A békéscsabai találkozások s az itt-ott találkozások számtalan emléke közül most csak egyet elevenítek
föl.
Közbevetőleg: a Meseház tényleg mesei. Az időjárás eddig mindig kegyes volt hozzánk, a Nap türdetett bennünket mindig izzó sugaraival, tó volt Schéner Mihály személye közelében és müvei közelében lenni,
tényleg mesei a meseház: hinnéd, kolbászból van a kerítés.
Egyik meseházi találkozáskor Mihály feltűnően elegáns volt, dicsértem érte. A kabát teszi, mondotta, s hozzátette: Kossuth-kabát. Büszkén viselte új kabátját, Békéscsabára utaztában épp akkor vásárolta, veszek Nektek is, tette hozzá hirtelen elhatározással.
Az lett a mese vége: nem is csak vett, csináltatott a költői bandériumnak, valamennyiünknek Kossuth-kabá- tot. A legjobb szabóval csináltatta.
Van tehát most már "fellépő ruhánk is", ne lepődjetek meg, ha vonulunk, Mihály író barátai, Kossuth-ka- bátban.
Csak akkor, legények-leányok, szíveket a kabát alá!
Dr. Simon Mihály, dr. Gally Mihály, Vágási Islván
A díszpolgár
Három barát a Mesterről
Simon Mihály: - Akkoriban ismertem meg Mihályt, amikor a békéscsabai színháznak díszleteket és jelm e
zeket tervezett. Gyakran feltűnt az utcákon, sajátos művész megjelenésével rövidesen a város jellegzetes figu
rája lett. Viccesen kronstadti tengerészként emlegettük a feltűnő, simlis sapkája m iatt. Mindig abban láttuk, ilyet viselt Helmut Schmidth is. Első emlékezetes találkozásunk az ő tervei alapján készült játszótér építésé
hez fűződik, konstruktív népi figuráit felnagyítva nagy mérető, színes játszótéri plasztikákat készíttettünk.
Aztán jö tt a Meseház. Az akkori tanácselnök-helyettes, feketéné Zsóka volt az élharcosa annak, hogy a város szerezze meg, újíttassa fel a Békési úti, népi építészeti értékeket hordozó parasztházakat. ín az igazgatási osztály vezetője voltam akkoriban, Gally Mihály pedig a vb-titkár. Nem volt könnyű a szükséges pénzt megsze
rezni, nem volt meg hozzá a testületi döntés, nem volt rá a költségvetésben pénz elkülönítve, valahogy mégis sikerült előteremteni. Kezdetben sok értetlenkedéssel kellett megküzdeni, jó néhányon a szemünkre hányták, hogy miért akarunk ilyen ócska házakra állam i pénzt költeni. De amikor a város saját cégének a kivitelezésé
ben elkészültek a munkák, mindenki tátott szájjal nézte, hogy milyen nagyszerű kulturális értékkel gazdago
dott Csaba. A Meseház mára már szerves része a város kulturális életének, és ezt főleg a Mesternek köszönhetjük. Nemcsak azért, mert ő maga is állhatatosan, fáradhatatlanul érvelt a megvalósítása m ellett, ha
nem azért, mert ő találta k i, honosította meg azokat a rendezvényeket, am elyek közvetlen, protokollmentes, boldogságbetakarító örömünnepek.
Gally Mihály: - Aki ismeri a Mestert, az tudja róla, hogy ha ő valam it akar, az meg is valósul, előtte egysze
rűen nincs akadály. De soha nem önös érdekből cselekszik, őt mindig nagyon kom oly közösségi célok m ozgat
ják. Nála nincs ígérgetés, nem ismeri a halogatást, és ha valaki nem állja a szavát, akkor nála nincs pardon, őt csak egyszer lehet becsapni vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Aki ilyesmire vetem edik, az egy életre annulál- ta nála magát. Ezért azt mondhatom, hogy bizony nehéz és kemény munka a barátjának lenni, nehéz a barát
ságát megtartani. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a barátjának tekinthetem magam.
Vágási István: - Boldogok lehetünk, hogy egy ilyen embert ismerünk. Nekem abban a szerencsében van ré
szem, hogy amióta nem vezet autót, én szállítom , már az egész országot bejártuk együtt, és rendkívüli él
mény ót útközben hallgatni arról, hogy milyennek látja a tájat, a színeket. Magasröptű művészi elem zéseket rögtönöz, s közben páratlan műveltségét is csillogtatja. Most már én is lilának látom az utat, sokszor sárgának a felhőket, vagyis megtanított egy olyan látásra, aminek segítségével sokkal gazdagabban bontakozik ki a látvány szépsége.
Gally Mihály: - Örökösen önkontrollra készteti az embert. Arra ösztönzi, hogy a legjobbat hozza ki magá
ból. Lenyűgöző a szellemi frissessége, ahogy a mindennapi élet tém áit történelm i párhuzamokba á llítja,
külö-nősen élvezetes vele beszélgetni, amikor a filozófus szól belőle. Ragyogó a kifejezőképessége, ahogyan a dolgokat megragadja, ezért hallgatni is élvezet őt. Komoly szellemi erőpróba vele társalogni.
Vágási István: - Hát nekem ebben gyakran van részem és csak ámulok, hogy milyen alapos a műveltsége, nagy tudású, tájékozott, széles látókörű ember. Otthon van a földrajzban, a történelemben, a kultúrtörténet
ben, bármilyen témában, ami szóba kerül. Amikor megtudtam, hogy a kedvenc zeneszáma az íg y kis kíváncsi kacsa, azt gondoltam, hogy végre valam i, amiben nem erős a Mester. Azt hittem, hogy a zene nem az erős ol
dala. De az utazásaink alatt erre is rácáfolt, bármilyen kazettát tettem be, ő mindegyik előadóról mindent tu
dott. Nagyon rokonszenves nekem, hogy mindenkivel, a legegyszerűbb emberrel is azonnal megtalálja a hangot, egy perc alatt képes kontaktust teremteni. Mindenben tud példát adni az embernek. Hihetetlen az energiája. Megbeszéljük, hogy korán reggel megyek érte, ő hajnalban felkel és mire odaérek, ott vár egy cso
da, megfestett egy képet, pedig akkor tette fel, amikor elindultam. ís amit még nagyra becsülök benne, hogy bár könnyen felcsattan, elég hirtelen haragú, de másnapra belátja, ha tévedett, és igyekszik valahogy kompen
zálni.
Simon Mihály: - Az, hogy Schéner Mihály Békéscsaba díszpolgára, semmi magyaráznivalót nem kíván. Csa
bán a II. világháború óta mindössze két embernek szavazták meg a díszpolgári címet. Az egyik egy 56-os hős - politikai okokból - , a másik pedig ő, mint művész, aki sokat tett a városért. Pedig nem is csabai születésű. A város a díszpolgári cím adományozásával kifejezte mindazt, amit róla gondol.
Vágási István: - Ami nagyon fontos, hogy az egyszerű emberek is, akik a Mestert ismerik, díszpolgáruknak érzik őt. A bolti eladó, a pincér, a piaci kofa vagy a taxis is. Büszkék rá, ahogyan ő is büszke a csabaiakra. Min
den kiállításán megemlíti csabai kötődését és üdvözli a ''csabai bandériumot '.
Simon Mihály: - Komoly meggyőződésem, hogy utódaink éppolyan büszkék lesznek arra, hogy Schéner Mi
hály Békéscsabán alkotott, mint ahogy ma kezünket-lábunkaf törjük, hogy minél közelebb érezzük magunk
hoz Munkácsyt. Ha az ő elismertsége növekszik, akkor abból Csabának is előnye származik.
Székely András