Az Alföld énnékem nem szülötte hazám Hozzátok vágy a sziv és csak felétek ver Hiszem és reménylem lesz míg ollyan idő Olly kedvező lészen hozzám a’ jövendő Hogy köztetek lelem én is még helyemet
’S véletek töltöm el boldogabb éltemet.
(Bodroghy Papp István: Tulok Antihoz) A török kiűzése után az ország leginkább elnéptelenedett vidékének az Alföld szá-mított, igen ritka volt a településhálózata. Az állam számára azonban fontos lett, hogy az elmocsarasodott vagy éppen kihalt földeket végre megműveljék, az ott élők ezáltal adózzanak és tartósan védhető területeket alakítsanak ki. Ehhez meg kellett teremteni a vármegyei életet, melyhez elengedhetetlen volt elsőként a me-gye benépesülése, másodsorban pedig a vármeme-gye működéséhez szükséges ér-telmiség megjelenése.53 Ez a modernizációs folyamat először II. József uralkodása idején vett új lendületet: a bürokratikus úton történő szakszerűsítés magával hoz-ta egy új intézményrendszer, benne új hivahoz-talok és az ehhez szükséges új, „szak-tudás alapú” hivatalnoki réteg megjelenését.54 Ez figyelhető meg a belső népmoz-gásban is: északról dél felé mutató iránya során az Alföld délkeleti térségébe (az 1730-ban felállított Csanád és Arad, az 1705-ben újraalakult Békés vármegyébe) a
52 Hogy Julianna Bakonyszentlászlóra került, arról 1827. augusztus 19-én Székács József Útirajzában számolt be: „mikor tudtomra adatott, hogy az itt lévő Badits Tiszt(eletes) Úrnak felesége, testvére legyen Bodroghi Pap István Úrnak, el nem mulaszthatom, hogy meg nem látogattam.” EOL, Székács József bányakerületi püspök hagyatéka, 3.3/14. Utazási töredékek, o. n. A bakonycsernyei lelkészségre lásd A reformációtól napjainkig: Bakonycsernye. Elérhető: http://www.szombathely-lutheran.hu/egyhaztortenet/egyhazkozsega51a.html?page=0,2, letöltés ideje: 2015.06.15.
53 Bódi 2016, 96–99.
54 Vajnági 2003, 177.
Felvidékről szlovákok érkeztek, és összefüggő telepeket alkottak. A keleti, partiumi területekre értelemszerűen románok telepedtek.55 Mellettük a legnagyobb szám-ban németek jelentek meg: először a betelepítés második hulláma (1763–1771) so-rán, majd másodszor II. József alatt (1782–1788) érkezett mintegy 9000 német csa-lád az Alföldre. A szlovákok, németek, románok mellett kis számban spanyolok és olaszok is megjelentek.56
Békés megyébe az ország más vidékéről a 18–19. század folyamán 356 nemes költözött, akiknek 42,9%-a felvidéki megyékből érkezett.57 Ezzel szemben Vas megyéből mindössze 14 személy települt át: 1-1 fő Békésre és Mezőberénybe, 2-2 fő Gyulára és Szentandrásra, valamint 8 fő Orosházára.58 Köztük volt Bodroghy Papp István testvéreivel, Jánossal és Józseffel együtt.
A betelepülés azonban korántsem bizonyult ennyire egyszerűnek, hiszen a családoknak birtokokat kellett szerezniük megélhetésük biztosítása céljából.
Békés és Csanád vármegyék öthatodát azonban 1723-tól az ott megtelepedett Harruckern család birtokolta, és igyekeztek is egyben tartani a nagybirtokot.59 Házasságoknak köszönhetően, melynek során elsőként a főnemesi Wenckheim, Károlyi és Stockhammer család – később pedig például a szintén főnemesi Des-sewffy, Apponyi, Eszterházy, Festetics, Kárász, Auersperg, Bolza stb. család – ke-rült kapcsolatba a Harruckernekkel, az egyes birtoktestek meginogni látszottak.
1798-ban, elsőként Stockhammer Ferencné Harruckern Mária Anna osztotta öt részre birtokrészét, melyből így négy gyermeke (Ignác, Ferenc, Antónia, Rozália) is részesült.60 Ignác fia, Ferdinánd a környék legtékozlóbb nemesének számított.
1829-ben 149 hitelezőnek tartozott, 1833-ban már csak 49-nek. A hitelezők között volt Bodroghy Papp József is, akinek és örököseinek 25 ezer forinttal tartozott 1831. szeptember 13-án.61 Hogy a tékozló nemes fedezni tudja életvitelét és felhal-mozott adósságait, elsőként feleségével, Johannával együtt 1832 novemberében eldöntötték a csabai, kondorosi és öcsödi rész eladását, Gyomát pedig egyelőre megtartották.62 Az elhúzódó pereskedések miatt Ferdinánd felajánlotta birtoka-it a saját családjának is megvételre, ők azonban nem tudtak fizetni, ezért
nyilvá-55 Bódi, 2016, 96–99; Paládi-Kovács 2005, 223–224. Lásd még ugyanezt más megközelítésben: Dányi 2005, 227–232.
56 Bódi, 2016, 98.
57 Szilágyi A. 2011a, 71.
58 Uo., 73.
59 Uo., 66.
60 Szilágyi A. 2016, 777–779.
61 Szilágyi A. 2018, 183–186.
62 Szilágyi A. 2016, 777–779. Gyoma eladására 1839 májusában került sor: Ullmann Franciska kezébe került a család tiltakozása ellenére. Uo., 784–785.
nos árverésre bocsátotta azokat. Ezáltal 1834 márciusában végre olyan személyek is szerezhettek birtokot, akik nemcsak köz- vagy éppen kisnemesek voltak, ha-nem ráadásul az ország más területéről érkeztek, és ha-nem álltak rokoni kapcso-latban a Harruckernekkel.
Közéjük tartozott a Bodroghy Papp család is, mert Bodroghy Papp István testvé-re, József 1834-ben ún. „első generációs” köznemesként63 tizedmagával megvásárol-ta a kiárusított birtokok közül Csaba egynyolcad részét a hozzámegvásárol-tartozó szentmiklósi majorsági földekkel együtt 114 000 forint értékben,64 ami 100–200 hold közötti föld-nagyságot jelentett.65 Ezután családjával Orosházára költözött, ahol nem jeleskedett sem vármegyei, sem uradalmi szolgálattal, 1837. április 18-tól 1840-ig csabai járási esküdt volt.66 Ám József számára mégsem lehetett olyan kecsegtető az alföldi élet, hiszen 1841. április 7. után visszatért Győrbe.67 1842. január 6-án már ismét a győri evangélikus konvent tagja,68 s lánya, Gizella Hedvig szintén a Rába-parti városban született 1842 októberében.69 Jószágrészét nem tartotta meg, hanem eladta a Győr-ben lakó Nagy Sándornak, ő pedig továbbadta Leiningen Lajosnak.70
Bodroghy Papp Istvánt József beszélhette rá, hogy hagyja ott Vas megyét, és menjen az Alföldre, először Orosházára, majd öccsével, Jánossal a messzebb lévő Mezőberénybe, ahol 1822-től 1830-ig volt jegyző.71 Az episztolák tanúsága szerint kezdetben nem szeretett azon a vidéken, kitaszítottnak érezte ott magát:
De engem a’ magány, ’s melancholia Öl el, ’s zuzott Szivnek hármonia Az erös szél zaj fuvatja
Ha a’ Cserfákat szaggatja Gallait. […] Fájdalmimban […]
63 Hányadik generációhoz tartozott birtokvásárlás tekintetében egy család, az nem a család straté-giájától függött, hanem a birtokszerzés lehetőségétől. Bodroghy egy beköltözött család első tag-jaként szerzett birtokot. Szilágyi A. 2011b, 22.
64 Szilágyi A. 2016, 781–782; Völgyesi 2002, 224.
65 Szilágyi A. 2018, 348.
66 Jelenkor, 1837. április 26., sztlan; Héjja 2009, 121, 237–238.
67 Egy Pesten felállítandó Kölcsey-szoborra még Orosházáról ajánlott fel 1 forintot. Pesti Hírlap, 1841.
Tavaszhó [április] 7., sztlan.
68 RMEGyL NGyEGyJK, 1841/42, B 51, pag. 11.
69 Gizella Hedvig 1842. október 17-én Győrben született. RMEGyL A győri evang. gyülekezet ke-resztelési akv. IV. (1830–1849), pag. 325.
70 Szilágyi A. 2016, 789. A csabai birtokokból Bodroghy Papp István is részesült, végleges eladására 1845. március 17–18-án került sor. Szilágyi A. 2018, 93.
71 Jeszenszky 1878, 9.
Szülőföldjével összehasonlítva: „Ott nyögök, itt mulatok, sirok ott vigadok / vi-szont itt”. Ennek ellenére az Alföld mégis jó választás volt, hiszen az 1820-as évek-től72 a gyors felemelkedés lehetőségét kínálta a vármegyei hivatalok mellett a ki-helyezett kamarai tisztségek, az uradalmi adminisztráció és nagyobb községek jegyzői állásainak betöltése tekintetében.
A Stockhammer-birtokrészek vásárlói közül három személy sorsa hasonló Bodroghy Pappokéhoz, azonban ők vármegyei és uradalmi szolgálatot is elláttak.
Szombathelyi Antal a Heves megyei Poroszlóról érkezett és Bodroghy Papp József-hez hasonlóan első generációsként vásárolt birtokot 1832-ben.73 A nyitrai Beliczey család az 1740-es években jelent meg a megyében, de harmadik generációsként Beliczey József jutott csak földekhez.74 Csepcsányi Tamás Turóc vármegyéből ér-kezett, és első generációsként 1813-ban szerzett birtokot.75 A földkiárusításoknak köszönhetően így egy olyan, az ország más vidékeiről érkezett köznemesi réteg jelent meg Békés vármegyében, aki nemcsak egyszerűen ott telepedett le
életvi-72 Szabó F. 2008, 37.
73 Szilágyi A. 2011a, 73, 75. Szombathelyi Antal (1803–1862) római katolikus vallású volt. Jogi ta-nulmányait Egerben végezte, 1823-ban Pesten tett ügyvédi vizsgát. 1829-ben vette feleségül Kovacsóczy Lujzát, mely házasságból 6 gyermek született. 1827-ben gyomai uradalmi ügyész, 1828-ban tiszteletbeli alügyész, 1831–32-ben táblabíró, 1834-től országgyűlési követ. 1841-ben a se-lyemtenyésztési küldöttség tagja. 1842-ben főügyésznek, majd 1843-ban vármegyei főjegyzőnek nevezték ki. 1846-tól a Körös-szabályozási Társulat tagja, továbbá júliustól alispán. 1849. április 29-én Gyulán ő hirdette ki a függetlenségi nyilatkozatot, és ezután Békés vármegye haditudó-sítója lett. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, de felmentették. Azonban 5 évet Bécsúj-helyen ült. Ezután Békés megyei birtokain visszavonultan élt haláláig. Héjja 2009, 469–470.
74 Szilágyi A. 2011a, 75. Beliczey József (1783–1859) római katolikus vallású volt. Tanulmányait az ara-di gimnáziumban végezte. 1824-ben kötött házasságot Lechner Franciskával, mely házasságból 7 gyermek született. Fiai (István és Rudolf) 1841-től a bécsi Politechnikum hallgatói. 1804-től a csabai járásban szolgált. 1805-ben a lovasság másodkapitánya, 1806-ban hadnagy lett. 1807. március 18-án választották országgyűlési követek mellé írnoknak. 1810–1828 orosházi aladószedő, 1813. augusztus 6-án Békés vármegyei táblabíró, 1828–1837 főadószedő, majd a vármegyei kórház gondnoka. 1837-ben beválasztották a selyemhernyó-tenyésztést felügyelő bizottság tagjai közé. Héjja 2009, 226.
75 Szilágyi A. 2011a, 72, 75. Csepcsányi Tamás (1791 k.–1893 előtt) fivérével, Boldizsárral együtt köl-tözött Békés megyébe. Evangélikus vallású volt. Tanulmányait a debreceni kollégiumban vé-gezte, majd Pesten 1812-ben tett ügyvédi vizsgát. 1813-ban kötött házasságot Zuber Jozefával, akitől két fia (Albert, Gyula) született. Felesége korai halála miatt másodszor is megnősült: Sár-közy János Győr megyei lakos lányát, Johannát vette el, azonban tőle 1842-ben elvált. Harma-dik felesége 1843-ban Szemere Erzsébet lett. Turóc (1818), Csanád (1825), Bihar, Arad, Csongrád (1828) vármegye táblabírája, Csanád (1813) aljegyzője és tiszteletbeli ügyésze (1813–1825). 1817-től a Stockhammer család tejhatalmú megbízottja. 1818. szeptember 22-én Békés vármegye tábla-bírájává nevezték ki. 1828. június 15-én táblabíró, 1833. március 12-én országgyűlési követ. 1836.
október 29-én a csabai járás rögtönítélő bíróságának elnöke. 1846-tól a Körös-szabályozási Tár-sulat tagja. Értekezése: Extractus juris hungarici summarius. Héjja 2009, 252–253.
telszerűen (míg a nagybirtokosok főként Budán, Bécsben), hanem tagjai gazdál-kodtak, gyakran közszolgálatot is vállaltak, és jóval meghatározóbb szerepet ját-szottak a nagybirtokosokhoz képest.
Bodroghy Papp József mindezek ellenére mégis a Nyugat-Dunántúl, Győr mel-lett döntött, Bodroghy Papp István azonban az Alföldön maradt. Ez azzal is indo-kolható, hogy a Rába-parti városban nem volt egyszerű álláshoz jutni. A 19. szá-zad első felében ugyanis szinte csak a tősgyökeres Győr megyei nemesi családok-nak sikerülhetett ez: például a Kisfaludyakcsaládok-nak, Kálóczyakcsaládok-nak, Bezerédyeknek, a Torkosoknak, Hunkároknak, Jankóknak stb.76 Továbbá uradalmi tisztviselőként is nehéz volt a helyzete egy evangélikusnak, hiszen a legnagyobb birtokosok, így az Esterházy család, a győri püspök és székeskáptalan vagy a pannonhalmi fő-apát értelemszerűen nem alkalmaztak protestáns tisztviselőket. Józsefnek a há-zassága és az evangélikus gyülekezetben megszerzett kapcsolati tőkéje által sike-rülhetett az előrejutás Győrben. Noha egy időre – talán egy jobb lehetőség miatt – Orosházára költözött családjával, de 1841-ben mégis visszatért a jobb boldogu-lás lehetősége vagy éppen a honvágy miatt.
Visszatérve figyelme először Győr városának anyagi helyzetére irányult. Ek-kor a városban két pénzügyi intézet működött, mely kölcsönöket adott: egyik az 1845-ben létrejött Kölcsönös Biztosító Egylet, a másik pedig az 1844-től működő Takarékpénztár.77 De előfordult, hogy ezen intézmények mellett magánszemé-lyek is felajánlottak kölcsönöket. Erre Bodroghy Papp József is jó példa. A Hazánk 1847. évi július 6-ai számában 12 ezer ezüst forintot kínált több évre bérbeadásra.78
1848. március 8-ától a rögtönítélő törvényszék póttagja lett,79 és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása után, mivel egyre ritkábban gyűltek
76 Erről lásd Dominkovits 1991, 3–18.
77 Győrben a takarékpénztár 1844. október elsején nyílt meg, alapszabályzatát azonban folyamatos módosításokkal az intézet fennállásának 22. évében, 1866. január 29-én fogadták csak el. Alapító tagjai: Toscano József, Hergeszell (Jerfy) Antal, Caneider József, Zittritsch Mátyás, Heuffel Sámu-el, Noisser Ernő, Perlaky Dániel voltak. A Győri Első Takarékpénztár elnevezést 1873. szeptem-ber 23-án nyerte el. Az első részvények kibocsátásáról az 1844. augusztus 20-án tartott közgyűlé-sen tárgyaltak, mely szerint a részvények szövege csak magyar lehet, és a darabszámot (1 darab 100 pengőforintos összegű) 300-ban határozták meg. Szávay 1894, 8–44. József lánya, Ludovika 1895-ben a győri takarékpénztár részvényesei között tűnik fel. Hölgyek és Urak győri Millenniumi Naptára az 1896. évre. Győr, 1895, 163. József fia, Dénes pedig 1900. január 1-jén tűnik fel mint ta-karékpénztári részvényes. Szávay 1894, 81.
78 Balázs 1980, 87, 306. j. „12000 ezüst ftok egészben vagy részekben, elegendő biztositék mellett törvényes kamatra több évekre kiadatnak Györött Bodrohy József h. ügyvéd által.” Hazánk, 1847.
július 6. melléklap, o. n.
79 Sáry 1978, 110.
össze az evangélikus konvent tagjai, az 1849. december 8-án tartott évzáró köz-gyűlésen lemondott minden ilyen jellegű egyházi tisztségéről.80