Augusztus 12.
K edves k isasszo ny!
H ark er Jo n a th á n u r kívánságára, irok — a ki m aga nem elég erős arra hogy Írjon, noha — hála érte patrónusunknak, szt. József
nek — a jav u lás utján van. M ajdnem teljes hat hete, hogy ápolás ala tt van, heves ag y lázban szenvedett. K órt, hogy kegyedet válto
zatlan szerelm éről biztosítsam és adjam tu d tá ra hogy a mai postával H aw kins u rn ák is íra to tt velem levelet, a m elyben bocsánatot kér aka
ratlan késedelm éért és tu d tá ra adja, hogj7, rá bízott ü g y é t befejezte. M ég néhány heti ü d ü
lésre szorult a hegyek között levő szanatóriu
m unkban és csak ekkor té rh e t haza. K ér, hogy azt is írjam meg, hogy nincsen elegendő pénze, pedig hogy szeretné m egfizetni az itt n yert ápolást, ne hogj" egy nálánál szegé
nyebbet foszszon m eg az esetleges istápolástól.
F o g ad ja kedves kisasszony őszinte ro k o n
érzésem kifejezését és áldásom at.
Ágota nőtér.
V. / . B etegem álom ba m erült és ón föl
bontom a levelet, hogy m ég valam it m eg
m ondjak önnek. A b etegtő l tudom , hogy önök nem sokára férj és feleség lesznek. Áldásom m indkettőjükre ! A vőlegényét valam ely retten tő rázkódás érte — ezt az orvos m ondja — és delirium ában az őrjöngései borzalm asak voltak.
Farkasokról, m éregről, vérről, kísértetekről, démonokról és nem is merem m ondani, hogy mi m indenről beszólt. N agyon gondosan őrizze
őt jó ideig m inden eftéle izgalomtól ; az ilyen betegség nyom ai nem egyham ar tű nnek el.
M ár rég irtu n k volna, de semm it sem tu d tu n k barátairól és semmi sem volt vele, a mi nyom ra v ezeth etett volna bennünket. A kolozsvári vonaton érkezett és az ottani állomásfőnök azt m ondta a kalauznak, hogy o tt az állom ásra rohanva, je g y é rt ordítozott, a m elyen haza m ehessen. A nnyit látta k p a ra n csoló heves m odoráról, hogy angol, h át adtak neki je g y e t a legtávolabb állomásra, a m eddig az a vonat m ent.
Meg lehet róla győződve, hogy jól gond
j á t viseljük. M inden szivet m egn y ert szelíd
sége és kedvessége által. M ost m ár elég jó l érzi m agát és nem kétlem , hogy néhány h é t m úlva teljes lesz a gyógyulása. De gondosan vigyázzon rá, hogy semmi izgalom ne érje.
Remélem, hogy a jó Isten és Szt. Józset m ég sok-sok boldog évvel fog ja önöket m egáldani.
Seivard dr. naplója.
Augusztus W.
K ülönösen és hirtelen változás Renfield- ben az elm últ éjjel. N yolc óra tájb an kezdett izg ato tt lenni és körül szaglászni m int egy va
d a t csapászó kopó. A segédorvost m eglepte a
modora és tudva, hogy m ennyire érdeklődöm iránta, beszélgetésbe a k a rt vele eredni. B ete
gem rendesen nagyon tiszteletteljes, néha szinte alázatos m ég az ápoló irá n t is; de az éjjel azt m ondja emberem, hogy ro p p an t gőgösen vi
selkedett. Szóba sem a k a rt vele állni. M ind
össze annyit m ondott n e k i: — Nem akarok m agával b eszó ln i: m aga m ost m ár szám ba sem jöhet. A m ester közeledik.
Az orvos azt hiszi, hogy a vallásso rajo n
gás egy neme lepte meg. H a ez igaz, ekkor résen kell lennünk, m ert egy izmos, erős férfin
— egyesült emberölő és- vallásos m ániával — nagyon veszedelmessé válhatnék. Az összetétel rettenetes. E ste kilenc órakor m agam is m eg
látogattam . Velem szemben is épp úgy visel
kedett, m int az ápolóval. Fönséges nagyzásá
ban nem b irt semmi különbséget sem tenni köztünk. C sakugyan, m intha vallásos őrület lepte volna meg, nem sokára azt fogja hinni, hogy ő az A tyauristen. E g y félórán keresztül, ha nem tovább, Ttenfield mind izgato ttabb lett.
Én nem árultam el, hogy figyelem, de azért szorosan szemmel tarto ttam . E gyszer csak h ir
telen azt a ravasz kifejezést láttam a szemé
ben, a mely m indig elárulja, hogy az őrültnek valam ely . uj ötlete tám ad t és vele a fej- és hátnak azt az alamuszi tartásá t, a m elyet
az őrülteket ápolók oly jó l ism ernek. Egészen m egnyugodott, m ent és az ágya szélére ült, az űrbe bám ulva fénytelen szemével. É n tudni szerettem volna, hogy közönye tete te tt-e , vagy igazi és a kedvenceit hoztam szóba, olyan tárg y, a m ely rendesen azonnal felköltötte érdeklődését. E leinte nem is felelt, végre tü rel
m etlenül csak an n y it m o n d o tt:
— A fránya hordja el ő k et! E g y szikrá- n y it sem törődöm velük!
— M icsoda? — m ondtam én — csak nem ak arja velem elhitetni, hogy nem törődik a pókjaival. (Mert m ost ism ét a pókok a kedven
cei.) E rre ő rejtélyesen felelt:
— A m enyasszonyt várók szeme is a , nyoszolyó lányokban g y ö n y ö rk ö d ik ; de m ihelyt m egjelent a m enyasszony, m inden szem csak ő vele telik meg.
Nem ak arta m agát kim agyarázni és csö
könyösen az ágya szélén m arad t ülve m ind
addig, a mig nála voltam.
N agyon fárad t vag y ak az éjjel és levert.
M indig csak L ucy ra gondolok és arra, hogy m ilyen m ásképpen leh e te tt volna m inden. H a nem fogok elaludni, chloral — a m odern M orpheus segitsen rajtam . De vig3'áznom kell, nehogy szokássá váljék nálam . Nem, ma éjjel nem fogom h a szn á ln i! L ucyra gondolok és
nem akarom azzal m egbecsteleniteni, hog^
ezzel kapcsolatba hozzam. H a kell, h á t inkább álm atlanul fogom tölteni az éjszakát.
ö rü lö k az elhatározásnak; m ég jo b b an örülök annak, hogy m ég is m aradtam m ellette.
E g y darabig forgolódtam az ágyban, kétszer hallottam az ó rát ütni, a m ikor a fölügyelő azzal k üldte hozzám az éjjeli őrt, hogy Renfield m egszökött. M agam ra kapkodtam a ru hám at és rohantam le — betegem sokkal veszedelmesebb egyén, hogysem sokáig kószálni hagyjuk.
Sajátságos ötletei veszedelem be dönthetnek azokat, a kik et sorsa ú tjá b a sodor. Az ápoló már várt. A zt m ondta, hogy alig tiz perce m ég látszólag n y ugo d tan lá tta őt aludni az ágyá
ban, a m ikor az ajtón alkalm azott figyelőn keresztül benézett. F igyelm ét az ablakrám a kifeszitósének zaja vonta ism ét vissza. Mire az ajtóhoz ért, m ár csak a lábait látta az ablakon eltűnni és azonnal értem küldött.
A b eteg nem m eh etett messze, m ert csak hálóruha volt rajta. Az ápoló azt g o n dolta, jo b b lesz az ablakból m eglesni, m erre veszi ú tjá t a szökevény, m ert m ire az ajtónak kerülne, eltévesztené szem elől, annál sokkal vastagabb em ber volt, hogysem az ablakon keresztül m ászhatott volna u tána. ü.n elég
ve-pKony vagyok, h á t az ápoló segítségével ki
másztam az ablakon és lábbal lefelé ereszked
tem le. M inthogy csak néhány lábn y ira vol
tam a talajtól, baj nélkül értem le. Az ápoló m ondotta, h o g y betegünk balra fordult, aztán egyenes irá n y t vett, h át oly gyorsan, a hogy csak bírtam , szaladtam arrafelé. A m int a kört fáin kívül ju to tta m , egy fehér alakot láttam a m agas falat m egm ászni, mely k ertü n k et a szom
szédos elh ag y o tt épülettől elválasztja.
R ögtön visszafutottam m egm ondani a fői- ügyelőnek, hogy három -négy jó m arkos legén}'t indítson azonnal utánam Carfax udvarára, arra az esetre, ha b arátu n k veszedelmessé vál
nék. M agam lé trá t fogtam és a falra mászva leugro ttam a túlsó oldalon. L áttam Renfieldet épp a ház túlsó szögletén eltűnni, h á t utána iram odtam . A házat m egkerülve, ism ét láttam őt, az ódon kápolna vaspántos tölgyfa a jta já hoz lapulva. M intha valakinek beszólt volna, de nem m ertem olyan közel menni, hogy hall
jam , hogjr m it mond, ne hogy elriaszszam és elillanjon.
M ert rajzó m egvadult m éheket könnyebb üldözőbe venni, m int egy csupasz őrültet, a kire rá é rt a szökés m ániája! N éhány perc m úlva azonban észrevettem , hogy ő nem vesz tudom ást semmiről sem, a mi körülötte
törté-nik, liát m egpróbáltam közelebb húzódni hozzá, annál inkább, m ert embereim is átjö tte k m ár a falon és elzárták az útját. H allottam a m int a következőket m o n d ta :
— I tt vagyok, hogy a parancsolatod sze
rin t cselekedjem M ester. A rabszolgád vagyok és te m eg fogsz engem jutalm azni, m ert hiven foglak szolgálni. Im ádtalak rég ó ta a nag}^
távolban. Most hogy közel vag}^, várom a parancsaid és te nem fogsz engem mellőzni drága M ester, a m ikor a jó dolgok felosztásá
nak keríted sorát — ugy-e nem ?
Mégis csak önzö egy vén koldus a fickó.
Az osztalékra gondol akkor is, a m ikor az U r jelenlétében képzeli m agát. Mikor körülfogtuk, verekedett m int egy tigris. Iszonyú ereje van és igazán sokkal jo b b an hason líto tt vadállat
hoz, m int em berhez. Soha eddig nem láttam őrültet a dühödtségnek ilyen fokozatában ; és remélem, hogy azután sem fogok. Szerencse, bog}' ilyen jó k o r kitapasztaltuk az erejét és vesze- delm ességét. Ilyen erővel és elszántsággal r e t
tenetes dolgokat m űvelhetett volna, ha szeren
csésen el nem fogjuk. Most m ár jó helyen van.
Még Lucifer m aga sem igen tudna kiszabadulni abból a kényszer zubbonyból, a m it ráhúztunk és a kárp ito zo tt szoba falához is hozzá
Ián-eoltuk. Az üvöltése néha borzadalm as, de m ég szörnyűségesebb az elhallgatása, m ert m inden m ozdulata és nézése h alált jelen t.
Jl/pp m ost e jte tte ki az első összefüggő sz a v a k a t:
— Türelm es leszek M ester. M ár jö n , jö n , jö n !
De m ár erre én is eljöttem . Izg a to tta b b voltam , hogy sem alhattam volna, de ez a napló lecsillapított és érzem, hogy m ost m ár fogok aludni.
IX .