MUNKA mellett, azok hosszabb időt követően tudtak először elhelyezkedni. Ebből

a szempontból erőteljesebb hatása nem a szünidei, hanem az iskolai idő alatt végzett munkának van. Azok esetében tehát, akik már beléptek a munka-erőpiacra, vagyis rendszeresen dolgoztak tanulmányaik mellett, átlagosan közel 5 hónapra volt szükség az elhelyezkedéshez, míg azok esetében, akik soha nem dolgoztak tanulmányaik mellett, átlagosan 7 hónap kellett az elhe-lyezkedéshez. A szünidőben munkát vállalók és a szünidőben nem dolgozók esetében kisebb, ám szintén szignifikáns az eltérés ebben a vonatkozásban:

akik rendszeresen dolgoztak iskolai szünidejük alatt, átlagosan valamivel több mint 5 hónap alatt találtak munkát, akik pedig soha nem tették ezt, több mint 7 hónap alatt tudtak elhelyezkedni.

A 2012-es adatok is megerősítik, hogy a megszerzett iskolai végzett-ség erősen befolyásolja az elhelyezkedéshez szükvégzett-séges idő hosszát. Fontos felhívni a figyelmet, hogy ennek vizsgálatakor is csak azokat vontuk be az elemzésbe, akik már nem tanultak iskolarendszerű oktatás keretében. Elő-ször is érdemes áttekinteni, hogy iskolai végzettségenként hogyan alakul azok aránya, akik már dolgoztak életükben. Szembetűnő, hogy míg a legfel-jebb 8 általános osztályt elvégzett, de iskoláit már befejezett fiatalok közel 40 százaléka még soha nem dolgozott élete során, már a diplomások köré-ben is 10 százalék ez az arány.

2. ábra: „Eddigi élete során végzett-e olyan munkát, amiért pénzt kapott?”^*(N=4532; százalékos megoszlás)

93 88 83 46

87

90

90

77 diploma

érettségi

szakmunkásképző, szakiskola

legfeljebb 8 általános

nő férfi

* A válaszok megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, nemenként, azok köré-ben, akik már nem tanulnak iskolarendszerű oktatásban.

Figyelemreméltóak az egyes iskolai végzettségi szinteken a nemek kö-zötti eltérések. Míg a legfeljebb 8 osztállyal rendelkező nők több mint fele élete során még sohasem dolgozott, addig a férfiak körében ez az arány csak 23 százalék. Ez az eltérés rávilágít, hogy az alacsony végzettségű nőknek az alacsony végzettségű férfiakkal szemben egyrészt több lehetőségük van a munkavállaláson kívül egyéb, társadalmilag elfogadott státuszba húzód-niuk (pl. háztartásbeli, gyermeknevelés), másrészt kevesebb lehetőségük adódik a munkapiacon, lévén nem alkalmazhatók az alacsony végzettsé-get igénylő, de komoly fizikai igénybevételt jelentő munkakörökben. A nem dolgozó nők aránya a férfiakhoz képest magasabb a szakmunkásképző, szakiskolai végzettséggel rendelkezők körében is (17 százalék a nőknél, 10 százalék a férfiaknál), ám az érettségizettek körében már lényegében meg-szűnik a nemek szerinti számottevő különbség, a diplomások között pedig meg is fordulnak az arányok, valamelyest többen vannak a még sohasem dolgozott férfiak a nőkhöz képest. Összességében megállapítható, hogy míg a nem dolgozó férfiak legnagyobbrészt munkanélküli státuszba sorolhatók, addig a nők körében jelentős a gyermeket nevelők, illetve eltartott státu-szúak aránya. Míg a legfeljebb 8 általános osztállyal rendelkező és életük-ben még soha nem dolgozó nők kétötöde anyasági támogatást kap, további több mint egynegyedük pedig egyéb inaktív státuszú, addig e két csoport aránya együttesen a diplomás nők körében mindössze 15 százalék (2. ábra).

Azok között, akik már találtak munkát iskolai tanulmányaik befejezé-sét követően, szintén a legfeljebb 8 általános osztállyal rendelkezők vannak a legnehezebb munkapiaci helyzetben. Nekik átlagosan több mint egy évre van szükségük, hogy munkát találjanak. A szakközépiskolában érettségi-zettek és a szakmunkásképzőben, szakiskolában végérettségi-zettek náluk sokkal kedvezőbb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon, első munkába állásukig kevesebb mint 6 hónap telik el. Figyelmet érdemel, hogy a szakképzettséggel nem rendelkező érettségizettek (vagyis a gimnáziumban végzettek) egyér-telmű hátrányban vannak a munkapiacon az akár alacsonyabb végzettségű, de szakmával rendelkező csoportokkal szemben.

A 2012-es vizsgálat szerint továbbra is a diplomások körében a legrö-videbb az első munkába állásig eltelt idő. Figyelmet érdemel azonban, hogy míg a diplomások körében a munkába álláshoz a 2008-as vizsgálat adatai szerint átlagosan alig három és fél hónapra volt szükség, addig a 2012-es vizsgálat erre vonatkozóan már közel 5 hónapot jelzett. Az egyéb

végzett-IV. MUNKA

ségi csoportok mindegyikénél tehát általánosságban is növekedett a négy évvel korábbi adatfelvétel idejéhez képest az elhelyezkedéshez szükséges idő, legnagyobb mértékben a gimnáziumot végzettek csoportjában (3. ábra).

A kutatás a korábbi adatfelvételi hullámokhoz hasonlóan 2012-ben is megkérdezte a fiatalokat, hogy amikor legutóbb elhelyezkedtek, kitől kap-ták a legnagyobb segítséget a munkahely megszerzéséhez. Az elemzésbe itt mindazokat a válaszadókat bevontuk, akik életükben valamikor is dolgoz-tak már pénzért.⁶

Az elemzésbe vont fiatalok 37 százaléka állítása szerint senkitől sem kapott segítséget az elhelyezkedéséhez. Ez igen magas arány, különösen, ha azt tekintjük, hogy 2008-ban még csak a megkérdezettek 17 százaléka adta ezt a választ. A növekedés – egyéb tényezők mellett – az álláskeresési szokások gyors átalakulására is utal, elsősorban az internetes álláskeresés terjedését jelzi, amely jórészt kizárja a közvetlen személyes segítségnyúj-tás lehetőségét a szülők, vagy távolabbi családtagok részéről. A 2008-as felvétel során még a megkérdezettek 49 százaléka jelezte, hogy a legutóbbi

6 Ez a minta 59 százalékát teszi ki.

3. ábra: a tanulmányok befejezése és a munkába állás között eltelt átlagos idő a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint (azok körében, akik már nem tanulnak iskolarendszerű oktatásban és találtak munkát) (N=3654; hónap átlagok)

diploma

gimnáziumi érettségi

szakközépiskolai érettségi középiskolára épülő szakképzés

4,8

4,3

5,5 7,1

5,7

13,5 szakmunkásképző, szakiskola

max. 8 általános

munkahelyén történt elhelyezkedéshez szüleitől, szűkebb családjától ka-pott segítséget, további 43 százalék pedig az ismerősöket, rokonokat jelölte meg a segítség forrásaként. A 2012-es adatfelvétel során a megkérdezet-tek már lényegesen alacsonyabb gyakorisággal említették a szűkebb család (29 százalék), illetve az ismerősök, rokonok szerepét (24 százalék). Ezek a változások azt is jelzik, hogy az átalakulóban lévő munkapiacon – bár to-vábbra is magas a kapcsolati tőke jelentősége – egyre szélesebb csoportok számára sem a szűkebb család, sem a rokonok, ismerősök köre nem tud már releváns segítséget nyújtani az elhelyezkedésben (4. ábra).

A munkaügyi központok segítő szerepét 2012-ben csak 5 százalék jelez-te, ez az arány a 2008-as vizsgálatban is hasonló mértékű (6 százalék) volt.

Szembetűnő ugyanakkor, hogy míg 2008-ban a megkérdezettek 11 száza-léka jelezte, hogy maga az új munkahely nyújtott segítséget az elhelyezke-4. ábra: Kitől/kiktől kapta a legnagyobb segítséget

legutóbbi/jelenlegi elhelyezkedésekor?

(az említések százalékos megoszlása az életükben valaha már dolgozók körében)

1 pályaválasztási tanácsadótól 1

11 új munkahelyétől 5

3 másvalakitől 1

6 munkaügyi központtól 5

0 régi munkahelyétől 2

43 ismerősöktől, rokonoktól 24

6 tanáraitól 3

49 szüleitől, szűkebb családjától 29

1 ifjúsági irodától 3

17 senkitől 37

2012 2008

IV. MUNKA