Ha egybevetjük a mostani vizsgálat eredményeit a nyolcvanas években végzett kutatáséval, több érdekes megállapításra jutha-tunk. Ami a nyelvelsajátítás idejét illeti, a nyolcvanas években is elsősorban az általános iskolai tanulmányok idejére esett a szerb nyelvnek második nyelvként való elsajátítása, különösen az adai Potisje és a zentai Tamp vállalat dolgozóinak esetében, azzal, hogy második helyen az idősebb kor szerepel, míg a szabadkai Sever és a temerini Ugled adatközlői az iskoláskor után második helyen inkább óvodás korban sajátították el a környezeti nyelvet, a szerb nyelvnek idősebb korban való elsajátítása ezekben az
utóbbi környezetekben minimális gyakoriságúnak bizonyult. A magyar nyelvet második nyelvként a mostani vizsgálat adatköz-lőinek mintegy a fele nem sajátította el, a nyolcvanas évekbeli adai és zentai dolgozók körében viszont ilyesmire alig akadt pél-da. Akkor ugyanis zömmel őslakosokról volt szó, akiknek volt kel-lő lehetőségük és idejük arra, hogy valamilyen formában szerb anyanyelvükön kívül a magyart is mint környezeti nyelvet megta-nulják, most viszont távolabbi vidékekről menekültek is bekerül-tek a vizsgálatba, és ők nem érzik magukat kellően motiválva egy nemzetiségi nyelv elsajátítására. A szabadkaiak és a temeriniek közt már akkor is tekintélyes arányt képviseltek azok a szerb anyanyelvűek, akik egyáltalán nem tanultak meg magyarul.
A nyelvismeret szintjét tekintve a nyolcvanas években jelentős eltéréseket lehetett tapasztalni a felmérésben szereplő vállalatok között. A szerb nyelvtudás foka a Severben és az Ugledban jóval nagyobb volt mint a Tampban és a Potisjéban. A Tamp és a Potis-je adatközlői közül a legtöbbnek közepes volt a szerb nyelvtudá-sa, a mostani vizsgálat is nagyjából ezt a helyzetet mutatja. A szabadkai és a temerini adatközlők mindegyike tudott (legalább valamennyire) szerbül. Az adaiak közt akkor is volt, és most is akad néhány olyan személy, aki nehezen beszél szerbül, illetve egyáltalán nem kommunikál ezen a nyelven. Akkor nem szám-szerű osztályzattal kellett az adatközlőknek nyelvismeretük szint-jét meghatározni, hanem leíróval: jól beszél, közepesen beszél, nehezen beszél, nem tud. A magyar nyelvismeret szintje a nyolc-vanas évek adatai szerint az adaiak körében volt a legnagyobb.
Most is sokan adnak kitűnő, illetve jeles osztályzatot magyar nyelvtudásukra, néhányan viszont közepes nyelvismeretet valla-nak be, feltehetően anvalla-nak az iskolai osztályzatvalla-nak a hatására, amelyet annak idején kiérdemeltek. Az adaiak közt a korábbi vizsgálatban is volt olyan, aki nem tudott magyarul, viszont a zen-tai adatközlők körében nem akadt ilyen.
A mostani kutatásban is megmutatkozott bizonyos eltérés a nyelvelsajátítás idejére és a nyelvismeret szintjére adott nemleges válaszok között. Annak idején inkább a magyar nyelv vonatkozá-sában született több nemleges válasz a nyelvelsajátítás idejét tu-dakoló kérdésre, mint a nyelvismeret szintjére utalóra, most
vi-szont inkább a szerb nyelvtudását értékelte eltérő módon az közlők némelyike. Voltaképpen arról van szó, hogy egyes adat-közlők mintegy korrigálták korábbi válaszukat, miszerint nem sa-játították el környezeti nyelvként a magyar, illetve a szerb nyelvet, ugyanis kiderült, hogy a nyelvismeret szintjére vonatkozó kérdés-re más válasz felel meg nekik, vagyis az, hogy nehezen beszélik az illető nyelvet (mondjuk kettes osztályzatot érdemelnek).
A munkahelyen kívüli tájékozódás tekintetében is megfigyel-hetők bizonyos eltérések a nyolcvanas évek adatai és a mostani vizsgálat tapasztalatai között. Már húsz évvel ezelőtt megmutat-kozott a tévézés fölénye a rádiózással szemben, és a rádió hall-gatottsága is nagyobbnak bizonyult, mint az újságolvasás gyako-risága. Érdekes viszont, hogy az adaiak majdnem olyan rendsze-rességgel olvastak magyar nyelvű újságot, mint néztek magyar nyelvű tévéműsorokat, viszont rádióhallgatásban kissé visszafo-gottabbnak bizonyultak. Ezzel szemben a Sever dolgozói na-gyobb rendszerességgel hallgatták a magyar nyelvű rádióműso-rokat, mint amilyen rendszerességgel a magyar nyelvű tévémű-sorokat nézték. A korábbi vizsgálatban is akadtak olyan szemé-lyek, akik a nyelvtudásra vonatkozó tagadó válaszuk ellenére a környezeti nyelven való újságolvasásról, rádióhallgatásról, tévé-nézésről számoltak be. Ezekből az adatokból egyrészt arra lehet következtetni, hogy a nyelvismeretre való tagadó válasz nem fel-tétlenül jelent abszolút nem tudást, másrészt hogy a tévénézés, a rádióhallgatás, az újságolvasás minimális nyelvtudással is foly-tatható. Egy-egy tévéadást megnézhet az ember pusztán a kép-sor miatt, a rádióból csak a zene kötheti le a figyelmét, és más nyelvű újságba netán azért lapoz bele, hogy megnézze az elmúlt bajnoki forduló eredményeit és a táblázatokat.
A munkahelyi tájékozódás természete eléggé megváltozott a nyolcvanas évek óta. Akkor ugyanis még érvényben volt a mun-kás-önigazgatás, ennek gyakorlata sokrétű kommunikációt tett lehetővé. A nyelv egyike volt azoknak az eszközöknek, amelyek-kel a dolgozó önigazgatási jogait érvényesíthette. Annak idején a vállalatban való szóbeli információszerzésben a nyelvek kizáróla-gos használata jutott inkább kifejezésre, mint a kétnyelvűség. Az Ugled és a Sever dolgozói főleg szerb nyelven tájékozódtak, a
Tamp és a Potisje adatközlői pedig elsősorban magyar nyelven.
Akkor a kizárólagos és a vagylagos szerbnyelvűség nagyobb te-ret foglalt el a munkahelyi nyelvhasználatban, mint a vállalaton kívüliben, a kizárólagos és a vagylagos magyarnyelvűség pedig kisebbet. Ez a mostani vizsgálatban inkább fordítva jut kifejezés-re, mint két évtizeddel ezelőtt.
SZAKIRODALOM
Benvenist, Emil, 1973. Struktura jezika i struktura društva. Treći prog-ram, Radio-Beograd, 18. sz., 117–123.
Bernstajn, Bazil, 1974. Razrađeni i ograničeni kodovi. Kultura, Beograd, 25. sz., 116–122.
Bugarski, Ranko, 1974. Jezik i društvo. Beograd, 25. sz., 8–32.
Bugarski, Ranko, 1982. Jezik i kultura sa sociolingvističkog stanovišta.
Jezik i kultura u nastavi stranih jezika. Beograd, Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, 38–44.
Fišman, Džošua, 1974. Sociologija jezika. Kultura, Beograd, 25. sz., 104–115.
Göncz Lajos, 1999. A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban).
Budapest–Újvidék, Osiris–Forum–MTA Magyarságkutató Intézet.
Hajmz, Dell, 1974. O komunikativnoj kompetenciji. Kultura, Beograd, 25. sz., 129–137.
Holmes, J., 1993. An Introduction to Sociolinguistics. London, Longman.
Ivir, Vladimir, 1976. Lingvistika i sociolingvistika. Jezik u društvenoj sre-dini, Novi Sad, 15–20.
Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. 1995. Szerk. Kassai Ilona. A 6. élőnyelvi konferencia előadásai. Budapest, az MTA Nyelvtudomá-nyi Intézete.
Kiss Jenő, 1995. Társadalom és nyelvhasználat.Budapest.
Kontra Miklós (szerk.) 1991. Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvű-ségről.Budapest, Magyarságkutató Intézet.
Labov, Viljem, Proučavanje jezika u društvenom kontekstu. Kultura, Beograd, 25. sz., 123–128.
Lanstyák István és Szabómihály Gizella, 1998. Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében. Pozsony, Kalligram.
Mikes Melánia, 1975. A nyelvi ekvivalencia szociolingvisztikai szem-pontjai. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei,Újvidék, 22:5–13.
Mikes Melánia és Junger Ferenc, 1981. A munkahelyi nyelvhasználat vizsgálatának néhány elméleti és módszertani kérdése. Hungaroló-giai Közlemények,Újvidék, 49: 445–459.
Mikes Melánia, Lük Albina és Junger Ferenc, 1978. Nyelvszociológiai kutatások. Az anyanyelv használata a magyar nemzetiségű tanulóif-júság körében. Hungarológiai Közlemények,Újvidék, 34: 19–57.
Molnár Csikós László, 1974. Szociolingvisztikai vizsgálatok a Dunatájon. Létünk,Újvidék, 5/6: 76–83.
Molnár Csikós László, 1976. A magyar nyelv Vajdaság SzAT kétnyelvű községeiben hivatalos nyelvként való használatának néhány szem-pontja. Jezik u društvenoj sredini, Novi Sad, 1976: 77–83.
Molnár Csikós László, 1977. A magyar nyelv használata a községi kép-viselő-testületekben és a községi közigazgatási szervekben. Hunga-rológiai Közlemények,30/31: 49–57.
Molnár Csikós László, 1979. Problemi službene upotrebe mađarskog jezika u SAP Vojvodini. Godišnjak Saveza društava za primenjenu lingvistiku Jugoslavije, 3. sz., Beograd, 89–93.
Molnár Csikós László, 1981. Upotreba jezika na javnom mestu. Godiš-njak Saveza društava za primenjenu lingvistiku Jugoslavije. Zagreb, 4–5 sz., 361–363.
Molnár Csikós László, 1990. Munkahelyi és munkáskétnyelvűség. Újvi-dék, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete.
Molnár Csikós László, 1998. a. Anyanyelvi és nemzetiségi identitás az utódállamokbeli magyarok körében. Kétnyelvűség, V. évf., 2–3. sz., 55–61.
Molnár Csikós László, 1998. b. Az anyanyelven való tanítás a jugoszlá-viai magyarok körében. In: Vajdasági útkereső, Szabadka, 1998., Magyar Tudományos Társaság, 191–196.
Molnár Csikós László, 2000. Vajdasági diákok nyelvhasználati viselke-dése. In: Nyelvek és kultúrák érintkezése a Kárpát-medencében. Bu-dapest, az MTA Nyelvtudományi Intézete, 157–163.
Pomozi Péter: Az anyanyelvtől a félnyelvűség felé – a nyelvvesztés egy sajátos formája ellen. Hungarológia és dimenzionális nyelvszemlé-let, Jyväskylä, 2001. augusztus 6–10.
Radovanović, Milorad, 1979. Sociolingvistika, Beograd, BIGZ.
Sapir, Edvard, 1974. Jezik i sredina. Kultura, Beograd, 25. sz., 33–46.
Skutnabb-Kangas, Tove, 1997: Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Buda-pest, Teleki László Intézet.
Škiljan, Dubravko, 1981. Komunikacija i društvo. Strani jezici, Zagreb, 1–2. sz., 2–14.
Trudgill, Peter, 1974. Sociolinguistics. An Introduction.Harmondworth, England, Penguin Books.
Vajnrajh, Juriel, Jezici u kontaktu. Kultura, Beograd, 25. sz., 58–73.
Wardhaugh, Ronald, 1996. Szociolingvisztika. Budapest, Osiris–Szá-zadvég.