Mozaikok a Baumgarten-díj· történetéből

- Válasz Kodolányi Jánosnak

-!Mainapság ritkiáin ikerül ikezembe korwsemlélrezés vagy az utolsó negyedszázad irodalmáit érintő tairrulmány, melyben ne töritéJrun.ék utalás a Baumgarten-díjra. Leg-többjük azoobam. tévedésből eredő V'algy tévedést to\nálblbterjesztő. Ez érlelrte meg beamem a szálndéikot, hogy. e kornzalk <irodalomtörténetének kutatói számára eml~

kezésemn dokru:memJtált ainy~t !hozzáférhetővé tegyem. De :amíg a &umgarten-alapít-VléÍl!lY ,,lhIBtóriájárrlak" folyamatálbain eljutnék oda, hogy egyes tévedéseikre felelhessek, esetenlkénlt, lha lényegesnek láiszik, ikötelességemnek 1udom, hogy továbbterjedésének elejét vegyem.

Ilyen ~ r e r u alkalmat ad nekem Kodo1ámyi JiáJn,o.c;naik e folyó:Lratbain meg-jeleillt vissz:aernlélreziése Móricz ZsigJmondról. Az „Utóhaing'1 ~ a s művészi ;kva1li-tásai mellett, legalállb is ia'J?bain a irész.élben,

~1eiyeCa-saJít

]sanereteirinirriéf lissiévefuri tudrtam, nem aEkalmas arra, lhogy az :irodalomtörténet lfoniásá.ul szoligáljon. Szépírókniál az emlékezet és az elllrepzelés köwtit ,gyakran elrrno6ód1Ilaik a határok, és az a rejtélyes erő, mely a művészi alikotást létrehozza, a valóság9t wkszor elhomályosítja, megvál-toztatja, el is <torzítja. így az utóbbi időben :a :régi Nyugat...:korszak legjobbjailhoz tar-tozó egyiik iköltőnknEik és egy !kitŰ!IliÓ próz.aí,r6nJkm.aik emlékezései:ről :nem egy helyen meg kellett lá,llapHam.~: Ihol az eqilékezet, ihol az eliképzelés, ihol az ér.tesülés tévedését.

Ilyen tanulságot példáznanc (Kodoláalyilna.fl{ a Barumgarten-alapft;Vláinyiról

*

megőr-zött emlékei és Baibi1sot görbe rtiü:kö:rben Látó feljegyzései is. A.kii az ,,Utólhaing"-ot ké-soöb majd elolvama, azt h:ilhetné - többe!k iközött - , hogy Babits nem szívelte iMiikes Lajost, é:s elleru;zenvét átviitte az ő „fiaira" is. Pedi,g :Lgaz,ám ikedvelte Millrest. Ha nem is a szellemi ,barát ,bizallrnassáigával, de lh.áLá.sain a sok ,figyelemért, amelyet az 1919-es fOI'll'adallmat !követő, reá, oly súlyOSaJJ1, 1Jltehe2Jedő évelk:ben és a:ron túl is mindvégig tainúsíiott irámita. Érdeikelrte ellentmondásos egyénisége, :melyben :a lelJ!resedés nemes tüze kaján cilnizmuss:aJ. vá111aikowtt. T ú ~ mögötit szerette •benme a: seglÍtsé:gre mim.tegy Iesberuílló, önzetlen !hasznos ,ember 1IJ,áhmk oly ritka példiámyát. EnlJlek dolkumentumát adta és egyiben KodoJ1á,ny.i .felltevéseinek megdöntheteltlen ~ t l á i t is, ,,iAz e'lmaradt ven-dég" oímű a Nyugatbain ~II. 319) és utóbb az ,,,frók ikét hátbor.ú közt" e. !könyvében . (,~ irók patrómJsa") köz7ktetit nekrológj:ábain.

!Miikes mliindeneklfölött !közvetítő, emberekkel bámm,i tudó telhetség volt. - Nyil-váln az a ~egn,a,gyobb érdeme, hogy a lhálborút lkövebő inehéz idők!ben fiia'1lal iirökait, vaJó<il teihetisége!ket fedezett fel, és az Est-1,a'I)dk toKéjélból (Moilldós Atildor legteljeselbb bi:zaJmát élvezve) támogatta őket. Irodalmi ízlésének 'és szivének milllden ~llatát megvalósí't!hatta. Ha a II'endeLkezési alap lki:fogyott, pótolta a ma,g,a erejéből. ·

Értlhető tehát, lhogy a Baumgarten-aLapítVJáJny felcsi.giázta az érdeklődését, és Balbilts ll"évén lhiamaJrOISalJl ibe is llmpcsolód<rtt az aiaipíwány útjalÍIIla!k egyengeltés,é!be. 0 lett a verertkairi főnölrunik ,all:fualJl a h ~ mely kö2Jbii.nk és a ~ e l e t e t támadó törvényes örökösök iközötit elkezdődött. A rövid csetepaté teljes ,győzelmümlkikel ért vé-, get. Talál!.'lrozásairt Klebelsbel'g milniszterrel - Miiklós :Amdor ebédjeilll - arra h.étsz-nálita fel, hogy felihívja figyelmét· a várva-,váJrt Baiuimgiarten-díj ügyének ihuza-vcmá-jára. 0 !készítette elő ikilhall,ga'básuln!k.at a mimdsztemél, (1927. olldóbelr 10-én) altit l)leg-kéir,t, hogy végre irj,a .aa.á alaipí1ló-okleveliüink jóvá,h,a,gyását. Nyi,l!váln itü:relmeUeniü1 várta, hogy az aia,píitválny szárnyai alá vegye az ő ,,:fiiaitaljaít". iKözben :taJnocsadó-testületünlk:-. ook - aamak a myolctagú véleményező~eik, melyet a mmisztéri.um lk:íválnsái~ra

p,,,,,, ~ ) ^q ^{(i .} i,-,,L-.c - ti'!"'-; _ ₁ J b. ^{11 .} ^q ^{1, -} ^{(t'f .}

í

VITA

alakítottu:nik meg - Babits jelölése alapj.án, tagja is lett. De ez m.em ment oly

egy-szerűen. A mim:iszrtériumi szakreferens nehézm.éin,yezte Mi!k.es itagságáit (amit ő egyéb-ként sdhasem tudott meg) azon az alapon, !hogy a „Bankett ut:álil" e. szfulművét a ikom-munizmus alatt adtálk elő a Nemzeti Szmház>ban. (IA. Nemzetinek e g y ~ t aikik.or :is és még ikésőbb is Ambrus Zolrbáin. volt az igazgatója). ,Babits az észrevételre válaszolva a követikem szavalkikal jellemezte iMi!k.est: ,,Kiváló irodalomismerő és egész könyvtéÍII'lllyi leLkiismeretes, értéke.s rnűford!í1ásával .Lrodalml.lll'llkmak és llrultÚTámlknak nagy szolgála-tot tett. Szinte apostoli műlkooése az eleven és fiatal irodalommal oly kapcsolatok.at szerwtt szálIIlláJra, hogy tám.ogia,tását milnde:n inté2lmérny, mely az eleven és fiatal iro-dalom fejlesztését is célozza, 111élikülözhetetleninek. !kell tartsa."

~

'I'.ainácsait, IID.ilhelyt az alapítvány másfél évvel Baumgarten Ferenc ihalála után.

(19.28. szept. l-én), megkezdte működését, messzemenően fi,gyelembe vellitiülk a segélyek folyósításámlál. ¹Első itárrnogatot.tumik Tóth .Air,pád esetében persze nem szorultumik ,fi,gyel-meztetésre. 'l'udtuik, lhogy a díjik:iooztást aligha fogja már megérin:i, és ezért siettiiink utolsó lhónapjai1 ment~ítetnli a ,gondoktól. •~Egy évdíj össze,gét megközelítő segítséget tudtuinlk még eljutta1mlf hozzá.) De Mi!k.es ajánlá:sá1naik kö.szönlhetté!k az alapítvány első t,á:mogatásait az ő ,,fiai": a betegségben sínylődő, fi.ata-1 medikus Illés Endre, aki a Szabó Lőrmc szerikesztette Parr:tdoriában, mint ikiritikusi telhetség és g()l!1doo stiliszta

:mm

aikikor .feltŰll1t, Fodor József, Pap Károly és Kodoláll1yi is. ,GMillres hat fiatalt nevezett meg előttem „f,iaii"-iként: az emlíitetteken kívül még Körös Amdort és dernői Kocsis Lászlót, a,k:hlm€1k támogatását azOIIl!ban 111em \kérte.) A fiartalok0tn kívül Miikesneik c.sak két időoobb páJrtfogoltja volt: Révész Béla és Telekes.

A-i:

utóbbit tám.ogatá,sain,k;ná,l úgy tekintettük, o:ninrt aki:neik sorsát Mi,kes bízta rámik. ,

Mikes csak két ülés:szaikon át vett részt tainácslrozásaifflbain. Má,r a legelső ülés utám., amiikor látta, !hogy e1g0111doliá:.siát: az alapítvány legyen a fiataloké - magától érrtetődőe111 elsősol'lbain a saját felfedezettjeié - , a ta:niá,cs többi tagjá1naik felfogásával szemben 111em tudj,a ikeresztülvhmi, le atkarrt mond1a1ni. Ambrus és Ba!bits szavá:ra a:kko);'

ettől elállott, de 111€m volt kétséges, lhogy szempontjainlkat nehe29n tudjuk majd össze-egyeztetllli. Nekünik az alapító szándélká1; és az általános irodalmi helyzetet kellett első

soribam szemelőtt tairta!nun.k.

A második évben Mikes fiatalos lel,kesedéssel állott Fodor József

*

lköltő mellé és álláspontját - az 1929. XI. 7.-i ülés jegyzőkönyvéhez kíviámsá:g,ára mellékelt - elő

terjesztésben meg is okolta. iEbhől idézni ikíváinom a Babits Mioolylhoz, mint kuretor-hoz •tnt.ézett szavait: ,,Legyen_,szaibad Babirts M.ilhály't, a költőt, alk.i.n:eik én ma,giam is egyiik legöszmtébb lhíve vagyok, !ha Fodor költészete IIll€IIn ragadja meg őt úgy, mim engemet, szerető ,gyöngédséggel arra figyelmeztetnem, 'hogy a költő nem 'Hxitiilrus,

elsősorban nem kri:tiikus az olyan költővel szerruben, akÍll1ek költészete a mai fiatalok közül az egyetlen, ·amelY1IJ.ek semmi ilmpcsolalta ntncsen Balblit.s Milhály köDtésretével.

Ba!bi,ts Milhály Arany János kölitői utóda iTodalmunktban, Fodor József visZ01nt Petőfi.

utóda Vajda Jánoson és Adyn keresZJtül, és ennek a ikét !kö-1'1:Jői iTáinynalk nii,nosen egy-mással semmid'éle belső kapcsolata. Petőfi, Vajda, Ady és Fodor iköltészetében a ;ro-maITTJtilkus féktelenség, a szenvedély, a fantázia és a víziós erő domi;nál. Ararny János és utódai költészetében pedig az epi!k.n.ts -hajlarr:tdóság és az ebből folyó ill~ugodt

szem-lélődés, a 'kl'asszicizáló kedv és ele'kiticizmms, a szentime111tiái1is érzeilimesség és az olkos-kodó itépelődés, amely mill1d elütő jellegzetesség az előbbie!ktől. Ennek a két iráilly-nak képviselői csodállhatj:áil{ vagy lekicsinyelhetik egymást, ami ;rendesen a balráti kapcsolaton múlilk, de sdha 111em iképcsek megérteni egymást, mert merőben ide,genelk egyrniáistól. !Nagy önmegtagadásra kérem tehá1 baráti gyöngédséggel a iköltő :kiooátort, amiikor arra kérem, hogy e,,,ay s·mmára idegen lro1tészet .képviselőjének a tehetségé1 és 1mUJI1Jkásságát támog.ass:a a tőle függő ,egyi!k. Baium,gia:r,ten-<llíjja;l, és haUgru;som a nem !költő ikritiikus véleményére, alki egyforma :megértéssel tudja élvemi és megibe-csülll1i mill1d a két i-ráinynaik !képviselőit." U,gya111ebben az előterjesztésben ,,nagyobb segély.re ajáinlotta a ftatalolk közül Pap Kálrolyrt, aiki álmodozó, forrOIIllgó írói talentum és egy pár szép lhosszalbb :noveHáijával :feltÜll1ést és jogos váraikozást keltett."

·Idéztem Miikes szavait, mert nemcsak az ő kritikusi adottságait jellemziik, de megmagya:rázzáík azt a tartó:zlkodást is, amelyet Babits, bármen:nyire ér;télk.elte is

!köl-tői Jrultúráját és írói magatart>ását, Fodor József költészetével szemben később :is

ta-( f, 1 ^I ij 4

VITA 95

núsított. Pap KáJrolyt a testület ellnök.e, Ambrus Zoltán aj,áinlotta évdíjra; ezútta~ is hozzá.tehetem, elinőkség~ négy éve alatt egyedül őt jelölt.e az akikor feltűnt fiatalok közül. Nem Mtséges, hogy Ambrus elismerését a Nyugat 1928-29-es évfolyamáiban megjelent ,,Mdlkaél" történeltelk váltot!tálk. lk.i. Balbilfs ds a legJn;a:gyolbb dicséretitel ny,ila,t-kowtt nekem a .fi,ata4 író elm~yüilit és :komoly ,tiörekivéseiről;de-taalá1n,Ambrusaj.áinLása

nélkül ^inemfogadfa volma el jaJVaslatomat, lhogy az évdíjat Pap Károlyinalk ezért a

művéért adjll.llk iki. Nem emlé!kszem, !hogy <irodalmi ért&elés kérdésében, - mely az író-aruriMart illette - véleményemet valaha is ilyen határozottsággal n~lviáinítottam vol!lla. (Rám a jogi ,teendók elláJtása mellett ilnlkálbb az emberi maga:tartás és a riá-szarultság szempontjad.n.alk mérlegelése hárult.)

Az első Baumgarten-segélyt Pap !Károly akikor ikJapta, amikor a ,,Messiás szü-letik." e. elbeszklése a Nyu.giatba!Il megjelern. Forrongó művészetének hajtóereje sze-mélyes biztiatásom mellett - -a fiiaital író napról-,n,apra el!hozta ihozz.áim új kézim:tlap-jait dzgatoltt8JIJ. várva a haltiást - az ailapí-tvány megismételt itámo,gait:ása és az elér!hetőne,k

l.ált:;zó Baumgarten-díj reménysége volt. Pap Károly is, mi:nrt; mind011J művész, di.cső

sé~ áhított: ainé~ül azonban, !hogy egy ibetűnyit ,is engedett volna lhero~us hitet viailló, konok művészet.éböl. Célt\JIIllkat, ihogy a . ~ - d í f ü a l ltÜIIl/tle5SIÜJk k!i, sa,jnos nem érhetti.ilk el.

De eruniek ihiteles történetét is el kell mondanom. Amikor a talllácsadó-testület 1929. december 23-<áin. tartott ülésén bejelentettülk, hogy iki!k les7J!1ek azok a prózairok, a!k:illme!k a jövő éviben évdíjat ad'Ullllk, megineveztüik Pap Károlyt is. iMiikies már az ülés alatt eljuttatta lemondó levelét az ellilöklhöz, s :aztán eltávozo,tt. Mi úgy fogtuk fel, hogy jelöltjének mellőzése késztette erre, llldha bejelenitetti.ilk, !hogy egy fiatal kol-tök részére fen1ntarto,tt hely lbet.ölitéséről még nem döntöttiünik. Karáosony naipjailban Mikes 1ailá'1ikozó,t lkért Babitstól. Elivi okokkal ma,gya,rázta lemondását. De fellhí-vta Bél/bit.s figyelmét arra, hogy az a fiatal író, aikinelk díjat akárunik adni llrommunista bŰJ11JCSelekmények. miatt i919-1ben el volt ítélve. (Feltelhetően ő is csaik az ülés rután szereZJhetet-t er.ről tudomást.) Néhány ^naipmú1va e,gy .niaJPilaJP, ,névtele!Il levélre hivat-kozva' fellhívta a ~ultusrz-lllini$zter f.igyelmét, hogy a Baum,garten-alapítvwly díjat aika.T adni egy, a kOIIIlJil1IÜ!Il aila'bti magaibarttásáér.t eLítéllt, fiatal íronak. (Az esetről őrzöm Ba!bdt.s sajá'tikezű feljegyzését egy 1111apviliá,got ^inemlátott imerj,ú alalkjáibain.) U.tá:nJaJnéz-tünlk a dologina,k. Kiderült, hogy a. ,,hŰJil'tett", amelyért Pap K,ároly,t elítélték, erunyi volt: mint vöröskatona „egy beszállásolás a1'kalmával résztvett pi,ncebeli italok fo-gyasztásáiba.n." Balbit.s meg vollt ,győződve, hogy !ki fogjuk !küzdeni az iga:zsáigot ezzel a nevetséges viáddal szemben. A testület Ambrus vezet.ésével uJl1dsan.o mellénlk állt.

A :miJn:iszter !hosszan lhabozhatott, mert az értesítést, amellyel Pap Károly díjának kiadását letiltotta, csalk. egy órával a !kihirdetés előtt lkaptuk kézlhez. Az amiap dé~ben megjelent „Az Est"""'ben Pap Károly még szerepelt a díjazo,ttai,nk sorában. Másnap egyes lapok szellőztették az esetet. ^(,AzÚjság ,;Az í.ró .priusza" címen.) ,A m.iJnis,zteri döntés ellen tiltailoozv,a Ba!bit.s személyes fellépésének eredményeként fél évdíjat segJély:ként alkartuk kiadni az írónak. -Kísél'll.eteiJillk 87l0Illba.n sose vezet!te:k eredményre .. (Csaik íke-rülőúton ,tudtUIIlik ll1eki az alapít~ból évek sol"láJn özvegyének feljegyzése szerint

ÖSS2'.ESeI1 8-000 pengőt jurtta'bnd.) Sitiigma!kénrt; irajtamariadt a milllis1Jter első vétója. Bár Pap IKároly tudta, hogy lkimek a iréván derü1t iki idáoo'k előtte a „vétség" és !hiúsult meg a I B a ~ - d í j a , !hűséggel tart.ott ki patrónlusa mellett. ő avatta fel a

Bors-utcai lakóházon elihelyezett ernJléktálb1át is. A ,.,Megszaibadítottá!l a :haJ.Mtól" című

re-meklm,űvet amn;ba!Il (eredeti címe „Mfflaíél" volt, azolkon a példányokon, amelyeket N~t..;smmolaból összefűzve az alapítvá!Ily prezentált a fiatal dirónalk, az első llrotet szümbolumalként) úgy vélem, a Baumgarten-díj létezésenek ilooszöni a magyar iro-dalom.

iKodoláinyi téved, lha azt .hiszi, !hogy

*

Miikes taná.csadó4estületÜl11iklben valaha is , s2'.Óballl()Zta a :nevét. (Ez kitűmléik jegyzókönyV!einkből, de tnJYoma silnics.) Csak BabLt.s kérdezte meg egyszer, még az elS'ő ddóklben - 1ta:Láin 1okálpatriati2JmluS'bóUs - Thiene-mam.n pécsi iprofesszor.t, hogy mit lta:rtana e fi-M1ail. író dÍ'j:azásálról? ,,VáirjUIIllkméigvele,"

- felelte. ·

De segélyt adtunik Kodollálnyinaik, nem is egyszer. •Először 1929. jalnuárj,áiba!Il, Millres fi.gyelmeztetésére ugyan, de azért is, mert még miJn.dlketten emléike7itünlk

-

...,...-egymáis meHeH ¹ülifJünk Ba!bits-csal a ,,F1iartal. frók est"-,jén (1928. dec. 14.) ~ az Ascher OSi2Jkiáir előadásábaln 'hallott, finommívű életiképre: ,,A dió"-ra. Nem ;kellett tehát Ko-doLálnyi „mellé" állnom, Bahitl>-csal szemben. Az OrszágOIS Széclhenyi Könyvtár ikéz-irattáaiálbaln fekvő, az eloo !Ilégylsz.áz pengős segélyt igazoló leveléből idézem a

ikövet-kező szavaikat: ,, Ho.,oy mit jelentett nekem a !küldött összeg, arról nem beszéleJ{. szíve-sen, úgy is megértenek em,gem. <Raj.ta leszek, hogy jótéternén.yüket. :fokozott illÍiulnlaíval fizessem vissza, IIlelil önokine!k, lhainem a rm;QJ{lYar.sáqM]c." U . ~ k a Széchenyi KönyvtáT őrzi Babitsnak kiüldött lkimuta'básomat az 1931-lben !kifizetett segélyekről, amelyben Kodo1á!Ilyi is .szerepel, ismét 400 ipengővel. !Később az ő tolláből, talál!l a ,,Halálfiai"~t is, sértegető cilkke.l{. jelentek meg. Sosem kerültelk a szemem elé. De Baibits tudott róluk !Nem zavarta, megszdlcta már. Babitsot támadlili miJOden időben -korszerűnek látszott.

Ebben az időben játszódoit le az a jelenet, az aadror súlyos helyzetbe !került KodoLáalyi megsegíoté.se körül, aimelyet ~lért Qs2iklá;r- ds megemlít a ,,Kor!bálrsaik"-iban (206. old.) a szereplők ifel'CSel"élésével és a szerepek éJUköltésével. Az ~ :történet az

„Em'ber és szerep"..iben ol'l.dasha¹tó. úgy lá'1:s7JÍk, Némelllh Lászh:> erőliködé5én.ek wil.lótba,n nem lett fogana•tja; ez a1.ka1ommaJ: IIlem seg:íitetbünlk KodoMIIlyiJn.. ő csaik erre emlék-szdk. Élll viszont arra :is, 'hogy ikésőbb fellhívot:t egyszer irelefonon, és méltaitlain:kodva adott kifejezést bizalmatlainsáigiáin.ak velümik, kurátordkikial szemben.

Több év múlva, 1936-lbam jelent meg Kodolá!Ilyi első történeti re~nye, ,,A vas fiai". iEgy iköltő-barátom, aki mi!Ildig srzJÍVén viselte son.át, .figyelmeztetett re. Kéré-semre el is juttatta lhozziálm, a követikew évi 1Baumgal'ten-díj talnlácslko2lásilnaík idején.

Ilyenkor a szokottnál sűrűbben jötrunlk <i6sze Ba.birts-csal. ·Egy allkalommal megpil-liantotita as2ltalomon Kodolányi új regényét. Kérdésére, •hogy milyen, ,azt váltaszoltam:

,,úgy hiszem, me,gérdemelmé a .Baumgaid.en-díjat." Emlélkszem, ideges mozdulatára, mellyel Jcezélbe vette a könyvet, ihogy :magával vigye. ,,Meg fogom nézni," - mondta.

Amikor' leg!köz.elebb a Bau,rn,g,arten-díjról tiu,gyaltunk, közölte, !hogy idén 1Kodo1á!Ilyi-nalk ki fogjuk adlili a díjat. :Kodolálnyi tehát ^inemaz.ért kapta meg, mert lk.apa;olaita Mórkzcail. meglazult (aligha tudott erről Ba.!bitl>), és 111em is az.ért, mert fél évvel ké-sőbb Schöpfüa ,,A XX. század magyaa- irodalmálnaik tör:téneté"-<ben ,.A vas fiai"-t a tatárj,áirásról írt legjobb történeti regénynek ll'leVe2'lte, - 1haJI1em csaikiB -Babits

IIIUln-d€1llk:itől független véleménye miatt.

Kodolá.ny.i mel:lőmetésén~ egy;ilk okát

*

Babirts ,.,ibet.eigies iÍ!rtózatálban" 'Látja a ,.radikálds polirtikaoi elveikitől". !.gaz, Balbiits !Kodolányú.t írásali aa.apjá,n egyidóben előt

tem is ,,ilrommUIIlistiáJnia!k" mondta. IDz a vilá,ginézet, mely fiataloo őt is lelllresítette,

később se váltott ki belllile ellenérzést, a il,egklisebbet 5elJl. Maigiaroarbása albban a ikOliban ilnikláJbb szimpatizálrum.aik tűinhetett fel. iA fiatal írói nemzedékiből rt6bbekkel tartott

fenn személyes !kapcsolatot, sőt barátit is azok közül, aJki:1mElk írásai legalálbb annyira

„át voltak itatva" a radikális eszméktől, mini !KodoLá:Illyié. Teljes elfogulat~t egy általáibain ismeretlen esettel is jellemezlhetettn. Néhá!Ily !héttel a halála előtt /kezébe került egy ekkJOr még névteten szerző, Szatmári Sáindor !regénye, az „Utazás Kazolhi-máiba". ,El volt ragadtatva tőle. ,,Bes:reLgiető Jegyzet"-ei.ben ,pokoli !kírnjad /közt is,

:ismé-;telten eriről beszélt. iNagyon j,ól tudta pedig, lhogy az író 'loomm'lllllista, és a mű pártos célzattal íródott. Mégis .ki akarta tünteti a Baumgarten-díjjal. iA díjazás halála· és az alapítvány ellen megindult pol.iti!kai · !hajsza miatit maradlt el!.

Babits ·iigazán csa:k a ihitlerizmustól li:rtózott. Taiáln 'lJltolsó látogatásaim egy,iikén történt Es2ltergomlba:n. Néhá:ny niappal azutáln, hogy Hitler :megtámmita a Szo,vjetuniót, mozdulatlainul ,felküdrve kiin.jad közt, egy papírlaipra ezeket wta fel': ,,Hai valaminelk ebben az élefb~n még örülni tudnék. e'Jlnek öriilök - ott vége aesz ne!ld is."

Baibit.s :baloldalisáigálna!k kérdé.se banyolultaibb, semhogy az i,gamág a szokott szimplifikáló módszerrel kide'J'ül!hesse!Il. Ez és vitatotrt beállitottsá®a a ;proletár-köLté-szettel sz.emben ikülön bizonyításra szorul.

A!bba:n azaniban i,gaza va;n .Kodolá!IlyiJnalk,

*

!hogy Babits sok.ádig Móric'z-epi,gon.t lá-tott bemle, - ~ is az egyetlent. Emléks-z.em szavaiira: ,,Almi egy ^ina.gymúvé,3nek,

amilnő Móricz, meg vain engedve, - a nyer.& -natuTalwmust éritebte - másoktól nem fogadom el." Majd egy más allkalom:mal, taláal !Ilem is Kodoi.á:nyival llrapcsolatbaill:

/10 e

,,Az alapítv;áJnyiniak i!1JeTI1 lehet feladata, hogy ezt az Lrá!Ilyt támogassa." A Krudy-utánzókat ,is eHtéLte. Bár Krudyit kedvelte, de túúlbecsül'tnelk 1ta1rtotta. lNem így Móricz Zsi•@nOOOOt.

•Elhhez valame111nyire adatokik.al is szolgállhatok emlékeimből:

Amikor Baumgarten Ferenc sí.remlékét 1929. oiktóber elején felavattuk {az ün-nepségen a nélmet írók képviseletébe,n Paul Ernst kölltő-esztéltikius is megje~ea1t) egyedül

csak Móriczra 1gOllldolt: ,,0 a legm,aigyobb élő ma,gya,r író."

'I'am.uja voltam ,á:runak is, - !hisz irajtam !keresztül tette a Baumgarten-alapítválny lehetővé Bab1ts anya,gi hekapcso,lódásáit - , milyen örömmel, b<izalomrrml, sőt büszkén áfü Mórkzcal az új Nyugat élére, milyen lelkese·n követte őt, a :t:ermészelté<től any-nyka idegen, oopszerűsí,tő ut,akon: a közös zászló alatt. De tanuja lehetek a keserű

ségnek, csalódásoklnak :nemcsaik az e.gyüttes szer!ke~s idején, hanem később is, amiikor a fegyvertárs teljesen elszaíkadt a Nyug2ttól. És ők is egymástól.

!lVIégis, amiikor 1940. őszén egyiík fiatal ba11á,tj,ától meghallotta, lbogy Móricz anyagi ineh~ge!klkel küzd, első ,gondolata volt a Baumgarten-díjjal se1gíteni. Olvas-ható 1beszélgető füzetében {a dagainat an111yiia fojtogatta már, !hogy csaík keveset, sut-togva tudott !beszélni és írásba,n kérdezett, felelt): ,,Idén adjuk Móriczna:k a Baum-garten-díjat; .e.gy a szokottnál jávai magasaibb díszdíjat. őt a többitől muszáj meg-különböztetni." Többször is vissza.tért er.re, bete.gá.gyban fektve, mí,g Gellért és Schöpf-Ji,n meg nem !Ilyugtatta, hogy Móricz ;rés.zére ,,!havi 1500 pengőt" biztosítottunik.

Ha már a beszélgető füzeteik1nél tartok, lhadd idézzek belőle még egy, Móriczra vo:n:atlkozó passZJust. Fiatalo!klkal beszélgetett (diáturmunk llliIDcs, 1940. őszén lelhetett) Tóth AJ:1)iádról. ,,Életében úgyszólviám soha sem ktáik le a nevét (pár oblí,g,árt kritiikiát

In document ,, Bud at,esli ·egyveleg", avagy illú zié k (Pldal 170-175)

Mozaikok a Baumgarten-díj· történetéből