Meseházban

tártam a Meseházban nem sokkal megnyitása után. Már akkor megcsodáltam. Ezért tértem vissza egy kö­

vetkező’ alkalom adtán teleségemmel, majd vittük oda lányom s néhány unokámat is. Részt vettünk a legutób­

bi Szent Mihály-napi rendezvényen. A megújult környezet, a figurák és színek gazdagsága lenyűgözött bennünket. Meseház, a házszámtábla szerint Békési út 17. alatt, valójában az Operenciás-tengeren is túl!

Csupa mese, mégis a való életet idézi meg, magyar történelmet, magyar irodalm at. Itt Szent István tekint le ránk bölcs áhítattal, ott Dános vitéz vágyakozik lluskája után. Egy másik sarokban a sakktábla bábui tükrö­

zik a társadalmi rangfokozatokat, a törvények zabolázta lehetőségeket, az ezek közötti küzdelmes-játékos eligazodási kényszereket. Amonnan a Mester szemléli önnön alkotásait. A díszes Meseláda fedele csukva, szá­

momra mégis árad belőle a mese. Olyan régen volt, mégiscsak igaz volt: Schéner Miskával egy osztályban, a Csabai Gimnáziumban, Mázán Laci bácsi kedves, humoros rajzóráin... a fából, textilbő l, agyagból és papíron formált alakok szimbolikus üzenetet hordoznak, az élet derűs szépségét, színességét sugallják. Ami különösen megragadott, az ősi népi díszítések megörökítése. Hiszen ezek gyakorlatilag kivesztek a használatból, vagy csak erősen stilizált formában jelennek meg. Mint Noé bárkája, mely átmenti a népi m esevilágot a modern thriller- és digitális divatáradat utáni időkre...

Az épület udvara összhangban van belsejével. A keresztben álló góré nagyszerű színpadi háttér. A szobák­

ban rejtőzködő kiállítás barátságot, gyengédséget árasztó hangulata ide is átterjed. Hangzanak a versek, a kötetlen köszöntők, taps, nevetés. Jut harapnivaló, lehet koccintani, fo ly ik a m eghitt csevely, az arcokon mo­

soly. Szent Mihály legyőzi a sárkányt, azaz a gonoszt, a gyűlölködést! Lám, a Mester nemcsak sokoldalú képző­

művész, hanem ötletes rendező, vagy m it is beszélek, mesebeli varázsló!

Budapest, 2005. május 20.

Kratochwill Mimi

Drága Mihály!

Hosszú évtizedes ismeretségünk során számtalan élmény halmozódott egymásra, amelyek máig a nagy tisztelet és szeretet hangján csengenek vissza bennem. Sok-sok alkalmam lehetett, amikor élvezhettem társa­

ságod, szikrázóan csillogó, előadásoknak is beillő élménybeszámolóidat, véleményed egyedülálló színpompás szótüzéreiddel dúsított történeteid! találkozhattam Veled, amikor a több száz ördögöt űzted ki magadból raj­

zaiddal és írásaiddal, hallgathattam szócsatáidat drámai történések átélése kapcsán, és örülhetünk együtt is a meghatóan szép és szívet melengető pillanatokban. Megismerkedésünket munkahelyemnek, a Műcsarnoknak köszönhetem, hiszen csodás dolog volt, hogy régebben a művészek egy kicsit mintha hazajöttek volna, úgy lá­

togattak be oda, ahol részt vettek egy-egy közös nagy bemutatkozáson, ahol megrendezték kiállításaikat, és be-bejöttek akkor is, amikor nagy művésztársuk tárlatát tekintették meg. fantasztikus élményt jelentett a műcsarnoki kiállításod is: festményeid megragadó látványa, művészi tárgyaid bemutatása, különleges szug- gesztivitásuk és érzelmi kiáradásuk számot adott a lényedet betöltő gazdag festőiségedről. Azóta, valahány­

szor a mézeskalács-huszárok, babák és lovacskák megjelennek egy-egy vidéki búcsúban, vásárban, ott is léged, a te műcsarnoki mézeskalács-figuráidat látom, amelyek mélyen belevésődtek azt hiszem mindnyájunk leiké­

be, ahogyan léged inspiráltak e népi ihletésű tárgyacskák.

Még előző pesthidegkúti házadban laktál, amikor férjemmel és barátnőmmel látogatást tehettünk Nálad.

Végiggyönyörködhettük a készülő és a már kiállításokon bemutatott alkotásaidat is. Máig emlékezem a barát­

nőm által kiválasztott és megvehetett képed láttán e szép délutánra.

Jó volt Veled találkozni, többször összefutva Velence ódon városrészein, amikor a Biennále csoportos láto­

gatása után le is egyedül bolyongtál, távol népes magyar társainktól, felkeresve és megtalálva azokat az elha­

gyottnak tűnő, a turistaútvonaltól távolabbi helyeket, a régi sikátorokat, terecskéket, ahol mi is, Mamámmal karöltve, éreztük a középkor sejtelmekkel teli világát.

Hamburgban is együtt élvezhettük a Katolikus Akadémián rendezett magyar könyvillusztrátorok kiállítá­

sát, a rendezéstől a megnyitóig és a városban való nézelődéseket. Heinzelmann fmm a grafikusművésszel hár­

masban szöktünk meg a hivatalos programok elől, vidáman és önfeledten élvezve a világváros eleganciáját és bohókás szökésünket. Nagyszerű dolgaid, a festmények, szobrok is a kiállításunk egyik óriási meglepetésének számítottak és nagy sikert arattak. Szűz Máriá-s, angyalos, apostolos, pásztoros fa-figurácskáiddal mindenkit elbűvöltél. A szintén ott vendégeskedő kanonokunk, Fábián János, a Mátyás-templomból is hajnalanta újra meg újra végigcsodálta ezeket, mondván, micsoda jó magyar pofáknak faragtad őket!

Békéscsabán, a 70. születésnapodra kiállítást készíthettem elő és rendezhettem is neked, a Múzeumban.

Nagy-nagy élmény volt a bőséges és rendkívüli jelentőségű kiállítási anyagból válogatni és sajnos eldönteni, mit hagyjunk ki a tárlatból. Bár Neked már többször volt kiállításod Csabán, mégis úgy éreztem, hogy minden egyes képért, ami már nem fért el a falakon, a szívem szakad meg. lél volt, január, mégis tele volt a kiállítás, nemcsak a le lelked virágaival, a képeiddel, szobraiddal, tárgyaiddal, hanem a máris tavaszt jelző virágok

pompájával, amivel kedveskedtek Neked. Mindenki érted dolgozott: az örömszerzés és örömadás nagy ideje volt ez. Csak a katalógus hiánya árnyékolta be az örömünnepünket, hiszen az utolsó pillanatig (a totóktól a szövegig), minden készen állt a kiadásra, csak éppen a pénz, vagy máig sem tudom, mi volt az az ok, ami nem tette lehetővé a megjelenését. Bár ez a fájó pont sokáig égette lelkünket, mégis talán ekkor volt az a pillanat, amikor megfogalmazódott hivatalosan is, hogy Medgyesegyházán, a szülőházadat megvásárolja a helyi elöl­

járóság, és Schéner-állandó kiállítás létesüljön benne, ahol születtél és nevelkedtél is. Milyen öröm volt látni ott léged, amikor elvittek megnézni a még más által lakott házacskát, ahol édesanyád virágoskertje Benned örökké élőén létezett, és máris rendezni kezdted a helyiségekben a müveidet!

fkko r ismerhettem meg a már néhány éve megnyílt békéscsabai Meseházadat! Az általad megálmodott Me­

seház egyedülállóan páratlan szülötte a gyermekkultúrának, terveid által a meséket sugalló, fából faragott, színes bútorok meselányok, huszárok, királyok alakját öltötték, felgyújtva a kis- és nagyobb látogatók fantá­

ziáját. Játszani is lehet a különféle anyagokkal, a gyermekek kreatív érzékének kibontására szolgáló játékok ötletadóival. Híres-neves vendégek sem m ulasztják el e ház megtekintését a gyereksereg m ellett, és fantaszti­

kus film ek is születtek ott a kukoricagórés udvaron, bekapcsolva a ház és környéke díszletbe illő hátterét. A művészről, Rólad és Veled készültek így a Szent Mihály-napi játékok meg a Betlehem szent m isztériumának keretében a Háromkirályok film jei is, amelyeket többször élvezhettünk végig a televízióban. Meseházad gyűj­

tőhelye színes egyéniségednek és boldogságot sugárzó lényednek. Az egész világ a te meseházad, mert le m a­

gad vagy egy mese teljessége, a mesemondó, a kalapos garabonciás, a Bibliából kilépettek egyike-m ásika, a lovon ülő huszár vagy betyár és még százféle alakos nagyság. Birodalmad is le vagy egy személyben, mint k i­

rály meg a szolgálója és az egész népe.

Nem véletlen érzed közel magadhoz a mesék, a báb- és m ézeskalács-figurák, a jelm ezek, maszkok, karne­

válok régióját, a valóságon is túlmutató gyermeki képzelet csodavárásával.

Zseniálisan uralkodsz a festészet, az irodalom, a költészet, a tudomány területén, összefogva barátokként ezek jeles képviselőit, nagy tisztelettel övezve az egyházak hozzád közelálló szem élyiségeit, és közrem űkö­

dőként, tettekre serkentve, buzdítva őket nemcsak a gyerm ekkultúra, de a művészetek összefogása érdekében is. Műveltséged, tudományos és az irodalmi életben való jártasságod, úgy is, mint író, költő, mindig is arra irá­

nyul, hogy örömet szerezz, összehozz embereket. Nagyon tudsz szenvedélyesen szeretni, és nagyon tudsz ha- ragvóan rágódni a sérelmeken, igazságtalanságokon. Barátaidat körülveszed figyelmességeiddel, mindig kitalálsz valami örömöt adó kedvességet, hol a cipőinket fested le, beleérezve a cipó tulajdonosának egész, ál­

talad megismert lényét, hol Meseházi költőkké nevezed ki az arra érdemeseket, megajándékozva őket Kos- suth-kabáttal, hol képedtől válsz meg. Em lékezel a Békéscsabán élt jó barátnőnkre, Katikára, akinek szomorúságát is nyomban ajándékba adott müveddel enyhítetted (először, aztán én is kipróbáltam e mód­

szert, nagy derültségünkre!).

Nalad tett látogatásainkkor szárnyakat kapunk, magaddal repítesz m indnyájunkat, olyan elemi erővel hatsz egyéniségeddel, hogy valóban csak a szépséget, gyönyörűséget érezzük Veled és müveid láttán. Ilyenkor kibontakoztatod szelíd és indulatos, játékos és filozofikus gondolataiddal form ált monológjaidat az éppen té ­ ged érdeklő aktuális tém ákról, Szent Istvánról, a Biblia jeleneteiről, a gyerm ekjátékokról és a m illiónyi ter­

vedről is. Hogy fér el ennyi minden az életedben? Nagyon jól! Ettől maradsz fia tal és nekünk a páratlan festo'

Szívmelenge+ően tudsz szólni egy-egy általad nagyra becsült művészről, a pályatárs alázatával, irigység nélkül. Ilyen elismerését a festő elődöknek csak valóban az tud adni, aki maga is nagy művész, istenáldotta te­

hetség, érzékeny és nagyszívu egyéniség. Művészeted, forma- és színvilágod is az általad csodált impresszio­

nisták igézetében bomlik ki, tüzesen villogva vagy líraion finom színekben lebegően uralkodva el a képsíkokon kompozícióid ezernyi variációjában.

Hadd idézzem egyik nyilatkozatod: "...képzeletbeli palackpostámban róluk üzenek az utánunk jövőknek:

nézzék az impresszionistákat, ámuljanak és fürödjenek meg festészetük boldog örömében...''

2005 nyarán, szeretettel üdvözöllek

László Gyula