Metaadatok típusai

A metaadatokat funkcióik szerint típusokba sorolhatjuk. A legáltalánosabb nézet szerint három alap metaadat típust érdemes megkülönböztetni:

• leíró metaadatok,

• adminisztrációs metaadatok,

• szerkezeti metaadatok.

Az adminisztrációs metaadat típuson belül további három altípust szokás megkülönböztetni:

• technikai metaadatok,

• megőrzési metaadatok,

• jogok, jogosultságok menedzseléséhez kötődő metaadatok (vagy szellemi tulajdon-jogok metaadatai).

Egyes szakirodalmak megkülönböztetnek egy negyedik altípusi is: a felhasználással kapcsolatos metaadatokat.

Más szakirodalmak viszont ezeket az altípusokat egy szinten kezelik az előbb említett alap típusokkal.

Tulajdonképpen nincs túl nagy jelentősége a típusok pontos elméleti besorolásának, elhatárolásának, hiszen a metaadatok típus szerinti megközelítésének gyakorlati szempontból van valódi jelentősége. Az egyes metaadat típusok egymástól való elhatárolódása nem éles és sokszor nem is egyértelmű, sokszor átfedéseket tapasztalunk a típusok között.

2.2.1. Leíró metaadatok (descriptive metadata)

A leíró metaadatok legfontosabb funkciója, hogy olyan tulajdonságokat tartalmazzanak az információforrásról, amelyek alapján biztosított az adott információforrás megtalálása, visz-szakereshetősége. A leíró metaadatok azok a metaadat elemek, amelyek leírják, indexelik, vagy katalogizálják az információforrást.

Tulajdonképpen a klasszikus könyvtári katalógusban megtalálható bibliográfiai rekordok által tárolt adatok is leíró metaadatok. Így tehát leíró metaadat lehet: az adott információforrás címe, szerzője, hozzá kapcsolható tárgyszavak, de a létrehozás dátuma, vagy a digitális fájl formátuma is ide tartozhat.

A könyvtáros szakma sokáig szinte csak a leíró funkciókat tartotta fontosnak a metaadatok tekintetében, éppen ezért az ilyen típusú metaadat sémákat preferálta, így a Dublin Core-t, vagy a VRA-t.

A leíró metaadatok másik funkciója az azonosítás. Ez egyrészt jelentheti az adott digitális dokumentum tartalmának azonosítását, leírását, másrészt jelentheti az adott információforrás megkülönböztetését más hasonló dokumentumoktól.

A leíró metaadatok célja lehet még a kiválasztás/szelekció biztosítása, azaz annak meghatározása, hogy az adott dokumentum milyen speciális igényeket elégít ki (pl.: az adott információforrás egy videó felvétel DVD verziója).

A leíró metaadatok legfontosabb funkciói tehát:

• visszakereshetőség, megtalálás,

• azonosítás,

• kiválasztás/szelekció.

A leíró metaadatok kevésbé általános funkciói lehetnek még:

• értékelés,

• összekapcsolás,

• felhasználhatóság.

Az értékelés jelentheti az információforrás (egy könyv, vagy egy mozifilm) értékelését akár narratív formában, akár valamely szabvány szerinti skála használatával.

Az összekapcsolás különböző információforrások közötti kapcsolatok létrehozását jelenti. Így például jelentheti egy adott mű különböző kiadásainak, különböző fordításainak, vagy különböző változatainak összekapcsolását.

De jelentheti egy adott forrás különböző formátumban való megjelenéseinek összekapcsolását – így például összekapcsolható egymással egy adott épület, illetve az épületről készült fotó, és a fotóról készült digitális másolat is.

A felhasználhatóság funkcióban a leíró metaadatok a felhasználó személy számára adnak információkat arra vonatkozóan, hogy az adott információforrást milyen eszközök segítségével tudja használni. Így például egy digitalizált könyv esetében arról, hogy milyen program használata szükséges ahhoz, hogy a könyvet elolvashassa a felhasználó. Leíró metaadat sémák: DC, VRA

2.2.2. Adminisztrációs (adminisztratív) metaadatok (administrative metadata)

Az adminisztrációs metaadatok a digitális tartalmak menedzseléséhez szükséges információkat tartalmazzák.

Céljuk tehát a digitális tartalmak menedzselésének biztosítás, segítése. Ezt a célt a következő funkciókon keresztül érik el:

• digitális dokumentum technikai adatinak tárolása,

• digitális dokumentumon végzett változtatások végigkövetése,

• hozzáférés szabályozása,

• az információforráshoz, és ahhoz való hozzáféréshez köthető felelősségek meghatározása, és szabályozása.

Néhány példa arra, milyen típusú adatokat tartalmazhatnak az adminisztrációs metaadatok:

• mikor, és hogyan készült el a dokumentum,

• ki felelős a hozzáférhetőség megfelelő beállításáért és fenntartásáért,

• ki felelős a tartalom archiválásáért,

• milyen tevékenységek történtek meg a fenti célok érdekében,

• milyen hozzáférési határok, jogosultsági szintek tartoznak a dokumentumhoz,

• a mesterfájl, a megjelenítési fájl, vagy a bélyegkép megnevezése Az adminisztrációs metaadat típus további altípusokra bontható:

• technikai metaadatok,

• megőrzési metaadatok,

• jogok, jogosultságok menedzseléséhez kötődő metaadatok (vagy szellemi tulajdonjogok metaadatai),

• felhasználási metaadatok (csak néhány szakirodalom különbözteti meg ezt a csoportot).

A technikai metaadatok a digitális fájl (fájlok) technikai adatait, paramétereit, jellegzetességeit tartalmazzák, illetve a fájl létrehozásának technikai körülményeit, és a fájlon elvégzett változtatások fázisait, adatait. Ilyen adat lehet például a digitalizálásra használt szkenner típusa, a mesterfájl felbontása, színmélysége, vagy a képen elvégzett szerkesztésekhez használt programok megnevezése is.

A megőrzési metaadatok az információforrás hosszú távú megőrzéséhez szükséges adatokat tárolják. A megőrzési metaadatoknak tulajdonképpen fontos részét képezik a technikai metaadatok, hiszen az adott digitális dokumentum technikai adatainak ismerete elengedhetetlenül szükséges a hosszú távú megőrzéshez – így akár a digitális fájl migrálásához, vagy más, az információforrás hosszú távú felhasználhatóságát biztosító tevékenységek elvégzéséhez.

A jogok, jogosultságok menedzseléséhez kötődő metaadatok természetesen a nevükben megjelölt funkciót elősegítő információkat tartalmazzák.

Néhány szakirodalom szerint az adminisztrációs metaadatoknak létezik egy negyedik altípusa is: a felhasználási metaadatok. A felhasználási metaadatok az információforrás használatához köthető adatokat tartalmazzák. Ilyen adat lehet például, hogy az információforrást hányszor tekintették meg. A felhasználási metaadatok sokszor átfedést képeznek a jogok, jogosultságok menedzselését biztosító metaadatokkal.

Az adminisztrációs és a leíró metaadatok közötti alapvető különbség az, hogy a leíró metaadatok elsősorban a felhasználók keresési, böngészési tevékenységeit szolgálják és ennek megfelelően általában publikus hozzáférésű keresőrendszerekben bárki által láthatóak, kereshetőek, és hozzáférhetőek. Az adminisztrációs metaadatok viszont a digitális gyűjteményt menedzselő szakemberek tevékenységeit szolgálják, és általában rejtve maradnak a gyűjtemény felhasználói számára.

A két típus közötti határok azonban nem mindig élesek. Sokszor az adott metaadatot felhasználó személy adott tevékenységétől, céljától, nézőpontjától függ, hogy a metaadat az adott esetben leíró, vagy adminisztratív metaadatként funkcionál-e. Például egy hozzáférési azonosítószám lehet leíró metaadat, hiszen azonosító funkciója is van, ugyanakkor a hozzáférés szempontjából adminisztratív funkciót lát el. A nem mindig egyértelmű határok ellenére fontos és hasznos a két metaadat típus megkülönböztetése, hiszen különböző metaadat sémákban szabályozottak, valamint egymástól eltérő rendszerekben, egymástól eltérő feladatokat ellátó csoportok használják őket.

Adminisztrációs metaadat séma: A-Core (DC) Megőrzési metaadatok leggyakrabban használt metaadat sémája:

PREMIS

2.2.3. Szerkezeti vagy strukturális metaadatok (structural metadata)

A szerkezeti metaadat az összetett digitális dokumentumokat összetartó „erő‖, amely leírja az összetett digitális információforrás egyes elemei közötti kapcsolatokat, hogy azok megfelelő megjelenítése biztosítva legyen. Ezek a metaadatok tehát a komplex digitális dokumentumok belső szerkezetét írják le, arról tartalmaznak információkat. Szintén a szerkezeti metaadatok segítségével kapcsolhatóak össze az egy adott objektumról, de különböző nézetekből (elölről, hátulról, oldalról stb.) készített digitális képek is. A szerkezeti metaadatok gépek, programok, szoftverek számára szolgáltatnak adatokat, hogy azok képesek legyenek létrehozni a komplex digitális dokumentum megfelelő megjelenítését.

A megjelenítő szoftverek tehát a szerkezeti metaadatok által tárolt adatok alapján végzik el például az oldalanként egy-egy fájlban tárolt könyv egyes oldalainak megfelelő sorrendű megjelenítését, és ezek alapján teszik lehetővé az ilyen típusú könyvekben való előre és hátra lapozást. Ezek a metaadatok biztosítják azt is, hogy egy könyv adott fejezeteihez a megfelelő oldalak kapcsolódjanak, és a felhasználók közvetlenül a kiválasztott fejezethez ugorhassanak. Az automatikusan generált tartalomjegyzékek létrehozásához is ezek a metaadatok szükségesek.

Szintén a szerkezeti metaadatok biztosítják a multimédiás források egyes összetevőinek a megfelelő szinkronban való megjelenítését, tehát például azt, hogy a narrátor hangja a megfelelő oldal megjelenésével együtt legyen hallható.

Tudjuk, hogy a leíró metaadatok szintén tartalmazhatnak olyan adatokat, amelyek a megjelenítést segítik elő. A különbség a két típus között abban fogható meg leginkább, hogy a leíró metaadatok a felhasználó személy által értelmezhető formában tartalmazzák az ilyen típusú információkat, a szerkezeti metaadatok pedig a szoftverek számára értelmezhető formában szolgálják ugyanezt a célt.

A szerkezeti metaadatok legáltalánosabban használt metaadat sémái: METS, EBIND, MPEG-7.