A társadalomtudományi vizsgálatokban folytatott interjúk nagy része előre kialakított modell szerint folyik, méghozzá úgy, hogy a kikérdezés során a kutató írásban rögzített kérdéseket tesz fel.
Az efféle kérdőív világosan meghatározza a vizsgálatot végző személy számára, hogy mit és hogyan kérdezzen meg az adat-közlőtől, rendszerint azzal az elvárással, hogy egy-egy kérdést a megadott formában tegyen fel. Másrészt a kérdés az adatközlő mozgásterét is megszabja. Olykor szinte teljes szabadságot tesz neki lehetővé a válaszadásban, általában viszont konkrét keretet szab neki, különösen akkor, ha a felkínált válaszok közül kell egyet az adatközlőnek kijelölnie.
A kérdőívre támaszkodó interjúnak a korlátozottsága többféle-képp is megnyilvánul. Az egyik az, hogy a kérdések azonossága és feltevésük egyforma módja nem teszi lehetővé az adatközlők olyan egyéni jellemvonásainak a kifejezésre jutását, mint az intel-lektuálisak közül a felkészültség, az érettség, az alaposság stb., az emocionálisak közül az érzékenység, a rokonszenvesség, a türelmesség stb. A kérdőív ezenkívül még inkább kifejezésre jut-tatja az interjúnak a kényszerítő jellegét, ugyanis az adatközlő csak azon a szinten tanúskodhat életéről, társadalmi helyzetéről, nyilváníthat véleményt, amelyet a kérdőív lehetővé tesz, illetve megenged.
Természetesen bizonyos esetekben hasznos lehet a kérdőív, amikor interjút készítünk, mégpedig akkor, ha vázlatként szolgál hozzá. Az interjú tervezete segítségére van a vizsgálatvezetőnek abban, nehogy elfeledkezzen valami fontosról. Különösen az ob-jektív adatot váró kérdésekre kell gondot fordítania (mint például az adatközlő nemzetisége, iskolai végzettsége, családi állapota, állandó tartózkodási helye stb.). Másrészt a kérdőív abból a szempontból is hasznos lehet mind az interjú alatt, mind előtte, hogy magyarázatot adhat azokra a kérdésekre és kérdéskomple-xumokra, amelyek szerepelnek az interjúban.
A hagyományos felfogás szerint a kérdőív egyfajta semleges-séget biztosít a kutatónak, hogy ne legyen részrehajló vagy elfo-gult. Ezzel szemben tekinthetjük másodlagos segédeszköznek is, amelyet csupán könnyítésként használunk. Az így felfogott kér-dőív nem kötelező, a kérdező az adatközlő sajátosságaitól függő-en egyes témakörökre nagyobb hangsúlyt fektethet, mint mások-ra, olyan témát is bevonhat az interjúba, amely nem is szerepel a kérdőívben, sőt esetleg el is hagyhat közülük egyet-kettőt. A ku-tató ne igyekezzen mindenáron belegyömöszölni a kérdőívbe a problémákat, valójában a kérdőívnek kell őt elvezetnie a problé-mákhoz. Ez azt jelenti, hogy az efféle kérdőív sohasem végleges, mindig lehet rajta változtatni. Különösen akkor nem szükséges mereven ragaszkodnunk a kérdőívhez, ha az adatközlő a vártnál tájékozottabbnak vagy öntudatosabbnak bizonyul.
A kérdőívhez való szabadabb viszonyulás azonban az átla-gosnál nagyobb felkészültséget kíván az interjúkészítőtől, nem
elegendő hozzá csupán a kérdőívnek az ismerete, tájékozottnak kell lennie az adott problematikában, a kutatás céljait illetően. Ezt a feladatot nemigen lehet megoldani olyan kérdezők alkalmazá-sával, akik nem vettek részt a kutatás előbbi szakaszaiban, és a továbbiakba sem fognak bekapcsolódni. Valamiféle munkameg-osztást lehet ugyan végezni, de ez ne az adatgyűjtésnek az ada-tok értékelésétől való elválasztásában nyilvánuljon meg. Az ilyen kutatásban részt vevő személyek egyaránt jól kell hogy ismerjék a vizsgált problémakört, tehát szerepük nem korlátozódhat csak egy-egy mozzanatra.
A munkahelyi nyelvhasználat kutatásában gyakorlati szem-pontból ezúttal kérdőívvel helyettesítjük az interjút. Azért is elte-kintünk az interjú alkalmazásától, mert tudjuk, hogy milyen ne-hézségekkel jár az alkalmazása. Nemcsak az adatgyűjtés lenne hosszadalmas és egyhangú (emberek százaitól ugyanazokat a dolgokat kérdezni), hanem az adatfeldolgozás is jóval nehezeb-bé válna. Az interjú során az adatközlők természetesen másról is beszélnének, nemcsak arról, ami bennünket közvetlenül érdekel, másrészt bizonyos kérdésekre olyan válaszok születnének, ame-lyek érdekesek ugyan, de nemigen vethetők össze a más adat-közlőktől kapott válaszokkal. Az effélék persze statisztikai feldol-gozásra sem lennének alkalmasak.
Kérdőívünknek formai és tartalmi szempontból is megfelelő-nek kell lennie. Mind a kutatás céljaival, mind az adatközlők ké-pességeivel, mind az adatfeldolgozás követelményeivel össz-hangban levő kérdőívet szeretnénk alkalmazni.
A kutatás céljainak megfelelően olyan kérdéseket illesztünk be a kérdőívbe, amelyek segítségével képet alkothatunk a vizs-gálatban részt vevő dolgozók nyelvhasználatának objektív és szubjektív tényezőiről: az adott vállalat dolgozóinak nyelvi meg-oszlásáról, a nyelvhasználatra való lehetőségekről, az adatközlő nyelvismeretének szintjéről, a nyelvhasználatnak helyhez, be-szédhelyzethez, csoporthoz, témához stb. kötődő alakulásáról.
A kérdőívet maga az adatközlő fogja kitölteni a legjobb belátá-sa szerint. Mindenesetre igyekszünk majd úgy megfogalmazni a kérdéseket, hogy a kérdőív kitöltése ne okozzon különösebb ne-hézséget a dolgozónak, feltéve, hogy írástudó. Ezért rövid és
vi-lágosan megfogalmazott kérdéseket teszünk fel, igyekszünk el-kerülni a nehéz és kevésbé ismert szavak használatát.
Az adatok feldolgozásának megkönnyítése érdekében a kér-déseket úgy csoportosítjuk, hogy áttekinthetők legyenek, más-részt rendszerint tipizáljuk a válaszokat néhány lehetőség feltün-tetésével. Ügyelni fogunk arra, hogy a válaszok valóságos letőséget képviseljenek, és hogy lehetőleg minden alternatíva he-lyet kapjon közöttük.