Csokonai identitásának körülírásához meglehetısen kevés forrással rendelkezünk – még akkor is, ha látszólag bıséggel rendelkezésünkre állnak személyes feljegyzések és levelek. Kínálkozik azonban lehetıség arra, hogy egy szempont mentén megpróbáljuk az egész életpályát áttekinteni: a költı névhasználatának egyáltalán nem egyszerő problematikája segíthet megérteni azt, vajon Csokonai egységben kívánta-e szemlélni polgári és költıi,
„poétai” személyiségét, vagy inkább ennek elválasztására törekedett. A névhasználatnak az énformálással összefüggı problémái – Stephen Greenblatt nyomán – az utóbbi idıben már a magyar irodalomtörténet egyes kérdései kapcsán is termékeny bizonyultak: az eddig
elsısorban kora-újkori kontextusban felhasznált megközelítési mód az önreprezentáció retorikai megformáltságának és retorikus mőködtetésének problémáit segített leírni.201 Az eddigi példák azonban alapvetıen más anyagra támaszkodtak, s ezért elsısorban azt a célt tőzték ki maguk elé, hogy egy általánosnak tekinthetı kulturális poétika rendszerét segítsenek megalkotni. Csokonai névhasználata ennél természetesen jóval szőkebb érvényességő
következtetéseket tesz lehetıvé, hiszen erısen kérdéses az ebbıl levont következtetések általánosítása, sıt, még egykorú párhuzamok is csak igen óvatosan lelhetık fel. Mindazonáltal az önreprezentáció vizsgálatának módszertani tanulságai sokat segíthetnek abban, hogy saját kérdéseinket pontosabban tehessük fel: a névhasználat vizsgálata ebben az esetben ugyanis elsısorban azért ígér tanulságokat, mert ezáltal azt a mechanizmust érthetjük meg, amellyel Csokonai saját énképét megfogalmazta és a nyilvánosság számára felmutatta. A név ebbıl a szempontból igen sokrétően mutathatja meg az önreprezentáció szándékát, már csak azért is, mert alkalmunk nyílik egészen eltérı szituációkban megnézni Csokonai eljárását, s
ilyenformán a privát szféra közegétıl az irodalmi nyilvánosságig terjedı mentális tér variációt vizsgálhatjuk meg.202
Vargha Balázs Csokonai névhasználatának a kérdését így foglalta össze egy kései tanulmányában: „Ennek a kéziratos kötetnek [Csokonai apjának a kötetérıl van szó – Sz. M.]
kortörténeti értékét növelik azok a vízfestéső illusztrációk, amelyeket Csokonai József készített. Egy közülük a családjuk állítólagos címere, rajta átlıtt nyakú szarvassal, s
201 .) Vö. Szınyi 1999.; Csehy 2002.; Fazakas 2005.; Tóth Zs. 2007. 151–157.
202 .) Köszönettel tartozom Hajdú Mihálynak és Farkas Tamásnak, hogy a készülı fejezetet névtani szempontból átnézték és tanácsaikkal a segítségemre voltak.
nyargalódzó, zászlót, illetve levágott, kardra szúrt török fejet tartó katonákkal. A címerrajz heraldikai szempontból kétes, de jelzi a gondosan megırzött hagyományt a család
nemességérıl. Ennek a címerrajznak része lehetett abban, hogy a költı fölvette a Vitéz nevet, a Csokonait meghagyva mint nemesi elınevet.”203 Vargha Balázs a névhasználatot itt
egyértelmően az identitás kérdéséhez látszik hozzákapcsolni, s fölfigyelt arra is, hogy sajátos kettısség van Csokonai névhasználatában; figyelemre méltó az is, hogy az irodalomtörténeti tradícióban rögzült Csokonai Vitéz Mihály névalak a nemesi elınevek szerkezetére
emlékeztette. Aligha véletlenül egyébként; hiszen – bár nem említette – ehhez több támpontot is találhatott. Domby Márton magára a költıre hivatkozva ugyanis a következıképpen
foglalta össze a problémát: „Igaz neve a’ mint maga beszélte, Vitéz volt, és Csokonay csak azért ragadt reá, mivel az Elei Csokonából a’ Somogyból szakadtak Debrecenbe. Az ı édes Attya Csokonay József nemes személy, …”204 Gaál László emlékezésében pedig így fogalmazott: „Vajjon Csokonai nemes familiából származott-é? Én úgy gondolom, de
Debretzenben is a’ mőveltebbek általánosan úgy tartották. Nemesi irományairól a’ családnak semmit sem tudok; de arra igen elevenen emlékezem, mikor Csokonai Mihály 1799-dik esztendıben egy csínos rajzolatot mutatott elıttünk, melly egy hosszas négyszeg paizson, kék mezıben látszó vörös nadrágos zöld dolmányos, mentés, vörös csákós, félig hátra tekintı ábrázatú magyar vitézt, szürke paripájára felülendıleg, bal lábával kengyelbe lépve, jobbal földön álva, bal kezével a’ paripa kantárját és nyerge kápáját meg fogva, jobbjával pedig kivont kardját, mellynek végén egy véres török fı látszott, – függılegesen emelve, – ábrázolt;
– a’ mit kérdésünkre úgy magyarázott, hogy e’ vólna nemesi czímere familiájának azon ármális levél szerint, mellyet néhai ıs atyja Csokonai Demeter Maximilián királytól nyert.”205 Sajnos, némileg zavarba ejtı, hogy a Gaál Lászlótól meglepıen tüzetesen ismertetett,
állítólagos címerkép nem hangolható össze teljesen azzal, amirıl Vargha Balázs beszél, s ami a mi számunkra is rendelkezésre áll.206 Ennek kapcsán több kérdés is föltehetı. Mivel
magyarázható, hogy Gaál egy állítólag 1799-ben látott címert ennyire részletesen fel tud idézni évtizedekkel késıbb? Nem azt kell-e feltételeznünk, hogy emlékezésének írásakor mégiscsak elıtte volt a kép, mint ahogy számos levél és egyéb dokumentum ismerete is bizonyítható az esetében? De ugyancsak rákérdezhetünk arra is, hogyha hitelt adunk Gaál
203 .) Vargha 1990. 8.
204 .) Domby 1817. 2.
205 .) Gaál László emlékezései = Csokonai emlékek 405. Gaálnak ezt az állítását Toldy is átvette a Csokonai-életrajzba: [Toldy] 1844. XIII.
206 .) Csokonai József kötetébıl az állítólagos családi címert fekete-fehér reprodukcióban közölte: Csokonai emlékek V. képtábla. A leírás és a festmény közötti ellentmondásra röviden felhívta a figyelmet: Csokonai emlékek 616. Vö. még Kilián 2001. 12–13.
szavainak, akkor van-e alapunk arra, hogy a Csokonai Józseftıl rajzolt címerképet a család állítólagos címerképének tekintsük? Nem lehetséges-e, hogy ez csak utólagos értelmezési konstrukció,207 amely egy címert – minden további mérlegelés nélkül – csak a család egykori címereként tud elképzelni, noha Csokonai József egyéb festményeirıl például nem tételezzük föl, hogy azok a család történetéhez lennének kapcsolhatók? Persze Gaál idézett
emlékezésének van egy, további, igen lényeges tanulsága is: kétségtelenül azt állítja ugyanis ez a szöveg, hogy Csokonai nemcsak rendelkezett a nemesi származás tudatával, hanem ennek történeti megokolását, azaz a címerszerzés módját is ismerte (vagy ismerni vélte); mi több, ha ez valóban 1799-ben történt, akkor a címerrajzot vagy akár az egész armálist magával vitte dunántúli vándorlásaira is, tehát folyamatosan magánál tartotta. Ilyenformán Vargha Balázs kissé talán óvatlanul lendületes szavainak mégiscsak van igazsága, noha ez a néhány sor aligha lehetett alkalmas arra, hogy Vargha Balázs a probléma minden részletére kitérjen, így homályban maradt, Vargha szerint mikorra lenne tehetı a Vitéz név fölvétele, s egyáltalán, mit is kellene értenünk a név fölvételén. Ám ezek a szavak mindenesetre jó kiindulópontot jelentenek ahhoz, hogy Csokonai névválasztását és névhasználatát mint a vállalt és megteremtett identitás elemét vizsgáljuk meg.208 Ehhez természetesen tisztázni kell azt is, milyen öröklött elemei vannak Csokonai névhasználatának, s ezekhez képest
határozhatjuk meg a költı innovatív gyakorlatát.
Kilián István kutatásaiból tudjuk, hogy a nagyapát csak Csokonai László néven ismerték,209 azaz nála nem tudjuk megragadni a névhasználat ingadozását. Csokonai apját Csokonai Józsefként ismerjük: így emlegeti ıt a Merkur von Ungarn listája, amely a Nagyszombatban végzett kirurgusok nevét közölte,210 ezt a nevet használta ı maga is a feljegyzéseiben (pl. a receptkönyvében)211 s így szerepel a debreceni polgárok névsorában212, a debreceni borbélycéh 1773-as adóösszeírásán,213 a hadiadó kivétését igazoló összeíráson is.214 Így emlegeti a róla készült temetési búcsúztató is: „Csokonai Jóseph porrá való teste / E gyászos sir boltban nyugvását kereste”.215 Csakhogy az adatok mégsem teljesen egyöntetőek:
207 .) Ez pl. Vargha Balázs Csokonai-monográfiájának a címerképet közlı oldalán ilyen – minden kételyt mellızı – képaláírásban testesült meg: „Családi címer; Csokonai József festette, Mihály fia születése évében”
Vargha 1974. 12.
208 .) Erre a megközelítésre példa Toldy Ferenc névhasználatának elemzése kapcsán: Dávidházi 2004. 315–356.
209 .) Kilián 2001. 14–15.
210 .) Merkur von Ungarn 1786, VII. Heft, 618–620.
211 .) A receptkönyv élén ez olvasható: „Anno 1776. 26. 9(bris) Joseph Csokonai (ma)gistri chirurgi)” Csejtei 1990. 95.
212 .) Fakszimiléjét l. Csokonai emlékek I. tábla.
213 .) Fotóját l. Csokonai emlékek II. tábla
214 .) Fotóját l. Csokonai emlékek III. tábla
215 .) Csokonai emlékek 25.
az 1771. szeptember 25-én megkötött házasságáról tudósító anyakönyvi bejegyzésben ugyanis Csokonai Vitéz Józsefként szerepel,216 s ugyanezt a névalakot találjuk a Mihály fia
keresztelésérıl tudósító bejegyzésben is.217 Vagyis volt olyan alkalom – ráadásul két olyan esemény, saját esküvıje és elsı fia keresztelıje, amely az emberélet legfontosabb fordulói, Gennep fogalmával élve, „átmeneti rítusai” közé tartozik –, amikor hivatalosan ezt a háromelemő nevet használta.218 Igaz viszont, hogy második fia 1777. március 19-i
keresztelésekor az anyakönyvbe már Csokonai Józsefként jegyezték be.219 Ugyanezt a nevet találjuk harmadik fia, Benjámin 1779. október 20-i keresztelésekor, 1781. április 21-én, László fia keresztelésekor, valamint 1784. július 21-én, második László fia keresztelésekor is.220 Az apa névhasználata tehát nem volt ugyan egységes, de az eltérések nem annyira ingadozásnak tőnnek, hanem inkább egy túlnyomórészt következetes névhasználaton belüli, idıben is pontosan behatárolható (1771 és 1773 közé datálható) váltakozásnak. Ennek a váltakozásnak az okát ugyan nem ismerjük pontosan, ráadásul feltőnı az is, hogy ugyanabban a funkcióban, a keresztelésekkor néhány év alatt két eltérı névhasználat ragadható meg;
mindazonáltal a rendelkezésünkre álló néhány adatból, amely természetesen bıvítendı lenne, s akkor esetleg a következtetések is módosulhatnának, annyi feltétlenül kiderül, hogy
legidısebb fia számára jelenthetett mintát az apa névhasználata. Legalábbis már az apánál megfigyelhetjük a Csokonaitól használt, mindkét névnek a szerkezetét, a kételemőt is, meg a háromelemőt is.
Csokonai József bizonytalan jellegő névhasználatához képest viszont meglepı, hogy egyetlen olyan adatunk sincs, amikor Csokonai édesanyját Csokonai Vitéz Józsefnének emlegetnék – annak ellenére, hogy a Csokonai Vitéz név éppen az esketés kapcsán dokumentálható elıször. Persze ebben az esetben talán még kevesebb adat áll
rendelkezésünkre, mint Csokonai József esetében, s ezek is meglehetısen késeiek, kivétel nélkül jóval a férj halála utáni idıszakból származnak. Az ifjabb Csokonai József egy, közelebbrıl nem datálható, bátyjának szóló levelének címzésére azt írta, hogy „Csokonay
216 .) TReL, Debreceni református anyakönyvek 1764–1771. A bejegyzés szövegét l. a Családi háttér és környezet címő fejezetben. Kilián István, aki felfigyelt a névhasználat ingadozására, ezt a bejegyzést észre nem véve arról beszél, hogy „a Vitéz nevet az anyakönyvekben csak egyetlen egyszer használja a költı apja, akkor amikor elsı fiát, Mihályt a keresztvíz alá tartja.” Kilián 2001. 14.
217 .) TReL, Debreceni református anyakönyvek 1772–1778. A bejegyzés szövegét l. a Családi háttér és környezet címő fejezetben.
218 .) Van tehát logikája Ferenczi Zoltán némileg azért túlzóan kategorikus kijelentésének: „A költı atyját Csokonai Vitéz Józsefnek hívták;…” Ferenczi 1907. 3.
219 .) TReL, Debreceni református anyakönyvek 1772–1778. A bejegyzés szövegét l. a Családi háttér és környezet címő fejezetben.
220 .) A bejegyzéseket közli: Kilián 2001. 39–40.
Josefné Édes Anyám Asszony”.221 Mi több, az is Csokonai növekvı hírét bizonyíthatja, hogy halála után többen is az édesanyjának címzett levelekre a Csokonai Mihályné, illetve a Csokonay Vitéz Mihályné nevet írták.222 Ez persze már azt is jelenthette – noha az egyszerő tollhibát sem lehet némelykor kizárni –, hogy a levélírók részben azok közül kerültek ki, akik nem voltak ismeretesek a családi körülményekkel.
Csokonai öccsének névhasználatáról is igen kevés adat áll a rendelkezésünkre. A Kollégium sedesének jegyzıkönyvében a nevét következetesen Csokonai Józsefnek írták,223 s bár a kritikai kiadás – nem tudni, minek az alapján – Csokonai Vitéz Józsefként emlegeti,224 fia születésekor is Csokonai Józsefként szerepelt az anyakönyvben.225 A halálára íródott vers, amelynek szerzıje ismeretlen, címében azonban a „Csokonai V. Jó’sef” névalakot használja – ez egyébként lehet analógiás megoldás is, hiszen a vers határozottan a csupán minap elhunyt báty említésével kezdıdik („Sir még a’ Haza Testvéred / Felett Csokonai s oh! / Már te is ide kíséred / Szivet borzogato szó.”),226 a háromelemő név alkalmazása akár ezzel is
összefügghet.
Figyelemre méltó az is, hogy azon a dokumentumon, amellyel 1843. június 30-án Csokonai mőveinek kiadásához hozzájárult az állítólagos örökös Emich Gusztáv Csokonai-kiadásához, a „Csokonay Vitéz József” aláírással találkozunk.227 Csakhogy – mint ezt Györe Zoltán aprólékos családtörténeti kutatási igazolják – ez a József nem azonos a költı öccsének 1802-ben született gyermekével, hanem távolabbi rokon, ilyenformán az sem bizonyos, hogy személyében a valódi jogtulajdonost kell tisztelnünk; ám az Emich környezetében felbukkanó szadai tanító személye alkalmas lehetett arra, hogy a kiadó számára formálisan jogi fedezetet nyújtson a kiadáshoz.228 A névhasználat egyébként azért is érdekes, mert itt már Csokonai Vitéz Mihály ekkorra megszilárduló, háromelemő nevének a hatása is ott lehet a háttérben – Györe Zoltán bizonyos mértékig rendszertelen s nem a teljes rokonságot feldolgozó
genealógiai kutatásaiból mintha az sejlenék föl, hogy a kételemő és a háromelemő, a Vitéz tagot is tartalmazó névalakok közötti ingadozás nem volt jellemzı a család egészére. Azt az ingadozó névhasználatot tehát, amely a költı Csokonainál – bizonyos mértékig persze az apai
221 .) Csokonai József – Csokonainak, [Bagamér, ?1801–1803.] = Csokonai: Levelezés 347.
222 .) Szilágyi Dániel – Csokonai Józsefnénak, Szatmár, 1805. június 2.; Ágoston István – Csokonai Józsefnénak, Halas, 1805. június 5. = Csokonai emlékek 215.
223 .) A forrás: TReL Acta Sedis Scholasticae Judicaria ab anno 1792 – 1797 (II. 10-a 9). A pontosabb adatokat l.
a Csokonai és a debreceni Református Kollégium címő fejezetben.
224 .) Csokonai: Levelezés 930.
225 .) Györe 2001. 364.
226 .) [Névtelen], N[emes] Csokonai V. Jó’sef epitaphiuma = Csokonai emlékek 267.
227 .) A dokumentumot l. Szilágyi Ferenc 1981e. 367. Fényképét l. még Györe 2001. 360.
228 .) Vö. Györe Zoltán következtetéseivel: Györe 2001. 367–368.
minta nyomán – megmutatkozik, érdemes tüzetesen is nyomon követni: ki lehet-e mutatni ebben valamiféle következetességet.
Elıször célszerő az idıbeli dimenziót áttekinteni: meg lehet-e határozni egy olyan idıpontot, amelytıl kezdve Csokonai immár kizárólag a Csokonai Vitéz Mihály névalakot használja. A kiinduláshoz saját leveleinek aláírásai kínálják a legjobb anyagot, hiszen itt a levelezıpartnerek számára történı önreprezentáció mutatkozhat meg. Ha a különbözı névváltozatokat kigyőjtjük a fönnmaradt levelek aláírásából, akkor a rendszerezés során a következı kép tárulhat elénk.
1793-ban Csokonai Mihály névvel írja alá a pesti színtársulatnak, a Szilágyi
Mihálynak szóló levelét,229 1794-ben pedig a Szilágyi Gáborhoz írott, latin nyelvő levelet.230 1795-ben egy hivatalos latin levelében ugyancsak ezt találjuk: Michael Csokonai.231 1796-ban az I. Ferencnek szóló instancia aláírása Michael Csokonai,232 a Festetics Györgyhöz és a Széchényi Ferenchez szólóban majdnem ugyanez: Csokonay Mihály.233 1799-ben ismét van erre példa,234 majd 1800-ban is egyszer.235 1801-ben a Pukynak szóló válaszlevél végén (amelynek a címzése egyébként Csokonai Vitéz Mihálynak szólt) az aláírás: Csokonay M.236; s ebben az évben két másik alkalommal is így írja alá: Csokonay Mihály.237 1802-ben több alkalommal is így írja alá: Csokonay Mihály,238 illetve Csokonai Mihály.239 1803-ban két levelét is (amelyek közül az egyik Széchényi Ferencnek, a másik Széchényi Ferencnének szól) is így jegyzi: Cs. M.,240 amely a Csokonai Mihály rövidítése. Ugyanígy tett a Kultsár Istvánnak címzett levelében is.241 Kazinczyhoz szóló egyik, 1803-as levelét így írja alá:
229 .) Csokonai – a pesti magyar színtársulatnak (Debrecen, 1793. május 10.) = Csokonai: Levelezés 18.;
Csokonai – Szilágyi Mihálynak (Debrecen, 1793. május 15.) = Csokonai: Levelezés 20.
230 .) Csokonai – Szilágyi Gábornak, [Debrecen, 1794. december 7.] = Csokonai: Levelezés 39.; ugyanez: 41.
231 .) Csokonai – kollégiumi professzoroknak és a sedesnek, [Debrecen, ?1795. június elsı fele] = Csokonai:
Levelezés 46.
232 .) Csokonai – I. Ferencnek, [Pozsony, 1796. december vége] = Csokonai: Levelezés 60.
233 .) Csokonai – Festetics Györgynek, Komárom, 1798. január 22. = Csokonai: Levelezés 78.; a Széchényi Ferencnek szólóban is: 81.
234 .) Csokonai – Csépán Istvánnak, [Csurgó, 1799. június vége – július eleje] = Csokonai: Levelezés 93.
235.) Csokonai – Borbély Gábornénak, Debrecen, 1800. szeptember 18. = Csokonai: Levelezés 106.
236 .) Csokonai – Puky Istvánnak, Debrecen, 1801. január 13. (és 1800. december 20.) = Csokonai: Levelezés 116.
237 .) Csokonai – Márton Józsefnek, Debrecen, 1801. [május] 19. = Csokonai: Levelezés 130.; Csokonai – Kırösi Jánosnak, Pest, 1801. szeptember 26. = Csokonai: Levelezés 153.
238 .) Csokonai – Széchényi Ferencnek, Komárom, 1802. február 13. = Csokonai: Levelezés 166.; Csokonai – Széchényi Ferencnének, Debrecen, 1802. szeptember 18. = Csokonai: Levelezés 210.; Csokonai –
ismeretlennek, Debrecen, 1802. szeptember 18. = Csokonai: Levelezés 210.
239 .) Csokonai – Széchényi Ferencnének, Komárom, 1802. február 16. = Csokonai: Levelezés 168.; Csokonai – Pap Szász Józsefnek, Debrecen, 1802. június 15. = Csokonai: Levelezés 184.
240 .) Csokonai – Széchényi Ferencnek, Debrecen, 1803. január 19.; Csokonai – Széchényi Ferencnének, Debrecen, 1803. január 19. = Csokonai: Levelezés 233, 234.
241 .) Csokonai – Kultsár Istvánnak, Debrecen, 1803. január 19. = Csokonai: Levelezés 235.
Csokonai M,242 egy másikat Csokonai Mihályként,243 egy harmadikat ismét így: Csokonai M.244 Festeticshez írott levelének végén ezt látjuk: Csokonai Mihály,245 s ugyanígy a Johann Christian Engelnek szólóban is.246 A Gróf Erdıdy Zsigmondnéhoz írott levele alatt ez szerepel: Cs. M.,247 a Széchényi Ferencnénak írott levél aláírása: Csokonay Mihály,248 s ugyanígy a Festetics Györgyhöz írott levélé is.249 1804-ben, egy Kazinczynak szóló levelét éppúgy Csokonai Mihályként írja alá,250 mint ahogy a Széchényi Ferencnek szóló levelét is.251 Ennek a rövidített változata is fölbukkan: CsM.252 A Rhédey Lajosnak szóló levelét
hasonlóképpen írja alá: Cs. M.253 Bek Pálnak szóló levelében ez az aláírás: Csokonay
Mihály,254 ahogyan a Szeless Józsefhez szóló levélben is.255 Obernyik Józsefhez szóló levelét is így írta alá.256 A három rézmetszı ifjúhoz szóló, az utolsók közé tartozó levelét
hasonlóképpen: Csokonai Mih[ály].257
Ugyanakkor viszont már igen korán, 1793-ban egy, Kazinczynak szóló levelében találkozunk egy másik formával is: Cs. Vitéz M.258 Ezzel a névalakkal emlegeti készülı, de végül befejezetlenül maradt színmővét is: „Tempefıi. Ez egy Comoedia formába öntött Satyricum Román, a’ tudományok barátságtalanjai eránt. Tzimje: A’ méla Tempefıi, az az, Az is bolond, a’ ki Poétává lesz Magyar Országban, Nemzeti Nemes Játék 5. Felv. Irta Cs.
Vitéz M. egy kis Poéta.”259 Ez a forma aztán meg is ismétlıdik a levélben, amikor Csokonai beszámol levelezıtársának egy olyan mővérıl is, amelynek szövegét nem ismerjük, csak ebbıl a tudósításból értesülünk róla; mi több, miközben itt Csokonai saját magát szereplıként nevezi meg, ugyanazon a néven szerepel, mint majd a levél aláírásában: „Békaegérhartz velem vóltt; írtam itten hevertembe annak elejébe tejendı tractamentetskét, mellynek tzímje:
Vitéz az Elysiumi Törvényszék elıtt a’ Békaegérhartz eránt. Bírák: Minós, Menippus, Mátyás
242 .) Csokonai – Kazinczy Ferencnek, Debrecen, 1803. február 23. = Csokonai: Levelezés 243.
243 .) Csokonai – Kazinczy Ferencnek, [Debrecen, 1803. február 28. – március 1.] = Csokonai: Levelezés 244.
244 .) Csokonai – Kazinczy Ferencnek, Debrecen, 1803. március 15. = Csokonai: Levelezés 250.
245 .) Csokonai – Festetics Györgynek, Debrecen, 1803. április 27. = Csokonai: Levelezés 257.
246 .) Csokonai – Johann Christian Engelnek, Debrecen, 1803. április 27. = Csokonai: Levelezés 259.
247 .) Csokonai – Erdıdy Zsigmondnénak, Debrecen, 1803. május 19. = Csokonai: Levelezés 264.
248 .) Csokonai – Széchényi Ferencnének, Debrecen, 1803. július 17. = Csokonai: Levelezés 275.
249 .) Csokonai – Festetics Györgynek, Debrecen, 1803. július 17. = Csokonai: Levelezés 277.
250 .) Csokonai – Kazinczy Ferencnek, Debrecen, 1804. február 14. = Csokonai: Levelezés 289.
251 .) Csokonai – Széchényi Ferencnek, Debrecen, 1804. június 15. = Csokonai: Levelezés 302.
252 .) Csokonai – Nagy Gábornak, [Debrecen, 1804.] = Csokonai: Levelezés 303.
253 .) Csokonai – Rhédey Lajosnak, [Debrecen, 1804. szeptember 8.] = Csokonai: Levelezés 311.
254 .) Csokonai – Bek Pálnak, Debrecen, 1804. szeptember 14. = Csokonai: Levelezés 315.
255 .) Csokonai – Szeless Józsefnek, Debrecen, 1804. szeptember 14. = Csokonai: Levelezés 316.
256 .) Csokonai – Obernyik Józsefnek, Debrecen, 1804. december 4. = Csokonai: Levelezés 336.
257 .) Csokonai – Erıss Gábornak, Papp Józsefnek és Pethes Dávidnak, Derecske, 1804. december 10. = Csokonai: Levelezés 339.
258 .) Csokonai – Kazinczy Ferencnek, [Szikszó, 1793 ısze] = Csokonai: Levelezés 23.
259 .) Csokonai – Kazinczy Ferencnek, [Szikszó, 1793 ısze] = Csokonai: Levelezés 23.
Király, Erasmus, Voltaire. Vádolók: Domine Spectabilis, – Pater Süsdhanemhiszy, és
Csajkos, hajdan Librorum Revisor, most Udvari bolond, a’ mi mind egy. Az alperes Cs. Vitéz M. – az az Én magam; Prokátorom Blumauer.”260 Ez a rövidített formájú, a középsı elemet, a Vitézt exponáló névhasználat azért érdekes, mert utóbb, 1803-ban pontosan ez a forma lesz az Anakreoni dalok címlapjára nyomtatva; itt pedig egyaránt szolgált egy irodalmi mő
szereplıjének és szerzıjének megnevezésére. Egy 1794-re datált alkalmi versben, amelyet maga Csokonai nem publikált, hanem karcagi ismerısének, Varró Jánosnak a leszármazottai tették közzé a szövegét 1865-ben, a zárósorokban hasonlóképpen nevezte meg magát, csak itt a teljes, háromelemő név szerepelt: „Tök vagy túrós étek, zsír vagy valami Háj / Csokonai Vitéz – néven vala – Mihály.”261 1795-ben a Mátyási Józsefnek írott verses levélben szintén ott van a teljes, háromtagú névalak (Csokonai Vitéz Mihály);262 így ír Schediusnak (Michael Vitéz Csokonai),263 gróf Károlyi Józsefnek (Csokonai Vitéz Mihály)264 és Gáspár Pálnak (Csokonai V. Mihály) is.265 1796-ban a Kohárynak szóló levélben (s akkor nyilván az
Orczynak szólóban is, hiszen ez a két levél szövegében szinte teljesen megegyezik egymással, csak a költı bizonyos elemeket módosított rajta) Csokonay Vitéz Mihály az aláírás.266 1798-ban Aranka Györgynek szintén így írta alá a levelét.267 1799-ben szintén két példánk van erre a formulára: Csokonay V. Mihály,268 illetve Csokonay Vitéz M[ihály].269 1800-ban szintén összesen három ilyen levelünk maradt fönn: kétszer Csokonai V. Mihály,270 egyszer
Csokonay Vitéz Mihály.271 1801-ben akkor használta ezt a névaláírást (Csokonay V. Mihály), amikor Festetics levelére válaszolt, ahol is Csokonai Vitéz Mihályként volt megszólítva a címzésben.272 1802-ben több alkalommal is felbukkant ez a forma (Csokonai Vitéz Mihály).273 Ugyanebbıl az évbıl megvan egyébként rövidítve is: CsVM.274 1803-ban két
260 .) Csokonai – Kazinczy Ferencnek, [Szikszó, 1793 ısze] = Csokonai: Levelezés 23.
261 .) A cím nélküli verset a kritikai kiadás [Varró Jánosnak] címen közölte: Csokonai: Költemények 3. 120–121.
Vö. még a rávonatkozó régebbi szakirodalomból: Juhász 1962. 93–94.
262 .) Csokonai – Mátyási Józsefnek, Pest, 1795. május 10. = Csokonai: Levelezés 42.
263 .) Csokonai – Schedius Lajosnak, Debrecen, 1795. július 9. = Csokonai: Levelezés 46.
263 .) Csokonai – Schedius Lajosnak, Debrecen, 1795. július 9. = Csokonai: Levelezés 46.