,,Bék_ebeli vasárnapok"
(Részlet a „Boldog békeidők" című regényből.)
Miskolcziné vasárnap. délutánonként intézte levelezését. Elvégezvén a mun-kát,. amit házvezetőnői tiszte rótt rá, ledobta hétköznapi ruháját, nagy prüsz_
kölés közepette megmosdott egy széken álló óriási lavórban, elővette fiókos tükrét, ami elkísérte úgyszólván az egész országon keresztül s minden· {),llomá-sán a régi „földúlt" otthon egyetlen emléke volt. Elébe telepedett. Fekete pertli-·
vel megkötött hajfonatai-t, amelyek farkincához hasonlítottak, kibontotta, haját feszesen [esimította s befonta megint. Apró _kontyot tűzködött, jó szorosan.
Ezekután tiszta nadrágot, alsószoknyát választott a .szekrényből. A bokáigérö, derékig hasított barchetnadrág száraiba úgy lépkedett bele, mint a hidegvízbe.
Feje fölött megkavarta a rózsaszínű, ugyancsak terebélyes alsószoknyát, bele-. bújt, gondosan megkötötte a derekánbele-. Mert mily szégyen az, ha egy komoly,
megállapodott nőnek leesik az alsószoknyája ! Végezetül sötétszürke, ezüstösen csillogó, mérsékel,ten sonkaujjú sz.aténbluzát öltötte magára s a bő, földigérő,
diszkréten uszályos, igen előkelő szaténsz.oknyát. Egy,i;,zerű, szerény s előkelő
volt, mint egy csilla,gkeresztes hölgy. A blúz magas nyaka szinte. vallásos. A szoknya redői diszkréten._ hirdették, hogy régen túl van mindenféle pajkos·, ,éretlen ,és idétlen gondolaton.
Eközben elmélkedett. •·
A tekintetes úr sokkal nyugodtabb, mint amikor itt volt még az a szegény
·asszony. A felesége. Tetőtől-talpig úr. Látszik, hogy'jó házból vad._ó, jó nevelést kapott. Az ajtópan előre engedi,
az
asztalnál nem vesz előtte a tálból, ma:ga vágja a kenyeret, tölti a bort, néki is. Szavai udvariasak. Sohasem parancsol, .mindig kér. De még kémi sem szeret. Tapintatos ember. Szoányir.t. Művelt.Csodálatosan rendszerető, nem hányja el a ruháját, kevés a takarí.t:anivaló
· utána. Boldog lehetne a felesége, minden nap megcsókolhaitná a lábát, térden-állva adhatna hálát az Istennek ... Ha az ő ura ilyen ember lett volna! Nem érti, nem ér.ti Ilust .... Ha a fejét megeszi, akkor sem érti! ·
No, mindegy, az a fő, hogy ilyen derék embér mellé került ő, Miskolcziné.
Meg is becsüli.· Már nem szeretne más fészket keresni ·ebben a rideg világban.
Különélés : hat hónap. Békítési kísérlet, válóper; · fellebbezés, jogerőre emelke- · dés tán egy év is. Ez másfél év. Ennyi biztos,· még akkor is, ha Ilus netán a végén visszajönne, de nem jön vissza, vérig sértődött s nem is való
feleség-nek. Azután meg úgy megégette ,a kezét szegény tekintetes úr a házasságban,
•hogy sokáig nem gondol új asszonyra. Pláne, ha idehaza mindent, megkap : bé-kességet, jó konyhá,t, tisztaságot, rendet. Mert ez kell
:a
férfiaknak. Békesség s főképpen jó konyha. No, hát ezt aztán garantálja ! Sok ib.elyen megfordult, Hunyady gróféknál is dolgozott, a főztje ellen senki sem szólhatott, de nem · is szólt. Csakhát egy .kicsit fukar, bizony, mindnyájunkban. van hiba. De há. az·ember korekt, ki lehet bírni. Nem ád túlsok pénzt háztartásra s ha kér, össze-vonja a szemöldökét s keserűen moiplyog, mintha vackorba harapott volna.
De a hús kilójánál meig · tud takarítaru két krá.jcár.t, a fű'Szernél tízet is, petró-leumnál, lúgn{!,l megint tízeUizenötöt $ ez csak a biztos összegecske, amit
min-·dig félretehet. De azért korektnek kell lenni, nagy szégyene lenne, ha ... Nem,
ő úriasszony, ha másokat kénytelen is szolgálni, hozzá a gyanú árnyéka sem férhet! De ez a Németh nem gyanakvó. Férfiak ritkán gyanakvók. Nők i~bb:
A gróféknál is a méltóságos asszony gyanakodott, pedig volt mit apr1tan1
2 tejbe s mégis. Undok kígyó volt ! Pfuj !
A hatalmas kulcskarikán kiválasztott egy kis kulosot, kinyitotta a régi sublót fiókját, levélpapírt, borítékot, bélyeget, ceruzát (a fogalmazáshoz), koc-kás füzetet (ugyanc.sak a fog,almazáshoz), tollat, tintásüveget és sorvezetőt vett
J-t{,ölL Aqrr. ,vvc1.-itn· 3.1.:1,. ,4_1(.
elő. A fiókot bezárta, noha itt ült előtte. De már rájárt a keze. (Minden cseléd tolvaj, sohasem tudhatja az ember ... ) Gondosan ült neki a levélírásnak, min!
a pap a Breviárium forgatásának. M~g keresztet is vetett tiszteletet parancsolo keblére.
ó, Piroska, Pirike, édes kisleány ! Legutóbb nagyon panaszkodott : neki már nem is lehet igazi vakációja, mindig ott kell kínlódnta Kakashágón Lonci néninél, aki ezerszer is eljajgatja naponta, hogy a hús ára emelkedett, a nyug-dija kevés ... De azért jól megdolgoz.tatja, holott nagynénje ! Mosogatni, mosni, vasalni kell, sőt a kel1tbe i.s kiparanc,solja, hogy öntözzön, mert nagy a száraz-ság-. ,,Az egek csatornái is az én bosszantámmra dugultak be. Jaj, eszem a szentemet ! SzegéI).ykém. Hadd ví,gaszta:ljalak meg, eddes kis bogaram" !
Orrára illesztette pápaszemét, m~igazgatta kontyán az ókuláré szárait valamely érthetetlen okból összekötő· madzagot, gondosan megnyalta a
ceru-zát s !}ekidőlt a fogalmazásnak. Lassan írt, sokat töprengett, homlokán haragos rendbe szedte a máskor oly nyájas redőket,. sóhajtott, nyögött. Egy-egy- szót többször áthúzott, elméje· sötét zugaiban úgy _kutatott alkalmas kifejezések után, mint aki foltot válogat. Az ablak nyitva volt s ugyancsak a gyerekszobába nyíló ajtó is, bőséges nyári napfény özönlött a szobába. A távolban olykor-olyc kor megszólalt a falióra mély kondulása, mint egy silbaké, aki éjjel-nappal vigyáz, hogy senki ne háborítsa a vár úrnőjét.
Nein ;akart „hosszú fogakiat növeszteni" angyalkájának, de vígas.ztalásra annyit mégis megír.t, hogy szól· az. úrnak, engedje meg az ő idejövetelét egy-két hétre. Mert, hála Istennek, ezek válnak, az . asszony nagy ke.servek között el-utazott, most maga vian a két kisgyerekikel, de ez nem baj, hatholdas a kert, van hol játszaniok. Neki i.s lesz hol sétálnia. Egy k~s gyümölcsöt is ehet. (Itt :apróra elsorolta; hány fa van mindegyik gyümölcsből, melyiken mennyi terem.)
Baromfi is van bőven, s hamarosan hordják a foglyot is. Mosogatnia, mos-nia, vas8ilnia nem kell, mer,t „gondolhatod, ha már ideszegődtem anyahelyettes-nek, a cseléd renqelkezésemre áll." Kipihenheti Piro.ska ,a sorvasztó .tanulást,
<-zárdában töltött rabság fáradalmait.
Elmerengett. Mosolygott. Már láJtta Piroskát előkelően, álmatagon sétálni a kerti úton, üldögélni a padon, ahol most az erdész üldögél a gyermekekkel.
Kinézett a népfényben úszó kertre. Ott ül szegény magányos ember. 1lyen fia-talon egyedül maradni, szomorú ... A jó Isten segítse meg mostmár. Egészen fiatal. Hány éves is ? Hanmincnégy-harmincöt lehet. Piro.Slk:a télen tölti be a
ti-zennyolcadikat. December 23.-án. De jólfejlett leány, akár férjhez is mehetne. ó, Atyám, ha volna egy szegény, bár szép, okos, ügyes és jólnevel:t leánynak kilá-.
tfo,a -a férjhezmenésre ! Tizennyolc, harmincöt ... az annyi, mint tizenhét. El-végre kissé nagy korkülönbséig, de. ha a férfi egészséges és okosan él, jól eszik, pihen, békén hagyjáJk, nem olyan ijesztő. Aztán meg a korkülönbség később
egyre. csökken. Például, most majdnem duplája Pirike éveinek. öt év_ múlva Pirik<:- huszonhárom éves lesz, az ura . . . metve Németh úr negyven. No, ez
· aztán már nem duplája ,a huszonháromnak ! A :tc-pasztalat pedig azt mutatja, hogy az ilyen házasságok a legideálisabbak. Mint Lőrinc gróf és Eveline
házas-~ga. Mert a férfi már megállapodott, nem tacskó, nem ugrál ·den szoknya után, békességet akar, jó- meleg kályhát, t~ztaságot, rendet., holott még korántsem vén. Megbecs.üli a fiatal feles~gét. Pláne, ha második ! Jobban vi-gyáz rá, mint -a szeme f~nyére ! Ellátja ruhával, cipővel, kalappal,· ékszerrel.
Kocsin járatja. Vendégei előtt büszkélkedik vele. Megcsókolja a talpát is ... Ez a Németh nagyon komoly férfi. Szereti a jó puha IUarhahúst, csuklójára mért -ütögetéssel csalja napvilágra a velőscsont tartalmát, nem mohó, a velőt mindig
·odakínája neki ... Mértékkel hörpöli a húslevest. Szereti továbbá a káposztás-rétest. a darástésztát. Csupa komoly férfinak való eledeL No és a viadiat .. Pácolt nyulat vadas:an burgonyakrokettel, vörösborban készült fiatal vadkacsát, fog-lyot szalonnában sütve, am~~oris a fogoly hasonlít a gyöngéden bepólyált
cse-csemőre, viaddismó-tekercset csipkebogyó mártás.sal . . . A bo:r,t vízzel issza. Ez komoly ember. Piroskának· jól meg kell tanulnia főzni, de majd kézbev-eszi ő az
~0~
lent a kertben sétálhatsz, olvashatsz, van ott egy pad a diófa alatt, ott
üldögél-\}'" hetsz, vagy a patak partjám. Nem zavar :senki. Gyümölcs is van.
Tisztelettel símogatta a könyveket, gyöngéden tette a komódra. Három volt, sok is egy nyárra. Maupassant : ,,A Tellier-'ház", Zola : ,,Nana", meg va-lami nagy, feketekötésű, tudományos könyv, nem is értette, csak az arany-nyomásos betűket sillabizálta ki nagy hamar : ,,Psychopathia sexualis", vagy mi.
- Ez itt miféle könyv ? - kérdezte.
Megint ajkbiggyesztés. A „slafrok" szárnyai megkavarodtak a levegőben,
Piroska eltűnt mögöttük, hogy némi idő múlva szende arca előbukkanjon megint s rosszkedvűen tekintsen a feketekötésű, leverően unalmas könyvre.
- Afféle pedagógiai marha;ság. Kötelező. Tetszik tudni, a gyakorlati gyer-meknevelés szabályai. Mere Bernarda nagyon szigorúan vtiszi, szórul szöra tudni kell, az ember majd megőrül, míg megtanulja. .
Az anya sajnálkozón bólintott. ,,Aha, értem. Szegénykém, meg kell szen-vedned azért a diplomáért. DEi látod, én is eleget küzdöik, hogy neked jobb legyen, jövőd legyen, boldog otthonod ... "
Miután a „slafrok" is fenn volt, Piroska leült fésülködni a mama dobozos állótükre elé. A hosszú pongyolában előkelő úriasszonynak látszott, fiatal, ró-zsás, boldotg" asszonykának, eléggé .karcsúnak is és persze, sokkal magasabb-nak, mint térdig meztelenül. Legalább egy fejjel nőtt. Rózaszínű, csipkés, fod-rol:1 pongyolája szabadon hagyta ugyancsak rózsaszínű nyakát, enyhén kiemelte
gömbölyűségeit, eltakarta túlzott domborúságait. Miközben a haját fésülte, hát-rafelé beszélt az anyjámak, a tükörből ellenőrízve szorgoskodását s el-elkapva nyájas anyai tekintetét. Minden érdekelte Piroskát. Mekkora a kert ? Milyenek a ,gyerekek ? Van-e tár.saság ? Kikből álI az intelligencia ? Szoktak-e kirándu-lásokat rendezni az erdőbe, nyári mulatságokat ? Miféle fiatal asszonyok, úri-lányok élnek itt? Van-e valami „jobb" varrónő ? Kik járnak be gyakran Pécs-re ? És továbbá : van-e jó tele spájz a há2Jban ? Hát baromfi hány nevelődik ? Lehet-e elég tejet inni ? - és végül :
- Na, majd körülnézek ebben az ócska hodályban, mamukám. De milyen ember a pasija a mamának ?
- Pasim ? - ámuldozott az anya, egy .szakadt alsószoknyát tartva ma-gasra s összecsípett szemmel vizsgálgatva.
- Hát a gazdája, no. Ez az erdész, aki sehol sem látható. Lehet kijönni vele ? Enged egy kicsit keresni ? Vagy mogorva, fösvény, veszekedős, raplis ? Szekírozza mamukát ?
- A tekintetes urat gondolod, ...:_ indignálódott Mi~kolcziné. Leült, ölébe ejtette az alsószoknyát s hozzáfogott, hogy magyarázatot tartson. _ Hát tudod, angyalkám, az ember küzd. Nehéz egy ma,gamfajta jobb úrinőnek a helyzete idegen házban. De azért elviselhető. Neip mondom, hO\gy ez a ház olyan, mint Hunyady gróféké, de a h~lyzetem könny,ebb. A tekintetes úr derék, finom,
„korekt" ember. Művelt, szoányirt. Egy kicsit szigorú, de nfljgyon méltányos úriember. Jó nevelést kapott, ez meglátszik minden mozdulatán. Csendes, ud-varias, előzékeny. Mindent rámhagy. Finom ember. Tudod, sok csapás érte, a házassága szerencsétlen volt, az asszony olyan fuzsitos, beteges, tehetetlen
nő, gyanakodó, vádaskodó,· nyuigtalan, 9lyan ... Egyszóval, :sok keserűsége volt szegény embernek. ő mindent megtett,' mert áldott jószívű ember, korekt em-ber, de magam is beláttam, azzal az asszonnyal nem lehet. Ha én itt nem va-gyok, szétzüllött volna minden, de minden ! El lehet mondani, •sziveéském, én mentettem m~g •azt a derék úriembert a teljes puE~tulástól.
- Fiatal?
- ö, fiatal még, szegény, fiatal, tán harminckét esztendős mindössze. Edes JO Istenem, vannak emberek, akikonek már fiatalon annyi terhet kell hordoz-niok, hogy már-már összerogynak alatta, ha nincs egy tisztességes asszony az oldaluk mellett, aki ... De hát bizonyosan vaJlirumi bűnt;követtek el az előző éle-tükben, azért kell annyit szenvedniük. No, de majd megismered a vacsoránál.
Ilvenkor a kaszi11óhH.11 w111. F.7. l>7. PP'VP.t.lPn s?:ÓrJ:1kn?:,',:!'J:1 Nl'IPVnn iÓ?:l=ln PmhPr
nem iszik, nem kártyázik, igazán, egy áldás annak a nőnek, aki a felesége lehet,
~ á l ~ ! . .
_ Csinos ember ? _ kérdezte közönyösen Piroska, miközben fölcsavarta és megtűzte a haját.
_ Roppant csinos, roppalilt csinos! Nem túlságosan magas, de finom.
kar6!sú, igiazi arisztokratikus jelenség. Látszik, hogy jó családból való.
- Szakállas ? . · .
- Á, dehogy, hol van ma már a szép szakáll, amit az én időmben viseltek a férfiak. Csak bajú'SZa van, szőke bajúsza, de. igen jól áll neki, komollyá teszi
az
arcát. No, majd meglátod. Aztán nehogy megijedj tőle s ügyetlenül viselkedj, mint afféle gyámoltalan, tapasztalatlan .kislány. Próbálj szépen, szerényen be-szélgetni vele, elvégre művelt lány vagy. A gyerekeihez légy kedves, játsszál velük, mesélgess nekik. lils a kutyáját nehogy megüsd ! Kényes a kutyájára.A nap vakítóan tűzött a sötétkéken tornyosodó fellegek közül. Piroska fölcsavart hajkoronája égett. Anyja elragadtatva állott meg előtte, mint gyer-mek a kigyúló karácsonyfa előtt. Keze gyöngéden nyúlt az égő hajkoronához, alig érintette, ajka úgyszólván hangtalanul mozgott : .,lildes kis bqgaram, egye-[ek meg. . . Csakh;ogy itt vagy ... Tán megsegít az isten mindnyájunkat; .. "
- Ha én bajús.zos emberhez mennék feleségül, levetetném az orra alól azt a szőrmókot, - jegyezte meg Piroska gyermetegüil.. - Az amerikaiak egészen :esupaszra borotválják az arcukat, ma már nem divat a szőrmók. Tessék elhinni.
De legszebb a pikáns kis angolbajúsz. .
- Szegény apádna;k -körszalm.11a volt, barna körszakálla, _ sóhajtott Mis-kolcziné. ·· ·
Í11-t
ÉL1'EK, AHOGY TUDTAK. (Kodolányi János válo,gatott el-besZiélései.) ►► Iróirukat szBreiem két rés.zre, osztani. Az e,gyik cso-portot :táltosoknak, a w-"-'tsikat íródeákoklllélk szoktam irnvezni Tál-tosok, másszóval próféták azoik az írók, a.kikben va:n még valami a homo magusból, tetszetősebb de silányabb szóval élve: intuíció-·
ból.« Az íródeák már cs,ak homo sapiens, belőle kipuSZitult ►►a cso:;
dálrba vetett hit«, .számá.ria a kuUúra ►►nem egyéb, mint a megta--gadott transzcendens világ jelképrendszerének üres formái, ':tar-t.1:JJmatlan, de remeknúvű edé,nye;i, emiéltikai formái ... Csodálatos
kőkorsók, finommí'vű vázá;k, az illiaJtos olaj, az isteni kenet, ,a sze:IDt
krizma kiszállott belőlük,« '
Ha Kodolányi disttinikcióját elfogadjuk, őt magá,t minden bi-. zonnyal ,a táltósok közé kell szárnítanurukbi-. Már legelső műveiineik
írásáballl is a táltos ambíciója vezette,. Az Ormánság- nópi alaikj,ait nem az érdekességet sz.ima.toló rüpo,rter, mégcsak nem is a gondos szociográfus tollával rajzolta e[-Ollik; az éleit és halál transzcen-dens „összefüggéseiv.el kapcso!Bitba1! élő e~bert _latta s ábr;á:~olta bennük. Embert, akiben az emberliet alapkepleteit nem torz1ha el a mesterséges gátlások mechanizmusa, aki a valóság ősi, meiz.rele,n tényeire nem borítja a rác-ió kookahálójált, Embert. &ki szembenéz·
s megáll. vagy elbukik, de hős. .
.A táltosság e hiv:atástmdata mmicsaik az „íródeálrnik'tól-« külö-níti el, a népiesek és naturalisták csoportjából is kiemeli. Az ezy Ta;mási Arono.n kívül talán senki más nem figyel·te ilyen Lélekbe ha.tó piUantáss.al a parasztot, seillki nem idé:zJte föl ilyen e;gyeteme,s összefüggéseiben a falu világát. A ,nllituralizmus művészi eiS!:llk:ö-zeit, ha élt is velük, új jelentéssel telítette. Számára a tájnyelv nem néprajzi kuriózum, hanem •a szívből fakadó, illem-neim-regu-.
lázta igaz beszéd. Az öltözet s a test is azért érdekli annyira, meirt·
a lélek köntösét szemléli bennük is.
. . De nemcsak, a szó, a test meg a ruha ál1 a lélekkel :k:apcSQ.":"
fatban. A tálto,s meg a kultúTa embere (s
a
kultúra Kodol.ámyi-nál a civilizáció e,llentéfo, lévén a parasztnép életformája)' együtt él, lélegzik a természettel is. Jungtól tudjuk, hogy a táj milyen mélyen beleivódik ,a hegyek és völgyek emberének lel~be, életébe:.Ko,_dolányi novelláiban lépten-nyomon látjuk ezt a kápcsolatot táj és émber•közöi.t. mely nem csak hangulat, nem a túlér.z,étk:eny
id'e-Vt;/ {i Vc 1W; e;, ,vt I f , 'lt
~s'l--'{;5.
437
1 1
11
1
gek mámoránaik:. szülöttje, hanem valami egy.szerű és méry meg-felelés, amit épp az erős, a f.a~agatl:an, a primitív- ember él meg igazán. Egynek, a V;allomásnak témája is ez: ,a régi táj, gyermek-kornál is ősibb emlékek fölidézője., viss.zahúz. Az író vonaton uta-zik a ►►zalai csúcsos hegyek« mögött, fölugrik, s kinéz ,az ablaik:.on:
►►Furcsa izgalom szállt meg. Végigbizsergett a hátger,in0emen, mint mikor legénykoromban találkár1a induLtam, össz,e,szorult a torkom.
Az alkonyati fényben, la,ssan perge,tt előttem ,a táj, Szigliget a vörös ég'bolton csipkés romjaival és Szentgyörgy, a sötétkék ko-porsó, e misztikus táj vulkán-s,ze11emének sírhelye és a kis han-gyaboly: Haláp és Gulács me,gesonkíto.tit ,süvege. Illat csapott az arcomba, dús, aromás illat, amit már éreztem valamikor, éppen így és éppen ilyen dúsan ... Nem, nem itavaly és, nem is két eve, és nem is tíz éve, nem, sokkal régebben.«
A tájleírásai is az ember és külvilág ő,si k:apcsolatán:ruk
élm€1-nyéből születtek. Sokszor egy mondatban idézi csak meg a
z.á,por-esőt vagy a fák suhogását, de néha hatalmas tablót fost elénk! a pozsonyi Dunáról vagy -,-- a V1allomásban - a zalai tájról. Mintha ,Molnár C. Pál látomásos képeit látnánk magunk előtt. ►► ••• felzak-latva néztem az .alkonyiati színek viad j,á•tékát, a vérvöröst :az ég ,alján, a lilát és a tengerzölde,t, a csúcsos felszökkeriő he,gyek taré-jait. Mintha hullámokat vetei:,t voln:a a föld s a hullámok varázs-üt.ésre megdermedtek volna. A hegyiiarajok és a síkságok sötét-jét vö·rösen kere:tezte a mesebeli égbolt, a világégés ... «
Az ifjú K;odolányi azonban nemcs,aik: a lélek mélységeit s anyagba kapcsolódó relációit látta s, ábrázolta. Hisz maga vallja magáról: ►► Igazi megihletőm az Ormánság parasztságának rette-netes állapota volt, az ezerholdak közé be,zárt pusztuló népé, amely-nek sorsát borziadva, fölháborodva, lázadva s tehetetlenül szem-léltem.« Valóban ►►borzadva, fölháborodva, lázadva« szemléli s jer laníti meg a parasztnép sorsát, hisz a pusztuló népben a pusz.tuif.ó ember-séget látja, félti, siratja. Nem csak a faj-táját szereti iaz ormánsági magyarban, a gaz.dag, értékes emberi .é1e-t megcsonku-Iását látja a magzatölésben, az ember-nyomorításban. A ►►Sötétség«
felejthetetlen parasztasszonya, a ►►Gyermek születik« fiatal férfi-hős,e szemében s szemünkben is az életért és az emberiségért ví-vott viadalnak hősévé mag,asztosul.
-· Komlós Al!adár annak idején a Börtön-nel kapcsolatban fi-gyelte meg, hogy Kodolányi kívülről szemléli hőseit, s. nem tud azonosulni velük, ahogy általában az írók azonosulni szek'tak .alakjaikkal a szeretefoeik: s ,a megértésnek odaiadás,áhan. Igen, a Kodolányi alkotta emberek ma.gányosak, ;ahogy mrugányoo, ember ,alkotójuk is, egymáshoz nem fűzi gyöngéd kapcsolat őket. ma-gányra termett lelkükből, életükből hiányzik ,a szereoot édessége.
Hiszen a táltos sorsa a magány: övé a szó, a test, a táj, de anyá;t-lanul nőtt, mint Ojbarsz, a Holdvilág völgyének táltosfi:a, ►►sza
kadékok•• választják el a többi embertől, s ha közö.ttük él is,
ma-gában él csak.
De az élet és halál örök távlataiban élő magányos néha meg-nyilatkozhatik, s az ember vala,kine,kf, akit melléje állított ,az élet, néha elmondhatja legalább önmagát. Csak egy pillanatra ·épül a híd a szakadékon, csak a,ddig, míg vége nincs egy kirándulásnaik
(» Apa és fiú«: ,a ►►József, az ác,s« című noveHá:sköteitben), csak míg 438
el lehe:~ já:tszani egy„Chop!n-f:antáziát.(Szaik:adékok), de ez ,,a,
pil-~anat , u,nni:p, Ilyen unnep1 p1Uana1bban születtek Kodolányi
leg-1 Jobb 1rasro. ·
, Minke~ e rég-h:(noyellák füatal olvasóit, valóban szakadékok _va}a,s-ztanaik: el a v1lagtol, amelyben megszfilettek az emberektől
~ e t ábrázotn,ak, s az írótól is, akinek lelkéből fakadtaik .. Miko;
kezunkbe ~ettu~ s elo!viast~k őki:,t (némel~ilret bizony először, hisz
~eg se szul<e,t:tuI?-k meg, illlkor ok megszülettek), úgy éreztük nii is ~agunk:at, lll1nt gye~orunkban, mikor mellénk ült ,apánk, s ?Ug falatoztunk, be.s.~elt. m~&'áról, úgy, aJ?.~gy férfi férfivel be-szelhet. Élet~ ~em 'ff m1enk, vlla~a, nem a mienk, mégis rokonunk:
nemcsak muveszetében, embers,eg,eben is. (Tótfalusy István)