A megtakarítói profil

A megtakarítói profil megrajzolásához egyrészt a háztartásfő és háztartás általános társadalmi-gazdasági-demográfiai jellemzőit, másrészt a háztartások felnőtt tagjainak megtakarítással kapcsolatos attitűdjeit, inflációs várakozásait, valamint ár- és minőségérzékenységét használjuk. Ez utóbbi paramétert két kérdés segítségével kíséreltük meg definiálni. Két jószágcsoport, a zöldség-gyümölcs, valamint a cipő esetében érdeklődtünk arról, hogy a felnőtt lakosság az árat vagy a minőséget preferálja ezek vásárlása során.

A megtakarítói viselkedés erős kapcsolatot mutat különböző társadalmi-gazdasági-demográfiai háttérváltozókkal (4.1–4.3. táblázatok). Némileg eltérő eredményt kapunk az ál-talunk használt két megtakarításra alkalmazott definíció esetében. Azt tapasztaljuk, hogy az életbiztosítás nélküli megtakarítói viselkedést kevésbé befolyásolják az egyén, illetve a ház-tartás jellemzői, szemben azzal, ha az életbiztosítást is figyelembe vennénk. Így például a háztartásfő neme vagy életkora nem mutat szignifikáns kapcsolatot a megtakarítással való rendelkezéssel a szűkebb definíció használatakor, viszonylag jelentős különbségeket talá-lunk azonban, ha az életbiztosítást is a definíció részének tekintjük. Férfi háztartásfő eseté-ben a megtakarító háztartások aránya egyharmadával magasabb, mint a női háztartásfővel rendelkező háztartások között. Azt is megfigyelhetjük ugyanakkor, hogy férfi háztartásfőjű háztartások között az eladósodottság is magasabb, ezen belül is elsősorban a banki hitellel rendelkező háztartások arányában találunk jelentős különbséget. A háztartásfő neme nem túl erős, de szignifikáns kapcsolatot mutat a megtakarítói pozícióval. Nő háztartásfővel

ren-delkező háztartások esetében a se hitellel, se megtakarítással nem renren-delkezők aránya kö-zel kétszer olyan magas, mint a férfi háztartásfők jelenléte mellett, az arány viszont éppen fordított, ha a hitellel és megtakarítással is rendelkező háztartásokat vizsgáljuk.

Hasonló különbségeket figyelhetünk meg a szűkebb, illetve tágabb megtakarítás definíció használatakor az életkor esetében. Ha a megtakarítások közé nem vesszük be az életbizto-sításokat, a megtakarítói viselkedés, valamint a háztartásfő kora esetében nem találunk olyan különbséget, mely kizárná, hogy az csupán a véletlennek tulajdonítható. Az életbiztosí-tás figyelembevétele értelemszerűen megváltoztatja ezt a kapcsolatot. Ez esetben a megta-karító háztartások aránya a háztartásfő életkorával csökken, ha az 30 évesnél idősebb. A 30–59 évesek között az életbiztosítást birtoklók aránya magasabb, mint az összes háztartás figyelembevételével számított arány, a 60 év felettiek esetén viszont alacsonyabb annál. A 30 év alatti háztartásfőjű háztartásokban a megtakarítók aránya nem különbözik az átlagtól.

A háztartásfő életkora erős kapcsolatot mutat az eladósodottsággal is. Így a 30–39 évesek közel felének, a 18–29 évesek kétötödének van valamilyen adóssága, a 60 év felettieknek viszont csak 7%-a tartozik magánszemélynek vagy intézménynek. Az eladósodott háztartá-sok többségének minden életkori csoportban banki hitele van, ezen belül is elsősorban a 40–

49 évesek között a legmagasabb a pénzintézeti hitellel rendelkezők aránya (75%). A háztar-tásfő életkora következésképpen a megtakarítói pozíciót is jelentősen meghatározza. A 60 év felettiek közel fele se hitellel, se megtakarítással nem rendelkezik, míg a 30–39 évesek között ez az arány csupán 16%. A 18–29 évesek között a csak hitellel rendelkezők aránya, a megtakarító és eladósodott háztartásoké viszont a 30–39 évesek között a legmagasabb. A képet valamelyest árnyalja a megtakarítások állományának vizsgálata. Ez azt mutatja, hogy a legmagasabb megtakarítási arányt mutató 30–39 éves háztartásfővel rendelkező háztartá-sok által birtokolt átlagos összeg az összes háztartás figyelembevételével számított átlag alatt van, és ebben a korcsoportban a válaszok szórása is relatíve alacsony. Az 50–59 éves között viszont az állomány az átlag közel kétszerese, rendkívül nagy szórás mellett.

A megtakarítói viselkedés, illetve pozíció szempontjából ugyancsak fontos háttérváltozó a háztartásfő iskolai végzettsége. Az iskolai végzettség szintjével együtt nő a csak megtakarí-tással és a megtakarímegtakarí-tással, valamint adóssággal is rendelkezők aránya. A legfeljebb nyolc általánost végzettek közel fele nem rendelkezik se megtakarítással, se adóssággal, a csak adósok között arányuk viszont háromszorosa a diplomás háztartásfők közötti aránynak. Ez utóbbi csoportban különösen magasnak mutatkozik a szakmunkásképzőt végzett háztartás-fők aránya (14%).

Ugyancsak erős és pozitív kapcsolatot találunk a megtakarítói viselkedés és a háztartásban élő dolgozók száma, valamint a háztartáslétszám között. Minél nagyobb a háztartás létszá-ma és minél több közöttük a gazdaságilag aktív, annál nagyobb valószínűséggel rendelkezik a háztartás megtakarítással és adóssággal is egyszerre.

A háztartás egy főre jutó jövedelme és a megtakarítói pozíció közötti kapcsolat pozitív a csak megtakarítással, ellenben negatív a csak hitellel rendelkező háztartások esetében. Minél alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozik egy háztartás, annál nagyobb valószínűséggel vannak adósságai, miközben pénzügyi tartalékai nincsenek. A rendelkezésünkre álló ada-tokból csak következtetni tudunk arra, hogy emögött valószínűleg a magyar háztartások hi-telstruktúrája áll. Az alacsonyabb iskolai végzettségű, inaktív vagy fizikai foglalkozású, aktív háztartásfővel rendelkező háztartások között magas a rokonnal, magánszeméllyel vagy köz-szolgáltatóval szemben fennálló adóssággal rendelkezők aránya, és feltehetően a hasonló státusú, de banki hitellel rendelkező háztartások adósságai is elsősorban korábbi OTP-hitelekből származnak. A banki hitelek összetételéről azonban konkrét adatokkal nem ren-delkezünk. Egy képzett mutató segítségével vizsgáltuk azt is, hogy a háztartás jövedelmének mekkora részét költi fogyasztásra. Ez a mutató arról is képet ad, hogy a háztartás jövedel-mének mekkora részét takaríthatja meg, adhatja kölcsön más háztartásoknak, illetve a gaz-daság szereplőinek. Vizsgáltuk a fogyasztás/jövedelem arány kapcsolatát a megtakarítási viselkedéssel. Minél magasabb ez az arány, a háztartás annál nagyobb valószínűséggel

nem birtokol megtakarítást. Ezzel párhuzamosan a kisebb fogyasztás/jövedelem arányt mu-tató háztartások között nagyobb valószínűséggel találunk csak megtakarítót.