4. A HÁZTARTÁSOK MEGTAKARÍTÁSAI (GÁBOS ANDRÁS–SZIVÓS PÉTER)
4.4. M EGTAKARÍTÁSI FORMÁK
A megtakarító háztartásokon belül jelentős eltéréseket találhatunk a megtakarítási formák vizsgálata során. Az alábbiakban először egyenként tárgyaljuk a lehetséges megtakarítási formák előfordulását a megtakarító háztartásokban.
A leggyakoribb megtakarítási forma a megtakarítási típusú biztosítás. A biztosításokon belül az életbiztosítás a legnépszerűbb. (4.4. ábra) A megtakarító háztartások 47,7%-a rendelke-zik ezzel a megtakarítási formával, önkéntes nyugdíjpénztári befizetéssel pedig 32,8%-uk. A tavalyihoz képest valamelyest növekedett a megtakarítási típusú biztosítással rendelkező háztartások aránya (1999: 34,9%, 2000: 35,6%, idén 37,2%) az összes háztartáson belül. Az életbiztosítással rendelkező háztartások között felülreprezentáltak a férfi, 30–39 éves, me-gyeszékhelyeken élő, felsőfokú végzettségű, alkalmazott (ezen belül vezető foglalkozású), önálló vagy munkanélküli háztartásfővel rendelkező háztartások. Egy háztartásról annál na-gyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy életbiztosítással rendelkezik, minél nana-gyobb a ház-tartás, ezen belül pedig minél magasabb a munkával rendelkező háztartástagok száma. Az életbiztosítást birtoklók arány átlagon felüli a legalsó jövedelmi kvintilisbe tartozók és a ma-gas jövedelem/fogyasztás arányt mutató háztartások között. (4.7. táblázat) Az életbiztosítás tulajdonosai az átlagosnál nagyobb arányban találhatók az inflációt jelentősen felülbecslők, az idénre a tavalyinál lényegesen magasabb inflációt várók, valamint a minőségérzékenyek között.
A háztartásfő neme, életkora, iskolai végzettsége és foglalkozása esetében az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseknél ugyanazokat a hatásokat találjuk, mint az életbiztosítás ese-tében. (4.7. táblázat) A település esetében azonban e megtakarítási forma előfordulási gya-korisága növekszik a lakosságszámmal, a fővárosban a legmagasabb. A gazdasági aktivitás esetében az alkalmazottak mellett a nem nyugdíjas inaktívak között regisztráltunk önkéntes
nyugdíjpénztári tagságot az átlagosnál nagyobb arányban. A háztartáslétszám és a dolgozók száma esetében az életbiztosításhoz hasonlóan pozitív kapcsolatot találtunk. A legfelső jö-vedelmi ötödbe tartozó és az alacsony fogyasztás/jövedelem arányt mutató háztartások kö-zött felülreprezentáltak az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéssel rendelkezők. Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések birtokosai felülreprezentáltak a tavalyi inflációt pontosan becslők, az áremelkedések idei változását a tavalyival egyforma mértékűnek prognosztizálók, vala-mint a minőségérzékenyek között.
4.4. ábra
A különböző megtakarítási formák előfordulása a megtakarító háztartásokban (%)
32,8%
47,6%
0,8%
4,9%
5,9%
8,6%
9,0%
12,3%
14,1%
16,9%
20,5%
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60%
Vállalati kötvény Állami értékpapír Banki értékpapír Deviza Részvény Otthon tartott pénz
Lakásmegtakarítás Folyószámla lekötés
Betétkönyv Önkéntes nyugdíjbiztosítás
Életbiztosítás
Megjegyzés: N=1171
A két biztosításfajta mögött felvételünk szerint a harmadik legelterjedtebb megtakarítási for-ma a betétkönyv. A háztartások 20,5% rendelkezik ezzel a típusú megtakarítással. A betét-könyv-tulajdonos háztartások háztartásfői között felülreprezentáltak a nők, a nyugdíjas korú-ak, a legfeljebb nyolc általánost végzett, a szellemi foglalkozásúkorú-ak, valamint a községekben élők. (4.8. táblázat) A betétkönyvvel rendelkező háztartások aránya csökken a háztartás lét-számának és az aktív háztartástagok lét-számának növekedésével. A második kvintilis tagjai között szintén az átlagosnál több betétkönyv-tulajdonost találunk. A betétkönyv esetében is vizsgáltuk a szubjektív magyarázó változók befolyását. Tapasztalatunk szerint a betétkönyv-vel rendelkezők felülreprezentáltak a 2000. évi inflációt jelentősen alulbecslők, a tavalyi és idei év áremelkedési üteme között nagy eltérést érzékelők, függetlenül az eltérés irányától, a
minden körülmények között a megtakarítást preferálók, valamint az általunk megnevezett két jószágcsoportot (zöldség–gyümölcs, illetve cipő) saját bevallásuk szerint nem fogyasztók vagy nem vásárolók között.
A következő legnépszerűbb megtakarítási forma a folyószámlalekötés. A megtakarító háztar-tások 17%-a szokott folyószámláján bizonyos összeget kamatozás céljából lekötni. Ez a megtakarítási forma elsősorban a magasabb státusú háztartásokat jellemzi. (4.8. táblázat) Az átlagosnál nagyobb arányban találunk lekötött folyószámlával rendelkezőt azokban, me-lyekben a háztartásfő 30–39 éves, felsőfokú végzettségű, vezető vagy szellemi foglalkozású, továbbá a fővárosi háztartások között. Annak valószínűsége, hogy egy háztartás rendelkezik lekötött folyószámlával egyenes arányban növekszik a háztartás létszámával, aktív tagok számával és a háztartás egy főre jutó jövedelmével. A lekötött folyószámlák aránya fordítot-tan arányos a fogyasztás/jövedelem aránnyal, vagyis a jövedelmük kisebb részét fogyasztás-ra költők között több a lekötött folyószámla-tulajdonos.
A tavalyi évhez képest jelentősen, felére csökkent a pénzüket otthon tartó háztartások ará-nya. Ennek azonban elsősorban módszertani okai vannak. A kérdezés során idén először behatároltuk a pénzállomány minimális összegét. Kérdésünkben arról érdeklődtünk, hogy tartanak-e otthon háztartásuk havi összjövedelménél nagyobb összeget. Az így meghúzott alsó határ mellett tehát lényegesen csökkent az otthon pénzt tartók aránya a megtakarítók között. Arányuk így ebben az évben 12%. Az otthon tartott készpénzről nyilatkozók aránya azokban a háztartásokban a legmagasabb, ahol a háztartásfő nő, nyugdíjas korú, legfeljebb általános iskolát végzett. Ugyancsak magas arányuk a községekben élő háztartások köré-ben. (4.8. táblázat)
Banki értékpapírral a megtakarító háztartások 5,9%-a rendelkezik, ez kismértékű csökkenést jelent a tavalyi évhez képest. Közöttük felülreprezentáltak az 50–59 éves, kisebb városokban vagy Budapesten élő, felsőfokú végzettségű, vezető foglalkozású háztartásfővel rendelkező háztartások, illetve azok, melyekben egy-két háztartástag él, ahol magas az egy főre jutó jö-vedelem és alacsony a fogyasztás/jöjö-vedelem arány. A banki értékpapírokkal rendelkező háztartások több mint kétötödének felsőfokú végzettségű háztartásfője van, többségük pedig az egy főre jutó jövedelem alapján a legfelső kvintilisbe tartozik. (4.7. táblázat)
Az állami értékpapírt birtokló háztartások aránya a megtakarítók között 4,9%. Az átlagosnál magasabb az állami értékpapírt birtoklók aránya a férfi, az 50–59 éves, fővárosi, felsőfokú végzettségű háztartásfővel rendelkező háztartások között. Ezzel a megtakarítási formával rendelkező háztartások között felülreprezentáltak a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók és az alacsony fogyasztás/jövedelem arányt mutatók. (4.7. táblázat) Ezeknek a háztartásoknak 52%-a fővárosi, 58%-a diplomás háztartásfővel rendelkezik, közel kétharmada pedig a leg-felső jövedelmi kvintilisbe tartozik. Az értékpapírral rendelkezők a megtakarító háztartások-ban élők átlagánál képest arányosan többen vannak az infláció tavalyi ütemét pontosan becslők és az idei fogyasztási árindexre vonatkozóan a tavalyihoz képest kismértékű növe-kedést várók között.
Nőtt a lakáscélú megtakarítást birtoklók aránya a megtakarítók között, arányuk ebben az év-ben átlagosan 14,1% volt. Ennél magasabb e megtakarítási formával rendelkezők aránya azokban a háztartásokban, melyekben a háztartásfő férfi, 30–39 éves és alkalmazott. (4.7.
táblázat) A lakáscélú megtakarítást birtoklók aránya növekszik a háztartás létszámával és az aktív tagok számával, illetve az átlagnál magasabb a legfelső jövedelmi kvintilisbe tartozó, valamint az alacsony fogyasztás/jövedelem arányt mutató háztartásokban.
Az előző évhez hasonló nagyságrendben birtokolnak a háztartások devizát, akkor a háztar-tások 9,2%, idén tavasszal azok 8,6%-a rendelkezett külföldi fizetőeszközzel.