Augusztus 8.
L ucy egész éjjel ny u g talan k o d o tt és én sem tudtam aludni. Félelm es volt a vihar és a m int v égigsüvöltött a kém ényeinken, borzong- tam tőle. K ülönös, hogy L ucy nem éb redt föl.
De kétszer fölkelt s felöltözködött. Szerencsére mind a kétszer idején fölébredtem és sikerült levetkőztetnem a nélkül, hogy fölébredt volna és visszafektetnem az ágyba. Sajátságos tü n e m ény ez az alvajárás, m ert m ihelyt, bárm ety m ódon g á ta t vetnek az akaratán ak, fölhagy a szándékával, ha ug yan egyáltalán van vala
m ely szándéka és visszatér az élet rendes kerékvágásába.
K orán reggel fölkeltünk m ind a k etten és lem entünk a kikötőbe eg y ü tt, megnézni, hogy nem tö rtén t-e valam i az éjjel. N agyon kevés em berrel találkoztunk és noha ra g y o g o tt a nap és a levegő tiszta és fris volt, a
1 1*
haragos fehér tarajo s hullám ok m ég m indig zuhogtak be a kikötő keskeny nyilásán. N a
gyon örültem a gondolatnak, hogy Jo n a th á n nem volt tengeren az elm últ éjjel, hanem szá
razföldön. D e h át tulajdonképpen szárazon van-e vagy vizen ? Hol van ? jLs m it csinál ? B orzasztóan nyugtalankodom m iatta. Csak tudnám , hogy m itévő legyek és csak teh etn ék v a la m it!
Augusztus 10.
ü. szegény hajóskap itány tem etése n a
gyon m egható volt ma. Az összes csónakok kísérték és koporsóját hajóskapitányok hozták föl a lépcsőzeten a tem etőbe. L ucy ve
lem volt és korán elfoglaltuk rendes ülésünket és gyönyörűen láttu k az egész processziót. A szegény em bert közel a mi rendes ülésünkhöz te tté k örök nyugalom ra.
Szegény L ucy n agyon izgato ttn ak látszott. Az egész r idő a la tt n y u g talan volt és rosszul n ézett ki. É s én nem gondolhatok egyebet, m int hogy az alvajárás nagyon kimeríti. É g yb en nagyon különös: Nem akarja belátni, hogy okunk lenne a nyugtalankodásra. V agy ha volna is, h á t ö m aga sem érti, hogy mi. Izg a
to ttsá g u n k a t m ég az én öreg barátom halálá
nak hire is fokozta, a kit ma korán reggel halva találtak a mi kedvenc ülésünkön tö rt
nyakcsigolyával. A doktor állítása szerint valam ely ijedtség következtében h á tra kel
lett esnie a pádon, m ert a félelem nek és rém ületnek olyan kifejezése fa g y o tt az ar
cára, a m elynek láttá ra m ég a férfiak is borzadoztak. Szegény öreg em ber! T alán a halált m agát lá tta holdokló szem eivel! L u cy oly édes és érzékeny, hogy m indent jo b b an érez, m int más em berek. É pp m ost egészen kikelt m agából egy csekélység m iatt, a m elyre én alig ügyeltem , noha én is nagyon szeretem az állatokat. A halászok egyike, a k it g yak ran láttu n k ide feljönni hogy a halászbárkák jö tté t lesse, m agával hozta a k u ty á já t is a tem etésre. A k u ty a m áskor is rendesen vele volt. Mind a ketten nagyon csendesen szoktak viselkedni és én soha sem láttam az em bert haragudni és soha sem hallottam a k u ty át ugatni. A szertartás a la tt a k u ty a nem ak art a gazdájához jönni, a ki velünk volt a pádon, de néhány ölnyire m arad t tőle ug atv a és vonitva. A gazdája először szelíden, aztán kem ényebben és végre h a ra gosan szólongatta, de a k u ty a sem oda nem jö tt, sem az üvöltést nem h ag y ta abba.
Valóságos dühbe esett, szem et vadul fo rg atta és a szőre ágaskodott, m int a m acskának a farka, m ikor tám adni készül. V égre a gazdája
is m egharag u d ott, leu g ro tt, fölrúgta a k u tyát, aztán nyakon rag a d ta és félig vonszolta, félig lökte a sírkőre, a m etyre padunk erősítve volt.
A bban a percben, hogy a követ érte, a sze
gény pára elcsöndesedett és rem egni kezdett.
Nem próbált elmenni, de lelapult rem egve és félve és oly szánandó állapotában a re tte g é s
nek, bogy ón noha sikertelenül, de csi
tt tg atn i próbáltam . Lucy, bár szintén n a
gyon sajnálta, nem pró b álta m egérinteni a k u ty át, csak az irtózatnak egy nem ével nézte. A ttól tarto k , hogy túlságosan érzékeny lelkű, hog3^sem baj nélkül haladjon az élet utam . M eg vagyok róla gjmződve, hogj^ erről fog álm odni az éjjel. A dolgok csodás halm o
zódása — halottkóz által a kikötőbe ko r
m ányzott hajó, a korm ányrúdhoz feszülettel és olvasóval a kezében kötözött k a p itá n y ; a m eg
ható tem etés; a kutya, a mely m ajd dühödt, m ajd pedig félelem ben rem egő, — mindez bő an y agot fog szolgáltatni álm ainak.
L egjobb lesz, ha nem hagyom lefeküdni, m ig testileg jó l ki nem fárasztóm . Elviszem őt egy hosszú sétára a ten g e r m entén, hogy ne legyen kedve m ég éjjel álm ában is járn i.
Murray Minna naplója
.Ugyanaz nap este 11 órakor. — O h ! be fárad t vagyok. H a kem ényen föl nem tettem volna, hogy m indennap följegyzem élm ényei
met, h á t m a ugyan ki nem nyitnám a napló
mat. R em ek sétát tettü n k , L ucy nem sokára egészen fölvidult, a m it eg y pár jó indu latu tehénnek köszönhetek, a kik barátságosan kö
zeledték felénk az egyik legelőn, de a kik elől mi eszeveszett futásnak eredtünk ije d tü n k ben. A zt hiszem, hogy a gyáva ijedelem minden egy eb et kivert a fejünkből és friss jókedvvel teáztun k m eg egy ósdi kis fogadó- ÍDan, jó messze a várostól. Ozsonna u tán haza
felé indultunk, sokszor m eg-m egállva, szivünk
ben folytonos retteg éssel a vad bikáktól. L ucy alaposan elfáradt és siettünk nyugalom ra térni.
Lucy alszik és csöndesen szedi a lélekzetet. A rendesnél is rózsásabb színben van és oly cso
dálatosan bájos. Oly boldognak érzem m aga
mat, m ert látom , hogy m ennyire g y a ra p o d ik ; azt hiszem, hogy annyira m egerősödött, hogy m ár az alv ajárást is elhagyja. T ökéletesen boldog volnék, ha hírem volna Jo n a th á n felől . . . Az Isten ta rtsa és óvja m eg öt.
Augusztus 11-dikén reggel 3 órakor. — Ism ét a naplóm m al vagyok. Már nem bán t az
álom, h át jo bb , ha írok. Sokkal izg ato ttab b vagyok, hogj^sem alhatnám . Oly borzasztó kalandunk volt, oly kétségbeejtő. Alig fejeztem be este naplójegyzeteim et, azonnal elalud
tam . . . E gyszer csak hirtelen és teljesen fol- ébredek, felülök, nyom asztó félelem mel a szí
vemen és az ürességnek, pusztaságnak sajátsá
gos érzetével körülöttem . A szoba sötét volt, L ucy á g y át nem láth attam , h át keresztül lo- póztam a szobán és tap o g atv a kerestem őt.
Az ágy üres volt. G yufát g y ú jto ttam és láttam , hogy Lucy nincs a szobában. Az ajtó be volt téve, de nem volt bezárva, m int a hogy lefek
véskor hagytam . Az édes an y ját nem m ertem felkölteni, m ert úgyis nagyon b e
teges és az utóbbi napokban a rendesnél is rosszabbul volt, h át egy két darab ru h át kapkodtam m agam ra, hogy m agam lássak utána.
M ikor m ár az ajtó n ál voltam eszembe ju to tt, h ogy a ruháról, a m it felöltött, tán rájöhetnék, hogy hol keressem , ha csak p on g yo lát vett, tán nem h a g y ta el a házat, ha nappali ruhát, akkor a k ertb en lehet. Mind a kettő, a p o n gyola is, a nappali ru h a is helyükön lógtak.
H á l’ Isten n ek gondoltam m agam ban, nem lehet messze, m ert csak a hálóruhája van rajta. L e
szaladtam a lépcsőn és benéztem a nappaliba.
O tt nem volt! Sorra benéztem m inden üres
szobába, folyton növekedő, derm esztő félelem mel szivemben, sehol sem találtam . V égre az utca ajtóhoz értem és nyitv a találtam . A kilincs bám ulatom ra nem volt becsattanva. A cselédek pedig rendesen igen gondosan be szokták az a jtó t zárni, h á t félni kezdtem, hogy Lucy úgy a hogy volt, elhagyta a házat. Nem volt időm a m egfontolásra, egy m indent el- hom ályositó vad félelem k e rg e tett. Fölkaptam egy nehéz, nagy sálkendőt és kirohantam . Az óra egyet ü tö tt, m ikor az u tcára értem és egy lelket sem láttam . V égig futottam a villasoron a kikötőig, de nyom a sem volt a íeh ér alaknak, a kit kerestem . A kikötőgátra érve, a kikötőn ke
resztül, a keleti sziklam agaslat felé tekintettem , abban a rem ényban — vagy félelem ben — magam sem tudom , hogy m elyik volt erősebb, hogy Lucyt kedvenc hetyünkön látnám meg.
Ragyogó teli hold volt, nehéz fekete futó felhőkkel, a m elyek az egész tá ja t folyton váltakozó fény és árnyképekkel b orították.
E g y vagy k ét percig semmit sem láthattam , m ert egy felhő árnya a tem plom ot és egész környéket hom ályba boríto tta. A m int a felhő odébb húzódott, először is az apátság rom jait láttam föltűnni, aztán lassan-lassan a régi tem plom és a tem ető is belekerültek a keskeny futó fénysávba, a mely élesen világ íto tt m eg
m indent. B árm it vártam is, nem csalódtam , m ert ott, kedvenc ülő helyünkön, a hold ezüs
tös fénye egy hófehér pihenő alakra esett.
A gyorsan úszó felhő nem engedte, hogy so
k a t lássak, m er1: az árnyék m ajdnem ny o
mon követte a fényt ; de mégis úg y tetszett, az ülés m ögött, a m elyen a fe
h ér alak fénylett, valam i sö tét alak is föléje hajolt. H o gy mi lehetett, ember-e v agy állat, azt nem tudtam volna m eg
m ondani ; nem vesztegettem egy p illan ato t sem, végig szaladtam a kikötőn és keresztül a halpiacon a lépcsőzet följáratához, m ert ez volt a keleti sziklapart egyetlen ú tja. A város m intha kihalt volna, egy lélekkel sem talál
koztam , a m inek nagyon m egörültem , m ert nem szerettem volna, ha valaki szegény Luc}'t ilyen állapotban látja. Az idő és távolság vég
telennek látszott, térdem rem eg ett és lélekze- tem szakadozott, a m ig az Apátsághoz vivő szám talan lépcsőn föltelé igyekeztem . G yor
san kellett járnom , noha úgy tetszett, hogy lábaim ólomból valók és m inden forgám be van rozsdásodva. M ikor m ár m ajdnem fölértem , jó l láttam a pado t és a fehér alakot rajta, m ert m ár elég közel voltam ahhoz, hogy a ho
m ályban is lássak. Bizonyos, hogy állt m ögötte valami, hosszú fekete, a pádon félig h á tra
hanyatló fehér alak fölé hajolva. E n rém üle
tem ben kiabálni k e z d te m : L u c y ! L u c y ! és az a valami fölem elte a fejét és onnan, a hol voltam , egy fehér arcot és vörös lángoló sze
m eket láttam . L ucy nem felelt és én a tem ető bejáratához szaladtam . A m int beléptem , a tem plom közém és a pad közé került és egy p illanatra elvesztettem L u c y t szem elől. Mire ism ét m egláttam , a felhő elhúzódott és a hold fényesen v ilágított, hogy egészen jó l lá th a t
tam L ucyt, a m int a pádon h átra h an y a tlo tt, a feje a pad tám láján pihent. Egészen egyedül volt és egyetlen élő lénynek nyom át sem lá t
tam a közelben.
M ikor föléje hajoltam , láttam , hogy m ég m indig alszik. Az ajka szét volt n y itva és lélekzetót nem a nála m egszokott halk, csöndes módon szívta, hanem nehezen, m élyen zihálva szakadt föl kebléből, m intha m inden lélegzet- vétellel tele akarná szívni a tü d ejét levegővel.
M ikor közel értem , álm ában fölem elte a kezét és hálóruhája gallérját szorosabbra húzta a nyaka körül. A m int igy te tt, kissé m egrázkó
dott, m intha a hid eget erezné. E n rádobtam a m eleg nag y k end ő t és jó l beleburkoltam , jó szorosra huzva a nyaka körül, nehogy m eg hűljön ru hátlan állapotában. Nem m ertem h ir
telen fölkelteni azért, hogy a kezeim szabadon
m aradjanak és tám ogathassam őt, a kendőt e g y jó hosszú kapcsos tűvel tűztem össze a n y a k á n ; de ijjedtem ben, vagy siettem ben aligha ü gyetlenül m eg nem szúrtam szegényt, m ert egy kis v ártatv a, a m int a lélegzete kissé könnyebbült, a kezét ism ét a torkához em elte és n y ö g ö tt. Mikor m ár jó l bepólyáz
tam és a cipőm et is a lábára haztam , lassan elkezdtem költögetni. E leinte m eg sem érezte, de lassan, fokozatosan nyugtalanab b le tt az álma, n y ö g ö tt és közbe-közbe sóhajto tt. V égre m ár félni kezdtem , h á t erősebben m egráztam , mire fö ln yito tta szem ét és teljesen íö lé b r e d ^ /^ fe m lepte m eg egy csöppet sem, hogy eng em u áto tt és nem is v ette m indjárt észre, hogy hol va
gyunk. L ucy ébredése m indig igen bájos és noha ezúttal á t volt fázva és m egijjedt, a m int látta, hog y ru h átlan u l és a tem etőben van éjnek idején, nem vesztette el szelid kedves
ségét. Kissé rem eg ett és belém k a p a sz k o d o tt;
a m ikor hivtam , hogy jö jjö n velem haza, egy gyerm ek engedelm ességével, szó nélkül fölkelt.
A m int elindultunk, a kavics sértette a láb am at és L ucy észrevette, hogy íölszisszentem . Azonnal m egállt és m indenáron vissza a k arta adni a cipőm et, de persze nem hagytam .
A szerencse kedvezett és haza ju to ttu n k , a nélkül, hog y egy lélekkel találkoztunk volna.
Csak egy Ízben láttu n k egy nem egészen jó zannak látszó em bert előttünk az utcán keresztül m e n n i; de mi elrejtőztünk egy kapu aljában, m ig ő el nem tű n t egy m ellék
utcában.
A szivem olyan hangosan dobogott, hogy ném elykor azt hittem , hogy el kell ájulnom . Telve voltam aggodalom m al L u cy m iatt, nem csak az egészségét féltettem , de a jó h irn e v é tis, ha kitu
dódnék ez a dolog. M ikor hazaértü n k és m egm ostuk a láb u n k at és buzgón h álát adtunk az égnek, lefektettem L ucyt. M ielőtt elaludt volna, kért, k ö nyörgött, hogy ne szóljak egy szót se senkinek, m ég az édes any ján ak se ez éjjel alvajárásáról. Jiileinte haboztam Ígéretet tenni, de édes anyja egészségére gondolva és hogy m ennyire n y u g talan ítan á ez a dolog, h á t m égis csak m egígértem . Rem élem , hogy h ely e
sen cselekedtem . Az a jtó t bezártam és a kul
csot a kézcsuklóm ra kötöttem , igy talán nem fognak m ég egyszer háborgatni. L u cy m élyen alszik, a h ajnal rózsás pírja ömlik szerte a ten geren . . .
Ugyanaz nap délben. M inden j ó l ' m egy.
Lucy aludt, m ég föl nem keltettem . Az éjjeli kaland nem esett kárára, sőt úgy l á t s z i k , ja v á ra vált, m ert ma jo b b színben van, m int bárm ikor
ezelőtt. S ajn álattal vettem észre, hogy ügj^et- lensógem ben a kapcsos tűvel m egsértettem . Szerencse, hogy nagyobb b a jt nem okozott, m ert a to rk án egészen átly u k aszto tta a bőrt.
Meg k ellett valahogy csípnem és átszűrnöm vele a laza felsőbőrt, m ert két pici piros folt, m int a tü szúrásé van rajta, a hálóinge g al
lérján pedig egy csöpp vér. M ikor bocsánatot kértem tőle és aggságoskodlam m iatta, L ucy k in evetett és m egciró gato tt és azt m ondta, hogy nem is érzi. Szerencse, hogy oly parányi a szúrás, h á t sebhelyet nem hag yh at.
Ugyanaznap éjjelén. N agyon jól tö ltö ttü k a napot. A levegő tiszta, a nap ragyogó, a ten geri szellő kellem esen hűvös volt. Villás- reggelinkkel kirándultunk egy távoli szép er
dőbe. L ucy és én g}7alog, L ucy anyja pedig kocsin, jüngem egy kissé b u sito tt a gondolat, hogy mily boldog lehetnék, ha Jo n a th á n is velünk lehetne. De hisz türelm esnek kell lennem . E ste kitűnő zenét hallg attu n k a séta
téren, aztán korán lefeküdtünk. L ucy nyugod- tab b n a k látszott, m int az utóbbi napokban és csaknem rö g tön elaludt. Az a jtó t ism ét be fogom zárni és a kulcsot a csuklóm ra kötni, m int az elm últ éjjel, noha azt hiszem, hogy nyugod tan fog telni az éjszakánk.
Augusztus 12.
V árakozásunkban m egcsalódtam , m ert két Ízben is arra ébredtem ez éjjel, bog y L u cy ki ak art m enni. Még álm ában is, m intha kissé harag u d o tt volna, hogy zárva találja az a jtó t és kelletlenül m ent vissza az ágyába. H ajn al
ban a m adarak csiripelésére ébredtem . L ucy is fölébredt és ón örömmel láttam , h og y m ég jobb szinben van, m int tegnap reggel. A régi vidám sága is m intha visszatért volna. Mellém fu rakodo tt az ág37ba és A rtú rjáró l kezdett beszélgetni; ón is elm ondtam neki, hogy m ennyire aggódom Jo n a th a n m iatt és ő vigasz
talni próbált. Eg}' kicsit m intha sikerült volna is neki, m ert noha a részvét nem v álto ztath at az em ber baján, mégis csak elviselhetőbbé teszi.
Augusztus 13.
E g y nyu go dt nappal több és lefekvés is
m ét csuklóm ra erő sített kulcscsal. É jje l ism ét fölébredtem és L u cy t ülve találtam az ág yá
ban, alva, ujjával az ablakra m utatva. E n csendesen fölkeltem , félre húztam a függönyt és kitekintettem . R agyogó holdvilág volt, csen
des szép nyug odt éjszaka terü lt a földre és tengerre, kim ondhatatlan szépségben. Köztem és a holdvilág kö-zt egy óriás denevér röpkö
dött, nag y köröket Írva le, hol közeledve, hol
távolodva. E gyszer-kétszer egészen közel jö tt az ablakhoz, de valószínű, m egijjedt tőlem és átre p ü lt a kikötőn az apátság felé. M ikor visszafordultam az ablaktól, L ucy m ár feküdt és csendesen aludt. Egész éjjel nem m ozdult többet.
Augusztus 14.
A rég i tem etőben rendes helyünkön töl
tö ttü k az egész napot, Írva, olvasva. Lucy épp úgy m egszerette ezt a helyet, m int én m agam , és alig leh et hazacsalni villásreggelire és ebédre. Ma délután furcsa m egjegyzést h al
lottam tőle. M ikor estefelé h azajöttünk, a lép
csők tetején , m int rendesen, m ost is m egáll
tunk egy percre, a rem ek kilátásban g y ö n y ö r
ködni. A nyugvó nap épp a hegylánc m ögé csúszott és vörös fényével elárasztotta az a p á t
ságot és a régi tem etőt a padunkkal is rózsás fénybe vonta. E g y pillanatig ném án bám ul
tunk, egyszer csak L ucy suttogva, m intha csak m agának beszélne, m eg sz ó lalt: /
— Ism ét az ő vörös szem epárja!
M ost is épp ugyanaz. — E z olyan fu r
csán hangzott, m inden apropos nélkül, hogy szinte m eg retten tett. Kissé oldalt fordultam , hogy jó l lássam L ucyt, a nélkül, hogy észre
vegye és láttam , hogy úgy áll ott, m intha fél- álom ban volna, különös tek in tettel a szemében.
a m elyet nem bírtam m egérteni, nem szóltam, de tekintetének irán y át követtem . M intha kedvenc h elyünket nézte volna, a m elyen egy sötét alak ü lt egyedül. E gy kissé m agam is m egrettentem , m ert egy pillanatig úgy tetszett, m intha az idegennek nagy tüzes szeme volna, de a következő pillanatban szétfoszlott az illúzió. A nyugvó nap vérvörös lénye tükröző
d ö tt a kedvenc padunk m ögött levő tem plom ablakaiba és a m int a nap letűnt, a veröfénye épp ú g y változott, m intha bolygó tűz volna.
É n L ucy figyelm ét a sajátságos látv ány ra irányoztam és ő m egrázkódva té r t m agához, de lev ert m a ra d t; lehet, hogy az itt fönt tö l
tö tt retten etes éjszaka ju to tt eszébe. Soha sem em lítettük m ég egym ás közt sem ; h á t m ost sem szóltam. H azam entünk ebédelni, L ucynek fájt a feje és korán lefeküdt. É n m egvártam , mig elaludt, aztán egy kis m agányos sétára indultam , Jo n a th á n ra gondolva. M ikor hazafelé jöttem , fényes holdvilág volt és noha a villa
sornak az a része, m elyen laktunk, árnyékban volt, m indent jó l leh e tett látni, fölnézek az ablakunkra és Lucy fejét látom kihajolva rajta. Azt hittem , hogy engem vár, h á t ki
vettem a zsebkendőm et és integ ettem neki.
Nem vette észre és nem m ozdult. A holdvilág épp ekkor kerü lt á t a sarkon és fénye az
Drakula. 12
ablakra esett. E k k o r láttam , hogy L ucy feje az ablakpárkányán fekszik és a szeme le van hunyva. M élyen alu dt és m ellette, a p árk á
nyon ült valami, a mi egy jó k o ra m adárhoz h asonlított. M egijedtem, hogy m eg talál hülni, h át fölszaladtam a lépcsőn, de m ire n szobába értem , m ár ballago tt vissza az ágya felé, még m indig m élyen alva és nehezen szedve a lé
le g z e té t; a kezét a torkán ta rto tta , m intha a hideg ellen akarná védeni.
Nem keltettem föl, csak jó l betakartam ; gondom volt rá, hogy az ajtó és ablak jó l be legyenek csukva.
L ucy oly édes, a m ikor alszik, de sápadtabb m int rendesen és olyan m élyen gyűrűs a szeme, a m ilyennek m ég soha sem láttam . Félek, hogy gyötrődik valam in, bár ki tudnám találni, hogy min.
Augusztus 1;~>.
K ésőbb keltünk m int rendesen. Lucy nag yon kim erült és b á g y a d t volt és nagyon sokáig aludt. R eggelinél kellemes m eglepetés v árt ránk, A rtú r éd esatyja jo b b an van és siettetn i ó h ajtja a fiatalok esküvőjét. L ucy el van telve boldogságával. Az édesanyja szomorú is vig is egyszerre. K ésőbb, napközben, m eg
K ésőbb keltünk m int rendesen. Lucy nag yon kim erült és b á g y a d t volt és nagyon sokáig aludt. R eggelinél kellemes m eglepetés v árt ránk, A rtú r éd esatyja jo b b an van és siettetn i ó h ajtja a fiatalok esküvőjét. L ucy el van telve boldogságával. Az édesanyja szomorú is vig is egyszerre. K ésőbb, napközben, m eg