az ifjúságügy korosztályi modellje

Az ifjúságügy² szerint nem definiálható egyszerűen életkorokban, hogy mi is az ifjúsági életszakasz, illetve azok részei – ezzel természetesen megne-hezíti e korosztályok évek szerinti (és egységes) meghatározását –, ezen paradigma szerint az egyén fejlődésének szakaszai a lényegesek és nem statisztikai elemzési szempontok³.

Felmerül a kérdés: ha nem az életkor, akkor milyen más kritérium(ok) alapján sorolhatunk valakit az ifjúsági korosztályhoz? Tudjuk, hogy a fel-nőtté válás és a társadalmi tényezők szempontjából új ifjúságról és új ifjú-ságképről beszélhetünk. Az ifjúságügy modellje szerint úgy tekinthetünk az ifjúsági korosztályok meghatározására, illetve ezek szakaszaira, mint amelyek elsősorban a biológiai, pszichológia és társadalmi (szociológiai)

2 Az ifjúságügy az ifjúsági korosztályok tagjai tekintetében az önmagáért és közösségeiért felelős polgárrá válás mással nem helyettesíthető támogatása (elsősorban a harmadlagos (szabadidős) szocializációs közeg megmunkálásával, de reszocializációs szükséghelyzetben akár valamennyi szocializációs terepen), valamint ennek elméleti alapjai és diszciplináris kerete. Erősen leegy-szerűsítve úgy is fogalmazhatnánk: ifjúságügy = fiatalok + szabadidős tér + szolgáltatás alapú megközelítés.

3 Mégis, ha életkorokat akarunk mondani a 8-12 közötti életévektől a 25-30 életévekig terjedő sza-kaszt nevezhetjük ifjúsági életszakasznak (vö: Nemzeti Ifjúsági Stratégia, 2009).

Magyar Ifjúság 2012 – tanulMánykötet

sajátosságokra épülnek, és a felelősségvállalások határolják: a magáért való felelősségvállalás (döntés), illetve a másokért való felelősségvállalás (a döntésekkel járó felelősségek) közötti teret igyekszik az ifjúsági korosz-tályi besorolás kitölteni (Jancsák in Nagy, 2008). Mindez más szempont-ból a kortárscsoportok tagjaként való értelmezés jellegzetessé válásától, a harmadlagos szocializációs színtéren való eligazodástól, a döntésekbe való beleszólás igényének megjelenésétől, a (külső hatalom nélküli) kortárscso-portok jelentőségének ugrásszerű növekedésétől (a viszonyítási pontok át-tevődésétől), azaz konkrétan a barátok saját (és nem szülői) kiválasztásától, a csoporthatások megtöbbszöröződésétől (Csepeli, 2006) veszi kezdetét; és a felnőtté válásig, munkavállalásig, otthonteremtésig, gyermekvállalásig tart⁴ (Andorka, 2006). Nem tartozik tehát az ifjúsági korosztályok közé az az időszak, amikor a kisgyermekkel kapcsolatba kerülők elsődleges feladata a védelem, csak az ezen időszak utáni és a felnőttkor közötti életszakaszt tekintjük ifjúkornak.

Az ifjúságügy nem a korosztályi kategóriákban, hanem az egyén életút-ja alapján fogalmazza meg az ifjúság fogalmát: attól kezdve, hogy az egyén közvetlen gondviselői és intézményes pedagógusi felügyelet nélkül vesz részt a „társadalmi életben”, vesz igénybe szolgáltatásokat, kezdeményez szabadidős, közösségi tevékenységeket, egészen addig, míg éretté nem válik más egyének és csoportok felelős gondviselőjévé.

További kérdés, hogy ezen az életszakaszon belül van-e más csoportosítá-si lehetőség, vagy homogénnek tekinthető ez a korosztály. Az ifjúsági kor-osztályon belül az életszakaszokat tekintve a problémahelyzetek alapján tehetünk különbséget, így az érettség fogalmainak értelmezésein keresztül nagyjából három viszonylag homogén korcsoport különíthető el⁵:

1. A motoros funkciók teljességétől, autonóm létfenntartástól, a le-válás kezdetétől, a felelősség megjelenésétől a biológiai érettségig:

a gyermekkor (elkülönítve a kisgyermekkortól) (Andorka, 2006).

4 Az általunk használt ifjúkor belépési időszakában az egyénre egyre inkább jellemző a csoporthatá-sok erősödése (Csepeli, 2006), a kortárscsoport szerepének növekedése, illetve, hogy egyre inkább maga választja meg barátait (és egyre kevésbé tűr beleszólást, illetve barátkozik azokkal, akiket a szülei kijelölnek, „adnak” számára).

5 A három korcsoport jórészt megfeleltethető Erikson (Erikson, 2002) lappangási szakaszának, serdülő és fiatalkorának és fiatal felnőttkorának.

A (kb. 8-12 éves kortól⁶) 12-14 éves korig tartó időszakot⁷, a „felelős”

gyermekkort a feladattal való azonosulás és a játék mint munkafela-dat és valós teljesítmény jellemzi (Erikson, 2002).

2. A biológiai érettségtől a pszichés érettségig: a serdülőkor (kb. 14 éves kortól – kb. 18 éves korig). A gyermekkort követő időszakot, a 12-14 éves kort követő váltást⁸, a serdülőkort a társas élet újraszervező-dése (Cole, 1997) és a legmagasabbrendű emberi képességek kiala-kulásának befejezése jellemzi (Cole, 1997). Ez az az időszak, amikor a gyermek erkölcsi realizmusa, kívülről irányított, szabályozott tudata kérdésekké fogalmazódik át, megkezdődik az individuális azonosság keresése a hagyományokhoz hasonulás helyébe lépve⁹ (Allport, 1997). E szakaszra jellemző a lehetőségekről való gondol-kodás, a hipotézisek használata és kipróbálása, a metaszintű gon-dolkodás és a megszokáson való túllépés, az új utak kipróbálása (Cole-Cole, 1997), s ekkor jelenik meg a generációk közötti ellentét (generációs szakadék, Cole, 1997). Az mindenesetre látszik, hogy más ez az időszak, mint a gyermekkor (akár ennek korai, akár iskolai szakasza) és más, mint a fiatal felnőttkor¹⁰.

3. A pszichés érettségtől a szociológiai-társadalmi érettségig: a fiatal felnőttkor (posztadoleszcens) (kb. 19 éves kortól – kb. 25-30 éves

6 Hangsúlyozzuk – hiszen ez érvelésünk lényege – hogy itt hozzávetőleges korosztályi besorolásról van szó, az egyénenként változik, akár a megjelölt intervallumból is kicsúszva.

7 Mérei – Binet és Cole ezt iskoláskornak hívja (Mérei – Binet, 1997, Cole, 1997).

8 Cole ezt 11 évre teszi, és korai serdülőkornak hívja (Cole, 1997).

9 Ahol tulajdonképpen saját létük alapkérdéseivel szembesülnek (élet értelme, halál, szerelem, barátság, szabadság, autonómia stb.).

10 Egyetemi berkekben a hallgatói közvélekedés – nem teljesen pontosan – a kapunyitási pánikkal jellemzi ezt a korszakot.

Magyar Ifjúság 2012 – tanulMánykötet

korig)¹¹. A posztindusztriális társadalmakban a felnőttkor és a ser-dülőkor közé egy új életszakasz illeszkedik, amelyet a serdülőkénél nagyobb autonómia jellemez (Cole, 1997), de a felnőttséggel járó felelőssége csekélyebb. Fiatal felnőttkorban tehát megnő a fiatalok cselekvési autonómiája, eközben megszűnik védettségük is, míg a felnőttkor teljes lehetőségi repertoárját még nem adja át a társada-lom (Vaskovics, 2004). A pályaválasztás kitolódásával elválik a pszi-chés és társadalmi (szociológiai) érettség, a jogilag felnőttkornak értelmezett életszakaszból a fiatal felnőttség időszakában történik meg a társadalomba történő beilleszkedés (Somlai, 1997)¹².