foglalkozás, feketemunka
IV. MUNKA végzettség szintjéhez képest inkonzisztens foglalkozási státuszokat
jelöl-nek. A diplomások 68 százaléka dolgozik vezető vagy diplomához kötött szellemi munkakörben, 23 százalék diplomához nem kötött szellemi munka-körökben, kevesebb mint 10 százalék pedig fizikai jellegű munkakörökben dolgozik. Figyelmet érdemel, hogy a gimnáziumban érettségizettek mint-egy fele szellemi munkakörben dolgozik, másik fele viszont fizikai jellegű munkát végez, legnagyobb részük (31 százalékuk) szakmunkás, további 16 százalékuk pedig betanított munkás. A szakiskolát végzettek több mint két-harmada szakmunkásként dolgozik, negyedüket azonban betanított- vagy segédmunkásként foglalkoztatják (5. táblázat).
feketefoglalkoztatás
A kutatás a módszertani korlátok keretei között a feketefoglalkoztatásra is rákérdezett, azt tudakolva, hogy a fiatalok fizetésüket részben vagy egész-ben „zsebbe” kapják-e. A kérdés azoknak lett feltéve, akik előzőleg úgy nyi-latkoztak, hogy életükben végeztek már munkát fizetés ellenében.
Összességében a megkérdezettek mindössze 8 százaléka nem válaszolt e kérdésre, ami az előzetes várakozásokhoz képest kedvező arány volt. A vála-szolók 26 százaléka mondta azt, hogy fizetését részben vagy egészben zsebbe kapta/kapja. Többségük, a teljes minta mintegy ötöde állította azt, hogy fize-tése egészét zsebbe kapja, míg további 6 százalékuk állítása szerint a fizetés egy részét kapta/kapja így. Nehéz persze megítélni egy ilyen kérdés esetében a látencia mértékét, a jelzett magas arány azonban mindenképp figyelmet érdemel. Különösen a fiatalabb korúak körében, tehát azok között, akik már viszonylag korán kiléptek a munkaerőpiacra, a zsebbe történő fizetés meg-tapasztalása jóval elterjedtebb: a 15-19 éves, valaha fizetésért már dolgozó válaszadók 40 százaléka jelezte, hogy kapta már zsebbe a fizetését.
Érthető okokból magasabb az előfordulás az alacsonyabb iskolai vég-zettségű, magasabb arányban fizikai munkát végző munkavállalók körében.
A legfeljebb 8 általános végzettségű munkavállalók 40 százaléka, a szakmun-kásképzőt, szakiskolát végzettek 30 százaléka kapta részben vagy egészé-ben zsebbe a fizetését, miközegészé-ben a diplomások köréegészé-ben csak 17 százalék ez az arány. Budapesten valamelyest gyakoribbnak (31 százalék) mutatkozik a feketefoglalkoztatás előfordulása az országos átlagnál. Foglalkozásonként tekintve a mezőgazdasági fizikai munkások a legérintettebbek (csaknem
60 százalékuk már megtapasztalta a „zsebbe” kapott fizetést), de átlag felett érintettek a segéd- és betanított munkások, míg a szakmunkások és nem dip-lomás szellemiek körében átlagos az érintettség, a felsőfokú végzettségű szel-lemi foglalkozásúak és vezetők körében az érintettség jóval az átlag alatti.
IV. Munkanélküliség
A 2012-es kutatásban megkérdezett fiatalok 10 százaléka volt munkanélküli az adatfelvétel idején, ez az arány 2008-ban 7 százalék volt, és a különbség valószínűsíthetően a 2008-ban elindult, a munkapiacokat különösen kedve-zőtlenül érintő gazdasági válságfolyamatok hatásait jeleníti meg.
A munkanélküli fiatalok nagyobb része az adatfelvétel idején nem része-sült ellátásban, kisebb része álláskeresési járadékot kapott (a pályakezdő munkanélküliek az adatfelvétel idején érvényes szabályozás szerint állás-keresési járadékban nem részesülhettek, ehhez viszonylag hosszabb jog-viszonyszerző idő szükséges, amely – a kérdezéskor hatályos jogszabályi feltételek alapján – 360 nap munkaviszonyt feltételezett a munkanélkülivé válást megelőző 4 évben.)
Itt kell felhívni a figyelmet, hogy bár a 2012-es felvétel adatai szerint a fia-tal korcsoportokban a munkanélküliség aránya összességében nem haladta meg szignifikáns mértékben a munkaképes korú magyar népesség egészére érvényes arányokat, a fiatal korcsoportok munkanélküliséggel való érintett-sége a jelzett 10 százalékos munkanélküli aránynál jóval magasabb. Egyrészt a megkérdezett fiatalok 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy éppen munkát keres. A foglalkoztatottak körében is mintegy 9 százalék volt a kérdezés ide-jén munkát keresők aránya, ők nyilvánvalóan munkahelyet szerettek volna váltani, illetve munkahelyük, foglalkoztatásuk várható megszűnését való-színűsítették. Az anyasági ellátáson lévők 7 százaléka, az egyéb inaktív cso-portokba sorolhatók mintegy fele nyilatkozott úgy, hogy munkát keres. Bár a munkakeresés intenzitására, valamint a tényleges rendelkezésre állás ide-jére (vagyis arra, hogy mikor tudna az adott fiatal munkába állni) a 2012-es felvétel nem kérdezett rá közvetlenül, a rendelkezésre álló empirikus adatok-ból becsülhető, hogy potenciális munkaerő-tartalékként messze nem csak a munkanélküliek csoportjával kell számolni.
Azzal kapcsolatban, hogy a megkérdezettek megítélése szerint mennyi idő múlva tudnak majd munkát találni, a munkát kereső fiatalok igen
pesz-IV. MUNKA szimista, illetve bizonytalan válaszokat adtak. Eleve igen magas arányban, 35 százalékban nem is tudtak erre a kérdésre válaszolni. A válaszolók 23 száza-léka úgy gondolta, hogy néhány héten vagy egy-két hónapon belül tud majd munkát találni, 18 százalék 3-4 hónapot, 22 százalék 5-6 hónapot említett.
A fennmaradó több mint egyharmad ennél is hosszabb időt becsült, vagy azt jelezte, hogy nem fog munkát találni. A munkát keresők csoportján belül valamelyest optimistábbak voltak az adatfelvétel idején dolgozó, de közben munkát is kereső fiatalok, míg az átlagosnál pesszimistábbnak az anyasági el-látásban részesülők és az inaktív státuszúak mutatkoztak. Fontos empirikus információ, hogy az éppen munkanélküli fiatalok körében lényegesen többen szembesültek már munkanélküliséggel életük korábbi időszakaiban is.
A 2012-es vizsgálat eredménye szerint a fiatalok 28 százaléka volt élete során valamikor munka nélkül.10 A munkanélküliséget már megtapasztalt fiatalok 69 százaléka nyilatkozott úgy, hogy regisztrált munkanélküli volt, 14 százalék volt már nem regisztrált munkanélküli, és 17 százalék jelezte, hogy mindkettő státuszt megtapasztalta már.
Külön figyelmet érdemel a munkanélküliséggel való érintettség tekinteté-ben azoknak a fiataloknak a köre, akik már elhagyták az iskolarendszerű kép-zést. A vonatkozó híradásokból és statisztikai adatokból érzékelhetjük, hogy Európa-szerte, de különösen Dél-Európában a 2008-ban kezdődött gazdasági válság hatására extrém magasra emelkedett a pályakezdő fiatalok körében a munkanélküliek aránya. Az empirikus tapasztalatok szerint ez a folyamat a magyar munkapiacot sem hagyta érintetlenül. A Magyar Ifjúság 2012 adatfel-vétel eredményei szerint az iskolarendszerű képzésből kilépett magyar fiata-lok 43 százaléka már megtapasztalta valamilyen formában a munkanélküli-séget. A 2012-es adatfelvétel idején főtevékenységként dolgozók 32 százaléka szintén volt már korábban munkanélküli, a kérdezéskor anyasági ellátáson lévők 33 százaléka jelezte ugyanezt, az egyéb inaktív csoportok pedig mint-egy 50 százalékára jellemző a korábban is megtapasztalt munkanélküliség.
Akiket érintett már életük során valamikor a munkanélküliség, azok 60 százaléka egyszer volt munka nélkül, 24 százalék kétszer, 10 százalék három-szor, további 6 százalék pedig háromnál is többször. A munkanélküliséget
10 Fontos felhívni a figyelmet, hogy a „Volt-e eddigi élete során bármikor regisztrált, nem regisztrált munkanélküli vagy mindkettő?” kérdést csak azoknak tették fel, akik jelenleg nem munkanélkü-liek – kivéve az álláskeresési támogatásban részesülőket. Így a teljes minta munkanélküliséggel való érintettsége a két részarány összege, vagyis 35 százalék.
már megtapasztalt fiatalok 23 százalékánál a leghosszabb munkanélküliségi periódus 1-3 hónapig tartott, 26 százalék 5-6 hónapig volt legtovább munka nélkül, további 23 százalék 7-12 hónapos, 17 százalék pedig ennél is hosszabb idejű munkanélküli időszakról számolt be, és 10 százalék nem tudott vála-szolni a leghosszabb munkanélküliség időtartamát firtató kérdésre. A munka nélkül eltöltött időszak hossza a teljes mintában összességében is igen magas volt, átlagosan 9 és fél hónap. Azok, akik életük során egyszer voltak munka-nélküliek, átlagosan 9 hónapig voltak állástalanok, akik kétszer, azok valami-vel több mint 9 hónapig, akik pedig 3-nál is többször, azok átlagosan közel 11 hónapot töltöttek munka nélkül.
Mint azt korábban már jeleztük, a munkanélküliek körében többségben vannak a regisztrált munkanélküliek, a nem regisztrált munkanélküliek arányát a 2012-es adatfelvétel alapján 23 százalékosra becsülhetjük.11 Ez utóbbi válaszadói kört arról is kérdezte a kutatás, hogy miért nem regiszt-ráltak. A leggyakoribb az „úgysem tudnak segíteni munkát találni” válasz volt (41 százalék), a második leggyakoribb az „azt reméli, hogy nagyon ha-mar talál munkát” szerepelt (39 százalék).
A munkanélküliséggel való érintettséget erősen meghatározó iskolai végzettség és egyéb szociodemográfiai tényezők érvényesülését a követke-zőkben csak azok körében vizsgáljuk, akik már kiléptek az iskolarendszerű oktatásból.
A korábbi empirikus ismereteket megerősítve a Magyar Ifjúság 2012 is azt mutatja, hogy a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők a leginkább veszélyeztetettek a munkanélküliség által, de az empirikus ada-tok újabb fejleményként azt jelzik, hogy már a diploma sem nyújt védelmet a munkanélküliségtől, a felsőfokú végzettségű fiatalok 30 százaléka meg-tapasztalta már az állástalanság helyzetét. Ez utóbbi adat külön figyelmet érdemel, hiszen közvetlenül arra világít rá, hogy a hazai felsőfokú képzés ki-bocsátási szerkezete és a munkapiaci igények között olyan eltérések lehet-nek, amelyek miatt az egyébként igen magas költségekkel képzett diplomás
11 Azt a kérdést, miszerint „Ön regisztrált munkanélküli vagy sem?”, csak azoktól kérdezték, akik azt állították magukról, hogy munkanélküliek, ellátás nélkül. Azok, akik álláskeresési járadékot kapnak, definíciószerűen csak regisztráltak lehetnek, míg az álláskeresési támogatásban része-sülő, közhasznú foglalkoztatottként definiált csoportot szintén regisztráltaknak tekinthetjük.
Összességében az ellátásban nem részesülő munkanélküliek közül 177 fő válaszolta azt, hogy nem regisztrált, ami az összes, főtevékenységét tekintve munkanélküli személy 23 százalékát jelenti.
IV. MUNKA
fiatalok közül is lényegében minden harmadik belekerült már a munkanél-küliség helyzetébe, miközben a vonatkozó statisztikai adatok szerint a ma-gyar munkaerőpiacon nemzetközi összehasonlításban magas az igényekhez képest alulképzett munkavállalók aránya.
Korcsoportok és nemek szerint kevésbé jelentősek a különbségek a munkanélküliséggel való érintettségben, a lakóhely szerinti gyakorisági eltérések pedig a munkanélküliségnek való kitettség vonatkozásában meg-erősítik a főváros statisztikai kimutatásokból is jól ismert előnyét bármely egyéb településtípushoz képest, miközben a munkanélküliségnek való kitettség tekintetében továbbra is a községek vannak a leghátrányosabb helyzetben (6. táblázat).
Az adatfelvétel idején munka nélkül lévő megkérdezettek 68 százalé-kának volt korábbi munkatapasztalata, vagyis dolgozott már élete során.
Azok a munkanélküliek, akik korábban már dolgoztak, döntő többségükben 6. táblázat: Munkanélküliség megtapasztalása („Volt-e már élete során munkanélküli?” N=4431; az iskolarendszerben már nem tanulók százalékos megoszlása)
igen nem
legfeljebb 8 általános 61 39 11,9
szakmunkásképző,
megyei jogú város 43 57 9,9
egyéb város 47 53 9,2
község 51 49 9,7
nemenként férfi 45 55 9,3
nő 41 59 9,5
(76 százalékban) legalább 3 hónapig tartó munkaviszonnyal rendelkeztek (a szünidei munkákat leszámítva).
A kutatás arra is kitért, hogy miért szűnt meg az adatfelvétel idején munka nélkül lévők munkaviszonya. A három leggyakrabban említett ok a munkaszerződés lejárta (33 százalék), a munkaadó általi felmondás (30 százalék), illetve a munkaadó cég megszűnése (8 százalék) volt.
Mindezek fényében érdemes áttekinteni, hogy a megkérdezettek szubjek-tív megítélése szerint milyenek az elhelyezkedési lehetőségek a lakóhelyen, vagy annak környékén azzal a végzettséggel és szakképzettséggel, amellyel a kérdezett rendelkezik. A munkanélküli fiatalok rendkívül pesszimista vá-laszokat adtak erre a kérdésre: 72 százalékuk nagyon kedvezőtlennek ítélte a személyes lehetőségeket, újabb 15 százalék inkább kedvezőtlennek, további 5. ábra: alul- és felülképzett munkavállalók aránya egyes országok munkaerőpiacána(Forrás: OECD 2005) felülképzettek aránya, %
felülképzettek arányának átlaga
alulképzettek aránya, % alulképzettek arányának átlaga
50 60
10 30 40
20
0
Írország Izrael
Dánia
Belgium Brazília Kanada Svájc Chile Hollandia Norvégia
MexikóLuxemburgDél-KoreaJapán SzlovéniaSzlovákia
Görögország Olaszország
Cseh Köztársaság Németország Spanyolország Lengyelország Egyesült Államok
Magyarország Portugália Törökország Dél-Afrika
Új-Zéland
AusztriaAusztrália Franciaország Svédország
FinnországÉsztország
Egyesült Királyság
a Felülképzett (alulképzett) az OECD definíciója szerint az a munkaerő, aki munkakörét magasabb (alacsonyabb) kvalifikáltsággal látja el, mint az ugyanabban a munkakörben dolgozó munkavállalók többsége. A statisztika a képzésben résztvevők, és gyakornokok adatait nem veszi figyelembe.
IV. MUNKA