Egy nevezetes szerelem regényes története
Lehetséges-e egyáltalán úgy beszélnünk Csokonainak és Vajda Juliannának az ismeretségérıl, hogy ne Vitéz és Lilla szerelmének narratívája szüremkedjék át szavainkon?
A Lilla-kötet és annak az alanyi hitelességő olvasási ajánlata – amelyet Csokonainak a kötet elé illesztett elıszava egyébként hatástalanítani igyekszik654 – ugyanis mindmáig nagyon erısen befolyásolja az események megértését. A Lilla-szerelem narratívája az 1810-es évektıl mintegy Kazinczy Bácsmegyey-jének az alapsémáját mondja újra – a máshoz kényszerített szerelmes leány és a csalódott, szívében megsebzett férfi történetét –, aligha függetlenül attól, hogy a Lilla-kötet maga is tartalmaz olyan verset (Bácsmegyei’ leveleire), amely ebbe az irányba vihette el az értelmezést.655 Ez a narratíva persze magában foglalja a holtig hő szeretı képzetét is – noha kérdéses, szubjektíve milyen mértékő csalódás volt ez egyáltalán akár Csokonai, akár Vajda Julianna számára. Csokonai esetében azonban alighanem igaza van Borbély Szilárdnak, aki a kötetnek alanyi hitelességő érzelemkifejezésként való felfogása ellenében felhívja a figyelmet az artisztikus kompozíciós elvek erıteljes jelenlétére:
„Különös, hogy a Lillához kapcsolódó új koncepció 1798-ban és az utána következı években sem merült fel, csak 1802-ben, mintha csak A kesergı szerelem megjelenése provokálná ki.”656 Vagy esetleg csak annyi közvetlen hasznát kell feltételeznünk a kapcsolatnak, hogy világossá tette Csokonai számára is saját létalapjának tökéletes ingatagságát? Martinkó András egyhelyütt azt írta, részben Mocsár Gábort657 idézve: „Némi megdöbbenéssel olvasom, de kénytelen vagyok igaznak elfogadni, hogy mennyire nem rázta meg a költıt Vajda Julianna »hőtlensége«, milyen hamar túlteszi magát rajta – egyáltalán hogy Csokonai
»nem volt túlságosan szerelmes fajta«.”658 Nem arról van-e akkor szó, hogy a Lilla-szerelem képe a kötetben megkonstruálódó narratíva elsısorban, s ettıl elválasztva kellene
szemlélnünk a Vajda Juliannával való megismerkedés életrajzi dimenzióit? Persze az elıbbi annyira elfedi a másikat (mondhatnók úgy is: csak az elıbbin keresztül ismerhetjük meg a
654 .) Gondoljunk csak az elıszónak, amely az elsı, 1805-ös kiadásnak még nem volt része, hanem csak 1808-ban csatolták a kötet elé, ezen szavaira: „Nem is vóltak ezek az én verseim soha ollyan céllal íródva, hogy belıllök egy és egymással összefőggı kis Poétai Román kerüljön: egyszer egyik darab készőlt, másszor másik, és nem azzal a renddel, a millyennel e Könyvben látni…” Csokonai: Lilla (1996) 53.
655 .) Ennek az elemzési ötletnek a kifejtését l. Hermann 2007. 191–197.
656 .) Borbély 2006. 62.
657 .) Mocsár 1973. 140.
658 .) Martinkó 1977. 32.
másikat), hogy igen nehéz elválasztani a biográfiai tényezıt a fiktív alakteremtéstıl. Ezt jól mutatja, hogy még az események szokásos irodalomtörténeti beállításához szkeptikusan viszonyuló, tabudöntögetı Weöres Sándor is mennyire a Lilla-kötetbıl kiindulva próbálja meg interpretálni Csokonai és Vajda Julianna kapcsolatát.659 Weöres Csokonai egyik priaposzi versét (Militat omnis amans et habet sua castra cupido) vette alapul, s ennek erotikus tartalmát kívánta visszavezetni a biográfiába, mondván: „A szerelmi várvívás-versben az elbukó vár Komárom, nem véletlenül. A komáromi Bédi-ház, a titkos találka-hely ismerkedtette meg Vitézt Vajda Juliánnával, a versek Lillájával. Bár a drasztikus ostrom-vers nem Lillával kapcsolatos (1795-ben készült, s a megismerkedésük 1797-ben történt), mégis, a hírhedt házban kezdıdött szerelem talán nem olyan fennkölt és eszményi, mint amilyenné a gipsz-koszorúba keretezı irodalomtörténetírás szabványosítja.” Majd késıbb Weöres egyértelmően föl is fejti az itt még kissé homályos utalást: „A vers-rajongó (ma úgy
mondanánk: sznob) szép kis lyány, Lilla, a vidám házban nem a kalmárokat választotta, vagy nem csak azokat, hanem a csúf, himlıhelyes, de nagyreményő költıtıl se zárkózott el. A találka-hely genius loci-jának megfelelıen, könnyőszerrel odaadta magát, részben-e vagy egészen, a szegény leendı nagyságnak. Csokonai egészen magához akarta láncolni: mingyárt feleségül kérte. A kislány meghökkent, tartózkodó lett: mert amit szabad a találka-ház
pillangójának, azt egy tisztességes feleség-jelölt nem teheti. Az elsı Lilla-versekben a testi kapcsolatot látjuk, a késıbbiek egy csókért, egy nyájas ígéretért könyörögnek. A szegény tapasztalatlan ifjú kalitkába akarta zárni Bédiné engedelmes madarát, s épp ezért vesztette el.”660 Weöres szinte önállósodó, novellisztikus verziójában az az egyik szépség, hogy maga a szerzıje is tudja: erre semmi adat nincs. „Vagy nem így történt? Erre a Bédi-ház másik
vendége, a Lilla-kaland hiteles tanúja, Édes Gergely tudna felelni. Felelt is: a költı halála után az egész ügyet megírta levélben a költı anyjának, Csokonai Józsefné Diószegi Sárának.
Csakhogy a levél közepe elveszett, vagy a hamis tapintatosság megsemmisítette, ugyanúgy, mint Barakonyi levéltárát, Arany irat-hagyatékát, meg annyi mást. Ezért a komáromi epizód valódi története sose fog kitudódni.”661 Ehhez a beállításhoz persze hozzátartozik az is, hogy Weöres már korábban, egy másik jegyzetében megpendítette: a Bédi-ház talán éppen titkos
659 .) Ahogyan egyébként jó egy évtizeddel késıbb a magyar költık szerelmeirıl népszerősítı könyvet író Illés György is, csak Illés a szerelem fázisainak illusztrálására használta föl a Lilla-dalokat: Illés 1989. 50–60.
660 .) Weöres 1977. 432. Érdekes, hogy ez a koncepció fölbukkan Tábori Pál kiadatlan tanulmányában is, amely egy apokrif, azaz nem Csokonaitól származó, erotikus-pornográf verskézirat-csomó tanulságaiból von le hasonló következtetést: „Nehéz e versek olvastán elfogadni azt az elméletet, hogy Vajda Julianna és Csokonai szerelme plátói volt s hogy a komáromi kereskedılány érintetlenül lett Lévai István felesége.” Tábori és Weöres azonban nemcsak egymástól függetlenül alakították ki felfogásukat, hanem más szövegekre is hivatkoztak. Tábori cikkét összefoglalja és értékeli: Szilágyi Ferenc 1981h. Az idézet: 171.
661 .) Weöres 1977. 433.
találkahely volt. „A komáromi poetriáról, Bédi Jánosné Fábián Juliannáról már volt említés Édes Gergellyel kapcsolatban. A férj csizmadia, a feleség varrónı, fıleg férjhezmenı lányok fejkötı-varrónıje – de talán nem is ebbıl éltek, a bejegyzett mesterség csak rejtett üzleteik takarója? Titkos bordély volt-e a Bédi-ház, vagy irodalmi szalon, lelkes barátságok közvetítı-helye?”662 Ez a gyanú nyilván hozzájárult Weöresnek a Vajda Juliannáról kialakított
felfogásához, bár a bordélytartásra vonatkozó feltevés éppúgy nincs bizonyítva663 (a szerzı mindössze a cím megadása nélkül egy olyan Takáts Sándor-tanulmányra utal, amely
kifejezetten a XVII. századi Komáromról szól), mint ahogy a Vajda Juliannával kapcsolatos gondolatmenet is alátámasztás nélkül marad.664 Éppen emiatt feltőnı, hogy még Weöres is mennyire a Lilla-ciklusból következtet biográfiai tényekre – azaz ettıl láthatólag még
olyasvalaki sem tud elrugaszkodni, akinek szándéka szerint éppen a biografikus olvasat bevett módozatainak elhárítása vagy megkerülése volt a célja.
Számot kell tehát vetnünk azzal, milyen forrásaink vannak egyáltalán a Vajda
Juliannával való kapcsolat biográfiai dimenzióira, s ezek milyen természető következtetéseket tesznek lehetıvé. Az elsı nehézség természetesen abból adódik, hogy egy szerelmi kapcsolat személyes találkozásairól, mondhatni a legintimebb dimenzióiról még csak levelezés sem maradhat fenn – levelet ugyanis csak a távollét esetén kell írni. A kapcsolatban érintett két személytıl (Csokonaitól, illetve Vajda Juliannától) nem ismerünk a szerelemre vonatkozó visszaemlékezést sem – illetve, sajátos módon, Csokonai oldaláról a tudatos
kompozícióteremtés szándékával megteremtett Lilla-kötetet kezelte úgy a hagyomány, mint életrajzi dokumentumot. Lehetne még forrásunk mástól származó emlékezés is: ám az egyetlen idevágó, utólagos nézetbıl született szöveg, Édes Gergely levélbeli felvilágosítása töredékesen maradt fönn, s természetesen a feltehetıleg leginformatívabb rész hiányzik belıle, így legföljebb megcsonkításának feltételezhetı indokáról fogalmazhat meg gyanút az erre hajlamos értelmezı – ahogyan ezt a Weöres Sándortól föntebb már idézett sorok is
662 .) Weöres 1977. 424.
663 .) A rendelkezésünkre álló levelek és visszaemlékezések (ezekrıl összefoglalólag l. Debreczeni Attila jegyzeteit: Csokonai: Levelezés 496.) mindössze annyit árulnak el, hogy a verselgetı Fábián Julianna házában vidám társaság találkozott, s ezeknek az összejöveteleknek határozottan irodalmi karaktere is volt, azaz egy irodalmi szalon körvonalait mutatják.
664 .) Weöres Sándor hipotézisének egyébként még irodalomtörténeti utóélete is támadt: Kovács Sándor Iván – aki Weöres munkatársa volt már az antológia összeállításakor is – évtizedekkel késıbb, jelzetten Weöreshöz kapcsolódva foglalta össze Csokonai és Vajda Julianna megismerkedését, ezzel irodalomtörténeti hitelesítést is adván neki: „Csokonai oldalán nyílt meg Édes elıtt a szabados erkölcső polgárváros, Komárom különös irodalmi szalonja, a Bédi-ház (a »titkos találkahely«, ahogy Weöres minısít), ahol Bédi suszter fıkötıvarró felesége, a verselı Fábián Julianna egyengette az ismerkedéseket. »Vitéz Miska« itt lelt rá Lillájára.” Kovács S. I. 1999. 13–
14.
érzékeltették.665 A korai Csokonai-életrajzok pedig a költı halála után születtek, s az élet alakulásának narratívájában pedig ekkor már nagy szerepet kapott – a természetesen
kétségbevonhatatlan személyes ismeretségbıl fakadó emlékeken túl – az életmő ismeretének sajátos, célelvő értelmezése is. Különösen azért, mert a két legfontosabb visszaemlékezés szerzıje, Gaál László és Domby Márton személyes tanúja ennek a kapcsolatnak nem lehetett (s ugyanez érvényes Sárváry Pálra is): mindaz, amit mégis megörökítenek belıle, nem egyszerően ellenırizhetetlen, esetleg kétségbe vonható, hanem csakis egész Csokonai-víziójuk összefüggésében értelmezhetı, értelmezendı, jelentıségét csak úgy nyerheti el.
Mindezek alapján marad egy, terjedelmileg sem túlságosan sokra becsülhetı forrás-együttes, a Csokonai-levelezés idevonható anyaga – csakhogy ezzel szintén meglehetısen nehéz dolgunk van.
Hermann Zoltán figyelt föl arra, hogy az egyáltalán figyelembe vehetı Csokonai-levelek között alig van autográf (s ha van is, az sem misszilis levél, hanem fogalmazvány)666: többnyire másolatokban fönnmaradt szövegekrıl van szó.667 Az így rendelkezésünkre álló, némileg bizonytalan hitelő vagy legalábbis kontúrú Csokonai-levelek ráadásul igen erısen retorizáltak, s egy olyan, a korábbi irodalmi tradícióból ismerıs, udvarló pozíciót jelenítenek meg, amely végképp nem teszi szükségessé az alanyi átéltség emocionális többletét; ahogyan Borbély Szilárd fogalmaz: „A Vajda Júliához leveleket író Csokonai említett négy levele kezdettıl fogva arra irányul, hogy szöveggé tegye a szerelmi kapcsolatot; leírássá, festéssé, szavak szövetévé”.668 A levelek fönnmaradásának, hagyományozódásának a történetébıl pedig az is kiolvasható, hogy a levelek lemásolásának gesztusát (a Csokonai-szöveg jelentıséggel való felruházását és másolat formájában való dokumentálását egyaránt) már közvetlenül befolyásolhatta a Lilla-kötet narratívája is. Ez még inkább érvényes a Vajda Juliannától származó levelekre: ezekbıl csak annyit ismerünk, amennyit Gaál László
memoárjában emlékezetbıl felidézett belılük.669 Ráadásul Gaál ebben a visszaemlékezésben a leveleket és a Lilla-kötetet még inkább azonos szintre helyezte azzal a kijelentésével, hogy a
„Hozzá [értsd: Lillához – Sz. M.] intézett dalok elébb mind tsak prozai levelek levelek voltak,
665 .) A levél nyilván Csokonai anyjának felkérésére íródott: Édes Gergely – Csokonai Józsefnénak, Csór, 1805.
nov. 15. = Csokonai emlékek 231–235.
666 .) Hermann 2007. 183. Ilyennek tekinthetı a verstisztázatként fönnmaradt töredék kézirata: Csokonai – Vajda Juliannának, [Komárom, 1797. október 21. elıtt] = Csokonai: Levelezés 64 – 65.; a jegyzetek: 496–497.
Valamint: Csokonai – Vajda Juliannának, Komárom, 1798. március 12. = Csokonai: Levelezés 81–84.; a jegyzetek: 533–541.
667 .) Csokonai – Vajda Juliannának, Bicske, 1979. október 21. = Csokonai: Levelezés 65– 66.; a kéziratokról l. a jegyzeteket: 498. Valamint: Csokonai – Vajda Juliannának, Mocsa, 1798. március 18. = Csokonai: Levelezés 85–86.; a jegyzetek: 541–548.
668 .) Borbély 2006. 58.
669 .) Gaál László emlékezései = Csokonai emlékek 421.
késıbb vétettek versmértékre.”670 Máshelyütt részletesebben ki is fejtette ezt, megtoldva azzal, hogy az – állítása szerint – a kötet alapjául szolgáló missziliseket a hagyaték
tulajdonosaként Csokonai anyja semmisítette meg: „Néhai Csokonai V. Mihály Lilla nevő érzékeny dalaira nézve megemlítendınek gondolom azt, hogy a’ dalok mellyek most versekbe foglaltak: elsıben levél formában és folyó beszédbe valának készítve, csínos irás modorban – egy csomóban öszve rakva: mellyeket Csokonai Mihálynak halála után, ennek édes anyja rész szerint fija utánni búsulása – rész szerint pedig azon félelme miatt hogy azon levelek másokat talán megbotránkoztathatnának, tőzbe vetett, ’s megégetett.”671 Arra semmi egyéb
támpontunk nincs, hogy a Csokonai-kéziratok ilyetén megsemmisítését igazolva lássuk
(persze arra sem, hogy mindenestül elvessük), mindazonáltal elgondolkoztató, hogy Gaál ezen szavai után – bizonyítékképpen – a Gróf Erdıdyné ı nagyságához címő versnek, tehát a Lilla-kötet ajánlásának a prózai kidolgozását közölte.672 Ez pedig azért gyanús, mert ilyenformán a bizonyíték más sugall, mint amire Gaál fel akarta használni: ha léteztek ugyanis prózai
változatai a Lilla-kötetnek – az sem biztos persze, hogy az egésznek, de legalább egy részének –, akkor ezek nem feltétlenül misszilis levelek voltak, hanem a verses szöveg késıbbi
kidolgozását segítı, ritmikus prózai vázlatok –673 talán éppen olyan jellegő szövegek,
amelyekként Borbély Szilárd fentebb idézett szavai jellemezték a fönnmaradt, nem misszilis jellegő kéziratokat.674 Gaál emlékezései azt bizonyítják, hogy az ı számára a Lilla-kötet biográfiai karakterő olvasata kétely nélküli, sıt, kizárólagos lehetıséget jelentett – s ebbıl, a feltehetıleg nem csak Gaál Lászlóra jellemzı beállítódásból valóban könnyen levezethetı az is, hogy a kapcsolat levelezésbéli nyomait immár a Lilla-kötet fikcióján keresztül lehet lemásolni. Aligha van arra tehát kételymentes lehetıségünk, hogy mintegy visszatisztítsuk a kérdést, s eljuthassunk a valódinak tételezhetı történethez, elhárítván az irodalmias, fiktív elemeket. A „Lilla-szerelem” élményként tehát aligha ragadható meg ezeknek a leveleknek az alapján; a szerelem narratíváját sokkal inkább a késıbbi, regényes irodalomtörténeti
670 .) Gaál László emlékezései = Csokonai emlékek 420–421.
671 .) Gaál László emlékezései = Csokonai emlékek 405.
672 .) Gaál László emlékezései = Csokonai emlékek 405–406.; ennek a szövegnek a kézirata nem ismeretes, elsı kiadója, Toldy Ferenc is Gaál nyomán közölte: vö. Csokonai: Széppróza 458.
673 .) Ezen a ponton fordítanék egyet a kritikai kiadás érvelésén. Ott ugyanis azt olvashatjuk e probléma kapcsán:
„Arra, hogy tényleg így történt [az elızıekben a fentebb, a fıszövegben idézett Gaál László állítás található a levelek megégetésérıl – Sz. M.], Gál László emlékezésén kívül csak eme elsı Lilla-dal fennmaradt prózai változata utal – versek prózai kidolgozását csak fordítások esetében ismerjük; hacsak persze nem tekintjük ilyeneknek a Rozáliához szóló költıi leveleket (Melitesz Rozáliához [I.], [II.]).” Csokonai: Széppróza 459.
Megítélésem szerint ugyanis nem az a lényeges itt, hogy a bizonyítékok számát csekélynek tekintsük, hanem az, hogy egyáltalán van bizonyíték arra, hogy Csokonai késıbbi verses szövegeket elıbb prózában dolgozott ki – s innen nézvést mindegy is, hogy ezek fordítások-e vagy sem.
674 .) Gaál adatának túlinterpretálása azonban Szilágyi Ferenc állítása, amelyre ráadásul egy egész mőfajpoétikai fejtegetés is rátelepül: „Gaál szavai szerint – s nincs okunk szavaiban kételkedni – tehát Csokonai a maga ’poétai román’-ját eredetileg levélregényként írta meg.” Szilágyi Ferenc 1981d. 328.
rekonstrukciók alkották meg, pszichologizáló módszertannal.675 Debreczeni Attila jogosan hangsúlyozta a kérdésnek szentelt tanulmányában, hogy aligha remélhetjük az igazság kiderítését.676
A Lilla-szerelem szokásos irodalomtörténeti beállításának egyik lappangó
elıfeltételezése az, hogy Vajda Julianna Csokonai egyetlen igazi szerelme volt; ezt, a XVIII.
századi szentimentális regények poétikájából elvont alapelvet az a filológiai vizsgálódás sem rendítette meg kellıképpen, amely a Lilla-kötet verseinek erısen szórt keletkezését677 és az ott eredetileg elıforduló nıi nevek Lillára változtatását bizonyította. De feltehetı ennek kapcsán azért egy másik kérdés is: mit is tudunk egyáltalán Csokonai szerelmi életérıl? Csokonai fennmaradt leveleiben ilyen természető megjegyzéseket egyáltalán nem találunk, de a rávonatkozó emlékezések sem térnek ki az életrajz ilyen mozzanataira. Természetesen gyanakvást ébreszthet, hogy bizonyítani lehet: az irodalomtörténeti narratívák nemhogy a XIX. század elején, de még az intézményesülı irodalomtörténet-írás idején is hajlamosak voltak kiiktatni az írói életrajzokból a morálisan kétséges eseményeket. Szerencsés esetben mód van arra, hogy ezt a kirekesztést szembesítsük fönnmaradt dokumentumokkal. 678 Csakhogy Csokonai esetében az ilyesféle elemzéshez nem áll rendelkezésünkre megfelelı forrás. Juhász Géza értelmezési kísérlete pedig, amely a Csokonai verseiben emlegetett Rozáliát valós személlyel, Földi Jánosné Veszprémi Juliannával azonosította, nem épül meggyızı forráskezelésre és érvelésre. Juhász Géza ráadásul igen markáns elıfeltevések foglya volt. Egyfelıl észlelte azt, hogy Csokonai szerelmi életérıl egyszerően nincsenek adatok, másfelıl viszont ebben is a „polgári irodalomtörténetírás” aknamunkáját vélte felfedezni, amely a pusztán irodalmi mintákat követı szerelmi líra föltételezésével valójában Csokonai „plebejus” nézeteinek kiiktatására tört.679 Juhász Géza erıfeszítései alapvetıen arra irányultak, hogy sikerüljön minden, idevonható lírai verset referenciálisan értelmeznie, s ennek jegyében a manipuláció szándékát tulajdonította azoknak a korábbi értelmezéseknek is,
675 .) Errıl bıvebben l. Borbély 2006. 61.
676 .) Csokonai: Lilla (1996) 27.
677 .) Ezt a leglátványosabban a Lilla-dalok keletkezését és változatait összefoglaló táblázat demonstrálja:
Csokonai: Lilla (1996) 35.
678 .) Erre kiváló esettanulmány: Völgyesi 2003.
679 .) Érdemes idézni néhány mondatot: „A polgárság kapva-kapott minden szerelmi pletykán; Csokonaival kapcsolatban mégis tartózkodtak a kutatók, hogy földerítsék az igazságot. Nem történt ez tudatosan, az eset annál beszédesebb bizonyíték arra, hogy a felépítmény még a legközömbösebbnek látszó területeken is milyen ravaszul tudja védeni az alapot. […] Mire volt ez jó, nyilvánvaló. A diák Csokonai plebejus nézeteket vallott, támadta a magántulajdont, a materializmus szószólója volt, gúnyolt minden klerikális babonát. Kapóra jött a kutatóknak a fiatalkori szerelmi líráján tapadó homály. Ha ezek a versek csupán képzelıdés termékei, más költık utánérzései, a diák Csokonainak vajmi kevés köze lehetett a valósághoz. [kiemelés az eredetiben – Sz. M.]
Radikális verseit sem kell tehát komolyan venni: – nem a magyar viszonyokból levont következtetések azok, nem Csokonai saját meggyızıdését fejezik ki, pusztán csak visszhangozzák – mégha erıteljesen is – Rousseau és a francia felvilágosodás tételeit.” Juhász 1953. 452–453.
amelyek esztétikai jellegő megfigyeléseiket nem kívánták azonnali életrajzi visszacsatolással összekapcsolni. Ehhez pedig nagyon erıteljes, novellisztikussá kerekedı konfabulációkra kényszerült, hiszen egyrészt összetett retorikai hatáseffektusra törekvı, lírai szövegeket kellett leegyszerősítenie és egy szerelmi történet megkonstruálására felhasználnia, másrészt a még így is jócskán megmaradó hézagokat meggyızınek szánt epizódokkal kiegészítenie. A
legfıbb kiindulásának szánt, 1800. július 8-i Földi-levél idegen kéztıl származó széljegyzeteit például ily módon kellett mindenáron Földi feleségétıl származónak feltüntetnie – föl sem téve egyébként sem azt a kérdést, hogy a meglehetısen homályos sorok vajon csak nıi
féltékenységet bizonyíthatnak-e, sem azt, vajon miért olyan biztos, hogy ezek a megjegyzések a levél elküldése elıtt keletkeztek, s nem valamikor utólag, már Csokonai környezetében.680 Mindehhez pedig reflektálatlanul át kellett vennie a korábbi szakirodalom egyoldalú
beállítását arról, hogy Veszprémi Juliánna „feslett” életet élt egyébként is.681 Enélkül ugyanis láthatólag nem állt volna meg a Csokonai fiatalkori szerelmérıl felállított koncepció.682
Juhász Géza kísérlete, amellyel megpróbált szembeszegülni a Csokonai szerelmi életére vonatkozó adatok hiányával, a forráskritikai óvatlanság és az ezt kísérı szemléleti elfogultság miatt sikertelen maradt. Pozitív állítást azóta sem tudott megfogalmazni senki Csokonai életrajzának ezen pontjáról. A találgatások és a novellisztikus gondolatfutamok helyett azonban annyi kétségkívül jól megragadható, hogy a hiány miféleképpen iktatódott ki az irodalomtörténeti narratívából. Az egyik változat az volt, amelyrıl már beszéltünk, Lilla abszolutizálása megoldotta a kérdést. A másik lehetıség pedig a hiány ténnyé avatása volt; ezt a leglátványosabban talán Mocsár Gábor évfordulós esszéje fogalmazta meg: „De tudnánk róla, ha sikerei lettek volna a nıknél! De hát ilyenrıl nincs tudomásunk.”683 Persze komoly dilemma, ugyan miért olyan biztos az, hogy „mi”, értsük ezalatt az irodalomtörténeti tradíciót, feltétlenül tudnánk Csokonai gáláns kalandjairól, azaz ha mi ezekrıl nem tudunk, akkor ezek bizonyosan nem is léteztek. Juhász Géza Rozália-koncepióját éppen az ezzel a tradícióval szembehelyezkedni akaró heroikus igyekezet hozta létre. S emögött a szándék mögött meghúzódhatik a források iránti bizalmatlanság érzése is. Weöres Sándor feltételezése Édes Gergely levelének töredékességérıl implicite azt is magában foglalja ugyanis, hogy léteztek erre a problémára források, csak a prőd utókor megsemmisítette ıket. Ez a gyanakvás
680 .) Az inkriminált sorokat l. Csokonai: Levelezés 106. A kritikai kiadás jegyzetei már teljesen elvetik Juhász koncepcióját és szövegértelmezését, a sorok íróját „ismeretlennek”, a sorok értelmét pedig pontosan meg nem
680 .) Az inkriminált sorokat l. Csokonai: Levelezés 106. A kritikai kiadás jegyzetei már teljesen elvetik Juhász koncepcióját és szövegértelmezését, a sorok íróját „ismeretlennek”, a sorok értelmét pedig pontosan meg nem