A Csokonai-szakirodalomban gyakori megoldás az, hogy a költıt társadalmi közegétıl elszakítva, mintegy magányos jelenségként értékeljék – ám ez az eljárás látványos
ellentmondásokhoz vezethet, ha az életmő értékelésekor alkalmazott módszert szociológiai színezető érveléssel is el akarják mélyíteni. Ebbıl állhat elı ugyanis az a beállítás, amely Csokonai idegenségét hangsúlyozza szülıvárosa közegében, s amely a Kollégiumból való távozást a tökéletes elmagányosodás jeleként fogja fel. Ennek talán leginkább lendületes példája Sinkó Ervin könyvében olvasható: „Csokonai a mereven hierarchikus
kaszt-rendszerre, társadalmi rangfokozatokra épült hőbéri Magyarországon nem úr és nem paraszt, még csak nem is polgár, mint volt például Kármán József, hanem minden kaszton kívül került, megbélyegzett, kicsapott diák, hulladék-ember, aki sehova se tartozva szabadon lebeg a rendek és osztályok kötött és egymástól szigorúan elhatárolt világában.”109 Csokonai társadalmi jelenségként való megítéléséhez elengedhetetlen ugyanis annak fölmérése, mit jelenthetett számára valójában környezetként Debrecen, illetve családja révén mennyire épülhetett bele szervesen a város társadalmába. A dilemmát Julow Viktor markánsan
megfogalmazta, összegezve is az irodalomtörténeti értékelések fıbb tendenciáit: „Lezáratlan kérdés: szülıvárosa ellenére, annak »renegátjaként« vált-e Csokonai szellemóriássá – ahogyan Kazinczy látta, aki szerint »Dea Debrecen« (szabadon fordítva: Debrecen kisisten) az öntelt szőklátókörőség, a buta maradiság és a hájfejő, kifent bajszú provincializmus legfıbb magyarországi ırhelye, amely a zseni elnyomásában gyönyörködik? Vagy
ellenkezıleg: a város hagyományaiból nıtt ki a költı, s épp azért válhatott a felvilágosodás korának nagy összegzıjévé, mert a korabeli Magyarországnak egyik legerısebb kisugárzású kulturális központjában élt, s fıleg innét kapta az indítékokat?”110 Ez a láttató erıvel
formulázott kérdés persze nem foglal magában egyértelmő eldönthetıséget. Mindazonáltal Julow könyvében is – mint ahogyan a Csokonai-pályarajzokban általában – a kérdésfeltevést a mővelıdési állapotok madártávlatú áttekintése követi, s legföljebb az eszmetörténeti, rosszabb esetben ideológiai értékelés helyettesíti a pontos válaszadás körvonalainak kijelölését. Pedig ez esetben valóban lényeges problémáról van szó, hiszen Csokonai társadalmi közegének, közvetlen kontextusának egyik legfontosabb elemét kellene
109 .) Sinkó 1965. 17.
110 .) Julow 1975. 6.
körülírnunk. Ezt azonban aligha lehet helyettesíteni Debrecen korabeli köztörténeti, gazdasági s egyéb tényezıinek felsorolásával: sokkal célszerőbb induktív módon közelíteni a kérdéshez, azaz azt a pozíciót megérteni, amelybe a gyermek Csokonai születésével belekerült. Ehhez pedig a családtörténet rekonstrukcióján vezet az út. Persze a forrásokból rekonstruálható családtörténet aligha magyarázza meg azt, hogy maga Csokonai mit tekintett saját maga számára releváns családi közegnek. Hiszen a család nem eleve és objektíve adott közösség, hanem minden nemzedéktıl és minden egyéntıl újraalkotott egység, amely a jelentıséggel való felruházás mellett a kizárás és felejtés mechanizmusára épül;111 a családot mindenki saját maga konstruálja meg a számára fontos családtagokból, így akár közvetlen rokonok
családképe is eltérı lehet, s szőkebbnek mutatkozhat a genealógustól fölállított családfánál.112 Ebbıl a szempontból pedig igen sajátos képet mutatnak a Csokonaitól fönnmaradt, személyes iratok. A rendelkezésünkre álló dokumentumokból ugyanis alig tudunk családot rekonstruálni ebben az értelemben, s nem lehet eldönteni, hogy ez a források fönnmaradásának véletlene-e, vagy pedig azt jelzi, hogy Csokonai számára a rokonságnak nem volt kitüntetett fontossága. E források alapján valóban csak a szinte nukleáris szintő család (apja, anyja és testvére) lenne megnevezhetı Csokonai számára fontos kisvilágként, hiszen a tágabb famíliáról és
rokonságról említést sem nagyon találunk113 – pedig ezek létérıl Kilián István és Györe Zoltán kutatásai sok apró részletet tártak fel utólag, igaz, arról ık sem tudtak érdemlegeset mondani, ennek volt-e valami jelentısége Csokonai életében. Ez a jelenség azért különösen feltőnı, mert Csokonai apjának receptkönyvébıl másféle kép bontakozik ki: az egyes
receptek felhasználására utaló megjegyzések között ugyanis a borbélymester Csokonai József többször is emlegeti a rokonságát. Csokonai József nemcsak feleségét, apósát vagy éppen két fiát, Mihályt és Józsefet kezelte, hanem másokat is: Papmezei „sógor” fiát,114 Margitainé
„húgomasszonyt”t,115 Süveges Kovács Jánosné „komámasszonyt”116 és Koszta Mihály
„komámuramat”.117 Az a formula, amellyel a rokonsági fokot megnevezte Csokonai József, a számontartott és ápolt rokoni kapcsolatokra utal, s ez annál is érdekesebb, mert a
111 .) Ezt kiválóan érzékelteti Lugosi András a Karinthy-család példáján: Lugosi 2008.
112 .) Vö. Bertaux – Thompson 1993.
113 .) Éppen a kivételessége miatt érdemes a figyelemre, hogy a győjteményes kiadás, valamint a A’ Tavasz címő kötet (1802) elıfizetıi között felbukkan Csokonai Ferenc hajdúhadházi rektor neve (Csokonai: Feljegyzések 242, 253.). Az ı rokonsági foka Csokonai Vitéz Mihállyal nem állapítható meg egyértelmően, Györe Zoltán feltételezése szerint a költı nagyapja, László 1715-ben született testvérének, Ferencnek lehet a leszármazottja:
vö. Györe 2001. 366–367. Akár így van, akár nem, ezt egyértelmően eldönteni nem lehet; az adat azért figyelemre méltó, mert a költı távolabbi rokonságából ez az egyetlen nyom, amely legalább valamiféle kapcsolattartásra mutat.
114 .) Csejtei 1990. 102–103.
115 .) Csejtei 1990. 114–115.
116 .) Csejtei 1990. 144.
117 .) Csejtei 1990. 150.
rendelkezésünkre álló adatok alapján kizárólag Margitai Józsefnéhez főzıdı kapcsolatát tudjuk azonosítani (ı Csokonai József feleségének testvére volt), a többi esetben sem a sógorság, sem a keresztkomaság létrejötte nem ragadható meg.118 Ez pedig azt jelenti, hogy a számunkra ismeretes rokoni viszonyok mellett számolnunk kell olyanokkal is, amelyek túlmutatnak a fennmaradt forrásokon, s ezzel egy olyan kapcsolatháló körvonala rajzolódik ki a borbélymester apa körül, amelyhez foghatót költı-fia jóval részletesebben dokumentált életében nem tudunk felfedezni, pontosabban Csokonai kapcsolathálójának éppen ezt, a rokonságból kirajzolható részét már egyáltalán nem tudjuk dokumentálni.119 Ráadásul Csokonainak még a legszőkebb családhoz tartozók sem tőnnek egyaránt fontosnak: apja nagyon korán meghalt, így Csokonainak a hozzá főzıdı érzelmi kapcsolatát sem tudjuk megragadni, testvéréhez való viszonyát is aligha tudjuk jellemezni,120 az anyjához főzıdı, az irodalomtörténetben általában ellentmondásosnak értékelt kapcsolat lényegérıl pedig
érdemes lesz egy külön fejezetben szólni. Nyilván a forrásoknak ezzel a szerkezetével is magyarázható a szakirodalom korábban körvonalazott eljárása, amely nem is kívánt különösebb figyelmet szentelni a család problémájának. Mindazonáltal egy, a család
szerkezetére irányuló rekonstrukció aligha fölösleges. Egyrészt azért, mert csak ennek, illetve a Csokonai számára szubjektíve újraalkotott családnak az egymásra vetítésébıl érthetjük meg a kizárásoknak a mechanizmusát, másrészt pedig az életút bizonyos elemei is csak
ilyenformán minısíthetık tipikusaknak vagy atipikusaknak. Sajnos, Csokonai felmenıinek a különbözı, egymástól is markánsan eltérı karrier-lehetıségeit sem ismerjük egyforma részletességgel, bizonyos következtetések azonban így is adódhatnak.
Az apai nagyapa, Csokonai László református pap volt, s elsısorban Kilián István kutatásaiból legalább pályafutásának állomásait jól ismerjük. Kilián feltételezése szerint a pápai Kollégium diákjaként végezte el a teológiát, s lett lelkész121 – sajnos, ezt az egyébként logikus feltételezést a fönnmaradt pápai diáknévsorok alapján nem tudjuk megerısíteni, ebben
118 .) A szakirodalom eddigi ismeretei szerint Csokonai Józsefnek felesége oldaláról csak egy sógora volt (Margitai József), saját testvéreinek házasságáról pedig semmit sem tudunk, ezeknek debreceni vonatkozásairól pedig végképp semmit. A komaság kapcsán ismerjük Csokonai József két legidısebb fiának keresztszüleit (az anyakönyvi bejegyzést l. a 169. és a 172. jegyzetben), illetve négy olyan keresztelésrıl tudunk, ahol Csokonai József volt a keresztapa (l. Kilián 2001. 31.). A fent szereplı nevek egyikkel sem egyeztethetık. Persze kérdéses lehet, hogy a receptkönyvben használt kifejezések pontosan milyen rokonsági fokot takartak; a magyar
rokonsági elnevezések bonyolultságára l. Szabó László 1980.
119 .) A kapcsolatháló elemzésének jelentıségére – Gyöngyössi János példáján – l. Keszeg 2007a.
120 .) A kritikai kiadásban Debreczeni Attila a következıképpen összegzi Csokonainak az öccséhez főzıdı viszonyát, miután felsorakoztatja a Csokonai Józsefre vonatkozó, gyér adatokat: „egyébként testvéri kapcsolatuk részletei teljesen ismeretlenek.” Csokonai: Levelezés 930.
121 .) Kilián 2001. 27.
az anyagban ugyanis Csokonai László neve nem található meg.122 Igaz, a pápai Kollégium XVIII. századi forrásainak szórványos fönnmaradása miatt ez a hiány sem perdöntı.123 Csokonai László 1726-ig Gyırben élt és dolgozott lelkészként, majd ebben az évben Ácsra került. 1743-ban hívták meg újra Gyırbe prédikátornak, ahol is 1749-ig tevékenykedett.
Ebben az évben azonban Gyırbıl, amely nemcsak szabad királyi város, hanem püspöki székhely is volt, kitiltották a reformátusokat, s csak 1781-ben, a türelmi rendelet után térhettek vissza – 1749-ben tehát Csokonai László is, akinek egyébként korábban sorozatos konfliktusai voltak az egyházközségével és prédikátortársával, távozni kényszerült. Kömlıdre ment, ahol 1753-ig szolgált, majd ezután Alcsútra került, ahol 1762-ig élt és dolgozott.124 A nagyapa személyiségérıl túlságosan sokat persze nem árul el ez az adatsor – a leginkább feltőnı sajátosságot Kilián István abban látta, hogy Csokonai László „nem nagyon szerette a kötöttségeket” sem mint alárendeltséget, sem mint anyagi kiszolgáltatottságot. Kilián szerint ez utóbbival függhet össze, hogy Gyırben is különbözı adósságaival lehetetlenítette el magát hívei elıtt.125 Ennél többet aligha engednek meg az eddig elıkerült források, sıt, talán még ennyit sem; az azonban kétségtelen, hogy a nagyapa egyik fontos hagyománya, még akkor is, ha költı unokája személyesen ıt már nem is ismerhette, református lelkészi hivatása volt, amellyel kijelölhette az egyik, követhetı életpálya-modellt is utódai számára.
Jóval pontosabb és árnyaltabb képünk lehet azonban Csokonai apjáról. İ még Gyırben született (1747. szeptember 25-én keresztelték).126 Talán ı is a pápai Református Kollégium diákja volt egy darabig,127 ám ezt a diáknévsorok nem támasztják alá.128
Személyiségének bizonyos dimenzióiról éppen pályaválasztása tanúskodik: ı ugyanis nem követte az atyai mintát, azaz nem kívánt lelkész lenni, hanem a céhes keretek között végzett borbélyi mesterséget választotta, majd ennek révén épült be egy új városi közösségbe, Debrecenbe is. A Csokonai József fölött elhangzott temetési búcsúztató szerint egyébként a fiú szüleinek halála után, árván maradva választotta a borbélyi hivatást:
„Csokonai László volt neve atyjának Tartván Gyır várossa praedikátorának Édes Szülı Anyja volt Angyal Susánna Az is meg holt s megy fia utánna
122 .) Köblös (szerk.) 2006.
123 .) A források jellegérıl l. a bevezetı tanulmány vonatkozó részét: Köblös (szerk.) 2006. 12–19.
124.) A Csokonai Lászlóra vonatkozó adatokat l. Kilián 2001. 15–25.
125 .) Kilián 2001. 25.
126 .) Kilián 2001. 26.
127 .) Kilián István vélekedik így: Kilián 2001. 27.
128 .) Köblös (szerk.) 2006.
Ezek holtok után jutván árvaságra
Tanuló elméjét adta Borbélyságra”129
A kijelentés elsı felét az valószínősíti, hogy József atyja halálakor 15 éves volt; édesanyja halálának idıpontjáról pedig semmi közelebbit nem tudunk, így valóban elképzelhetı, hogy a mesterség kiválasztása árván maradása után következett be.
Már Domby Márton, Csokonai Vitéz Mihály elsı biográfusa is fontosnak tartotta, hogy valamiféleképpen értelmezze az apa hatását költı-fia életrajza szempontjából. Felsorolt néhány olyan, a késıbbi szakirodalomban minduntalan felbukkanó adatot, amelyekkel az apa átlagon felüli mivoltát kívánta bizonyítani: „Az ı édes Attya Csokonay Jósef nemes személy,
’s e’ mellett egy olly elkészőlt Chyrurgus vólt, hogy a’ Doctorok megeggyezésével
Debreczenbenn sokszor Doctori szolgálatot is tett, sıt a’ mi nem keveset jelent a’ nagy hírő Plenchnek levelezı Baráttya vólt.”130 Sárváry Pál mindezt nemcsak bıvítette, hanem igyekezett még erıteljesebben hozzákapcsolni az apa dicséretét a fiú személyiségéhez és pályafutásához: „Ehhez járul az is, hogy atyja, a’ halhatatlan hírő orvos-doctor Veszprémi István által, a’ hol sebészi segedelem kívántatott, leginkább alkalmaztatott. Ezekbıl világos, hogy atyja eléggé képes volt fiának elsı neveltetését jól kezdeni, a’ mit valójában az értelmes szüléknek soha felettébb jókor kezdeni nem lehet.”131 A családról adatokat győjtı Gaál László még ezekhez a megállapításokhoz képest is számos új ismeretet közölt: „Csokonai Jósef tanult Nagy Szombatban 1770–1771. 1772-ben examináltatott, azon évben került Debretzenbe a hol 1773ban Januarban és Feb. elején (és 4a Febr.) össze került feleségével Diószegi
Sárával. – Fijok született 18a Nov. megkereszteltetett 26. Nov. 8ad napon a Kristus környül metéltetése példája szerént. [...] Édes Attya vólt Csokonai Jósef, – diplom. Chrirugae magister – mint fak-jában alkalmatos és mővelt ember, Debretzenben köz-kedvességő (:mint Csokonai Mihály egy levelében maga is írja:) és orvos Doctor s Professor Hatvani elıtt nagy
betsületben vólt.” Ezek után Gaál is fontosnak tartotta kiemelni a Plenckkel való levélváltást, sıt, még azt s tudatta, hogy „akkori magyar Universitási (akkori Budai) Professzor” volt a levelezıtárs, „a’ ki késıbben Maria Therezia Királynak udvari orvosa lett”.132
Gaál László feljegyzései annak ellenére nagyon lényegesek, hogy akadnak bennük pontatlanságok (pl. a házasság idıpontját a szerzı rosszul adja meg): itt ugyanis Csokonai József úgy jelenik meg, mint tanult ember. Ezt a tényt az elıbb idézett források nem hangsúlyozták, noha ez teljesen megegyezik azzal, ahogyan Csokonai 1798-ban a gróf
129 .) Szomoru halotti butsúztató versek = Csokonai emlékek 26.
130 .) Domby 1817. 2.
131 .) Sárváry Pál, Csokonay életének töredék vonalai = Csokonai emlékek 392–393.
132 .) Csokonai emlékek 406–407.
Festetics Györgynek írott, álláskérı levelében atyjáról megemlékezik („Debretzenbe születtem Bihar Vmegyében, Gyırbıl származott Ns. és tanúlt Atyától...”).133 Ugyanakkor pedig Gaál töredékes írásában már felködlik az apa társadalmi emelkedése is. Ezeknek a tényezıknek az összekapcsolásával Gaál megelılegezte a késıbbi irodalomtörténeti
szakirodalom álláspontját: Juhász Géza, Szauder József és Vargha Balázs egyaránt ezt emelte ki legfıbb tanulságul Csokonai József pályafutásából.134 Csakhogy a feldolgozásokban elkallódott néhány olyan körülmény, amelyet a közel egykorú narratív források még számon tartottak. Szauder József szerint például: „Csokonai Vitéz József – apja református lelkész volt – Gyırbıl jött Debrecenbe, frissen – Nagyszombatban – szerzett diplomával mint chirurgus, seborvos, avagy borbély. Vándorútja itt véglegesen megszakadt, mestersége és szerelme a városban marasztotta.”135 Szauder soraiban kicsit kusza az idırend, hiszen azt sugallja, hogy a házasságkötéskor Csokonai József már diplomás ember volt. Vargha Balázs némileg máshová tette a hangsúlyokat: „Debrecenbe szegény mesterlegényként érkezett, 1769-ben. Néhány év alatt megcsinálta a szerencséjét. 1771-ben feleségül vette egy
»tanácsbeli ember« tizenhatéves lányát, Diószegi Sárát. [...] Nincs abban semmi bántás, ha úgy vélekedünk, hogy Csokonai József a házassága révén lett valaki Debrecenben. Jövevény mesterlegénybıl néhány év alatt a kirurgus céh atyamestere.”136 Innen meg teljesen eltőnt a Nagyszombatban megszerzett diploma, mintha kizárólag a sikeres házassági stratégiával lenne magyarázható Csokonai József debreceni karrierje. Csakhogy Csokonai József életútját nem magyarázza meg kielégítıen ez, a két egymással hézagtalanul nem egyeztethetı
álláspont sem önmagában – a vonatkozó források értelmezéséhez más távlat szükségeltetik.
A sebészorvos (borbély, kirurgus), ahogy korábban sem, úgy a XVIII. század folyamán sem számított orvosnak: a céhes keretek között mővelt szakma a céhbe való
bekerülés feltételének csupán a meghatározott formák és szabályok szerint elkészített kenıcs, tapasz bemutatását szabta.137 Csak két példát említve: 1712-ben, Gyöngyösön a borbélycéh szabályzata semmiféle elméleti vizsgát nem említett a mezıvárosba érkezı, tehát a helyiek számára ismeretlen mesterember számára, ha az be akart állni a céhbe; az egyetlen
megszorítás a következı volt: „tehát az ollyan magha mesterséghének bizonyos ieleit, és
133 .) Csokonai – Festetics Györgynek, Komárom, 1798. január 22. = Csokonai: Levelezés 77. Megjegyzendı, hogy Gaál imént idézett visszaemlékezésének az utalása arra, hogy Csokonai egy levelében miként emlékezett meg atyjáról, nem erre a levélre vonatkozhatik, hanem – a szóhasználat alapján – inkább egy késıbbi,
Festeticshez intézett levélre: Csokonai – Festetics Györgynek, Miskolc, 1801. július 7. = Csokonai: Levelezés 132.
134 .) Juhász 1977. 55.; Szauder 1980. 16–17.; Vargha 1974. 8–9.
135 .) Szauder 1980. 16–17.
136 .) Vargha 1974. 8–9.
137 .) Jáki 1955. 8–9.; a sebészek korabeli helyzetérıl l. még Simon 2005.
Probáiat mutatván, az ki feles kölcségből ne állyék ereie felet, akiből Emberséghes Emberek szolgálattyára mesterséghe szerint alkalmatosnak itiltessék.”138 A debreceni borbélycéh 1735-ös szabályzata szerint pedig a vizsgázónak négyféle emplastrumot és kétféle kenıcsöt kellett céhremekként bemutatnia – s természetesen emellett pontosan megszabott módon meg is kellett vendégelnie a mestereket.139 Csokonai József azonban a képzésnek nem a korábban szokásos útját járta végig: késıbbi receptkönyvének egyik bejegyzésébıl tudjuk, hogy 1770-ben még soproni „Chirurgus Goldner Uramnál” legénykedett140 – Kovachich Márton György lapjából, a Merkur von Ungarn-ból azonban arról is értesülhetünk, hogy már 1772-ben végzett a nagyszombati egyetemen, azaz ekkor sebészorvosi vizsgát tett.141 Tehát kezdetben a
tradicionális képzési folyamatba kapcsolódott bele, majd ezt megszakítván, részt vett egy központi tanterv szerint oktató, modernnek számító intézményi kurzuson is.
Mária Terézia kormányzata már az 1760-as évektıl törekedett arra, hogy a
sebészorvosok képzését valamiféleképpen állami kontroll alá vonja: 1761. augusztus 14-én jelent meg egy helytartótanácsi rendelet, amely szerint a jelölteknek kenıcs és tapasz
készítése helyett vizsgát kell letenniük anatómiából.142 Amikor pedig 1770-ben megalakult az orvosi kar a nagyszombati egyetemen, rögtön alapítottak egy sebészeti tanszéket,143 amelynek vezetıje az a Joseph Jakob Plenck (1735–1807) lett, akinek 1779-es, latin nyelvő levelét mint Csokonai József tudományos tekintélyének bizonyítékát Dombytól Juhász Gézáig szinte mindenki idézi. A sebészeti tanszék egyébként nem volt egyenrangú a többivel: a sebészet professzora a fakultásban rangja szerint csak a legifjabb orvostanár után következett.144 Plencknek sem volt orvosdoktori oklevele, más tanszék vezetését tehát rá sem bízhatták volna.145 A sebészet hallgatására az orvostanhallgatókat csak 1786-tól kötelezték, addig a tanszék csak sebészeket képzett egy rövidebb idıtartamú tanfolyamon.146 Ez a tanfolyam májusban kezdıdött és a következı év márciusában fejezıdött be. Az oktatás nyelve a német volt. Az anatómiai tudnivalókat a professzor adta elı, majd hullákon demonstrálta az
elhangzottakat. Utána következtek a sebészeti ismeretek (a sebészet történetétıl kezdve a kórjelzésig és a gyógyításig). Majd a professzor mőtéteket mutatott be hullákon, s ezzel
138 .) Kovács B. 1984. 42–43.
139 .) Csejtei 1990. 34.
140 .) Csejtei 1990. 143. Errıl a forráskiadványról l. még: Szilágyi Márton 1992.
141 .) Merkur von Ungarn, 1786. VII. Heft, 618–626. Itt azoknak a névsora olvasható, akik a nagyszombati egyetemen 1770-tıl 1786-ig sebészorvosi vizsgát tettek.
142 .) Jáki 1955. 8–9.
143 .) A teréziánus egészségügyi reform folyamatáról l. Krász 2003. 92–106.
144 .) Nádudvari Gyıry 1936. 93–94.
145 .) Nádudvari Gyıry 1936. 44.
146 .) Nádudvari Gyıry 1936. 51.
párhuzamosan a sebészeti mőszereket is megismertette a hallgatókkal. Novembertıl
márciusig minden hónap utolsó hetében a tehetségesebb hallgatókkal mőtéteket is végeztettek, egyelıre csak hullákon, de ha beváltak, a professzor felügyelete alatt betegeket is
operálhattak. Ha erre került sor, akkor a jelölt egy hónapot kapott arra, hogy az elvégzendı mőtétre könyvekbıl is felkészüljön. Végül a jelölteknek két sebészeti vizsgát kellett letenniök, a vizsgára bocsátásnak azonban feltétele volt a kórházak látogatása. Az elsı vizsgán
anatómiából, elméleti és gyakorlati sebészetbıl, a leggyakoribb belsı betegségekbıl
kérdezték ki a jelöltet, a másodikon pedig a sebészeti mőszerekrıl, a kötözıanyagokról kellett beszámolnia, és be kellett mutatni egy mőtétet, vagy hullán, vagy ha ez nem akadt, akkor egy, ezt pótolni hivatott, ún. phantomon. A vizsgán egyébként jelen volt a kari elnök, a dékán, a sebészet professzora és két sebész-senior. A sikeres vizsga után kaphatott a jelölt oklevelet.147
A sebészeti oktatás magasabb szintre emelése nem volt elszigetelt, önmagában álló intézkedés: a tanszék megalapításával egy idıben, 1770-ben kiadták ugyanis azt az
egészségügyi alaprendeletet (Generale Normativum in Re Sanitatis), amely így intézkedett:
„Akik országainkban és tartományainkban a sebészet mővelése érdekében engedélyért folyamodnak, vizsgának kötelesek alávetni magukat valamely örökös tartományunk olyan egyetemén, amelyben orvosi kar is mőködik; eme alkalmasságot igazoló tanúsítvány nélkül sehol sem kaphatnak engedélyt szakmájuk gyakorlására.”148 Ezt kiegészítette egy 1771. május 6-i helytartótanácsi rendelet is, amely a diplomák érvényességérıl intézkedett, s leszögezte: a már praktizáló sebészek és bábák csak újabb vizsga letétele után folytathatják
tevékenységüket.
Mindezek ismeretében Csokonai József egyetemi tanulmányainak a menetrendjét is rekonstruálhatjuk. Azt már Gaál Lászlótól is tudhatta a szakirodalom, hogy Csokonai apja Nagyszombatban 1772-ben tett vizsgát – az orvostörténész Jáki Gyula is számon tartotta ezt149 – de ennek az adatnak igazi jelentıséget nem tulajdonított az irodalomtörténet-írás.
Pedig ha a Kovachich Márton György lapjában megjelent névsort áttanulmányozzuk, már az is feltőnı lehet, hogy az 1770 és 1786 között vizsgázók közül Csokonai József a 13. helyen található, s ez az 1772-ben vizsgázók között a 6. hely.150 Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy
Pedig ha a Kovachich Márton György lapjában megjelent névsort áttanulmányozzuk, már az is feltőnı lehet, hogy az 1770 és 1786 között vizsgázók közül Csokonai József a 13. helyen található, s ez az 1772-ben vizsgázók között a 6. hely.150 Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy