A schéneri izgágán ingerkedő, nyűgtől nem lelő, civódva játszó, titokzatos, mert titkokat nevelő, túr- ton-túrt kutató-kereső szellemiség mindig talál, rálel és felmutat. Zörget, és néki, az Úr kivételes kegyelmé
ből, meg is nyittatik. Szabad bejárása van az Ég, a Föld és a Köztes Lét különböző szféráiba. S ha kell, maga is teremt új dimenziókat.
leheti, mert delejes erőtérben él, folytonos, lankadatlan ihlet-delelésben. Az 0 finoman cizellált agyszer
kezete, benső órája más időszámítás szerint jár, és ezért más naptár szerint méri az életet, osztja be folyton érő-termő hétköznapokra, maga teremtette sajátos ünnepekre, mint Télmúlató ünnep, tavaszcsengető Virág
ünnep, Őszi Boldogságbetakarító ünnep.
Es más, mindenkiétől elütő a szabadsága is. Amit akar, még ha csak kósza ötlet szintjén is, az VANNI kezd, lenni akar. Rossz, elfuserált és rideg a világ? Akkor alkot egy otthonosabbat, lakhatóbbat. Hitvány az Ország Háza, képzeletszegény, talmi mesékkel, népámító mákonyos hazugságokkal zsúfolt? Hát akkor megálmodik egy Meseházat, amely beteljesíti az újszövetségi felszólítást: "engedjétek hozzám a kisdedeket''. Mert ők a jövő Magyarországa. Es ebben a házban nem halált kell játszani Kosztolányi-mód, hanem a kezdetektől tisztán megőrzött életet: nagy ívun sokrétűt, gazdagot. Schéner mester hozott anyagból: a reményből dolgozik, veti meg országa alapjait, tojjon el az ő országa, mely, meglehet, parányi, ám magasságban és mélységben mégis hatalmas naprendszer az univerzumban.
Mi Schéner Mihály univerzális lényének lényege? Éppen az egyetemessége, többsíkú ki-, illetve beteljese
dés: grafikus, festő, költő, filozófus, átváltozó művész, mágiateremtő. Olykor egy-egy a felsoroltak közül, olykor együtt, egyszerre mindenik. Ilyenkor érezzük a teremtő energiák földöntúli erejét és arányait. Két va
lóság közötti ívfény megrendítő-megvilágító jelenvalóságát. Az egyik pólus a képzelet ellenőrizhetetlen és határtalan kiterjedésű világa mégis megzabolázoftan, s ez az önmagában is varázslatos erőtér szembesül a hétköznapi m atériával, mint a grafitrúd, a vászon vagy a fa, a fém.
A fantázia e természetes anyagok lehetőségeit is felizzítja, mint ahogy minket, látó, szemlélődő, felfoko
zott átélés képességével megáldott, megvert híveit. így történhetik meg az a látszólagos képtelenség, hogy Schéner Mihály eke elé fogja a kétszárnyú Pegazust, szántani kezd vele, magot vet és a termés: figurális fest
mény, virágcsendélet, gyermekjáték fából, fémből, minden, amit akartok, amit elmétek merészel és elbír.
Mert-hogy teremtő hévvel megindul, az bizonyos, új szemléletű versek megírására késztet e magas hőfokú ins
piráció.
Mindeközben a festő-költő átöltözik, mint az évszakok, hogy másként mindig ugyanaz maradhasson.
Dr. fehér Dezső
"Aki magasra lette a lécet...''
A Békéscsabai fvangélikus Fiúgimnáziumban nyolc évig voltunk osztálytársak Schéner M ihállyal, 1933-1941 között. Mindketten "bejáró" diákok voltunk - ő Medgyesegyházáról, én Csorvásról. A vonatjárásokat úgy ig azí
tották, hogy a különböző irányból érkező vonatokkal a tanulók elérhessék az iskolaórák kezdetét. De azért az állomástól a gimnáziumig a 2,5 km-es utat jó gyalogló tempóban kellett megtenni, hogy időre odaérjünk. így tehát gyaloglásban edzettebbek voltunk a helybélieknél - s ez gyakran a testnevelési órákon is megmutatko
zott.
Kiváló tornatanárunk, Brózik János változatos gyakorlatokkal edzett bennünket - többek között a tornate
remben rendszeresen volt magasugrás isi Ebben legtöbbször ketten maradtunk a döntőben Miska barátommal!
Hol ő, hol én lettünk az elsők, de hát akkor még a 150-160 cm volt a "rekord" a 14 éves fiúknak...
A felső osztályokban már mindketten bent laktunk Csabán, ki itt, ki ott. Az ugrólécet nálam a term észettu
dományok, a nyelvtanulás, Miskánál a rajzolás, művészettörténet, festészeti érdeklődés váltotta fel, s ezt jó kedélyű és kiváló akvarellista rajztanárunk, Mázán László időben felism erte és támogatta is.
Az érettségi után elváltunk az alma m atertől, de az már tudható volt, hogy Miska a Képzőművészeti fő is
kolára megy. Csak később tudtam meg, hogy a "lécet" magasra tette: Rudnay Gyula tanítványa lett, akiről én is tudtam - más, idősebb festőművész barátaimtól - , hogy nagyon m egválogatja, k it vesz az osztályába!
A tízéves érettségi találkozón megtudtuk, hogy Miska eredményesen végezte a főiskolát, és rajztanári ké
pesítést is nyert, de önálló kiállítást is tervez, amely először az igen exkluzív Csók Galériában volt Budapesten.
Ezen elsőt rövidesen követték a hazai és külföldi eredményes kiállításo k, a kitüntetések, díjak - vagyis Schéner Mihály magasra tette a "lé ce t", de mindig "á tv itte ", ahogy azt egymás között a tornaórákon mond
tuk...
Békéscsabán 1982-ben legszebb m eserajzaival és legjobb alkotásaival, grafikáival, festm ényeivel, szobrai
val, fafaragásaival megtervezte és megalkotta a Meseházat, amely nemcsak a gyerekek művészet iránti érdek
lődésének és kezdő alkotásaink, de a népi kultúra hagyományainak is messze földön ismert és nevezetes központja lett. Azóta is mindig gyarapítja újabb munkáival és ötleteivel.
Schéner Mihályt az elért nagyszerű művészeti eredményei, hazai és nem zetközi kitüntetései - am iket bi
zonyára mások pontosan felsorolnak - emberi magatartásában nem változtatták meg. Ugyanaz a kedves, kissé magába húzódó, a közösség számára ritkábban megnyilvánuló - de akkor érdemeseket mondó ember - mű
vész maradt, aki nekünk osztálytársunk volt.
A negyvenedik érettségi találkozó után rendszeresen m egtartott évenkénti összejöveteleinken legtöbbször megjelent, szívesen volt velünk. Az elmúlt évben (2 0 0 4 . szept. 2 9.) Mihály-napi köszöntőjére a csabai Mese
házba ugyancsak meghívott bennünket. Ekkor megcsodálhattuk a Meseház újabb gyarapodását, és nagyszerű köszöntő-műsor vendégei lehettünk a szép őszi napon. A műsort a rádió neves zenei szerkesztője, Czigány
György vezette, s a helyi művészek, nótabilitások versei, üdvözlései után gyermekkórusok és tánccsoportok előadásaiban gyönyörködhettünk. Köszöntötte a Művészt Kalász Márton, az írószövetség elnöke is.
Az egyre togyatkozó osztálytársak megbízásából magam is mondtam néhány szavas köszöntőt - kiemelve a Meseház megálmodásának és megalkotásának, állandó gyarapításának nagyszerűségét. - Végül, a házastár
sakkal alig tízfős együttesünkkel az ünnepelt is énekelte a Csák István volt osztályfőnökünktől tanult angol katonadalt:
T s a long w ay...".
Valóban, hosszú az út... Schéner Mihály megtette már ezen út nagyobb részét, nagyszerű eredményekkel.
De velünk, néhány még élő, egyre togyatkozó volt osztálytársaival együtt elmondhatja ő is Reményik Sándor gyönyörű költeményének utolsó sorait:
"...A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak a visszáját látjuk itt, - Cs néha, - legszebb perceinkben - A színéből is, - valam it..."
Schéner Mihálynak talán az átlagosnál több ilyen perce volt - megérdemelten, s adja Isten, hogy még sok ilyen alkotó, szép perce legyen!
Fekete Jánosné