az ifjúsági korosztályok meghatározásának
III. a korosztályi modell empirikus tesztelése
A modell – mint látjuk – alapvetően nem statisztikai alapú, az adott korcso-portokba való besorolás nem végezhető el egyszerűen a hagyományos élet-kori besorolás alapján.
Van egy elméleti modellünk tehát, de hogyan igazolható vagy cáfolható az? A Magyar Ifjúság 2012 adatainak ismeretében lehetőségünk van arra, hogy az eddig kifejtett pusztán elméleti konstrukciót az adatok tükrében is megvizsgáljuk. A kérdés, hogy eltolódik-e a hagyományos korcsoporttól az új skálánk. Amennyiben az életkori határok és az általunk felvázolt érett-séghatárok megegyeznek, úgy nincs sok teendőnk: egyszerűen tudomásul vehetjük, hogy a statisztikai megközelítéssel egybevágó megközelítést ta-láltunk. Amennyiben viszont ezek eltérnek, úgy el kell gondolkodjunk azon, hogy milyen méréssel jellemezhetjük jobban napjaink fiataljait: egy életkor-ra alapuló vagy egy egyéni érettségre alapuló mérési rendszerrel.
11 Zinnecker szerint az ifjúsági korszakváltás kapcsán két ifjúsági korszakról beszélhetünk: az egyik az indusztriális (ipari) társadalomra jellemző átmeneti ifjúsági, a másik pedig a posztindusztriális (szolgáltató) társadalomra vonatkozó iskolai ifjúsági korszak (Zinnecker 1993). Míg az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúsági életszakaszról van szó, ez esetben minél korábban munkába kell állni, a korszak elsődleges célja a szakma megszerzése, s ezután hamar a házasság és az első gyerek következik, addig a posztindusztriális társadalomban az ifjúkor egyre inkább kitolódik, ami összefügg az iskolai idő megnövekedésével. Az ezen szakaszban lévők (posztadoleszcens, fiatal felnőtt) még nem teljesen függetlenek a szülői háztól, mivel anyagilag és szociálisan még nem függetlnek. Pszichológiailag és biológiailag már igen, de szociológiailag még nem felnőttek, helyzetük konfliktusos, és kooperációs helyzetben sem leírható a más korosztálybéli jellemzőkkel (Keniston, 2006, Vaskovics, 2004).
12 A hallgatói köznyelvben a mamahotel-papabank néven nevezik ezt az időszakot.
Hipotéziseink empirikus igazolásának/cáfolatának elsődleges korlátai a következők: a Magyar Ifjúság 2012 vizsgálat – a korábbi nagymintás ifjú-ságkutatásokhoz hasonlóan – a 15-29 éves korcsoportba tartozókat vizs-gálta, ezért sem a 15 éveseknél fiatalabb, sem a 29 éveseknél idősebbekről nincs információnk. Emellett (a lekérdezés módszertana okán) a biológiai érés korszakhatárait ugyancsak nehezen tudjuk értelmezni.
az érettség ismérvei
Az egyéni életúton alapuló paradigma kidolgozásakor – az életkori határok természete szerint13 – dichotóm megközelítésre törekedtünk. Célunk egy egyszerű logikai tipológia alapjainak elkészítése, amely az érettség külön-böző ismérveit dichotóm módon értelmezi, tehát olyan alkotóelemekre van szükségünk, amelyek a különböző érettségi dimenziók szerint érett/nem érett csoportokra osztják a vizsgált korosztályt. Az adott korszakhatárokat (biológiai érés, pszichés érés, szociológiai érés) rendre az alábbi ismérvek-kel igyekeztünk elhatárolni.
A biológiai érettség tekintetében tudtunk egyszerű dichotóm megkö-zelítéssel élni: élt-e már szexuális életet, bár kétségkívül ez elemzésünk egyik legproblémásabb pontja14. A biológiai érettség, amelyet általában a nemzőképességként értelmezünk, nem a szexuális élet elkezdését, hanem az arra való képességet jelenti. A szexuális élet megkezdését a biológiai érés egy következő lépcsőjeként értelmezzük, amelyet befolyásolnak a pszichés érés folyamatai és a társadalmi viszonyok is. Ezt az értelmezést az is szük-ségessé teszi, hogy a vizsgált célcsoportban (15-29 évesek) vélhetően kevés pubertás előtti szakaszban lévő fiatal van, hiszen a vizsgálatok rendre azt mutatják, hogy a tényleges nemi érés napjainkban mindkét nemnél jobbára 14 éves kor előtt lezajlik:
13 Az életkori dichotóm megközelítés lényege, hogy nincs köztes állapot, tehát valaki vagy beletar-tozik egy korcsoportba, vagy nem, így amikor egy-egy érettségi ismérvről beszélünk, hasonlóan az életkori besoroláshoz, akként értelmezzük, hogy valaki vagy érett, vagy nem érett (az adott ismérv szerint).
14 Kétségkívül torzítja az adatokat, így az elemzést is, hogy bizonyos életkor alatt a szexuális tevékenység büntetőjogi következményeket von maga után, ráadásul ez eltér a jogilag nem felnőttek között és a jogilag felnőtt-nem felnőtt kapcsolatban. Miután Magyarország is rendelkezik a szexuális életre vonatkozó jogszabályokkal, ezek jelentős hatással lehetnek a válaszokra.
Magyar Ifjúság 2012 – tanulMánykötet
A lányoknál a fiziológiai érést (bár a folyamat a másodlagos nemi jelleg megerősödésével előbb elkezdődik) az első vérzéshez (menarche) kötik, fiúk-nál az első magömléshez. A lánypopuláció fiziológiai érés szerinti életkorát a menarche mediánnal jellemezzük (ekkor a lányok 50 százalékánál már be-következett az első vérzés és 50 százalékuknál még nem). Magyarországon a menarche-medián 12,79 év (Antropometria, 2013), a fiúkról ilyen jellegű friss adat nem áll rendelkezésre. A menarche kezdete átlagosan 12,67 éves kor, az első magömlésé 12,76 éves kor, ami azt jelenti, hogy a nemi érés gyakorla-tilag azonos életkorban történik, sőt ezen adatok kb. egy évtizede lényegileg változatlanok (Forrai, 2009). Más jellegadó kutatások is a lányoknál 12-13 éves korra teszik az első menses időpontját, fiúknál 12-14 évre az első magömlést, a nemi élet kezdetének mediánját pedig 16-17 éves korra (az első szexuális élményre a fiúknál 13,56 éves, a lányoknál 13,97 éves korban kerül sor).
1. A biológiai érettség során alkalmazott ismérv a fenti megkötések mellett tehát a következő volt: elkezdte-e a szexuális életet.
A pszichés érettség tekintetében15 – a rendelkezésre álló kérdőíves kérdések alapján – egy olyan főkomponenst16 alkalmaztunk, amelynek alkotóelemei a következők voltak:
1. Az élete fontos kérdéseiben önállóan dönt.
2. Konkrét tervei vannak a jövőre nézve.
3. Mindig számol a döntései lehetséges következményeivel.
4. Felnőttnek érzi magát.
A szociológiai érettség értelmezésünkben azt a pontot hivatott megjelení-teni, amikor az egyén önálló életet kezd, azaz „átlép” a származó családból a nemző családba, vagy ennek az alapjait megteremti az önálló háztartással.
15 A főkomponens alkalmazását az a cél indokolja, hogy egy változóba sűrítsük a pszichés érettség alkotóelemeit, és a különböző alkotóelemek egyaránt „kivegyék a részüket” az ismérvből. Csak azokat a válaszokat tekintettük érvényesnek, melyeknél más nem hallotta a válaszokat (a válasz-adó egyedül válaszolt), így csökkentve a megfelelési kényszert..
16 A főkomponens mindegyik ismérvet megfelelő mértékben tartalmazza (0,52-0,69 közötti magas kommunalitások) és az eredeti változók információtartalmának nagy részét (63 százalék) megőrzi.
Ezért a szociológiai érettség tekintetében az alábbi ismérveket úgy vettük figyelembe, hogy társadalmilag érettnek tekintettük az egyént, amennyiben az alábbiak közül bármelyik teljesül17:
1. Családi állapot (független vagy együtt él házastársával/élettársával).
2. Saját gyermek (nincs vagy van).
3. Önálló háztartásban él-e (nem, azaz együtt él szüleivel/nevelőszülei-vel/nagyszüleivel, vagy önálló háztartásban él).
feltevések
Mindezek alapján biológiailag érettnek tekintettük azokat, akik már szexu-ális életet élnek. Pszichológiailag érettnek tekintettük azokat, akik a pszi-chológiai érettség főkomponensének átlagértéke feletti értéket értek el.
Szociológiailag érettnek tekintettük azokat, akik megkezdték önálló életü-ket, azaz házastárssal/élettárssal élnek, vagy van gyermekük, vagy külön élnek a szüleiktől, függetlenül a többi teljesülésétől.
17 A szociológiai érettség gyakorlatilag azt a pontot hivatott megjeleníteni, amikor az egyén önálló életet kezd, azaz „átlép” a származó családból a nemző családba, vagy ennek az alapjait megteremti az önálló háztartással. A szociológiai érettség dimenziói közül a fentiek a legalapvetőbbek, ezért ezekre alapoztuk a szociológiai érettség ismérvét.
1. ábra: az érettség ismérvei a 15-29 éves célcsoportban
(N=7823; százalékos megoszlás) nem érett érett
19 81
46 54
66 34
biológiai
pszichés
társadalmi
Magyar Ifjúság 2012 – tanulMánykötet
A 15-29 évesek adatait tartalmazó vizsgálatból kiderül, hogy a korcso-port többsége biológiailag és pszichés értelemben érettnek tekinthető, csu-pán minden ötödik 15-29 éves tekinthető szexuálisan tapasztalatlannak, pszichés értelemben éretlen (nem felnőtt) a korcsoport közel fele (46 száza-lék). A társadalmi érettség a korcsoport harmadára (34 százalék) jellemző, azaz minden harmadik 15-29 éves kezdte meg önálló életét. (1. ábra)
A korcsoportok szerinti bontás alapján látható (2. ábra), hogy csupán a legfiatalabb korcsoportban vannak számottevő arányban olyanok, akik a biológiai érettség feltételének nem felelnek meg, míg a társadalmi érettség feltételeinek csak a legidősebb (25-29 éves) korcsoport többsége felel meg.
A nemi élet megkezdése tekintetében a nagy változás a 18. életév betölté-sekor történik meg: a 17 évesek többsége (55 százalék) még nem kezdte meg a nemi életét, míg a 18 évesek több, mint fele (71 százalék) ebben az értelemben érettnek tekinthető18. A pszichés érettség határvonalát a 20 évesek esetében figyelhetjük meg, ahol a célcsoport 54 százaléka már érettnek tekinthető, míg a társadalmi érettség határvonala a 24 éveseknél (55 százalék) húzható meg.
18 Itt érhető tetten a fentebb említett módszertani probléma, hiszen már említettük, hogy nem 18 évesen történik meg a biológiai érés. Ugyanakkor a szexuális élet megkezdésének adatai rendkí-vül fontos jellemzői a korosztálynak.
2. ábra: a korcsoportok ismérvei az érettségek alapján**
(N=7824; százalékos megoszlás)) biológiai pszichés társadalmi
93 50
30
28
63
97 9
59
69 15–19
évesek
20–24 évesek
25–29 évesek
** (p ≤ 0,001)
A fenti jellegzetességek azt mutatják, hogy az életkor szerint van szignifi-káns kapcsolat az érettség dimenzióiban, érdemes azonban azt megvizsgál-nunk, hogy az érettség tárgyalt dimenziói mennyire fedik át egymást, azaz a pszichésen érettek tartalmazzák-e a biológiailag éretteket, a társadalmi vonatkozásban érettek egyben pszichésen és biológiailag is annak tekint-hetők-e.
Ehhez megmutatjuk a három érettségfogalom teljes logikai struktúráját (1. táblázat) és az abból következő csoportokat (3. ábra):
1. A kisgyermekek korosztálya a modellben nem értelmezett, valamint az adatfelvétel lehetőségei (15-29 év) miatt nem vizsgált.
2. Fiatal (61 százalék): a megkérdezettek közel harmada van köztes ál-lapotban, azaz tekinthető fiatalnak, akik között vannak:
• Gyermekek (13 százalék): a megkérdezettek valamivel több mint tizede tekinthető még gyermeknek, azaz sem biológiai, sem pszi-chés, sem társadalmi vonatkozásban nem tekinthető érettnek.
• Serdülők (22 százalék), akik a nemi életüket már megkezd-ték, de pszichés és társadalmi értelemben még nem tekint-hetők érettnek.
• Fiatal felnőttek (26 százalék), akik a biológiai és a pszichés érettség ismérveinek egyaránt megfelelnek, de önálló életü-ket még nem kezdték meg.
1. táblázat: az érettségmodell logikai struktúrája
csoportok biológiai érettség pszichés érettség társadalmi érettség
gyermek nem nem nem
serdülő igen nem nem
fiatal felnőtt igen igen nem
formabontó kategóriák
nem nem igen
nem igen nem
nem igen igen
igen nem igen
felnőtt igen igen igen
Magyar Ifjúság 2012 – tanulMánykötet
3. Formabontó kategóriák:
• Pszichésen koravének (5 százalék), akik pszichésen már érettnek számítanak, de társadalmilag nem, és nemi életet még nem élnek.
• Kényszerfelnőttek (11 százalék): a célcsoport egytizedének helyzete ambivalens, pszichésen még nem felnőtt, de bioló-giailag érett és társadalmi körülményeit tekintve is már az.
• Szinte elhanyagolható azok száma (1 százalék alatt), akik társadalmilag és pszichésen már felnőttnek számítanak, de nemi életet még nem élnek.
3. ábra: Csoportok mérete a 15-29 évesek között (N=7823; százalékos megoszlás) kényszerfelnőttek
egyéb
gyermekek
serdülők fiatal felnőttek
felnőttek
szellemileg koravének
11 1 5
22
26 22
13
• Szintén csekély azok száma (1 százalék alatt), akik társadal-milag már felnőttek, de pszichésen és biológiailag nem.
4. Felnőttek (22 százalék): minden ötödik megkérdezett felnőttnek, azaz mindhárom érettségi dimenzióban érettnek tekinthető.
2. táblázat: a csoportok és az életkor összefüggései**
(N=7609; százalékos megoszlás)
életkori csoportok 15-19 évesek 20-24 évesek 25-29 évesek összesen
egyéni érettség
Magyar Ifjúság 2012 – tanulMánykötet
Az érettség különböző dimenziói mentén képződő csoportok összefüg-gése a korcsoportokkal szignifikánsnak tekinthető, ami számunkra azt je-lenti, hogy statisztikailag igazolható a korcsoportos felosztás. Ugyanakkor látható (2. táblázat), hogy a korcsoportok alapján felrajzolható struktúra a korosztály legalább négy tizedét -felét nem a megfelelő helyre sorolja be.
Legtisztább csoportnak a gyermekek és a felnőttek tekinthetők, a gyerme-kek csoportjában 88 százalék 15-19 éves, míg a felnőttek csoportjában 68 százalék tartozik a legidősebb, 25-29 éves korcsoportba. A serdülők és a fia-tal felnőttek csoportjának legnagyobb részét – 45-50 százalékát – a 20-24 évesek alkotják. A formabontó csoportokba tartozók az életkori csopor-tosítás tekintetében is összetettebb képet mutatnak. A nagyobb csoportot jelentő kényszerfelnőttek hat tizede (59 százalék) 25-29 éves, azaz életko-ra alapján felnőttnek tekinthető, ugyanakkor pszichésen még nem számít érettnek. A kisebb, pszichésen koravének csoportjába tartozók háromtize-de életkora alapján valójában nem számít koravénnek, inkább egyfajta ön-megtartóztató csoportot alkothatnak, hiszen életkoruk szerint tekinthetjük őket pszichésen érettnek.
Megvizsgálva az egyes csoportok átlagéletkorát (életkor átlag +/-1 szórás) elmondható, hogy ezek a csoportok az életkor alapján a leggyakrab-ban átfedő helyzetben vannak. A legszűkebb korcsoportokat a gyerekek (és a felnőttek) csoportjában figyelhetünk meg. A gyerekek csoportja az életkor szerint elkülönül a felnőttek és a kényszerfelnőttek korcsoportjától. A fel-nőtt csoportok hasonló korosztályokat fednek le, a kényszerfelfel-nőttek cso-portja valamivel szélesebb. A gyerekek korcsoportjához hasonló életkori kategóriákat jelenít meg a pszichésen koravének csoportja, míg a serdülők a fiatal felnőttekre hasonlítanak leginkább az életkoruk alapján.
V. következtetések
Az egyes korcsoportok szerint vizsgálódva látszik, hogy noha az életkor jel-lemző tényező, de csak körülbelül a fiatalok 50-60 százalékának helyzete konzisztens életkor, és a különböző érettségi dimenziók alapján, az egyes csoportok illeszkedése ugyanakkor meglehetősen különböző. A legnagyobb konvencionális életkori besorolást megbontó arányokat a formabontó csopor-tosulásokban találjuk, azonban az életkori megoszlások a hagyományosnak tekintethető csoportokban is produkálnak nem illeszkedő csoporttagokat.
A hagyományos csoportok közül kiemelkedőek az olyan köztes kategóriák, mint a serdülőké, vagy a fiatal felnőtteké, ahol a csoporttagok négy tizedét
„rossz” helyre sorolná az életkori csoportosítás.
Az egyes csoportok sajátosságairól az élethelyzetük kapcsán elmondha-tó, hogy az életkor és az érettség alapján konzisztens csoportok élethelyzet szerint is letisztultnak bizonyulnak, míg a formabontó csoportok élethely-zeti jellemzői is inkább ambivalensek. Így már csak azért is érdemes volt az elemzés, mert az ambivalens csoportok élethelyzetre vonatkozó jellem-zőinek megismerése segíthet a csoport interpretálhatóságában (pl. a kény-szerfelnőttek jelentős része még függ a szüleitől anyagilag, és a többséghez képest jóval kedvezőtlenebb anyagi helyzetben van, ami arra utal, hogy iga-zi felnőtt életét nem tudta még megkezdeni, belekényszerült abba, hogy ma-gát eltartsa).
Bár tudományos értelemben az eredményességet (értsd: mérjük azt, amit szeretnénk) óhatatlanul előbbre soroljuk a hatékonyságnál (értsd: mér-jünk egyszerűen), e különbségtétellel nem nagyon törődtünk, holott, úgy tű-nik, hogy a hagyományos életkori határok a XXI. század ifjúságfogalmával nem vágnak egybe. Eltolódott a biológiai, pszichés és szociológiai érésnek nevezett fogalom a statisztika által használt életkori kategóriáktól, így az erre irányuló adatfelvételek bizonyosan csak megszorításokkal kezelendők.
Hovatovább nem elegendő ezen életkori határok egyszerű módosítása, a fiatal, vagy ifjúságfogalom tekintetében a jövőben legalább olyan súllyal kellene, hogy latba essen az egyéni érettség és élethelyzet. Hogy köznapian tegyük fel a kérdést: az szerezhessen jogosítványt, vehessen alkoholt vagy dohányárut, házasodhasson meg, aki betöltött egy életkort, vagy inkább egyfajta (biológiai, pszichés, társadalmi) érettség szükséges hozzá?
Magyar Ifjúság 2012 – tanulMánykötet
Irodalomjegyzék
Allport, Gordon W. (1961): Pattern and growth in personality. NY: Holt, Rinehart & Winston, New York Andorka, Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest
Cole, Michael - Cole, Sheila R. (1996): The Development of Children. NY: W.H. Freeman, New York Csepeli, György (2006): Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
Erikson, Erik H. (1995): Childhood and Society. Vintage, London
Forrai, Judit (2009): Szex, erőszak prostitúció. Semmelweis Kiadó, Budapest
Jancsák, Csaba (2009): Az ifjúsági korosztályok, In: Nagy, Ádám (szerk.) Ifjúságügy, ifjúsági munka, ifjúsági szakma. Palócvilág-Új Mandátum, Budapest. 21-57.
Keniston, Kenneth (2006): The Non-Committed Ones. Alienated Youth in the USA. In Gábor, Kálmán, &
Jancsák, Csaba (Eds.), Youth Sociology. Belvedere, Szeged
Mérei, Ferenc – Binet, Ágnes (1997): Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó, Budapest
Somlai, Péter (1997): Szocializáció. A kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés folyamata.
Corvina, Egyetemi könyvtár sorozat, Budapest
Somlai, Péter - Bognár, Virág - Tóth, Olga - Kabai, Imre (2007): Új Ifjúság. Napvilág kiadó, Budapest Szabó, András (n.a.): Az ifjúság fogalma http://ifjusagfogalma.blogter.hu/188163/az_ifjusag_fogalma,
letöltve 2012.12.20.
Vaskovics, László (2001): The Sociological Theory of Post-adolescence. Review of Sociology, 7(1), 5-20.
Zinnecker, Jürgen (2006): Young people in the Area of Social Classes. New Thoughts on an Old Issue.
In Gábor, Kálmán, & Jancsák, Csaba (Eds.), Youth Sociology. Belvedere, Szeged
Antropometria – Néhány gondolat az antropometriáról és a humánbiológiáról, http://tamop412a.ttk.
pte.hu/TSI/_Testnevelok%20medicinalis%20edukacioja/Antropometria/antropometria_alaki-tott---EGYBEN.pdf