a bolognai rendszerben szereztek diplomát. Sőt volt olyan szervezet is, aki azért nem vállalkozott a kutatásban való részvételre, mert nem érzett megfelelő viszonyítási alapot a bolognai rendszerben végzettek és elődeik között. Vagy csak egyik vagy csak másik rendszerben végzett munkavállalójuk volt. Pozitívum volt a felkérések kiküldését követően, hogy találkoztam olyan felső vezetővel is, aki a bolognai rendszerben végzett bölcsész volt és munkahelyén is több hasonló végzettségű munkavállalóval dolgozott együtt, akár mind a két oktatási rendszert illetően.

Végül 20 szervezet vállalkozott rajt a három szektor figyelembe véve, hogy kitöltse a kutatási kérdőívemet, emellett 15 szervezet vállalta, hogy egy interjú keretében is kifejtse véleményét a témában. A szervezetek véleményét név nélkül említve, szektor bontások alapján említem a továbbiakban a tanulmány elemző részében. A következő ábrán foglaltam össze a résztvevők szektor és megye szerinti eloszlásait.

Az 1. ábra is jól mutatja, hogy a kutatásban szerepet vállalt szervezetek között túlnyomórészt Hajdú-Bihar megyei szervezeteket találhatunk meg. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a megyében található a Debreceni Egyetem, melynek több kara is képez bölcsész-és társadalomtudományi területen, ezért a végző hallgatók is ezen megyében találhatóak meg többségben Szabolcs-Szatmár Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez képest. Igaz itt megjegyzendő, hogy a Nyíregyházi Főiskolán is van e területen képzés, de sokkal kevesebb hallgatót bocsát ki ezen megye, mint Hajdú-Bihar, sőt a Szolnoki Főiskolán, mely Jász-Nagykun-Szolnok megyében található felsőoktatási intézmény, nem is képez ezen a területen. Az ő profiljuk a gazdasági képzések.

Összességében tehát 7 állami, 7 profitorientált és 6 civil szervezetet sikerült bevonnom a kérdőíves és interjús vizsgálatomba.

Ha a szervezetek profilját vesszük figyelembe, akkor az alábbi területeket lehet kiemelni a vizsgált szervezeteknél: OKJ-s képzések, vizsgaszervezés, pályázatok írása, érdekképviselet, televíziós műsorkészítés, vállalati nyelvoktatás, szociális ellátás, munkaerő közvetítés, kölcsönzés, informatika és telekommunikáció, kereskedelem, mentálhigiéné, pszichológiai tanácsadás, szociális szolgáltatások nyújtása. Különböző rendezvények szervezése, oktatás, kultúra, szakmai és diákprogramok koordinálása külföldön, elektronikai gyártás, felnőttképzés, munkaerő-piaci és szociális szolgáltatások, szociálpolitikai projektek megvalósítása, betegellátás.

Mint látható egész széles spektrumon mozognak a cégek és egészen más, néha meglepő területeken is alkalmaznak bölcsész-és társadalomtudományi végzettségűeket.

Az eredmények bemutatása előtt fontos kitérni a kérdőívek vizsgálati szempontjaira és kérdéseire.

A kérdőívben a szervezeti adatok megadása mellett olyan kérdésköröket vizsgáltam, mint milyen személyes-, módszer- vagy társas kompetenciákkal kell egy bölcsésznek

rendelkeznie, bölcsész és társadalomtudományi végzettségű munkavállalók esetén mennyire elégedettek, a munkavállalók jelenlegi személyes kompetenciáival. Emellett a munkavállaláshoz szükséges nyelvi előképzettségekről, belső és továbbképzési lehetőségekről, munkavállalói végzettségekről és a cégek partneri és képzőintézményi adottságairól is tettem fel kérdéseket egy EvaSys rendszer segítségével elkészített kérdőív segítségével online és offline formában is.

Az eredmények tekintetében a következőek voltak megfigyelhetők. A kutatásban résztvevő alanyoknak mind a négy kompetencia terület skálás értékelésnél 18 kompetenciát kellett értékelniük.

Arra a kérdésre, hogy mennyire tartják fontosnak az előre meghatározott SZEMÉLYES kompetenciákat a bölcsész ás társadalomtudományi felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkavégzése szempontjából kérdésre, a következő eredmények születtek.(az eredmények tekintetében a legjobb 5 értékelést kapott kompetenciát emeltem ki)

Fejlődőképesség, önfejlesztés és megbízhatóság mellett a pontosság és a kitartás került az első öt helyre a válaszadók esetében. Az állami szektor válaszaiban még a stressztűrőképesség, illetve a piacorientált szektorban az önállóság kapott még magas értékeket.

A kompetencia értékek meghatározásánál a TÁRSAS kompetenciákat illetően összességében a határozottság, segítőkészség, kapcsolatteremtő készség, motiválhatóság és a kezdeményezőkészség kapta a legtöbb értéket. A civil szféra emellett a tolerancia, az állami segítőkészség, még a piacorientált az interperszonális rugalmasságot értékelte magasra.

A harmadik kompetenciát érintő kérdésben a kutatásban résztvevőknek a MÓDSZER kompetenciákat kellett a bölcsész és társadalomtudományi végzettséggel rendelkezők munkavégzésének szempontjából értékelniük. Az áttekintő

képesség, a logikus gondolkodás, a rendszerező képesség, felfogóképesség és a következtetési képesség kapta a három szektor szempontjából összességében a legtöbb értéket. Az állami szektor emellett az emlékezőképességet, a piaci szektor a kreativitást, ötletgazdagságot, még a civil szervezetek az új ötletek, megoldások kipróbálását értékelte még magasabb pontszámra a megadott 15 kompetencia közül.

Az utolsó kompetencia meghatározásnál a válaszadóknak azt kellett értékelniük, hogy mennyire elégedettek a bölcsész és társadalomtudományi végzettségű munkavállalók alábbi SZEMÉLYES kompetenciáival, ebben az esetben nem a kompetenciák körüli elvárásokra, hanem a tapasztalataikra alapuló értékekre, véleményekre voltam kíváncsi, melyeket nap, mint nap saját munkatársaikon látnak, tapasztalnak.

Terhelhetőség, precizitás, a szorgalom és igyekezet mellett a megbízhatóság, elhivatottság és az elkötelezettség kapta a legmagasabb értékeket a skálán. Ha kicsit fentebb tekintünk, akkor láthatjuk, hogy az elvárt és tapasztalat személyes kompetenciák esetén azért vannak egyezések, hasonlóságok, ami mutatja azt is, hogy a munkavállalók elvárásai fedik a munkavállalók képességeit, kevés fejlesztésre vagy más kompetenciák előtérbe helyezésére van szükség az adott szektorokban történő pozíciók betöltésére.

A munkaadók számára fontosak az új szakmai kihívásokhoz való alkalmazkodás, ezért többségük támogatja és végzi, végezteti a munkahelyi továbbképzéseket. Kevesen jelölték meg a kérdőívben azt a válasz lehetőséget, hogy nem fontos, a felvétel során ki tudják választani a megfelelő munkaerőt, akinek nincs szüksége a képzésekre, de emellett főként a civilek esetében volt pár olyan válasz is, hogy fontos, de a cég, szervezet nem tud rá forrást biztosítani. Több válaszadó a kérdőív nyitott kérdéseire is részletes választ adott. A következőkben ezekből idézek: „A cég az új munkatársak felvételénél a következő szempontok alapján rangsorol a bölcsész végzettségű jelöltek esetében: 1. személyes