A talajnedvesség állandóan marja és oldja a talaj ásványszilánk
jait, melyek e nedvességben állanak. Az ásványszilánkok felületén e folytonos hatás világosan látható nyomot hagy, a szilánk anyaga részben feloldódik s az oldhatlan rész, mely burokként borítja az ásványt, egészen más összetételű vegyidet, másminő, mint a még változatlan belső mag. A felületet burkoló kéreg tehát egy új kova
savas vegyület, egy új szilikát.
Ha a talajnedvességben szerves maradványok is foglaltatnak, akkor ezek közé is le rakódik a talajnedvességben oldódva volt kovasavas vegyület, minden alkalomkor, amidőn a talaj kiszárad.
Elő, valamint elhalt gyökérszálak, ágrészek, levélrészek, mind bevonódnak e kovasavas vegyületteL
Vizsgáljuk meg azon feltételeket, amelyek behatása révén ez az új vegyület születik és leválik.
A talajalakulás folyamatának két fázisa van.
1. Az első, az oldódás fá zisa.
2. A második, a leválás vagy lecsapódás fázisa.
E két kémiai folyamat erőssége, egymáshoz való viszonya, adja az alapot azon sokféle talaj kifejlődéséhez, melyeket a különböző klímazónák alatt tanulmányozunk.
A humid klíma hatása alatt a z . oldódás folyamata sokkal erősebb, mint a leválásé. A feloldódott anyagoknak csak kis része válik le, nagyobb részét az átszivárgó talajnedvesség elviszi magával.
Az aszályos klíma hatása alatt azonban megváltozik a két folyamat erősségének aránya, a levegő szárazságának fokozódásával mind több és több anyag válik le a feloldottakból. Mig végűi a sivatagos kiima alatt az összes bázisok, amelyeket a talajned
vesség az ásványokból feloldott, mind leválnak. Még a könnyen oldodó chloriidok is megszilárdulnak, részben kikristályosodnak. A mállás folyamatában alakuló új kovasavas vegyület e vidéken sok oldható sót is tartalmaz.
A klíma fokozódó szárazságával a talajnedvesség mind tömé
nyebb só oldattá válik, a sótartalom növekedésével erősbödik az a chémiai hatás is, melyet a talaj ásványszemeire kifejt: Ezzel együtt szaporodik azon bázisok mennyisége is, mely az ásványokból e nagyobb hatás révén kiszabadul s a leválás alkalmával a talajban megszilárdul.
Az egyes klímazónák alatt kialakuló mállási termények össze
tétele még ezideig nem ismeretes. Még eddig nem ismerünk olyan módszereket, amelyekkel a talaj ezen alkatrészét az ősásványok szilánkjaitól különválaszthatnánk, s igy elkülönített tiszta állapotban még nem voltak megvizsgálhatok. Az összes eddig végzett talaj
elemzések, még azok is, amelyeket a talaj legfinomabb részén végez
tek, legföllebb a mállási folyamatok menetéről adhatnak csak képet, de a mállási termények minőségét és összetételét nem derítik ki.
Mert a talajnak még a legfinomabb szemcséjű része is keverék, nevezetesen az ősásványok legparányibb szilánkjainak az új alaku- lású kovasavas vegyülettel való, — azaz a mállási terménnyel való,
— elegye.
Magam már régen foglalkozom ezen új alakulású ásványok
nak, a mállási terményeknek az ősi ásványszemektől való különvá
lasztás módszereivel és külön választott anyagok elemzésével. Ámbár
vizsgálataim még a kezdet stádiumában vannak, mégis adtak már olyan eredményeket, melyek tudományos értékkel bimak, miért is szükségesnek tartottam őket közölni.
A mállási termények szerkezete és összetétele, magán hordja a származás módjának jellegét. Eddigi vizsgálatokból következő közös tulajdonságok tűntek ki.
1. A mállási termények mindig kivétel nélkül víztartalm ú vegyületek.
A mállási termények mindig oldatból válnak le és so h asem jutnak olyan körülmények közé, melyek teljes kiszáradásukat okoz
hatnák. Kiszáradási hőfokuk 115°C, ilyen hőmérsék pedig talaj
ban nem lehetséges. Ezek a levált anyagok oly higroskóposak, hogy teljes kiszárításuk csak légüres térben és 100°C hőben végezhető tökéletesen.
2. A mállási term ények fő alk atrésze kovasavas vegyület, melyhez több kevesebb humuszos anyag elegyedik.
A mállási termények alkata a talajnedvesség összetételével van szoros kapcsolatban, abból válik le besűrűsödése alkalmával.
Tehát természetes, hogy mind azokból az alkatrészekből fog állani, amelyek a talajnedvességben is bent foglaltattak; — igy kovasavas vegyietekből és humuszsavas vegyietekből egyaránt.
3. Az egyes alkotó részek aránya, az elegyben a klímatikai tényezőktől függ.
4. Az elegy egyes alkatrészei változó erősséggel vannak egy
máshoz kötve. Némely talajban az alkatrészek úgy viselkednek egy
mással szemben, mintha valamely keveréknek lazán összefüggő részei volnának. Vannak viszont olyan talajok, melyekben az alkat
részek oly erősen kötődnek egymáshoz, mintha egy chémiai vegyü- letet alkotnának. Ez a viselkedés ismét klimatológiai hatás ered
ménye. Például:
A fekete rétiagyag mállási terménye, mely aszályos klíma alatt 450 mm csapadék mellett alakult, keveréknek mutatkozik, melyből hig savakkal az egyes alkatrészek, a bázisok és savak könnyen kivonhatok. A bázisok extrahálása után az összes humusz
anyagok lúgokban feloldódnak úgy, hogy egy egészen fehér anyag marad oldatlani hátra, mely tisztán kovasavas vegyietekből áll.
A terra rossa ellenben olyan helyen a la k i, melyen 2000 mm az évi csapadék és a közelben lévő tenger alakulása közben só
tartalommal látja el. E vörös agyagos természetű földben a mállási
termény alkatrészei, a humuszos vegyületek a kovasavas vegyíile- tekkel olyan benső kapcsolatban vannak, hogy gyenge savak ezen lekötöttségnek csak igen kis részét tudják megbontani. A humuszos anyagokat csak akkor tudjuk a talajból kivonni, ha a kovasavas vegyü- leteket fluorsavval elroncsoltuk s az imigyen felszabadult bázisokat sósavval kivontuk.
Ez a két példa világosan mutatja azt, hogy a mállási termé
nyek összetétele és szerkezete a klimatológiai tényezők hatása sze
rint különféleképpen alakul és hogy ez a klíma szerint való alakulás természetes és szükséges. Mert ha nem igy volna, ha teszem azt a 2000 mm csapadék alatt alakuló terrarossában is olyan könnyen mozgó és megbontható állapotban foglaltatnának a mállási termé
nyek, mint a fekete földben, akkor ebből az itteni négyszeres csa
padék, összetételét megbontva, már egy-két év alatt kioldaná belőle a növényi tápanyagokat s ily módon a növényi élet mihamarabb lehetetlenné válna.