17. C h a t a m u t c a .
Kedden.
D rága édes Minnám.
— M ondhatom , szép tőled, hogy engem vádolsz lianj^ag levélírással. É n m ár kétszer is Írtam neked elválásunk óta és a te m últkori leveled volt csak a második. A ztán m eg nincs is semmi m ondani valóm. Igazán sem m it sem tudok, a mi tég edet érdekelne. A város m ost igen kellem es és mi igen sokat já ru n k kép
csarnokokba, sétálni és kocsikázni a parkban.
A mi a szálas, szép, gönd ö rh aju ifjú t illeti, h át bizonj^osan H elm w ood A rtú r u ra t é rte tté k alatta, pedig h á t szó sincs róla, csak úgy be
szélnek az em berek. Igaz, hogy sokat já r hoz
zánk, de h á t a m am a m eg ö olyan jó l értik egym ást, olyan jó l el tu d n ak egym ással be
szélgetni. Nem ré g ism erkedtünk meg egy fiatal em berrel, az éppen neked való volna Minna, ha m ár Jo n a th á n n a k a m átkája nem volnál. K itűnő párti, szép em ber, jó módú
és jó családból való. Orvos doktor és nag y on de nagyon okos em ber. K épzeld! m ég csak huszonkilenc éves és m ár is egy óriási elme- gyóg3rin té zetn ek a főorvosa. Helmwood u r m u ta tta be nekünk, azóta aztán m eg láto g ato tt bennünket, és m ost m ár g yakran já r hozzánk.
A zt hiszem, h o gy egyike a legelszántabb em bereknek, a kit valaha láttam , de azért a leg nyugodtab b . Tökéletesen m eg in g ath atatlan n ak látszik. El tudom képzelni, hogy m ily ren d kívüli hatalom m al b írh a t betegei fölött. K ülö
nös szokása, hogy olyan egyenesen néz az em ber arcába, m intha a gondalatait szeretné kitalálni. Velem is nagj^on sokat p ró b álgatja, de hizelgek m agam nak azzal, hogj" ezzel kem ény diót p ró b álg a t feltörni. E zt a tük röm ből tudom . P ró b áltad -e valaha a saját arcodból kiolvasni a g on d o lataid at? m i próbáltam és m ondhatom neked, hogy különös egy dolog és nagyobb föladat, m int hinnéd, ha soha sem p róbáltad.
A doktor azt m ondja, hogy neki egy érdekes lélektani tan ulm ány vagyok, a m it szerényen el is hiszek m agam ról. M it ír
ja k m ég. Tudod, hogy nem érdeklődöm an n y ira a ruh ák iránt, hogy uj divatok leírá
sával foglalkozzam.
A ru h a kész unalom . Ez ugyancsak olyan
szójárás, de sebaj ; A rtú r is u g y an azt m ondja m indennap. No tessék, h á t nem kiszalasztot
tam. M inna mi m inden titk u n k a t elm ondtuk egym ásnak g yerm ekkorunk óta ; e g y ü tt hál
tunk és e g y ü tt ettü n k és n ev ettü n k és sirtunk is e g y ü tt ; és m ost, noha m ár eleget m ond
tam , szeretnék tö b b et is mondani, ^ h Minna, h á t nem találod-e ki úgyis ? Szeretem őt. P i
rulok, a m int leirom, m ert noha gondolom, hogy ő is szeret, azért m ég szóval nem m ondta azt nekem . De oh M inna ! én szere
tem , szeretem , szeretem ! Na, ez jó l esett.
Szeretném , ha veled lehetnék édes, a tűz előtt, vétkezés közben, a m ikor beszélgetni szok
tu n k ; és én m egkisérlenóm elm ondani, hogy m it érezek.
Nem is tudom , hogy merem m ind
ezt m ég neked is m egírni. Nem is m erek m eg
állapodni, m ert szét találom szakitani a leve
lem, de nem is akarok m egállapodni, m ert oh, úgy kívánnék neked elm ondani m indent. J a j, azonnal is m ondd meg, hogy m it gondolsz mind erről. M inna m ár mégis m eg kell álla
podnom . J ó é jt és imádkozzál értem és M inna imádkozzál a boldogságom ért. Lucy.
P. S. Nem kell m ondanom ugy-e, hog}r mindez m élységes titok. J ó éjt m ég egyszer.
L.
Levél. W e s t e n r a L u c y
Május 24.
L eg d rág ább M in n ám !
K öszönet és köszönet és m ég egyszer köszönet édes leveledért! Oly jó l esett, hogy neked elm ondhattam és hogy velem érzesz.
D rágám , esőstől szakad az áldás. Mily régi jó közmondás. I t t vagyok én, a ki jöv ő szeptem berben leszek húsz esztendős és m ég m indez ideig kérőre nem akadtam , legalább igazira nem, h á t m a egyszerre k e rü lt három . K é p z e ld ! Három kérő egy n a p r a ! Nem bor
zasztó-e ez? Sajnálok, de igazán és tiszta szivemből sajnálok a három szegény fiú közül k ettő t.
Oh Minna, én oly boldog vagyok, hogy azt sem tudom , m ittévö legyek m agam m al.
É s három k é r ő ! De az ég szerelm ére, m eg ne m ondd valahogy a lányoknak, m ert m indenféle hóbortos képzelődéssel szednék tele a fejecs
k éjü k et és ha a nevelőből hazaérkezve, m ind
j á r t első nap legalább h a t kérőjük nem akadna, h á t mellőzve és sértve éreznék m agukat. Hisz ném ely leány oly hiú.
Te m eg én Minna, a kik m ár m átkásak v ag y u n k és m ár innen-onnan öreg asszonyok leszünk, mi m eg vethetjü k a hiúságot. Nos h á t
hadd m ondjam el csak mind a hárm at, de tito k b an kell tartan o d édes m indenki előtt, kivéve term észetesen J o n a th á n t. Neki m eg fogod m ondani, m ert a te helyedben én is m egm ondanám A rtú rn ak . Az asszony m indent m eg kell hogy m ondjon az urának — nem gondolod édes te is? — és én m éltányos aka
rok lenni. A férfiak szeretik is, ha az -asszony
— legalább a tu lajd o n feleségük — őszinte;
és én tarto k tőle, hogy bizony az asszonyok nem m indig olyan őszinték, m int a m ilyenek
nek lenniük kellene.
Nos drágám , h á t az első szám épp a villásreggeli előtt jö tt. M ár beszéltem ne
ked róla, Sew ard Jo h n dr. az örültek házának orvosa, a kinek olyan h atáro zo tt álla és olyan szép hom loka van. K ülsőleg nagyon ny u g o d t volt, de azért jó l láttam , hogy ideges, bizonyosan jól feltette m agában, hogy vigyázni fog m inden aprólékos külsőségre, hogy izg ato tt
nak ne lássék, hanem azért mégis m ajd rá ült a cilinderére,
a
m it a férfiak nem szoktak éppen m egtenni, ha nyugodtak. Aztán m ikor legjobban m utatn i szerette volna, hogy igen-igen nyugo dt, h á t úgy fo rg a to tt egy lánzetát a kezé
ben, hogy m ajdnem sikoltoztam tőle. Hanem azért nagyon egyenesen és őszintén beszélt velem. M egm ondta, hogy m ennyire szeret, noha
csak oly rövid ideje ism er és liogy m ilyen lenne az élete, ha én m ellette volnék, hogy tám ogassam és derültté tegyem . M ár éppen azt kezdte mondani, hogy mily boldogtalan lenne, ha én nem törődnék vele, a m ikor észre vette, h og y poty og nak a könyeim . A kkor aztán el
kezdte m agát szidni és bocsánatot kérni és ígérte, . hogy nem kínoz tovább. Aztán végre elh allgato tt és kis idő m úlva k ér
dezte, hog y valam ikor később nem tu d nám -e őt szeretn i; és m ikor erre fejem et ráztam , h át rem eg ett a keze és kissé akadozva kérdezte, hogy tán m ár más valakit szeretek-e? De n agyon kedvesen tette , m ond
ván, hogy nem akarja a bizalm am at erőszakolni, csak tudni szeretné, m ert ha a lánynak a szive szabad, a férfi m ég rem élhet. És ekkor Minna, éreztem , hogy kötelességem neki m eg
m ondani, hogy m ár van más valaki. De csak ennyit m ondtam neki és akkor ő fölállt és nagyon erősnek és nagyon kom olynak lá t
szott, a m int mind a k ét kezem et az övéibe fogta és azt m ondta, hogy rem éli, hogy boldog leszek és ho gy h a valaha jó b a rá tra szorulnék, h á t reméli, hogy öt a leg jo b b barátaim közé sorolom. 0 , Minna édes, nem teh etek róla, hogy sírnom kell és m eg kell bocsátanod, hogy ez a levél olyan pecsétes.
A m egkérés és több efféle nagyon kedves dolog lehet, hanem azért nem jó l esik látnod, m ikor egy szegény fiú, a kiről tudod, hogy igazán szeret, olyan leverten és busán távozik, m intha a szive szakadt volna meg. És tudod, hogy bárm it m ondott is abban a pillanatban, azért m égis csak kiestél az életéből örökre.
D rágám , be kell fejeznem a levelem et, m ert nagyon nyom orultnak érzem m agam at, noha nagyon boldog vagyok.
Ugyan az este. A rtú r épp m ost m ent el, és én jo b b kedvűnek érzem m agam at, m int m ikor a levelet abba hagytam , h át folytatom a nap esem ényeinek leirását. H á t tudod drá
gám a 2-dik szám az m in d járt villás reggeli után jö tt. Az is egy olyan édes fiú, am erikai Texasból és oly fiatalnak és frisnek látszik, hogy szinte lehetetlen elhinni, hogy annyi he
lyen m egfordult és oly csudálatos kalandjai voltak. É n nagyon szim patiálok szegény Des- dem onával, a kinek a füle h allatára oly vesze
delmes kajandokat regélt, h ab ár csak egy sze- recsen is. É n azt hiszem, mi asszonyok oly g y á
vák vagyunk, hogy csak azért m együnk férj
hez, m ert azt hiszszük, hogy , a férfi m indentől m egvéd bennünket. É n m ost m ár tudom , hogy mihez kezdenék, ha férfi volnék és azt akarnám , hogy egy
leány belém szeressen. Nem a, deliog}' tudám , m ert hisz itt volt M orris ur, a ki folyton a k aland jait regélte és A rtúr, a ki sose beszélt és mégis, — de drágám , látom , hogy összezavarodom . M orris P . Quincey ur egyedül ta lá lt idehaza, ü g y látszik, hogy a férfi m indig egyedül találja a leányt. Nem a, rosszul mondom, m ert hisz A rtúr kétszer is nagyon igyekezett, hogy egyedül beszélhessen velem és én is nagyon ra jta voltam ; m ost m ár nem szégyenlem bevallani. E lőre kell bocsáta- nom, hogy Morris u r nem használja m indig a m aga sajátságos szójárását, vagyis soha
sem használja idegenek előtt, m ert jó - nevelésü és kitűnő m odora van, de rájö tt, hogy engem rendkívül m u la tta t az ő am erikai szójárása és ha egyedül voltunk és senkit m ást nem b o trá n k o z ta to tt vele, furcsább- nál-furcsább dolgokat m ondott. É n azt hiszem, drágám , hogy ö m inden szót m aga talál ki, m ert m indig tökéletesen illik arra, a m it m o n dani akar. É n nem tudom , hogy fogok-e valaha tudni ilyen furcsa szójárással beszélni, m ert m ég nem tudom , h ogjr A rtú rn ak tetszik-e, m ert öt m agát so h asem hallottam igy beszélni.
Nos h á t Morris ur mellém ült és oly vígnak és pajkosnak látszott, m int bárm ikor, hanem azért én jó l láttam , hogy nagyon nervozus.
K ezem et az övébe fogta és a legédesebb han
gon szólalt m eg:
— L uca kisasszony tudom , hogy nem vagyok m éltó, hogy a m aga pici csipőcskéjé- nek a szalagját bebógozzam, de m ondok, ha addig vár, m ég olyan em bert talál, a ki méltó, hát alighanem ama bizonyos h é t szűz közé sorolják nyolcadiknak, a m ikor itt h ag y ja ezt az árnyékvilágot, a kiknek a m écsesük nem volt rendén. M ondok, nem állna mellém ru d as
nak, hogy k ettőshám ba fogva indulnánk eg y ü tt a hosszú ú tn ak ?
Olyan jó kedvűnek és tréfásnak tetszett, hogy nem esett olyan nehezem re visszautasí
tani, m int azt a szegény doktort, h á t azt fe
leltem neki, hogy nem is tudom mi az a rudas, meg hogy m ég eg yáltalán semmi kedvem nin
csen a hám batöréshez. E k k o r ő azt m ondta, hogy rem éli, nem veszem rossz néven, hogy egy ilyen rá nézve kom oly p illanatban is tréfásan beszélt és hogy m egbocsátok neki érte. Igazán nagyon k o m o rn a k látszott, a m ikor ezt m ondta és én is egy kicsit elko
m olyodtam , noha — pedig tudom , hogy te ezért engem egy retten etes kacérnak fogsz ta r tani — noha nem tehettem róla, hogy ro p p an t jó l ne essék, hogy ez m ár a m ásodik kérő egy napon. Aztán drágám , m ég m ielőtt csak egy
szót is szólhattam volna, valóságos z u h a ta g á t a szerelmi vallom ásnak, zú d íto tta a nyakam ba, lábaim elé rakva szivét, lelkét. E s otyan kom olynak látszott ezalatt, hogy soha sem fogom többé azt hinni, hog y a ki rendesen pajkos és jókedv ű, h á t nem tud komolyan, venni sem m it sem. A zt hiszem, hogy v ég re észrevett valam it az arcom ban, a mi m eg
a k aszto tta beszédében, m ert hirtelen elhallga
to tt és olyan férfias hévvel, a m elyért okvetetlen m egszerettem volna, ha m ég szabad vagyok,, f o ly ta tta :
— Luca, tudom , hogy m aga becsűlete- tes, n y ílt szivti leány. Nem volnék i tt és nem beszélnék igy m agával, h a nem hinném m a g á t a lelke legm élyéig n y ílt és egyenesnek. M ondja nekem őszintén, m int eg>ik jó p ajtás a m ásik
nak, hogy van-e más valaki, a kivel törődik ? M ert ha igen, h á t én a haja szálát sem g ö rb í
tem többé okvetetlenkedésem m el, csak arra kérem , engedje m eg, hogy igaz, hű jó b a rá tja lehessek.
K edves Minnám, m ondd, hogy m iért oly nem esek a férfiak, m ikor mi nők oly kevéssé v agyun k érdem esek rá ju k ? ím e például én, a ki csaknem g ú n y t űztem ebből az igaz szivür valódi úri em berből. K önyekre fakadtam — attól tarto k , édes, hogy ezt a levelem et egynél
több oknál fogva is, igen vizenyősnek fogod találni — és igazán nagyon rossznak éreztem m agam at. M iért is nem engedik meg, hogy egy lány három em berhez m ehessen feleségül, vagy annyihoz, a h ány éppen feleségül kívánja, akkor aztán semmi baj sem volna? De h át ez persze hogy illetlenség és ilyet m ondanom sem szabadna. H anem azért örömmel vallom be, hogy noha sirtam , képes voltam Morris urnák becsületes szemébe nézni és őszintén m egm ondani n e k i:
— Igenis van valaki, a kit szeretek, noha ö m ég eddig nem m ondta nekem , hogy szeret.
H elyesen tettem , hogy ily őszintén beszéltem vele, m ert az arca szinte földerült és mind a két kezét kinyújtva, m egfogta az enyém et, azt hiszem, hogy én m agam tettem a kezem et az övébe és n y ílt m odorában m o n d ta:
— Ez aztán a derék kis Ián}7. Jo b b el
késve érkezni a m aga m eghódítására, m int jó k o r bárm ely más lányéra. Ne sírjon, drágám . Ha engem sirat, kár, én m okány gyerek va
gyok és állva fogadom a csapást. H a pedig azért a másik fickóért sir, a ki m ég nem is tudja, hogy m ilyen boldogság érte, hát jó lesz, ha ham arosan u tán a lát, m ert különben velem gyűlik m eg a baja. Kis babám , a m aga nyíltságával és őszinteségével jó b ará
-D rakula. 8
tó t n y e rt bennem , ez pedig nagj^obb ritkaság, m int a szerető, legalább is önzetlenebb. D rá gám, én nagyon m agányosan fogom ám m eg
futni a hosszú u tat, a jelenlegi m eg a más világ között. Nem adna egy csókot utravaló- nak ? N agyon jó l esnék ám bufelejtőnek. Hisz adhat, tu d ja, attól a m ásik jó fiútól — m ert fölteszem róla, hogy jó fiú drágám , m eg hogy derék szép gyerek, különben m aga nem is szerethetné — a ki m indeddig m ég csak nem is nyilatkozott, m ég m egtehetné. — No ezzel aztán elhiheted M innám, hogy teljesen levett a lábam ról, a m ilyen kedves, édes és m ilyen ne
m esen gondolkozik a v etélytársáról — nem ig az? — és ö m aga m eg oly bus„ v o lt; h át feléje hajoltam és m egcsókoltam . 0 fölállt, a k ét kezem et m ég folyton szorosan az övében ta rtv a és a m int lenézett az arcom ba — a m ely félek, hogy nagyon p iru lt — igy s z ó lo tt:
— Kis babám , a kezét a kezem ben tartom és m aga m egcsókolt és ha ez nem fűzné szo
rosra a barátság un kat, h á t semmi sem a vilá
gon. Köszönöm a hozzám való édes nyíltságát és Isten áldja. — M egrázta a kezem et, aztán fölkapva a kalapját, egyenesen az ajtónak ta r
to tt, a nélkül, hogy visszanézett, a nélkül, hogy egy könyet e jte tt, vagy a h an gja rem
e-g e tt volna; ós ón úe-gy sírok, m int ee-gy kis baba. Oh, h á t m iért kell egy ilyen em bernek bo ldogtalannak lenni, a m ikor van leány elég, a ki még a lába nyom át is térd en állva im á d n á ? É n tudom , hogy m agam is m egten
ném, ha szabad volnék — csak hogy azért nem szeretném ám, ha szabad, volnék. D rágám ez az egész dolog ropp ant kihozott a sodrom ból ós érzem, hogy nem irhato k m ost m ind
já r t, hogy ezt elm ondottam neked, a boldog
ságom ról ós addig nem is akarok a harm adik
ról írni, a m ig m egint rózsás kedvben nem le
hetek. A te örökké szerető
Lucyd.
P. S. — Oh, különben is a mi a harm a
d ik a t illeti, — hisz a harm adikról fölösleges is Írnom, nem igaz ? A ztán m eg olyan furcsa, olyan zavaros is volt az egész ; attól a pilla
n attó l kezdve, hogy a szobába lépett, addig, m ig mind a két karjával átölelt és m egcsókolt, nem is emlékszem, bogy mi volt. Es én oly boldog, oly boldog vagyok és nem is tudom , hog y mivel érdem eltem ezt. Csak arra iparkod- hatom a jövőben, hogy bebizonyítsam a jó Istennek, hogy nem vagyok hálátlan a kegyes
ség ért, a m iért ilyen szeretőt, ilyen férjet és jó b aráto t küldött nekem . Isten áldjon.
8*