4.3.1 Bevezetés
A természetes élőhelyek biodiverzitásának megőrzése, valamint a degradált területek rekonst-rukciója az EU Biodiverzitás megőrzési stratégiájának központi elemét képezik (European Commission 2011). A gyepek Európa kiemelt jelentőségű élőhelyei, melyek kiemelkedően faj-gazdag növény- és állatvilágnak adnak otthont (Dengler et al. 2014, Valkó et al. 2016a). Így az egykori természetes gyepek degradált állományainak rekonstrukciója a természetvédelem fontos feladata. A biodiverzitás helyreállítása mellett a rekonstruált gyepek számos ökoszisz-téma szolgáltatást is biztosítanak a társadalom számára, mint a talajerő megőrzés, gyom visz-szaszorítás, szénmegkötés és pollináció (Tallis et al. 2008, lásd 4.1. fejezet).
A tájléptékű gyeprekonstrukciós programok során leggyakrabban magkeverékek vetését alkalmazzák (Deák & Valkó 2013), mivel így jól irányítható és kiszámítható a gyepesedés folyamata nagy kiterjedésű területeken is (Kiehl et al. 2010, Török et al. 2010). A módszer legnagyobb nehézsége a magkeverékek beszerzése. Néhány nyugat-európai országban, köz-tük Németországban, Ausztriában és Svájcban már létezik egy jól működő rendszer, ami az adott ökorégióra jellemző, helyi forrásból származó magok termesztésével és kereskedel-mével foglalkozik, így megfelelő fajösszetételű és eredetű magkeveréket biztosít a rekonst-rukciós projektek számára (Scotton et al. 2012). Azonban Európa legtöbb országában, így Magyarországon is az őshonos fajok magtermesztése még gyerekcipőben jár és csak néhány vállalkozó illetve civil természetvédő csoportok foglalkoznak vele (lásd például Deák et al.
2015b). A jelenlegi hazai rendszer így sajnos nem biztosítja a tájléptékű rekonstrukciós pro-jektekhez szükséges mennyiségű és minőségű magot. Fontos megjegyezni, hogy a kereske-delmi forgalomban kapható őshonos fajok magjainak döntő többsége nem hazai, sőt nem is feltétlenül európai eredetű (Tischew et al. 2011, Deák et al. 2015b). A helyi forrásból szárma-zó szaporítóanyag használata több szempontból is nagyon fontos. Egyrészt a helyi ökotípu-sok képesek legjobban alkalmazkodni az adott környezeti feltételekhez (Bischoff et al. 2010), ami a hazai kontinentális, száraz éghajlat és a klímaváltozással járó éghajlati szélsőségek mi-att különösen fontos (Kiss et al. 2018). Emellett a nem helyi ökotípusok gyakran rosszabbul fejlődnek, vagy fenológiájuk eltérő, például később vagy korábban virágzanak, ami a teljes táplálékhálózatra hatással lehet (van der Mijnsbrugge et al. 2010).
Tekintettel a helyi forrásból származó magok korlátozott elérhetőségére, a gyeprekonstruk-ciós projektekben vetett fajok száma általában korlátozott (Török et al. 2010). Az alkalma-zott magkeverék lehet kevésfajos vagy sokfajos. Azt, hogy melyik keveréket alkalmazzák sok esetben a magok elérhetősége és a rendelkezésre álló anyagi erőforrások határozzák meg. A kevés- és sokfajos magvetés esetén egyaránt törekedni kell arra, hogy a magkeverék össze-tétele megfeleljen a termőhelyi viszonyoknak és a fajok megfelelő arányban legyenek jelen.
A fajszegény magkeverékek általában a céltársulás vázfajait, leggyakrabban 2-8 évelő fűfaj magját tartalmazzák (Deák & Valkó 2013). Megfelelő keverék vetése után 2-3 évvel zárt, a vetett füvek dominálta gyep alakulhat ki, amelyben a zárt fűtakaró hatékonyan képes vissza-szorítani a gyomokat (Anderson 2007, Deák et al. 2011, Foster et al. 2007, Valkó et al. 2010).
Bár a fajszegény magkeverékek vetése nagy területeken is megbízható és költséghatékony módszer a céltársulás vázának kialakítására, a módszer legfőbb hátránya, hogy a kialakult gyep fajszegény lesz (Conrad & Tischew 2011, Kelemen et al. 2014, Török et al. 2010), mert a vetett füvek sűrű gyepje és a jelentős mértékű avar-felhalmozódás gátolják a ritkább kísé-rőfajok megtelepedését (Deák et al. 2011, Stampfli & Zeiter 1999).
A vetett évelő fűfajokból álló fajszegény rekonstruált gyepeken a gyepi specialista fajok bete-lepülését egyrészt a zárt gyeptakaró és felhalmozódott avar okozta mikroélőhely-limitáltság (Sengl et al. 2015), másrészt a propagulum-limitáltság gátolja (Burmeier et al. 2011, Moore
& Elmendorf 2006, Walker et al. 2004). A propagulum-limitáltság legfőbb oka az, hogy az intenzíven használt agrártájakban kevés az olyan propagulum forrásként szolgáló termé-szetes gyep, ahonnan a kísérőfajok magjai a gyepesített területekre beterjedhetnek (Deák et al. 2018). A propagulum-limitáltságot okozhatja az is, hogy a rekonstruált területek mag-bankjában a hosszan tartó degradáció miatt kevés gyepi faj magja maradt meg (Hutchings &
Booth 1996, Manchester et al. 1999, Török et al. 2012b). Mindezek miatt a fajszegény vetett gyepek biodiverzitásának növeléséhez általában aktív beavatkozás szükséges (Valkó et al.
2018c).
A mikroélőhely-limitáltság csökkentését a zárt gyeptakaró felnyitásával, a propagulum-limi-táltság csökkentését pedig magkeverék vetéssel lehet elérni (Pywell et al. 2007, Schmiede et al. 2012). A gyeptakaró felnyitásával azokat a természetes bolygatásokat (például tüzek, álla-tok taposása, vaddisznótúrások, hangyabolyok, kisemlősök várai, vakondtúrások) helyette-sítjük, amelyek a gyepi specialista fajok számára megfelelő megtelepedési ablakokat jelente-nek (lásd például Bartha et al. 2003, Godó et al. 2018, Valkó et al. 2014b, Zimmermann et al.
2014). Ezt követően a felnyitott foltokban a gyep diverzitását sokfajos magkeverék vetésével lehet növelni. A nagy fajszám azért is lényeges, mert minél több fajt és funkcionális csopor-tot vetünk, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a fajok egy része sikeresen megtelepedjen (Kirmer et al. 2012). Nagy kiterjedésű terület egészének gyepesítése fajgazdag keverékekkel nagy költségű és igen munkaigényes feladat, ezért a sokfajos keveréket érdemes kisebb fol-tokban vetni. Az eddigi vizsgálatok többségében fajgazdag sávokat alakítottak ki a fajszegény vetett gyepeken belül (Donath et al. 2007, Hedberg & Kotowski 2010, Rayburn & Laca 2013).
Azonban az így kialakított sávok tájképileg kevéssé természetes hatásúak. A kis foltokban nyitott megtelepedési ablakok természetesebb hatást keltenek és az így létrejött gyepi struk-túra is jobban hasonlít a természetes gyepek foltosságára és növényzeti struktúrájára.
Jelen vizsgálatban a hazai természetvédelmi gyakorlatban eddig nem alkalmazott módszert – a megtelepedési ablakok létrehozását – teszteltük, ami hatékony lehet mind a propagu-lum- mind a mikroélőhely-limitáltság megszüntetésére. A megtelepedési ablakok olyan ki-sebb foltok, ahol a fajszegény gyeptakarót felnyitjuk és talaj-előkészítést követően sokfajos magkeveréket vetünk. Vizsgálatunkban a mikroélőhely-limitáltság megszüntetése érdeké-ben kis foltokban a vetett füvekből álló gyeptakarót feltörtük, hogy a megtelepedési abla-kokban csökkentsük a fűfajok és az avar negatív hatását és ezáltal elősegítsük a gyepi specia-lista fajok megtelepedését. A propagulum-limitáltság megszüntetésére diverz magkeveréket vetettünk a felnyitott megtelepedési ablakokban. Az alábbi kérdésekre kerestük a választ.
(1) Mely vetett fajok telepednek meg a legsikeresebben a megtelepedési ablakokban? (2) Mi-lyen hatása van a megtelepedési ablak méretének a vetett fajok megtelepedési sikerére és a gyomosodás mértékére? (3) Milyen hatással van a kezelés (legeltetés és felhagyás) a megte-lepedési ablakok növényzetének fajösszetételére?
4.3.2 Anyag és módszer Mintaterületek
A kutatási terület a Hortobágyi Nemzeti Parkban, az Egyek-Pusztakócsi mocsárrendszer melletti mintegy 4000 ha-os területen Tiszafüred és Egyek községek közigazgatási határá-ban helyezkedik el. A terület átlagos tengerszint feletti magassága 88-92 m. Az éves kö-zéphőmérséklet 9,5 °C, az átlagos évi csapadék összege 550 mm. A csapadékmaximum (80 mm) júniusra esik (Lukács et al. 2015). A katonai felmérések alapján a 19. századig a terület egy folyóhátakkal, övzátonyokkal tagolt, mozaikos tájszerkezetű ártér volt. A Tisza szabályozását követően a közvetlen vízutánpótlás megszűnt és a korábban csak a magasabb térszinteken jellemző szántóföldi művelés lehetővé vált az alacsonyabban fekvő területeken is. Ennek következtében a területen a gyepek jelentős részét beszántották és csak az üde,
szántóföldi művelésre alkalmatlan szikes rétek maradtak háborítatlanul (Deák et al. 2008). A beszántások elsősorban a legmagasabb térszinteken elhelyezkedő löszgyepeket (Salvio ne-morosae-Festucetum rupicolae) érintették, de beszántásra került a zátonysorok közötti ala-csonyabb térszinteken található cickafarkfüves szikes gyepek (Achilleo setaceae-Festucetum pseudovinae) jelentős része is.
Tájléptékű rekonstrukciós projekt
Európa egyik legnagyobb gyepesítési projektje a „Gyepterületek rekonstrukciója és mocsa-rak védelme Egyek-Pusztakócson” elnevezésű LIFE Nature program keretében zajlott (LIFE 04 NAT/HU/000119). A projekt során 2005 és 2008 között mintegy 760 hektár egykori szántón végeztek magvetéses gyepesítést (Deák et al. 2008). A gyepesítés során kétféle gyep-típus: az alacsonyabb térszíneken cickafarkfüves szikes gyepek, míg a magasabb térszíneken löszgyepek helyreállítása volt a cél (Török et al. 2010, Valkó et al. 2016b). A jelen vizsgálat mintaterületeit 2005 októberében talajelőkészítést követően gyepesítették 25 kg/ha mennyi-ségben vetett fűmagkeverékkel. A négy 90 m-nél alacsonyabban fekvő területen veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina) és keskenylevelű rétiperje (Poa angustifolia) vázfajok magjait tartalmazó szik magkeveréket, míg a négy 90 m-nél magasabban fekvő területen pusztai csenkesz (Festuca rupicola), keskenylevelű rétiperje (Poa angustifolia) és árva rozsnok (Bro-mus inermis) vázfajok magjaiból összeállított lösz magkeveréket vetettek (Deák et al. 2008).
A fűmagkeverékek vetését követő első három évben (2006-2008) a rekonstruált gyepeket évi egyszeri, júniusi kaszálással kezelték (Kelemen et al. 2014). A negyedik évtől (2009) extenzív szarvasmarha legeltetéssel kezelték a területeket.
A kompetítor füvek magjainak vetésével már a vetést követő második évre egy évelők által dominált, zárt gyepet sikerült kialakítani (Deák et al. 2011). Bár a létrehozott zárt gyeptaka-ró hatékonyan visszaszorította a rövidéletű gyomokat (Capsella bursa-pastoris, Descurainia sophia, Fumaria officinalis, Matricaria inodora), ugyanakkor a mikroélőhely-limitáltság ré-vén meggátolta a kísérő fajok betelepedését (vö. Bartha et al. 2003, Jongepierová et al. 2007, Deák et al. 2011). Emiatt számos gyepesített területen a vetett évelő fűfajokból álló zárt, de kísérő fajokban szegény gyep alakult ki (Deák et al. 2015b).
4.3.1. ábra. A megtelepedési ablakok létrehozásának részfolyamatai. (A) Az összeállított 35 fajos magkeverék, (B) Talaj-előkészítést követő magvetés, (C) Sikeresen megtelepedett vetett fajok és (D) legelt megtelepedési ablak a fajszegény gyepben. Miglécz Tamás (A-C) és Radócz Szilvia (D) felvételei.
Megtelepedési ablakok létesítése és mintavétel
A Deutsche Bundestiftung Umwelt támogatásával megvalósult Pro-Seed DBU magyar és német együttműködésen alapuló projekt során célunk a vetett gyepek fajgazdagságának nö-velése volt. Ennek érdekében megtelepedési ablakokat hoztunk létre a korábban telepített gyepekben.
A diverz magkeverék előállításához szükséges magokat a gyepesítés során helyreállítani kí-vánt vegetációtípusok természetes állományaiból kézi erővel gyűjtöttük be a Nagykunság és a Hortobágy térségéből 2013 nyarán. A 35 fajos diverz magkeverék 32 kétszikű és 3 egyszikű faj magjait tartalmazta (Függelék, 4.3.1. táblázat). A begyűjtött magokat kézi erővel tisztítot-tuk, majd fajonként megmértük a felhasznált magok össztömegét.
A megtelepedési ablakokat 2013 őszén létesítettük. Nyolc mintaterületen, területenként összesen négy darab megtelepedési ablakot hoztunk létre: (1) 1 m × 1 m-es legelt ablak, (2) 2 m × 2 m-es legelt ablak, (3) 4 m× 4 m-es legelt ablak, valamint (4) 4 m × 4 m-es be-kerített ablak. Minden területen az egyes ablakok legalább 50 m távolságra helyezkedtek el egymástól. A legelt ablakokat extenzív szarvasmarha legeltetéssel kezelték, 0,5 állategység/
ha legelési nyomás mellett, míg a bekerített ablakokban semmilyen kezelés nem történt.
A talajmunkák során a kijelölt ablakok területét felástuk, majd rotációs kapa segítségével a magvetéshez legalkalmasabb aprómorzsás talajszerkezetet hoztunk létre, amelyet gereb-lyével elegyengettünk. A vetési denzitás 10 g/m2 volt, így az 1 m×1 m-es ablakokba 10 g, a 2 m×2 m-es ablakokba 40 g, a 4 m ×4 m-es ablakokba pedig 160 g magkeveréket vetettünk.
A vetést követően a magágyat gereblyézéssel zártuk le. A megtelepedési ablakokban (n = 32) 2014 és 2015 júniusában felmértük a vetett és spontán megjelent edényes növényfajok szá-zalékos borítását. A megtelepedési ablakok létrehozásának részfolyamatait a 4.3.1. ábrán mutatom be.
Adatfeldolgozás
A fajokat egyszerűsített funkcionális csoportokba soroltuk a Ranunkiaer-féle életforma kategóriák alapján. Ezek a csoportok a rövidéletűek (Th, TH) és évelők (H, G, Ch) vol-tak. Gyomnak tekintettük Borhidi (1995) szociális magatartás típus rendszere alapján az adven tív kompetítorokat (AC), ruderális kompetítorokat (RC) és a gyomokat (W). A gyep-rekonstrukció első fázisában a fűmagkeverékkel vetett fűfajokat vázfajoknak neveztük.
Az ablakméret (1 m × 1 m, 2 m × 2 m és 4 m × 4 m; fix faktor), az év (2014, 2015; fix faktor), a gyeptípus (szik/lösz magkeverékkel gyepesített terület; fix faktor) és a terület (gyeptípus-ba ágyazott random faktor) egyes vegetációjellemzőkre (függő változók) gyakorolt hatását lineáris kevert modellekkel (LME) vizsgáltuk, a legelt ablakok adatait felhasználva (Zuur et al. 2009). Szintén lineáris kevert modellekkel, a 4 m × 4 m-es legelt és bekerített ablakok adatain teszteltük a kezelés (legelés/felhagyás; fix faktor), az év (2014, 2015; fix faktor), a gyeptípus (szik/lösz magkeverékkel gyepesített terület; fix faktor) és a terület (gyeptípusba ágyazott random faktor) egyes vegetációjellemzőkre (függő változók) gyakorolt hatását.
Az alábbi függő változókat teszteltük: vegetáció össz-borítása és össz-fajszáma, évelő fajok borítása és fajszáma, vetett fajok borítása és fajszáma, gyomok borítása és fajszáma, vala-mint a vázfajok borítása. A 35 vetett faj 1. és 2. évben egyazon méretű ablakokban tapasz-talt borításértékeit t-teszttel vetettük össze. Lineáris regresszióval vizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a vetett fajok első és második évben tapasztalt borításértékei, valamint az első és második évben tapasztalt frekvencia-értékei között. Az LME, a t-teszt és a regresszió számolásokhoz SPSS 22.0 programcsomagot használtunk. A megtelepedési ablakok 1. és 2. éves növényzetének fajösszetételét borítás adatokon alapuló DCA ordinációval hason-lítottuk össze (Legendre & Legendre 1998) a CANOCO 4.5 program használatával (Lepš
& Šmilauer 2003).
Ablak típus 1 m × 1 m legelt 2 m × 2 m legelt 4 m × 4 m legelt 4 m × 4 m bekerített
Év 1. év 2. év p 1. év 2. év p 1. év 2. év p 1. év 2. év p
Aegilops cylindrica 1,5 0,2 0,010 3,1 0,4 0,083 2,4 0,8 0,119 5,3 0,1 <0,001 Allium scorodoprasum – 0,1 0,019 – 0,1 0,234 – 0,2 0,038 – 0,1 0,019 Carthamus lanatus 0,1 – 0,442 0,3 0,2 0,878 0,2 0,6 0,038 1,6 0,1 <0,001 Centaurea sadleriana 0,8 0,5 0,959 1,6 1,8 0,878 1,5 4,5 0,019 1,6 1,1 0,574 Dianthus pontederae – 0,5 0,050 0,1 1,6 0,050 0,1 3,5 0,050 0,1 0,9 0,050
A vizsgálat során összesen 149 fajt mutattunk ki a mintaterületekről. Az első évben 31 vetett és 80 nem vetett fajt, a második évben 34 vetett és 91 nem vetett fajt találtunk. A nem vetett fajok között 60 gyomfaj volt jelen.
Az első évben számos gyomfaj előfordult az ablakok növényzetében, köztük legalább egy ablakban legalább 5 %-os borítással a következő fajok fordultak elő: Bilderdykia convolvulus (átlag borítás 1,5 %), Capsella bursa-pastoris (0,3 %), Cirsium arvense (5,4 %), Convolvulus arvensis (5,0 %), Crepis tectorum (0,9 %), Cynoglossum officinale (0,6 %), Matricaria inodora (1,3 %), Polygonum aviculare (4,6 %), Setaria glauca (2,7 %) és Stachys annua (0,9 %) vol-tak. A második évben legalább 1 ablakban legalább 5%-os borítással a következő gyomfajok fordultak elő: Anthemis arvensis (0,3 %), Bromus tectorum (1,0 %), Capsella bursa-pastoris (2,8 %), Cirsium arvense (2,9 %), Convolvulus arvensis (3,2 %), Cynoglossum officinale (0,7 %), Descurainia sophia (0,3 %), Matricaria inodora (0,9 %), Stellaria media (0,5 %), Taraxacum officinale (2,5 %) és Thlaspi arvense (0,4 %).
A vetett fajok megtelepedése
Erős pozitív összefüggést találtunk a vetett fajok első és második évben feljegyzett borítás-értékei között (lineáris regresszió, R = 0,953, p < 0,001). Szintén pozitív volt az összefüggés a vetett fajok első és második éves frekvencia értékei között (R = 0,670, p < 0,001). A vetett fajok többségének nem változott szignifikánsan a borítása az első évről a másodikra (4.3.1. táblázat). Egy fajnak, a magyar szegfűnek (Dianthus pontederae) mind a négy ablak-típusban nőtt a borítása az első évről a másodikra. Hat faj (Allium scorodoprasum, Centa-urea sadleriana, Galium verum, Plantago media, Podospermum canum és Silene viscosa) borítása legalább egy ablaktípusban nőtt az első évről a másodikra. Egy faj, a vad pórsáfrány (Carthamus lanatus) borítása a 4 m × 4 m-es legelt ablakokban nőtt, míg a 4 m × 4 m-es bekerített ablakokban csökkent az első évről a másodikra. Egy egyéves fűfaj, a kecskebúza (Aegilops cylindrica) borítása csökkent az 1 m × 1 m-es legelt ablakokban az első évről a másodikra (4.3.1. táblázat).
4.3.1. táblázat. A vetett fajok átlagos borításértékei (%) a vetést követő 1. és 2. évben a megtelepedési abla-kokban (t-teszt). A szignifikáns különbségek félkövéren vannak szedve. Csak azokat a fajokat tüntettem fel, amelyeknek a borítása legalább egy ablaktípusban nőtt () vagy csökkent () az első évről a másodikra.
A DCA ordináció alapján minden ablakméret esetén az első és második éves vegetáció pont-felhői elválnak egymástól (4.3.2. ábra). A vetett fajok többsége a második éves vegetáció-hoz volt skálázva. Főként a szikes gyepekre jellemző, illetve rövidéletű vetett fajok (Aegilops cylindrica, Atriplex litoralis, A. tatarica és Bupleurum tenuissimum) az első évben voltak jellemzők. Az évelő fajok, valamint a löszgyepek jellemző kétszikű fajai (Achillea collina, Centaurea jacea ssp. angustifolia, C. sadleriana és Galium verum) főként a második éves nagyobb méretű legelt ablakokban voltak jelen (4.3.2. ábra).
4.3.2. ábra. A megtelepedési ablakok 1. és 2. éves vegetációjáról készült borítás adatokon alapuló DCA ordiná-ció. Jelölések: – 1 m × 1 m-es legelt ablakok, 1. év; – 1 m × 1 mes legelt ablakok, 2. év; – 2 m × 2 m-es legelt ablakok, 1. év; – 2 m × 2 m-es legelt ablakok, 2. év; – 4 m × 4 m-es legelt ablakok, 1. év; – 4 m × 4 m-es legelt ablakok, 3. év; – 4 m × 4 m-es bekerített ablakok, 1. év; és – 4 m × 4 m-es bekerített ablakok, 2. év. Az ábrán a 35 vetett faj szerepel, a fajneveket a nemzetség és fajneveik első három betűjéből képzett mozaiksza-vakkal rövidítettem. A rövidéletű fajokat aláhúzással jelöltem.
Az ablakméret hatása
Az ablakméret szignifikáns hatással volt az összborításra, valamint a vetett fajok és az évelő vetett fajok borítására (4.3.2. táblázat). A vetett fajok és a vetett évelő fajok borítása a legna-gyobb méretű ablakokban volt a legnalegna-gyobb a vizsgálat mindkét évében (4.3.2. és 4.3.3. táb-lázat). A vázfajok borítása nőtt az első évről a másodikra, és hasonló volt a különböző mére-tű ablakokban. A gyeptípusnak csak a vázfajok borítására volt szignifikáns hatása, borításuk a lösz magkeverékkel gyepesített területeken volt a nagyobb (4.3.2. és 4.3.3. táblázat). A gyo-mok borítása hasonló volt a különböző típusú ablakokban és csökkent az első évről a máso-dikra (4.3.2. és 4.3.3. táblázat).
A DCA ordináción az 1 m × 1 m-es legelt és a 4 m × 4 m-es bekerített ablakokban a második éves vegetáció pontfelhői nagyobb kiterjedésűek voltak, ami a fajkészlet nagyobb mértékű változatosságára utal. A nagyobb méretű (2 m × 2 m-es és 4 m × 4 m-es) legelt ablakok első és második éves fajösszetétele közelebb állt egymáshoz, mint az 1 m × 1 m-es és a 4 m × 4 m-es bekerített ablakok első és második éves fajösszetétele (4.3.2. ábra).
4.3.2. táblázat. Az ablakméret (1 m × 1 m, 2 m × 2 m és 4 m × 4 m; fix faktor), év (1. év/2. év; fix faktor) és gyeptípus (szik/lösz magkeverékkel gyepesített területek; fix faktor) hatása a legelt megtelepedési ablakok ve-getáció-jellemzőire (LME). A szignifikáns különbségeket félkövérrel jelöltem.
Ablakméret Év Gyeptípus
F p F p F p
Összborítás 3,31 0,048 4,41 0,043 0,30 0,606
Vetett fajok borítása 8,65 <0,001 1,63 0,210 2,35 0,176
Vetett évelő fajok borítása 8,18 0,001 9,25 0,004 0,93 0,371
Vázfajok borítása 1,58 0,219 13,35 <0,001 7,97 0,030
Gyomok borítása 0,68 0,511 6,64 0,014 0,46 0,524
1. év
Vetett fajok borítása 28,6±6,0 38,6±4,5 51,8±7,0 66,3±5,5
Vetett évelő fajok borítása 11,7±4,0 18,7±5,0 24,5±5,1 8,2±2,2
Vázfajok borítása 4,8±2,2 3,7±0,9 2,2±0,3 1,6±1,0
Gyomok borítása 26,0±4,0 29,2±5,6 30,7±4,6 18,5±4,4
2. év
Vetett fajok borítása 30,9±8,6 15,8±1,1 59,2±6,8 50,8±10,3
Vetett évelő fajok borítása 20,0±6,4 25,4±3,6 42,9±7,7 20,7±5,0
Vázfajok borítása 9,6±2,7 6,9±1,6 7,2±1,2 8,1±3,5
Gyomok borítása 19,3±6,2 16,2±4,8 23,3±3,3 19,2±7,8
Kezelés Év Gyeptípus
F p F P F p
Összborítás 4,31 0,049 0,01 0,926 0,02 0,902
Vetett fajok borítása 0,17 0,687 0,30 0,587 0,71 0,433
Vetett évelő fajok borítása 19,15 <0,001 12,22 0,002 1,63 0,249
Vázfajok borítása 0,01 0,930 10,94 0,003 1,57 0,257
Gyomok borítása 3,10 0,092 0,53 0,474 0,04 0,842
4.3.3. táblázat. A megtelepedési ablakok vegetáció jellemzői a vizsgálat 1. és 2. évében (%; átlag ± standard hiba).
A kezelés hatása
A növényzet összborítása szignifikánsan kisebb, míg az évelő fajok borítása nagyobb volt a legelt ablakokban a bekerített ablakokhoz képest (4.3.3. és 4.3.4. táblázat). A vetett fajok, a vázfajok és a gyomok borítása nem különbözött a legelt és bekerített ablakokban.
A DCA ordináció alapján a szúrós, rövidéletű fajok (Carthamus lanatus és Centaurea sol-stitialis) az első éves bekerített ablakokra voltak jellemzőek, a második évre ezeket egyéb rövidéletű fajok (Falcaria vulgaris, Silene viscosa, Trifolium angulatum és T. striatum) vál-tották fel. A második évben a legelt ablakok fajösszetétele homogénebb volt, mint a bekerí-tett ablakoké (4.3.2. ábra).
4.3.4. táblázat. A kezelés (legeltetés/felhagyás; fix faktor), év (1. év/2. év; fix faktor) és gyeptípus (szik/lösz magkeverékkel gyepesített területek; fix faktor) hatása a 4 m × 4 m-es legelt és bekerített megtelepedési abla-kok vegetáció-jellemzőire (LME). A szignifikáns különbségeket félkövérrel jelöltem.
4.3.4 Diszkusszió
A vetett fajok megtelepedési sikere
Vizsgálatunkkal igazoltuk, hogy a megtelepedési ablakok alkalmasak a mikroélőhely- és pro-pagulum-limitáltság csökkentésére és ezáltal a gyepesített területek fajgazdagságának nö-velésére. A talaj-előkészítés alkalmas volt a vázfajok dominanciájának megtörésére, ezáltal csökkentette a mikroélőhely-limitáltságot (lásd még John et al. 2016, Pywell et al. 2007, Sch-miede et al. 2012). Korábbi vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a vázfajok borítása szik- és lösz magkeverékkel gyepesített területeken 75 % feletti volt a vetést követő harmadik évben
(Török et al. 2010, Valkó et al. 2010). Ezek az értékek valamelyest csökkentek az idő előreha-ladtával: a vetést követő hatodik évben 65 %-os illetve 71 %-os volt a vázfajok borítása a szik- és a lösz magkeverékkel gyepesített területeken (Kelemen et al. 2014). Jelen vizsgálatban a megtelepedési ablakok létesítését követő évben a rekonstrukció első fázisában vetett vázfa-jok borítása 10 % alatti volt minden területen. A nyílt talajfelszín jelenléte és a lecsökkent kompetíció jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vetett diverz magkeverék fajai sikeresen meg tudtak telepedni az ablakokban (Pywell et al. 2007, Zobel et al. 2010). A második évre a vázfajok borítása növekedett a legelt megtelepedési ablakokban függetlenül azok méretétől.
Tekintettel arra, hogy a szikes és löszgyepek vázalkotó fűfajainak (Bromus inermis, Festuca pseudovina, F. rupicola, Poa angustifolia) borításnövekedése nem befolyásolta negatívan az első évben megtelepedett vetett fajok borítását, ez a folyamat természetvédelmi szempont-ból egyértelműen kedvező.
A diverz magkeverék vetésével célunk a propagulum-limitáltság csökkentése volt. A mag-keverékbe olyan szikes- és löszgyepekre jellemző őshonos fajok magjai kerültek, amelyek különböző ökológiai igényekkel rendelkeznek. A változatos összetételnek köszönhetően a magkeverék alkalmazhatósága szélesebbé válik: több területen és eltérő környezeti viszo-nyok között alkalmazva is számíthatunk arra, hogy az egyes helyszíneken nagy bizonyos-sággal lesznek olyan fajok, amelyek képesek megtelepedni (Valkó & Deák 2013). A diverz magkeverékek vetésének nyilvánvaló előnye, hogy általa nagyszámú gyepi specialista faj propagulumait lehet bejuttatni a célterületre (Lepš et al. 2007, Kirmer et al. 2012, Prach et al. 2013). Az általunk alkalmazott 35 fajos diverz magkeverék nemzetközi kitekintésben is kiemelten fajgazdagnak számít (vö. Warren et al. 2002 – 14 faj, Jongepierová et al. 2007 – 27 faj, Foster et al. 2007 – 32 faj, Pywell et al. 2002 – 25-41 faj).
A megtelepedési ablakok sikerét mutatja, hogy első évben 31, második évben pedig 34 fajt találtunk meg a 35 elvetett fajból, és minden faj legalább egy évben és egy területen megte-lepedett. Hasonlóan John et al. (2016) eredményeihez, mi is kimutattuk, hogy a vetett fajok megtelepedése szempontjából az első év nagyon jelentős, mivel erős pozitív összefüggést találtunk a vetett fajok első és második éves borítás és frekvencia értékei között. A legtöbb vetett fajnak nem csökkent a borítása a második évre, hét faj esetén pedig borítás-növeke-dést tapasztaltunk, tehát az elért eredmények fenntarthatók, a diverz magkeverékkel vetett fajok többsége tartósan is fennmaradhat a területeken. A DCA ordináció is alátámasztotta ezt az eredményt: a vetett fajok többsége az ordináción a második évhez volt skálázva (lásd
A megtelepedési ablakok sikerét mutatja, hogy első évben 31, második évben pedig 34 fajt találtunk meg a 35 elvetett fajból, és minden faj legalább egy évben és egy területen megte-lepedett. Hasonlóan John et al. (2016) eredményeihez, mi is kimutattuk, hogy a vetett fajok megtelepedése szempontjából az első év nagyon jelentős, mivel erős pozitív összefüggést találtunk a vetett fajok első és második éves borítás és frekvencia értékei között. A legtöbb vetett fajnak nem csökkent a borítása a második évre, hét faj esetén pedig borítás-növeke-dést tapasztaltunk, tehát az elért eredmények fenntarthatók, a diverz magkeverékkel vetett fajok többsége tartósan is fennmaradhat a területeken. A DCA ordináció is alátámasztotta ezt az eredményt: a vetett fajok többsége az ordináción a második évhez volt skálázva (lásd