A mezőségek (steppék)

Reziduális talajukon már mutatkozik mállás. A mongol pusz­

ták szélén, igazi steppe területeken a fekete bazalt sziklák felszínét elborító kőtörmelék már nem ép bazalt. Az egyes darab köveken határozottan fel lehet már ismerni a mállást.

A szubaerikus port már a fűnövényzet képes megkötni s mi­

vel ez a fűnövényzet nem rothad el, hanem csak szárazon elporlik, elkorhad, annálfogva a lehulló porszemeket sem változtatja meg, ha­

nem azok eredeti ép állapotukban halmozódnak egymásra, lazán, temérdek növényszár és levél nyomán maradt üregecskével. Ez a fakó sárgaszinű talaj, amelynél mi sem jellemzi jobban a steppe- területeket, a lösz. Hihetetlenül áldott, gazdag talaj ott, ahol a nö­

vényzet táplálására szükséges víz hozzájuthat. A mi alföldünk di­

luvialis klímáját éppen hatalmas lösz-lerakodásaink jellemzik. Ma már nedvesebb a mi éghajlatunk, azért a löszhöz elegendő víz jut, hogy csodálatosan bő termőképessége legyen ilyen talajú földjeinknek.

Ma már nem képződik Alföldünkön típusos lösz, hanem barnás, vörö­

ses lösz, ami már nem steppetalaj.

Ahol megáll az árvíz, oda már több durvább hordalék is jut s előáll az a sajátságos, barnás-sárga, kissé homokos agyag, amely­

nek szerkezete emlékeztet á löszére, de annál sokkal tömörebb, nehezebb és sósabb. Nagyon szépen írta le ezt az anyagot a délamerikai pampákról Roth S., aki észrevette csöves szerkeztét is és kimutatta az árviz hatását. Ugyanebbe a kategóriába tartozik tapasztalásom szerint Richthofen Seelöss-e, amelyet alkalmam volt Pekingtől észak­

nyugatra, Huai-lai-hszién mellett tanulmányozni. Végül Walther a turáni alföldről bőven leírta s megtalálta neki az eredeti bennszülött nevét is, a takirt. A folyók árterein, azokon a laposokon, amelyeket csak kivételesen nagy záporesők árvize önt el, azokon keletkezik s alighanem ugyanaz, amit Horusitzky nem egészen helyesen mocsár­

lösznek nevez. Nem egészen helyesen, mondom, mert mocsárban nem képződik még csak megközelitőleg hasonló talaj sem.

A steppefolyók nagy hidrogradusuk következtében középső sza­

kaszukban sokkal durvább törmeléket képesek szállítani, mint a csen­

desebb járású erdősterületi vagy szavanna folyók. Nagyon messze vezetne elmélkedésünkben, ha a nagy hidrogradusnak minden be­

folyását itt tárgyalni akamók, csak annyit kell megjegyezni, hogy az ilyen folyók középső szakaszán a hordalék sokkal gyorsabban mozog s azért durvább állapotban érkezik meg az alsó szakaszra.

Nagy törmelékkúpok jelzik azokat a helyeket, ahol egy-egy ilyen folyó kiért a lapályra. Általános jelenség ez a belső-ázsiai steppefo- íyókon, meg a steppékről sivatagos lapályokra érkező folyókon. Elég ha csak Kelet-Turkeresztán, a Richthofen-hegység, vagy a Hoang-ho nevét felemlíteni. Ilyen helyen még a durva törmelékből sok

futó-homokot verhet fel az a szél s az igy keletkezett buckákon tanul­

mányozhatjuk azután azokat az alakzatokat, amelyeket egy korábbi értekezésemben a félig kötött homok alakzatainak neveztem.1)

ü l. S zav an n ák *

Ezek a legnehezebben értelmezhető területek közé tartoznak, de talajnemeik miatt jól megkülömböztethetők. Kelet-Afrika magas fűnö­

vényzettel lepett területei ilyenek, amelyeken csak szingulárisán elosz­

tott fákat, itt-ott kisebb pagonyokat, a folyók mentén úgynevezett ga­

leria erdőket találunk, de zárt erdőség sehol sem képződik. Nem elég ehhez a csapadék, különösen azért, mert a csapadék nagyon szigo­

rúan periódusos. Ugyanide tartoznak Észak-Amerika préri területei is, amelyeken nem látunk fát, de magas fűnövényzet lepi el a te­

rületet s azonnal facsoport keletkezik, amint valamivel kötöttebb, vagy nehezebb talaj lép fel, amelyben a fák gyökerei jobban meg­

kapaszkodhatnak. Mert állítólag a talaj rendkívül porhanyó volta akadályozza a fák növekedését, mivel a szél mindjárt kidönti őket.

Az a finom préri-talaj pedig hasonlít a löszhöz, de tömöttebb, vö- rösszinű s nehezebben munkálható. Ma azomban mindenféle nagy­

szerű gabonaföldek lepik el. Rokona ez a talaj az oroszországi tser- noszjomnak, amely szintén hasonlít a löszhöz, de sokkal dúsabb növényzet és sokkal több nedvesség hatása alatt keletkezett.

Ugyanide tartozik a délamerikai llanó-terület is. Ennek a talaja laterit, úgy mint a kelet-afrikai szavannáknak. Vannak azonkívül Dél-Ázsiában is szavannás vidékek, amelyeken szintén laterit az álta­

lánosan elterjedt talajnem.

Amint azt már Lóczy a Széchenyi expedíció tudományos ered­

ményeiben bizonyította, a laterit szubaerikus talaj, amely tehát szár­

mazására nézve rokona a lösznek, de sokkal dúsabb növényzet közé hullott porból van, amely tehát megfelelő metamorfózist szen­

vedett. A forró égöv alatt tehát a szavannák szubarikus talaja gya­

nánt foghatjuk fel a lateritet, mig a mérsékelt égövi szavannák ta­

laja a préri-föld, a tsemoszjom és a mi Alföldünkön most keletkező barna agyagos lösz.

Ebben a szubaerikus talajban van a főkülömbség a szavannák és egyéb területek talajnemei közt Mert a többi talaj inkább csak átmeneti. A folyók hordaléka csendesebb vízjárásra vall, a reziduális talajban erős szerepet játszik a mállás. A rosszul drénezett

terüle-*) Cholnoky : Die Bewegungsgesetze des Flugsandes Földtani Közlöny, XXXII.

Band, p. 106. u. f.

teken a forró égöv alatt agyagos talajok, a mérsékelt égöv alatt pe­

dig a szikes talajok keletkeznek. Bőségesebb csapadék esetén a szi­

kes laposok állandóan lecsapolt, jól drénezett területekké alakulná­

nak s a nedvesség is több volna, hogysem a növényi behatásra keletkezett sók annyira felgyűlhetnének a talajban.

A szavannákat csakugyan érdemes tehát talajtani tekintetben külön klímavidék alakjában kiválasztani.

IV. Erdős területek«

Ezeken már nincs szubaerikus talaj, mint most képződő talaj.

A dús növényzet ezt teljesen szétszedi és felhasználja, ami pedig nem jut a növényzet hatáskörébe, azt a bő csapadék mind elszállítja s mint mocsári vagy tavi, vagy folyami üledéket rakja le a dom­

borzatnak megfelelően. A terra rossa ilyen összehordott, részben szubaerikus, részben mállás következtében keletkezett anyag. Körül­

belül mindegy, hogy a forró égövön, vagy a mérsékelt égövön va­

gyunk-e, a szubaerikus és kolluviális anyagoknak ugyanaz a sorsa.

A forró égövön sokkal több reziduális talaj keletkezik az erdőben, mint a mérsékelt égövön. A forró égöv alatt sokkal nagyobb mély­

ségben mállnak el a kőzetek, mint a mérsékelt égövön. Sohasem fe­

lejtem el a hong-kongi gránit látványát, amelyben éppen ott jártam­

kor nagy földmunkákat végeztek fenn a hegytetőn. Csodálatos mély­

ségre úgy el van mállva a gránit, hogy bár szálban áll, mégis la­

páttal ássák bele a mély bevágásokat. Ugyanezt láttam azon az abráziós partszegélyen, amely Liau-hszi hegyeinek lábánál húzódik, a Pecsili öböl partján. Igaz, hogy itt már a szubtrópuson járunk, de azért a mállás hatása itt is olyan óriási. Azt hiszem, hogy a forró égöv alatt sokszor összetévesztették a lateritet ilyen nagyon clmál- lott gránittal stb.

* • * *

Mindezeknek alapján a talajnemek legelső beosztását a követ­

kező táblázatban kísérlem meg összeállítani. Abszolúte nem tekin­

tem ezt az osztályozást sem minőség, sem mennyiség tekintetében tökéletesnek, csak meg akarom vele mutatni, hogy az ilyen felosz­

tás lehetséges és hasznos, mert igen röviden jellemezhetjük se­

gítségével a talajok általános képét. Egyes speciális gazdasági cé­

loknak, vagy részletesebb agrogeologiai térképek készítésének egyál­

talában nem felelhet meg, de alapjául szolgálhat olyan részletesebb beosztásnak, amelyet aztán már gyakorlatibb célokra is alkalmaz­

hatunk.

Klimatipus mérsékelt

Steppe 200—400 mm. Kissé m állott törmelék