A tájhasználati változásokat, különösen a művelés felhagyását vagy intenzifikációját követő degradáció nagy kiterjedésű gyepterületeket érint Európa-szerte. A degradált gye-pekben a gyepi specialista növényfajok hosszú távú fennmaradását a mikroélőhely- és a propagulum-limitáltság is jelentősen nehezíti (Moore & Elmendorf 2006, Valkó et al. 2016c).
A mikroélőhely-limitáltságot, ami a gyepi specialista fajok megtelepedéséhez szükséges ni-che-ek korlátozott elérhetőségében nyilvánul meg, az avar-felhalmozódás, a kompetítor füvek előretörése illetve a nyílt élőhelyek cserjésedése, beerdősülése idézi elő (Helm et al.
2006, Köhler et al. 2005, Valkó et al. 2011). A propagulum-limitáltságot az okozza, hogy a gyepi specialista fajok magjainak általában korlátozott a terjedő-képessége (Deák et al. 2018, Novák & Konvička 2010) illetve a fajok többsége nem rendelkezik perzisztens magbankkal (Bossuyt & Honnay 2008, Kiss et al. 2016, Valkó et al. 2011). Minél több idő telik el a degra-dációt követően, annál kisebb az esélye a gyepi specialista fajok regenerációjának. Egyrészt, degradációt követően csökken a gyepi specialista fajok tömegessége és virágzási sikere a vegetációban, ami jelentősen csökkenti a propagulum utánpótlásukat (Valkó et al. 2011).
Másrészt, a gyepi fajok tranziens vagy rövid távú perzisztens magbankja csak néhány évig életképes, így a régóta degradálódott állományokban a magbank regenerációs potenciálja kicsi (Kiss et al. 2016, 2018). Végül, a degradáció előrehaladtával kevesebb lesz a gyepi spe-cialista fajok megtelepedéséhez szükséges mikroélőhely. A gyepi spespe-cialista fajok regene-rációja annál kevésbé várható, minél régebb óta tart a degradáció, mivel a mikroélőhely- és propagulum-limitáltság egymást felerősítve idővel egyre erőteljesebben hatnak (Valkó et al.
2018a).
Mivel a degradált gyepállományok kiterjedése egyre nő, kezelésük illetve helyreállításuk egyre sürgetőbb feladat. Az ISI Web of Knowledge keresőrendszerben a ’steppe’ OR ’grass-land’ AND ’restoration’ keresőszavakra összesen 15.487 találatot kapunk. A hazai kutatások itt már a 13. helyen vannak a világranglistán (1.2. ábra). Ez jól mutatja, hogy a magyarországi gyepi biodiverzitás megőrzés és a gyeprekonstrukció kutatás a nemzetközi tudományban is élen jár és kiemelt prioritást élvez.
1.2. ábra. A gyepek rekonstrukciójával kapcsolatos ISI Web of Science-ben indexelt publikációk száma és országonkénti megoszlása.
A gyepek természetvédelmi kezelését és rekonstrukcióját nehezíti az, hogy egyre nő a deg-radált területek kiterjedése, ugyanakkor a kezelésükre fordítható természetvédelmi erő-források korlátozottak (Tälle et al. 2018). Emellett a tájhasználati, társadalmi és gazdasági változások miatt az egykori gyepkezelési rendszerek sok esetben nem fenntarthatók, így új módszerekre, a természetvédelem és a gazdálkodók álláspontjainak közelítésére, illetve az információ-hiány megszüntetésére van szükség a gyepek hosszú távú és hatékony védelmé-hez. A gyepek kezelésének legfontosabb feladatait, lehetőségeit és korlátait egy nemzetközi együttműködésben készült tanulmányban foglaltam össze (Valkó et al. 2018a), amelynek legfontosabb következtetései az alábbiak.
Általában a hagyományos kezelési rendszer helyreállítása a legjobb megoldás a gyepi biodi-verzitás fenntartására (Babai & Molnár 2014), hiszen az a zavarási rendszer alakította ki az elmúlt évszázadok során egy adott gyepi életközösség fajösszetételét. Azonban nagyon sok esetben az egykori kezelés a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyok között nem való-sítható meg (Valkó et al. 2018a). Különösen igaz ez a nehezen megközelíthető (Valkó et al.
2011), kicsi és fragmentált (Deák et al. 2016b), vagy nagy és településektől távoli (Brinkert et al. 2016) gyepterületeken. Számos régióban a lakosság már nem az extenzív állattartásból él, így nincsenek meg a gyepek kezeléséhez szükséges alapvető feltételek, nincs a gyep kezelését végző vagy arra motivált gazdálkodó, és nincs a gyepi szénának sem helyi felvevő piaca (Ha-lada et al. 2017). Ilyen esetben a természetvédelmi szempontból leginkább megfelelő gyep-kezelési rendszer gazdaságilag nem fenntartható (Abson et al. 2017), mivel a gyepek kezelése önmagában nem jár gazdasági haszonnal, sőt, jelentős többletköltséget jelenthet például a lekaszált széna elszállítása (Kovács-Hostyánszki et al. 2016, Zarzyczki 2018).
Azokban a régiókban, ahol a fent említett társadalmi-gazdasági változások miatt az extenzív gyepgazdálkodás önmagában nem fenntartható, természetvédelmi projektek és agrár-kör-nyezetvédelmi támogatások teremthetik meg a gyepi biodiverzitás megőrzéséhez szükséges kezelések feltételeit. A projekt-alapú természetvédelem nehézsége, hogy a degradált gyepek helyreállításához sokszor a projekt jellemzően 45 éves futamidejénél hosszabb idő szükséges (lásd Valkó et al. 2016b,c) így bizonytalan a támogatási időszak alatt elért eredmények későbbi fenntarthatósága (Kelemen et al. 2014, Valkó et al. 2018c). Az agrár-környezetvédelmi támo-gatások közül a regionális támotámo-gatások célja a magas természetvédelmi értékű területek biodi-verzitásának megőrzése az ezt szolgáló gazdálkodási módok támogatásán keresztül (Kleijn &
Sutherland 2003). Számos régióban a gazdálkodók számára a támogatásokból származó bevé-tel jelenti a gyepek extenzív kezeléséhez a legfőbb motivációt. Jelentőségük ellenére azonban a támogatások hatékonyságát számos tényező befolyásolja és több kutatás is megkérdőjelezte (Batáry et al. 2011, Birkhofer et al. 2014, Kleijn & Sutherland 2003). A közép-európai tapasz-talatok azt mutatják, hogy a támogatásokhoz kötődő adminisztratív terhek és a támogatási rendszerek bizonytalansága miatt az agrár-környezetvédelmi támogatások akkor igazán ha-tékonyak, ha a gyepgazdálkodás termékeinek van megfelelő helyi piaca és így a gyepkezelés önmagában is biztos alap-jövedelmet jelent a gazdálkodók számára (Balázsi 2018). A gyepek hatékony természetvédelmi kezeléséhez a természetvédelem és a gazdálkodók érdekeinek har-monizálása is szükséges (Valkó et al. 2018a). Jelenleg a gazdálkodók a természetvédőkben a termelést korlátozó tényezőt látják, míg a természetvédők a gazdálkodókban a biodiverzitást veszélyeztető tényezőt (Isselstein et al. 2005). A két álláspontot közelítheti az extenzív gaz-dálkodási formák további célzott támogatása, valamint a gyepek által nyújtott, a gazdálkodás tartós fennmaradását segítő ökoszisztéma szolgáltatások jelentőségének hangsúlyozása (La-marque et al. 2011, Kovács-Hostyánszki et al. 2016, Valkó et al. 2016b).
A fentiek fényében a hagyományos gyepkezelési módok mellett szükség van alternatív ke-zelések tesztelésére is, melynek során a költség-hatékonysági szempontokat is figyelembe kell venni. A kaszálás és legeltetés költségkímélő alternatívája lehet a módszerek extenzifi-kációja (például ritkább, nem minden évben végzett kaszálás), a szárzúzás vagy a kontrollált égetés (Köhler et al. 2005, Liira et al. 2009, Tälle et al. 2018, Valkó et al. 2014b). Az aktív gyeprekonstrukciós módszerek helyett a spontán gyepregeneráció támogatása jóval kisebb költségigényű és természetesebb módszer lehet (Prach & Pyšek 2001, Valkó et al. 2016b, 2017). Ezekkel a módszerekkel nagyobb területek kezelése vagy rekonstrukciója is biztosítha-tó lenne a rendelkezésre álló forrásokból (Tälle et al. 2018). Fontos kérdés azonban, hogy az alternatív módszerek mennyiben alkalmasak a degradáció megelőzésére, mérséklésére illetve a degradált gyepek biodiverzitásának helyreállítására (Valkó et al. 2018a). Ennek fényében az értekezésben a jelenlegi gyepkezelési és gyeprekonstrukciós módok alkalmazhatóságát elem-zem és javaslatot teszek alternatív módszerekre figyelembe véve az egyes módszerek növény-zetre gyakorolt hatásait, alkalmazási lehetőségeit és korlátait.