Megtakarítás, adósság, megtakarítói pozíció

2001-ben a magyar háztartások 60,2%-a volt megtakarító. Megtakarítónak tekintettük azokat a háztartásokat, melyek az adatfelvétel időpontjában rendelkeztek folyószámla lekötéssel, betétszámlával (könyves betét vagy egyéb betétkönyv), értékpapírral (banki, állami, egyéb), befektetési jeggyel, vállalati kötvénnyel, részvénnyel, lakáscélú megtakarítással, megtakarítási típusú, tehát élet- vagy nyugdíjbiztosítással, devizával vagy otthon tartott készpénzzel. Ebben az évben a gyermekek taníttatására kötött biztosításról is voltak információink. Az ilyen típusú biztosítással rendelkező háztartásokat is megtakarítónak tekintettük, de a viszonylag alacsony esetszám miatt a megtakarítási formák tárgyalásánál azokat összevontuk az életbiztosítást birtokló háztartásokkal. Megtakarítással rendelkezőnek tekintettük azokat a háztartásokat is, melyek egyetlen megtakarítási formát sem jelöltek meg, de a megtakarítás állományára vonatkozó kérdésünkre nullánál nagyobb összeget jelöltek meg válaszként. Ha a megtakarítási típusú biztosításokat (életbiztosítás és önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári befizetés) kivesszük a megtakarítás definíciójából, akkor a megtakarítással rendelkező háztartások aránya 44%. Az elmúlt nyolc év folyamatait vizsgálva láthatjuk, hogy az 1994 és 1998 közötti időszakra a megtakarító és az eladósodott háztartások arányának csökkenése volt jellemző. Az azóta eltelt időszakban viszont a megtakarítási ráta kismértékű emelkedése az eladósodottság stagnálása mellett következett be. (4.1. ábra)¹

1 A korábbi évek adatait idősorosan lásd Árvai és Tóth I. J. (2000: 36), illetve Tóth I. J. és Árvai Zs. (2001).

4.1. ábra

A megtakarítással, adóssággal, illetve banki hitellel rendelkező háztartások arányának alakulása az összes háztartáson belül, 1994–2001 (%)

0 10 20 30 40 50 60

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Megtakarítók Adóssággal rendelkezők Banki hitellel rendelkezők

Kísérletet tettünk a megtakarítási állomány és az állomány egyévi változásának becslésére is. Az összeget firtató nyitott kérdés mellett mindkét esetben lehetővé tettük az összeg meg-nevezésétől elzárkózók számára, hogy megtakarításuk, illetve az annak összegében bekö-vetkezett változás nagyságát megadott kategória határokon belül helyezzék el. Az így kapott választ is „forintosítottuk” oly módon, hogy a nyitott kérdésekre érkezett válaszok azonos ka-tegóriáinak átlagát helyettesítettük be az adott háztartás esetében. A tavalyi adatokhoz ké-pest, amikor is a kategória-közepet helyettesítettük vissza az összeg-változóba, az idén al-kalmazott eljárás önmagában is a tavalyinál magasabb megtakarítási összeget eredményez.

Ennek oka, hogy a nyitott kérdés használatakor számított kategória-átlagok minden kategó-rián belül magasabbnak bizonyultak, mint a kategóriahatárok egyszerű átlagolása nyomán nyert értékek.

A megtakarítás összegét firtató kérdésünkre a megtakarítással rendelkező 1171 háztartásból csak 604 esetében kaptunk nullánál nagyobb forintösszeget tartalmazó választ. Összesen 567 esetben fordult elő, hogy az általunk megtakarítónak tekintett háztartások érvénytelen választ adtak a megtakarítások állományára vonatkozó kérdésünkre. Ebből 89 háztartás egyáltalán nem válaszolt, 567 esetben pedig – bár korábban pozitív választ adtak a megta-karítási formák felől érdeklődő kérdésünkre – azt válaszolták, hogy nincs megtakarított pén-zük. Az érvénytelen válaszadás egyik oka – az összegre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos általános visszafogottságon túl – az lehetett, hogy a kérdés során nem használtuk az álta-lunk figyelembe vett megtakarítás-definíciót. Ezért elképzelhető, hogy a válaszadók nem minden esetben ugyanazt értették megtakarításon, mint mi. Ebben az évben a válaszhiány kismértékű növekedését tapasztaltuk. Míg tavaly a megtakarítással rendelkező háztartások 59,1%-a adott választ az állomány nagysága után érdeklődő kérdésre, addig ebben az év-ben azoknak csupán 51,6%-a.

Az érvényes válaszok alapján a megtakarító magyar háztartások átlagosan 643 064 forintnyi megtakarítással rendelkeznek. A 2000-ben mért összeghez képest ez 50%-os nominálérték-növekedést jelent.

A megtakarítás összegének az adatfelvételt megelőző 12 hónapban bekövetkezett változá-sáról 665 háztartástól kaptunk választ. A megtakarítás állománya ebben az időszakban a háztartások 14%-ában nőtt, egyharmadában csökkent, valamivel több mint felében pedig változatlan maradt. (4.2. ábra) Az állomány változásának irányát meghatározza a háztartásfő neme, kora, gazdasági aktivitása, továbbá a háztartás létszáma és a háztartásra jellemző fogyasztás/jövedelem arány.² A férfi háztartásfővel rendelkező háztartásokban a megtakarí-tás állományának növekedéséről, a nők esetében pedig annak csökkenéséről beszámolók felülreprezentáltak. A háztartásfő életkorának növekedésével csökken annak valószínűsége, hogy a háztartás az állomány növekedéséről számoljon be. Az alkalmazott háztartásfők kö-zött az összes háztartás átlagánál magasabb az állomány növekedéséről, a nyugdíjasok és a munkanélküliek között pedig annak csökkenéséről számot adók aránya. Ugyanígy minden egyes, főként aktív háztartástag jelentősen növeli annak valószínűségét, hogy a háztartás a növekvő megtakarítási állományúak közé tartozzon. A csökkenő állományról beszámoló ház-tartásokban a megtakarítás összege az adott időszakban átlagosan 324 324 forinttal csök-kent, a növekvő állományról nyilatkozók esetében pedig átlagosan 201 118 forintnyi válto-zást regisztráltunk.

4.2. ábra

A megtakarítási állomány változása az elmúlt 12 hónapban

14%

52%

34%

Nőtt Nem változott Csökkent

A megtakarítói viselkedés vizsgálata során a háztartások eladósodottságát is elemeztük.

Ezért arra kértük a háztartási kérdőív kitöltőit, hogy mondják meg: tartoznak-e valakinek, és ha igen kinek? A háztartások hitelezői lehetnek pénzintézetek, magánszemélyek (családtag-ok, barát(családtag-ok, ismerősök), a munkahely, az önkormányzat vagy közszolgáltató cégek. Ebben az esetben is érdeklődtünk a hitelállomány nagysága felől, a havi törlesztő részlet, illetve a futamidő megkérdezésével. A magyar háztartások 27%-a rendelkezik valamilyen hitellel, 19%-uk pénzintézeteknek tartozik. A megtakarítás és az eladósodás együttes vizsgálata le-hetőséget ad a háztartások megtakarítói pozícióinak megállapítására. Hitellel és megtakarí-tással egyidőben a háztartások 17%-a rendelkezik. A háztartások 44%-a csak megtakarító, 10%-uk pedig el van adósodva anélkül, hogy közben megtakarításai lennének. A háztartások

2 Egy képzett mutató segítségével vizsgáltuk azt is, hogy a háztartás jövedelmének mekkora részét költi fogyasz-tásra. Ez a mutató arról is képet ad, hogy a háztartás jövedelmének mekkora részét takaríthatja meg, adhatja kölcsön más háztartásoknak vagy a gazdaság szereplőinek.

29%-a sem hitelről, sem megtakarításról nem számolt be (4.3. ábra). Az 1995 és 2001 közöt-ti időszakot tekintve megállapíthatjuk, hogy a kilencvenes évek második felében megnövekedett a se hitellel, se megtakarítással nem rendelkező háztartások aránya, csök-kent viszont az egyidőben megtakarító és eladósodott háztartásoké. Az idei év eredményei-nek idősoron belüli értékelése a megtakarítások és a hitelek egyidejű meglétéeredményei-nek növekedé-sét, és a csak eladósodott háztartások arányának jelentős csökkenését mutatják.

4.3. ábra

A háztartások megtakarítói pozíciói – a megfelelő csoportba tartozó háztartások aránya az összes háztartás százalékában, 1995–2001

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

1995 1997 1999 2001

Se megtakarítás, se hitel Csak megtakarítás Csak hitel Mindkettő