– Tönkre akartok tenni? – üvöltötte magából kifordulva Tulaj, miközben a víztől egy írólapnyira összement, gyű-rött, kötött darabot forgatta kezében. – Ez nem jótékony-sági intézmény, én pedig nem Róbert bácsi vagyok, hogy ingyen adjak ajándékokat a népnek – azzal a két gép kö-zött álló szemetes vödörbe vágta a pulóver hátlapját.
Nappalos, mint aki nem hall semmit sem, háttal a vihar-nak, tüntető csendben tisztogatta a legnagyobb síkágyas kö-tőgép felületét. Nem szólt egy szót sem, de Éjszakás, aki nem sokkal korábban érkezett, hogy felváltsa Nappalost, jól tudta, hogy mit gondol az egész ügyről.
Mindennapi vita tárgyát képezte, hogy hány dekának kell lennie egy átlagos méretű pulóvernek. Éjszakás tudta, bele kellene tenni harminc, de legalább huszonöt deka fo-nalat, hogy valami tartása legyen, de Tulaj szerint ez maga a csőd, és ha húsz dekát felhasználtak, hát már akkor is ki-abált, hogy tönkre akarják őt tenni, mégpedig éppen azok, akik tőle kapják a fizetésüket.
Éjjeles előző este egy nagyobb tétel azonos színű és fa-zonú pulóver kötésébe kezdett. Ahogy a munkát Nappa-lostól átvette, utasításba kapta, mit kell tennie, mert hát mégiscsak Nappalos volt a kötöde állandó munkása, ő, a tervezővállalat gyármánytervezője, itt csak mellékállásban dolgozó kisinas lehetett a pulóverek, kardigánok, vagy ahogy ők egyszerű szóhasználatukban egységesen nevez-ték, a réklik gyártásában. Természetes volt, hogy Nappa-los, a nagyobb tudású és gyakorlatú kötős adta ki a feladatokat, és a hozzájuk tartozó utasításokat. Ezúttal egé-szen vacak munkát kapott, a fonal tele volt csomóval, rá-adásul pillanatonként szakadt, elég volt hozzá egy parányi rántása a gépnek, Tulaj valamilyen leselejtezett tételt
szerezhetett meg fillérekért, abból kellett egyszer haszná-latos rékliket gyártania. Hatalmas szemnagyságokkal, laza kötéssel.
A baj akkor történt meg, amikor éjfél felé járva egy olaj-csepp olaj-cseppent az egyik hátlapra. Éjjeles – mi mást tehetett volna – fogta a mosószert és nekiállt kimosni a foltot a munkadarabból. Már a mosás nyomán is elég furcsán kez-dett viselkedni a kötött darab, de mire megszáradt, egy szabványos papír írólap méretét vette fel. Ezt mutatta meg Éjjeles Tulajnak, akit a látvány a már lefestett dühkitörésre sarkallt.
– Hogy jutott eszedbe kimosni? – faggatta Éjjelest, aki nem is érette a kérdést. Mit kellett volna tennie? Nem úgy nevelték őt, hogy hazudjon, ha bajt csinál. Helyre akarta hozni a hibát, aztán ez lett belőle.
– Nem is értem, hogy gyártathatsz ilyen vacakokat. Ha nálam így összement, a vevőnél az első mosás után már csak a csecsemőkre lesz jó a pulóver – védekezett Éjjeles.
– Mi az, hogy ha kimossák? Hát hol élsz te kiskomám?
Akik ezeket a falusi búcsúkban fillérekért megveszik, addig hordják, amíg le nem esik róluk. Még hogy mosni? Ki hal-lott már ilyen hülyeséget. Felveszik, aztán ebben alszanak, dolgoznak, ha ugyan dolgoznak, és ebben szeretkeznek.
Amikor szétesik, vesznek, vagy lopnak másikat.
E felemelő és nagy hangon előadott monológot követte a jól irányzott dobás, amellyel a parányira összement kötött darab a szemetes edényben végezte. Tulaj, hogy nyomaté-kot is adjon a felháborodásának, kirohant a kötőműhely-ből, vagy inkább szobából, és jó erősen bevágta maga után az ajtót, hogy csak úgy dörrent. Az elülő hang nyomán fordult hátra gépétől a mindeddig hallgató Nappalos és vigyorogva mondta:
– Gondolhatod, hogy ilyen réklikkel csak egyszer je-lenhet meg egy jobb fajta búcsúban, mert legközelebb az
árusának a hátába vágják a bicskát, ha felismerik. Naná, hogy gazdag, hiszen fillérekét vesz anyagot, dolgoztat min-ket, meg a varrónőmin-ket, aztán persze, hogy jó nagy haszna van az egészen. Hagyd is a fenébe az egészet, ne emészd magad rajta. Sok a munka, nem érünk rá lelkizni, nekem meg már úgyis mennem kell, mert vár az asszony.
Percekkel később Éjjeles egymaga maradt az öt géppel és megkezdte éjfélig tartó körjáratát. Igen ritka volt az a kegyelmi pillanat, amikor minden gép működött és miköz-ben ontották magukból a mindenféle kötött termékek da-rabjait, ő leülhetett, de legalábbis nekitámaszkodhatott a munkaasztalnak. Többnyire folyamatosan kellett körbe-körbe gyalogolnia, hol az egyik, hol a másáik gépnél akadt baj. Ha csomót jelzett a fonalon az érzékelő, leállt a masi-na, míg ő kézzel be nem vezette a munkadarabba a csomós részt. Ahogy újraindította az álló gépet, hát már cserélhe-tett is fonalat a másiknál, mert éppen kifogyott. A harma-dik percenként megállt, egyszer tűt kellett cserélni az öreg ócskaságon, másszor valami miatt megszorult a szán a sík-ágyon futása közben, azt kellett helyrehoznia.
Éjjeles mindamellett szerette ezeket az órákat, fiatal volt, egykori sportoló – ahogy Tulaj és Nappalos is, mindhár-man hajdani kézilabdások, ha nem is egy korosztályban és csapatban játszottak, de ez összekötötte őket – bírta a strapát. Ilyenkor, a rutinná vált mozdulatok közben is nyugodtan elmélkedhetett nem túl sikeres házasságán, munka- helyi főnöke hülyeségein, anyagi helyzetén, jövő-jén. Okosabb ugyan nemigen lett, de legalább gyorsan telt az idő. Éjfélkor lekacsolta a belvárosi bérpalota egykori mosókonyhájából kialakított ablaktalan kötőműhelyben a hangszigetelt falak, ajtók mögött zakatoló, zúgó gépeket és a rátörő csöndben állt neki gyorsan összeszámolni az-napi munkáját, majd rendet rakott, összesöpört és bezárta a helyiséget.
Ahogy a szecessziós, szép ház hátsó kapuján kilépett a szűk mellékutcára, óvatosan körülnézett, hogy nincs-e a kö-zelben egy kellemetlenkedő alak, vagy kötekedő részeg tár-saság, aztán beült ősöreg Trabantjába és a kihalt város útjain játszi könnyedséggel haladva igyekezett parányi al-bérletükbe, hogy alvó neje mellé bújhasson.
Az asszony ezúttal sem ébredt fel jöttére. Éjjeles mellé bújt, átölelte asszonya meleg testét és bár átfutott fejében az ötlet, hogy magáévá teszi az alvó nőt, végül a fáradtsága lett úrrá gyorsan elnehezedő testén. Agyában, mintegy fel-dolgozva a nap eseményeit, csattogtak a gépek, villám-gyorsan kergették egymást a színes pulóverek, visszhang-zott Tulaj kiabálása: tönkre akarsz tenni?
Percek alatt mélyen aludt. Szája álmában gúnyos mo-solyra húzódott.