- Emlékezés Móricz Zsigmondra -

-Janka halála után, de még a temetése el.ott, éppen Mikeshez tartottam.,

Verőfényes, tiszta idő volt, az Emke kávéhá:2: előtt vártam, hogy átmehes-sek az úttesten a szerkesztőség Ráikóczi--úti háza felé:

, Amint várakoztam, Móricz Zsigm.ondot pillantottam meg. Inkább a járásáról ismertem rá, mint az arcáról. Nehézkesen, a szokottnál is· lom-hábban, fáradtan lépkedett, szinte öntudatlanul bámult maga elé. Mikor közel ért hozzám, megdöbbenve láttam, milyen szürke az arca, milyen esze:..

lős a tekintete, milyen kócosan s cs~em őszen gyüremlik ki kalapja ,alól a haja. Borotválatlan is volt. Megrendítően hasonlított ahhoz a képéhez, amely élete utolsó nyarán 1942 augusztusában ábrázolja Csibe társaságában a Nemzetközi Vásáron. Morbid arc volt. Azt hittem, nem éri meg a más-napot.

Rák?Szöntem. Mintha álomból riadt volna föl, hunyorgott, ¹balkezével végigtörölte arcát. .

- Szervusz. Hová mész? ·

Em · gépiesen mondta s ekkor tegezett először.

Mondtam, hogy Mikeshez. ő tétován álldogált, aztán sóhajtott s így

szólt: ^t 1 · i 1¹i"1~\H~

- 'főle jövök. Nem ülnél be velem egy ,pohár sörre a

Sörszanató-_riumba? ·

--Természetesen, Zsiga bátyám. Ráérek Mikeshez menni később is.

Ezelőtt is üldögéltünk már a Sörszanatóriumban, ha 'bészélgetnj akart velem. Kerestünk egy üres fülkét, Móricz nehézkesen, nyögve foglalt he-lyet, úgy tette le a testét, mint elbírhatatlan, mázsás terhet.

Sört rendeltünk, 'sóskiflit rágcsálunk. · Móricz

úgy

majszolta, mintha mérget rágott volna. Sokáig háHgattunk. Nem tudtam mit mondani. Rés21--vétemet nyilvánítsam? RészRés21--vétemet a férjnek, akinek öngyilkos lett a fele-sége? Vagy azt mondjam: szörnyű, ami történt, Zsiga bátyám! Hiszen az arcára van írva, milyen szörnyű, jobban tudja, mint én.

Egys.zercsak váratlanul így fordult hozzám vékony, nehezen ki1ökött szavakkal:

- Mondd, János, hiszel

te

a spiritizmusban?

Kérdése meglepett. Soha Móricz Zsigmond eddig meg sem pendített ilyenféle gondolatot. (Ezután sem.) Neki, látszólag,. nem voltak metafizikai problémái. Mindig

~gy

mutatkozott, műveiben is arról vallott, fényképei;

nyilatkozatai arról beszéltek, s akik "leírták, újságírók, de Nagy Endre is,

~ 1\C

V ~\

^v\

c2, ~kv\/ .A1 rr ^{fv'-00- -- e~(.} fi4·~, r+-~q

, I

Kodolányi János

Utóhang

~ Emlélcezés. Móricz Zsigmondra

-;Mint szerkesztő, igen „nehéz ember" volt. Igaza van N émetp.

László-nak: azonnal mindenkire rovatot bízott. És ig~ Gellért Oszkárnak is, mikor .ezt írja (Kortársaim): ,,Olyan anyagilag kockázat0$ tel"Veket akart megvalósítani, amelyek sehogy sem illettek egy folyóirat keretébe s már-már kapitalista-ízűek voltak". (Kiemelés tőlem;) ·_

Először

is:

bolondja volt a szervezésnek. Ebben nem · állott egyedül, Zilahy is örökké szervezett. Valami csodálatos, egyetemes á:rkánumot _ lát-tak akkor sokan a· szeryezésben. A bölcsek köviét, a Nagy Szalamandert, a varázseS7.közt, ·amivel .mindenből aranyat lehet csinálni. Móricz úgy ült be a Nyugat-ha, mint egy körszerű ipari fejedelem, vagy. mint egy ·mam-mutbi:rtok gazdája. Mint egyik kísérteties nov~llájának hőse a lakodalmi

asztalhoz, ahol aztán annyit falt, hogy mindent ki kellett hánynia. De gondolhatunk apja, a csillapíthatatlanul tevékeny falusi ács alakjára is és a. tü:resgépre, amely végül fölrobbant. Gellért is megemlíti a Nyugatbarátok

"körét,· a Könyv€$házat, a színházi ügynökséget, _az f:rói Temetkezési Egy-letet, az kói Fundust .. !:n később még egy-két nagy 'terv megemlíitésével

✓ gazdagítom ezt a sort. Itt voltak azután az irodalmi kö:r,útak az ország egész

· területére. Meg akarta szervezni a tanárokat is országszerte ... s mindezt beleömlcszteni a Nyugat medencéj.ébe, mint egy erőműbe s gépeket haj-tatni vele, villanyt termelni. · Móricz Virág elképesztő lajstromot közöl könyivébe:n apja terveiből: ·egykekérdés, elektrif.ikáció, miért van annyi sikk:asztís, nemesített búza, nagy és ~birtok kérdése, a magyar őskor,

színház, fesiő.k, szobrászok, mqmikusok ... Mindezt ,;kii akarta dolgozni"

a Nyugat--ban s persze, minden téma mellé

„be

akart álll.ítani" egy

rovat-vezető-félét. Ezt ·a listát azonban csak csodálni lehet, me~alósítaini nen;i.

Kicsire nem nézett, rögtön nagyban kezdte: a~ egész Qrszág megszer-vezésén. Nosza, gyertek, szerwezzük be a Nyugat-ha ezt a hazát és meg-nyílik előttünk a boldogság.

Ez a. hazai szervezési láz azonban csak hullámverése volt egy, az egész -civilizált világon végighömpölygő szervezési dühnek. Hozzánk, mármint a

„haladó" írokhoz, főként Lew.is Sinclair Arro sinith-'je, H. G. Wells William CUssold-ja révén jutott el, de _része volt benne_ Csudenhove-Kaller:..

ginek, meg Kayserlirignek is. Kötve hiszem, hogy Móricz ismerte volna ezekét az írókat, műveket s apostolokat, de.nem is kellett ismernie.

Zilahy. divatba hozta, hogy a gyárig,azgatóltról, a bankfejedelmekről

a csodálat áhítatával kell beszélni, mert őkaz ipar, a pénzügy ,,megszer,ve-. zői". ·Persze, ők mái:-.. ,,modern" embe:r:ek, agyuk csordultig van tudással,

szívük a milliók sorsáért érzett felelősséggel. Móricz tehát csodálta a

szer-.1 (i

Kodolányi János

Utóhang

- Emlékeqks Móricz Zsiglmondra

-Rá. kell. térnem Móricz Zsigmonddal való kapcsolataim elmondása so-rán az IGE kérdésére is, jóllehet talán ez esik leginkább nehezearae.1\'Iert az IGÉ-öen történt események szakították meg barátságunkat s többé nem is érintkeztünk. egymással halálái,g.

Idéznem kell a Magyar Elet l942 szeptemberi- s~.máhan megjelent, már említett. ibúcsúztaitó cikk6Il egy részét.

Ezt

írtam: ,,Amikor az

.frók

Gazdasági Egyesülé'j)ének. elnöke váratlanul meghalt, Terescsényi György-gyel ketten vezettük testvéri egyetértésben az egyesület irodáját. Valaki e1érkezettnek látta az időt, hogy engem kitúrjon s maga üljön a helyembe. · Egy tekinitélyes kritikusunk támogatásával meggyőzte Móricz Zsigmondot, az egyesület ideigJlenes elnökét, hogy mi„ nagy buzgalomrtial sikikas~unk. ' Móricz tehát ináív furfanggal bizalmas levélben megbízta á bőrünkre pá-ly~ í,rót, hogy titkon vizsgálja':j.ci ,,sikkasztásainkat". A:z illetőt ,,admi-.

nisztratív titkár" címmel ültette a nyakunkra; hogy nelrunk ne kelljen ,p1étköznapi 9gyekikel pepecselnünk." Atláttuink a szitán ~ én, vérig bő­

szülve.a

sértésen, egy

választmányi ülésen kegyetlen filippikában

leleplez-tem

a

szánalmas esetet.

Az ,,adminisztratív" titkárt saro.kiba szorítottam, kínos kijelentéseit jegyzőkönyvbe vétettem. Móricz Zsigmonddal pedig nem érintkeztem többé."

Dióhéjtba foglalva ez hát az esemény surnmájá. ·

Mikor Móricz Virág Apám regénye című művét írta, bizonyosan

is-merte

az említett cikket- s berun.e az idézett

I"észt. Helyesen

~ volna ·te-hát, ha kérdést intéz

hozzám,

rrrilképpen történt a dolqg, mire; hogyia.n em-. lék~n én s vannak-e nálam netán dokutnentu:mok?

Készséggel

áUtairn

volna rendelkezésére az igazság, az irodalbmtörténet érdekébein, még akkor is, ha ellenséges viszony,ban volnánk. Dehát nem.

~gyunk. 1gy

már könyve írása SQrán helyes:bíthettem volna SIÚlyos tévedéséit. Sajnos, így egy kissé

későn kell · vállalnom ez:t a kötelességet. '

Pláne, Móricz Virág még ezt a fölszólítást is iméz:i

az

IGE volt titká- . railioz: ,,Élnek még fiatal -

:ma

már nem olyan/tnaigyon fiaJtal :a__ írók, akiket titkárul válas7Jtottak, vallják be ők, hogy s mint kedvetlenítették el apámat az IGÉ-től. · ..

,!' · ·

· No.s, a könyv megjelenése óta mindmáig türelmesen vártam, hogy 'Jolt titkártáraam ,,bevallja" elkedvetlenítö itetteiniket, neki könnyebb le:tt volna

megszólalni,

mint nekem. De hiába vártam, Terescsényi György hallgaitott . fgy hát hadd szólialjak

meg

én, Mór:icz Virág fölhívására. S mert nem sze-mélyes, hanem, hangsúlyozom: :irodalomtörténeti érdekről van szó, elmon-dom röviden az IGE egész történetét. Annál szükségesebbnek látszik ez,

' mert mi.kor

az IGf-t a német _{. .}

:megszállás

idej'én betiltották, a

jegyzőköny-f)wl1~ AIJ S'b, ^1uMc.- dr' ₁ ^{A l •1t. Y7- -fb}

"-.

Kodolányi János

Utóhang

- Emlékezés Móricz Zsi1gmondra

-Volt egy másik, elképpesztő terve is: a Tokaji Borkönyv. óriási üzlet!

Hoizáfog;tiam a ~ z e t elkiésZllité,~. ,,Másnapra" nem .k.iészül!hettem el, persre, ,eikik,orn munikával, hlszien paipírmmőséget, árat, nyomtatási. !költ-séget, lrotést, egy vastaig könyv kiadá.siának imim,den apró ll'észletét meg kel-lett tudnom, ki . kellett számítanom, még

a.

ibetű,tíJpusokra is figyelemmel ke11ett lennem. Delhát Móricz kívánsága az violt, hogy ,,,a~ írók taritsák el önanaiguk:att", azaz: adjon ki az IGE

Almanacihot,

fizessen az írólmiak meg-szolgált ;honoráirtl,uimoit, a reméllhető {sőt ,biztoo) óriási •·jövedelmet pedig ,,,forgassa", Mllgyis fektesse folyóira,tlba. Az, i.a.mit Gehliért Oszkár ,,!kapita-lista ízű" váNa1kiooásiniak nevez, itt volt előttetm teljes témületességében.

A Tokaji Borkönyv lett volna mindennclc ia teteje. .

A kért :ta-vezetet mégis eThészítetteim s az egiész paksamétát Móricz-nak adtam. Figyelmeztettem azonban a követ:kemkre:

Az IGÉ~ nincs könyrvikö.iadói liparengedélye, pláne Tokaji Borkönyv kiadására.

Az IGE vezetősége szefnélyélben d'elelős az egyesület vagyoni és jogi vezetésének ko:nrekitségéért.

Az IGE vezetőségie vagyonilag is \felie[ős az. egyesül,eit péinzkezeléséént.

A tervezett Almainach iköltségiei az általa kivánrt: papíron beleszámítva . az írói h01I10:ráriumolmt, a kilisléket s legyéb előre niem látható kiadásokat, va1aimmt a hi..rdetések íveiit minitegy h.airmiin,cezer pengiőt :tesznek ki. Az·

általa kívánt Mzezfil példáinythoz egy vagon ipap:íT szükséges. Ehhez járul a ·

Tokaji Borkönyv. ·

Es

í,gy tovább. . ·

Móricz összevont s:remöldöklrel, ilromora:n ihaJligiaitta ire!ferátumomat.

Majd zsebretetrtJe a paksamétát s ·így szólt: · ·

- Tailllll.irnányoZIIli fogom a dolgot. Majd d'olytaitjUik:. . Mikor pedig a folytatásra összeü[ltünk, ík:iderült, !hogy „nem tudJa,

hová ;tette ,a rt:erivezetet''. ·

- Pafrfa' 1'€fttünlk" mint ,ő szokta IIlllQll100lnÍ. Én mérihetetlenül el· is

kese-" '

redrtem.

-• Miközben az A1manadh-,ügy inapkietnden

vo!t,

ieféle csodálatos iese-tecskék ^lis i t ~ k : ia MóriCZIIlaík Leányfar1uba ;továblbított leveleik nem

; ~

{

⁽⁾

In document ,, Bud at,esli ·egyveleg", avagy illú zié k (Pldal 134-138)